Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bakos József: Eltűnt újságok nyomában.-1.rész.

A Nyíl regényújság története

1931 tavaszán egy fiatal újságíró, Újváry Sándor jelentkezett a Révai Irodalmi Intézetben. Egy új regényújság tervével kereste fel barátját, Juhász Andort, aki a cég egyik lektora volt. A külföldi ponyvairodalom helyett magyar írók műveit tervezte kiadni, segítve ezzel anyagi helyzetüket is, mivel az újság átfutási ideje rövidebb, mint a könyveké, így hamarabb juthatnak hozzá a honoráriumhoz is. A lektornak, mivel tetszett az ötlet bevitte őt Shultz Elek cégvezetőhöz, akit csak „Lexi”-nek hívott mindenki. A Révai testvérek saját nevelésű munkatársa kockázatosnak, de újszerűnek tartotta az ötletet. A megvalósításához viszont a konzervatív cég vezérigazgatójának Keéri Szántó Gábornak kellett rábólintani, aki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének is elnöke volt. A lexikon és a nagy magyar írók (Jókai, Mikszáth, Eötvös) után ez egy új irány volt. Keéri részletes tervet kért, időt akart nyerni. Újváry készült erre és elé tette a teljes tervezetet, példányszámok, munkatársak, írók, honoráriumok. Talpraesettsége imponált a vezérigazgatónak, aki már csak a lap címére volt kíváncsi. A férfi levett a polcról egy Révai Lexikont és letette a vezérigazgató elé. Megkérte, hogy nyissa ki valahol és bökjön rá egy szóra. Így lett a lap neve: Nyíl. (A kép csak illusztráció!)
Az első szám 1931. június 3-án jelent meg, benne Erdős Renée Kaland Firenzében című kisregényével. Ezután a lap kisebb kihagyásokkal, minden csütörtökön az újságárusokhoz került. Ára mindössze 10 fillér volt. A szerkesztő – legalábbis papíron – maga Keéri-Szántó lett. Újváry mint segédszerkesztő szerepelt, talán azért, mert ő más újságokat is szerkesztett ebben az időben. Az újság 16 oldalas volt. 14 oldalon a kisregény jelent meg, két oldalon pedig kisebb írások, egy-két cikk, karcolat és keresztrejtvény. Újváry neve feledésbe merült, Shultz Eleknek tulajdonították az ötletet. A lap sikeres lett, hónapokra előre megvoltak a kiadandó kisregények. Révaiék hatszáz pengőt fizettek egy Nyíl-regényért, ötven szabványos gépelt oldalért. Ez abban az időben hihetetlenül magas összeg volt, így tódultak a szerzők és a kéziratok. A kiadó huszonnégy óra alatt elolvastatta a kéziratot és másnap már fizetett is.
Szakmai körökben is elismerést vívott ki a lap. A modern magyar írók művei népszerűvé váltak. Hét hónap alatt harminc magyar író harminc eredeti regénye jelent meg a Nyílban. Ezzel megcáfolták azt, hogy csak ismert írók regényének fordításaira van igény.
A Nyugat cikkírója Illés Endre azonban nem csatlakozott a lap támogatóihoz. A tízfilléres regényeket giccsesnek és tömegfogyasztásra szánt szégyellnivaló írásoknak tartotta, amelyeket csak a tizenévesek, a kissé prűd nagymamák és az egyszerű gondolkodású háztartási alkalmazottak olvasnak. Limonádé történeteknek jellemezte.
Abban igaza volt, hogy többnyire a szórakoztatás volt a célja a lapnak, később azonban olyan szerzők is publikáltak benne, mint Mikszáth Kálmán, Surányi Miklós, Tersánszky J. Jenő, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Palotai Boris. Sőt megjelent a lapban a széppróza is, mint érdekesség, Várnai Zseni, Déry Tibor, Móricz Virág és Dénes Zsófia írásaival. Itt jelent meg Déry Tibor Átutazó című kisregénye is és Rejtő Jenő első hosszabb szépirodalmi munkája: 1932. Július 28.-án, a 30. (61.) számban, A párisi front című kisregénye. Egyes számokat akkori neves rajzolók is illusztráltak, pl.: Benedek Kata, Jaschik Álmos, Szűr Szabó József, Vogel Eric.
1932-ben könyvsorozat is indult a lap nevével, de mindössze három kötet jelent meg a gondozásában. Ambrus Zoltán Giroflé és Girofla, valamint Conan Doyle Kettős, alkalmilag kísérettel című regényei, valamint Rákosi Viktor Emmy című regényének új címlapkiadása. A könyvek ára 66 fillér volt.
Néhány hónappal később azonban kiderült, hogy a kezdeti számítások hibásak, és csak akkor lehet nyereséges a lap, ha százezres nagyságrendben fogy el minden szám. Ez pedig nem így volt. Csökkentették a magas honoráriumokat, és csak százhúsz pengőt fizettek egy kéziratért. Emellett külföldi írók műveit is elkezdte kiadni a lap, amiért nem fizetett honoráriumot. A Literatura c. lap, akik az újság indulásakor mellé álltak, most temetni kezdték a Nyíl regényújságot. Cikkükben azt írták, hogy az ígéretes kezdés után elfordultak a magyar szerzőktől és becsapták őket. Elvették tőlük a megélhetés lehetőségét.
A külföldi írókra már a Nyugat cikkírója sem mondhatta, hogy giccs, vagy limonádé, hiszen olyan nevek szerepeltek közöttük, mint pl.: W. Somerset Maugham, Stefan Zweig, Francis Jammes, Thomas Mann, stb. A Literatura viszont jogosan írta, hogy ezek az írások többségében már megjelentek és nem volt szükség újra kiadni őket.
Mindezek mellett, az újság árát is a duplájára emelték. Az olvasók elfordultak a laptól, így a Nyíl című szépirodalmi hetilap nemsokára megszűnt. Létezése során 162, nagyrészt eredeti magyar kisregényt adott az olvasók kezébe. Utolsó száma 1934. július 5-én jelent meg.

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2009. június 15. 21:48:57

Kedves Zsuzsa, Keni, Viola, Peth! Örülök, hogy olvastátok cikkemet. Ez az írásom egy főiskolai vizsgamunkám, de kedvet kaptam az eltűnt lapok utáni kutatáshoz és tervezem a folytatást, ahogy időm engedi.
Kedves Peth! Szívesen olvasnék néhány cikket a régi újságokból. Gyerekkoromban én a nagymamámnál olvasgattam a Film színház muzsikát és a Ludas Matyit.
Jó néha visszagondolni rá. Sajnos ő már csak az emlékeimben él, mint ahogyan az újságok is.
Józsi

277
farkas viola - 2009. június 06. 20:48:40

Kedves Józsi!
Gratulálok érdekes írásodhoz, igazán jó ilyeneket olvasni.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy ERDŐS RENÉ három színtes kis mesepalotája itt van a közelemben, Rákoshegyen a Báthory utcában, állandó kiállítások vannak benne. Felkapott hely.
VOGEL ERIK kosztümtervezőt pedig személyesen ismertük hisz Ő is a Moulin Rouge-ban álmodta meg a szebbnél szebb fellépő ruhákat. Amikor pedig Hugommal együtt saját ruhatárunkkal jelentünk meg fellépésre, elégedett
volt kosztümjeinkkel. Csak ennyit fűztem hozzá.
Szeretettel: Viola

298
keni - 2009. június 05. 10:05:29

Kedves Józsi !

Talán, mint a Magazin főszerkesztője, és újságíró, nem véletlenül írtad meg ezt a gazdag irodalomtörténeti cikkedet, mert talán titokban arra gondoltál, hogy a mi Magazinunk is kinőheti - komoly tehetségeivel, és a még esetleg csatlakozó, jó nevű mostani írók társaságával, és azok írásaival - magát - e Holnapot...

Olyan neveket olvastan Tőled, a legnagyobbakon kívűl:
mint - Erdős Reneé, Palotai Boris, VárnaiZseni /Feltámadás../,
Móricz Virág, Dénes Zsófia: /Egyszeri kaland.../, vagy a nem említett Gulácsy Írén: a /Pax Vobis, vagy a Fekete vőlegények - történelmi regényeivel../
Úgy tudom Ők egy darbig tiltó indexen is voltak...
[small](Bár én olvastam őket - kölcsönkapva, - fiatalabb koromba).[/small]
Bizony jó volt, és nagy érdem, hogy így sok ismeretlen mű - közkézre került - olcsó áron, aminek persze nem volt semmi köze a színvonalbeli irodalmi értékükhöz. Sőt ettől lettek elterjedve - híresek..

Tisztelettel !


Kenéz István Wink

230
Torma Zsuzsanna - 2009. június 04. 10:17:12

Érdekes, s talán többeket érintő témáról írsz, kedves Józsi!
Nekem is volt egy kedvencem, a "Rakéta" regényújság, amit sokáig megvásároltam. De emlékszem még a"Kisdobos" újságra is, pedig az már nagyon-nagyon régen volt. Sokáig megvettük a Lúdas Matyit, és leánykoromban sokáig vásároltam a Filmhíradót is. Az újságból megjelent képeket összegyűjtöttem, ma is megvannak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.