Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

.: Könyvbemutató és Irodalmi délután. 2009. 04. 25.

Egy álom vált valóra

Sokan vannak közöttünk, akik otthon tollat ragadva papírra vetik gondolataikat, álmaikat versek, novellák, elbeszélések, regények, esetleg cikkek formájában. Írásaik viszont legtöbbször a fiókok mélyén lapulva várják sorsukat, mint drága kincsek az óceán mélyén. Segítség nélkül legtöbbször sohasem kerülnek elő.

2008. március. 1-jén a Zsigmond Király Főiskola 2007/2008-as évfolyamának levelező tagozatos szabad bölcsész hallgatói elindították a Holnap Magazin nevű internetes oldalt, lehetőséget biztosítva arra, hogy ezek az írások nagyobb közönség előtt is megjelenjenek.

Először csak a saját alkotásaink kerültek fel, majd gyűltek a jobbnál jobb írások és elérkezett az a pillanat is, amikor a rendezett sorok elkövetői előléptek inkognitójukból, hogy megmutatva magukat, megismerhessük őket.

Hosszú szervezői munka előzte meg ezt az eseményt. Négy fiatal tehetséges színészt kértünk fel, hogy írásainkat megelevenítve, életet leheljenek a papírra vetett gondolatokba. Bartalis Blandina, Solecki Janka, Keresztes János és Varga Gábor kezei között nagyon jó helyre kerültek műveink. Többször átolvasva, próbálva, formálódott egységes egésszé a műsor, várva azt a napot, amikor a kíváncsi szerzők és vendégek csillogó szemmel helyet foglalhatnak a teremben.


Ez a nap 2009. április 25-e, szombat volt. A főiskola Európa termének előterében már kora reggel szorgos kezek munkálkodtak. Az irodalmi délutánt ugyanis négy festő-grafikus művész: Lukács Mária (1.-2. kép), Simon M. Veronika (3.-4. kép) és Magyar Ágnes (5. kép) képei tették még gazdagabbá. Az üres állványokat lassan megtöltötték színekkel, formákkal, szépséggel.



Az első látogatók dél körül érkeztek. Az alkotók kíséretében barangolhattak a képek között, kérdéseikre pedig maguk a művészek adták meg a válaszokat. Értő szemmel, vagy csak egyszerűen gyönyörködő tekintettel sétáltak a vásznak között, miközben a teremben már zajlott a műsor főpróbája. A színészek az utolsó simításokat végezték a versek és rövid történetek megformálásán, hogy az élmény tökéletes legyen.

Délután egy órakor kinyíltak az ajtók, és a rögtönzött színháztermet elfoglalhatta a közönség. Mintegy 100 csillogó szempár várta kíváncsian, hogy régi álmuk valóra váljon és az ismeretlen költők, írók művei önálló életre keljenek.
Egy rövid köszöntő után kezdetét vette a műsor. A csoda pedig bekövetkezett. Már az első mondatoknál érezte mindenki, hogy ami itt történik, felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára. A versek hangulata, a párbeszédes történetek sírós-mosolygós romantikája, magával ragadta a közönséget és egy másfél órás varázslatos utazás részesei lehettek. Kiléptek a hétköznapok megszokott szürke világából és egy új tartalmakkal teli mesevilág szereplőivé váltak.

Az előadóművészek egyéniségükkel, és hangjukkal játszva megbűvöltek mindenkit. A nézőtéren ülők együtt könnyeztek, vagy éppen mosolyogtak, nevettek a történeteken, megfeledkezve a külvilágról, gondjaikról, fájdalmaikról. A játék részei, részesei lehettek.
Az utolsó szó elhangzása után, a tapsban minden benne volt. Az arcokon boldogság ült, hiszen olyan élményt nyújtott ez a délután, amely nem mindig és nem mindenki számára válhat valóvá. Egy hétköznapi kis csoda, amelynek megvalósítói mind a négyen komolyan vették a többnyire még ismeretlen szerzőket és tudásuk legjavát nyújtva úgy adták elő alkotásaikat, mint egy-egy híres klasszikus darabot. Szeretettel, odaadással, lendülettel, érzéssel teli, gondoskodó figyelemmel. Köszönet érte mindannyiuknak.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy: „Merjünk nagyot álmodni!” Mi most megtettük és megvalósult. Persze sok energiával, munkával, fáradtsággal, de a végeredmény kárpótolt minket mindenért.

A nézők serege lassan elvonult. Új ismeretségek, barátságok születtek. Képek százai, hang és videó felvétel őrzi ennek a napnak az eseményeit, örök emlékként vésődve tudatunkba.

Csukott szemmel, azóta is felidézem magamban a képeket, az arcokat, a műsorban elhangzott verseket, történeteket. Újra és újra mosolyogva, kellemes érzésekkel gondolok vissza erre a délutánra. A szerkesztőségbe pedig azóta is érkeznek köszönő levelek, újabb emlékrészletek, fényképek, bízva abban, hogy még többször lehet részünk ilyen élményben.
Számomra is nagyon fontos volt ez a nap, hiszen először szerveztem ilyen rendezvényt. A sikeres délutánt követően számoljuk a napokat és várjuk az újabb találkozást, amikor már régi kedves ismerősként köszönthetjük műsorunk részvevőit és közönségét.
Ha olvasod soraimat és neked is van otthon a fiókodban néhány teleírt oldal, küldd el nekünk! Hátha legközelebb hallhatod, láthatod írásaidat, és valóra válhat egy álom a Te számodra is.


Bakos József
227
kondrakati - 2009. május 07. 13:01:21

Kedves Józsi!

Csak gratulálni tudok és további hasonló élményeket kívánok.
Nagyon örülök, hogy én is közétek tartozom.

443
dzsenyami - 2009. május 06. 22:05:11

Kedves Józsi .. végig olvasva összefoglalódat, bennem is vissza -vissza térnek az emlékezés percei - az arcok " a jaj te vagy az " felkiáltással történő egymásra találások... az ismerkedés a személyes találkozás varázsának öröme. E kölönleges embercsoportra gondolva írom e sorokat ... valóban közös a csoda, ami összeköt bennünket, az emberi agy, a lélek kifejező ereje, képesség a szárnyalásra... örülök hogy köztetek lehetek ...és gratulálok mindenkinek ahoz, amit létrehozott e csodából.
szeretettel
Ilona

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.