.: Tagtalálkozó: 2008.08.30

Az első tagtalálkozóra 2008. augusztus 30-án került sor. Vendéglátónk Viola volt. Mindössze kilencen gyűltünk össze nála, de maroknyi kis csapatunk számára felejthetetlen marad ez a nap, ebben biztos vagyok. Hogy mindenki egy kicsit átélje ennek a napnak a történetét, Tota megírta nekünk az eseményeket:

Tóth A. Tamás - A találkozó


Hát, kedves barátaim, én mondom, hogy lemaradtatok a habos torta habjáról azzal, hogy a Találkozón nem köszönthettük Benneteket. A Mókus őrs létszáma sajnos a III. ukrán frontnak számított volna ahhoz a néhány tagból álló baráti társasághoz képest, amelyik az Örs vezér terén a Józsi kezében jól láthatóan közszemlére tett Antológiánk körül összeverődött. Ha tehát a képeket nézegetitek, ezúton közlöm, hogy senkit nem rejtegetünk a sublótban vagy az asztal alatt, mert csupán ennyi az ennyi.
Az első meglepetés számomra, hogy nem római tógában és babérkoszorúval, vagy selyemsállal és hetyke kalpagokkal magukat művésznek láttató személyek érkeznek, hanem teljesen átlagos, normális emberek. Olyanok, mint az a több százezer, aki a szombati ebédnél fészkelődik úgy száz négyzetkilométeres körzetben. A második meglepetés szerint mindenkinek hétköznapi foglalkozása vagy még hétköznapibb nyugdíja van, tehát egyetlen különleges ügynök, űrhajós vagy afrikai felfedező nem látogatott el kicsiny találkozónkra.
Házigazdánk, Viola nemcsak különleges személyiségként, de háziasszonyként is kitett magáért. A kellemes kertvárosi környezetben, árnyas fák alatt, kitűnő nyári melegben előbb a fergetegesen finom fasírt, majd a tetőtől-talpig tápláló töltöttpaprika-költemény került a kerti asztalra, amelyet süteményhad követett és szépen, akkurátusan masírozott befelé a nagy beszélgetés közben a résztvevők pocakjába. Jaj, várjatok, muszáj valamit ennem mielőtt folytatom, mert a gondolatától is megéheztem… Na, itt vagyok újra.
Szóval: Nemcsak a test, de a szellem épülése is fontos, ezért Keni ragadta meg a szót és magánál is felejtette kis ideig, mert a kellő lírai hangulat megalapozására a huszadik századi magyar líra legszebb sorait idézte föl dióhéjban, melyet a társaság időnként kórusban szavalt. Ezután apró ajándékcsomagok kerültek elő Keni varázsdobozából, melyekből mindenki húzhatott kedvére és szebbnél-szebb szerencsehozó csiszolt kövek kerültek ezáltal birtokunkba. A csevegés újabb lendületet kapott és ki-ki magáról mesélt, Sheldon gyönyörű kutyáinak képeit nézegettük, majd a megjelent saját könyvek, névjegyek cseréltek gazdát.
Egyszer csak Józsi visszafogott, de mégis mítoszi alakja emelkedett ki hirtelen az aprócska tömegből és hatalmas táskájának mélyéről az Antológia számos példányát varázsolta elő. Tudja isten, hogy bírta el ez a nem kifejezetten nehézsúlyú legény a jelentős papírmennyiséget.
A köteles-példányok kiosztása zajlott, majd további kötetek izgatott vásárlása következett és íme, itt az ihletett pillanat, amikor mindenki tapogatta, lapozgatta a Könyvet és gyönyörködött közös művünkben. Mindenki mindenkinek szeretettel aláírta az első oldalt, így a jövő grafológusai és irodalomtörténészei sem maradnak munka nélkül.
Az idő olyan hirtelen elszaladt, akár egy incifinci, riadt egér az éhes macska elől és a búcsúzkodás nehéz, de elkerülhetetlen percei következtek. Még néhány simítás az információk hatalmas tömegén, amiből kiemelkedik egy fontos figyelmeztetés, hogy az újabb antológia elkészítése már nem fér be az idei rövid hónapokba, de sebaj, élezzétek pennáitokat barátaim, mert jövőre bepótoljuk a hiányt!
A vidám társaság némi szomorkás búcsúszó után feloszlott, hogy ki-ki visszatérjen a mindennapok szürke fazekai és rutin-robotja mellé. A fényes képernyő azonban reményt ad, hogy beszélgessünk, eszmét cseréljünk, aztán legközelebb látatlanul is jó ismerősként, személyesen folytathassuk olyan jókedvvel, ahogyan az első alkalommal arra módunk volt, és egy igazán kellemes emlékkel szaporodjon életünk jó dolgokban sokszor szűkölködő tárháza.

Erről a napról Sheldon is készített egy kis névre szóló összefoglalást.
A résztvevők képei mellett találhatóak írásai:


Kun J. Judit - Találkozói karcolatok


Viola

Színes szárnyú pillangó
röpköd köröttünk
szíve oly hatalmas,
mind beleférünk.
Légiesen könnyed
mozgása táncra emlékeztet,
mosolyogva nézem
és boldogságot érzek.
Kitárt karokkal s szívvel
várt minket
hiszen ez valódi élet.
Az idő múlását figyeli
aggódva,
megállíthatatlan és ezt
Ő jól tudja!

Keni

"Az úr a pokolban is úr!"
Óh! uram, neked nem kell
félned
Te a mennyekben kapsz
szószéket.
Onnan oktathatod a
tudásra szomjazót
a keveset tapasztalót.
Bölcs ember vagy voltál
és leszel
ki sokat élt meg, sok
emlékekkel.
Mint kedves ajándékot
őrzöm, őrzünk szívünkben
hisz oly köveket kaptunk
melyek erősítik hitünket.

Tota

Termete tiszteletet
parancsoló
tartása, arca, komoly.
Tekintete viszont kaján
mosoly ül a szája sarkán.
Azt hittem hogy sokat
beszél
sajnos lekötötte az evés.
Kérdésem lett volna
száz is
de egyre faragtam máris:
hol találta meg a
fiatalság titkát?
Szerényen megjegyzi:
ez maga a vidámság.

Kata...

...kacagva boldogan
ölel mindenkit, egyik
pillanatban ott a másikban itt.
Mikor végre leülünk
mesél, és mi nevetünk.
Látom jó kedvét, de érzem
benne a szenvedést.
Emúlt már mondja ő
ám a szem lélek-tükör.
Amitől rettegtem
előkerültek a gépek
s hogy fotóba ne nézzek
Tota mögé menekültem.
De harciasan megkerülte!
Láttam csillogó szemén
mégis sikerült a fénykép.

Nóri

A meglepetés örömében
hetvenhét macska táncolt,
ilyen belépőre senki sem
számolt.
Boldogsága határtalan
mely mindenkin átszaladt.
Együtt örült a hét ember
s gratuláltunk tiszta
szívvel.

Holdsugár

Besuhant egy holdsugár
pedig az égen a nap járt
nagyon vártam
régen láttam...
kicsit félve átölelt:
Haragszom vagy nem?
Ez járt a fejében,
de örömöm őszinte
s ezt látta a szememben.


Józsi

Főszerkesztőnk szerényen
halk szóval beszélget.
Nem sokáig bírja...
felemeli mítoszi alakját
és előveszi a titkok titkát,
hisz ezért gyűlt össze a hét
Titán.
Néma csönd lett, de
pillanatnyi
s egyszerre szólalt meg
mindenki
nézegetik, forgatják
lapozgatják, tapogatják...
a társaság gratulál!
Főszerkesztőnk már nem
szerényen
hanem büszkén néz körbe
elégedetten.

Én /Sheldon/

Félelem lett úrrá rajtam
míg a téren várakoztam.
Ki vagyok én hogy itt legyek?
Ki vagyok én és mit tegyek?
Aztán jöttek szépen sorban
de görcs nőtt a gyomromban.
Hiába éreztem kedvességet
szeretetet
fényévnyire múlt érzelmeket.
Láttam magam kívülről
remegtem, rettegtem belülről
hallottam hangomat hallottam
hangokat
de csak a könyvet szorongattam.
S csupán azt remélem
hogy kik megszerettek
nem érezték félelmemet.

Ádám

A telefon csörög
mindenki pörög
Józsi szól a sajátjába,
új tag jön a társaságba…
Vajon milyen?
alacsony
kövér
magas
szerény
Viola szalad szegény:
- Megyek elé!
De a z idő is rohan
indulok mert megy a
vonat
Nem találkozom Ádámmal
ki szerény, csendes, magas
számomra láthatatlan.


Keni egy verset írt Violának ajánlva:
Ezen alábbi versemet: FARKAS VIOLÁNAK ajánlom sok-sok szeretettel!!!

Kedves Viola!

Szépséges és jóságos szívedet öleli át az én szívem -
Kezeidre pedig csókjaimat lehelem - kedvesen...


Tiszteletemmel!

Kenéz István / keni

Az én kertemben..

Feketerigó fütyül
Esténként a fenyőfánkon
Párját hívja talán?
Míg én közben vacsorázom.

Vagy csak trillázó hangját
Szeretné visszahallani?
Mert lehet egy másik rigó
Hangját is viszont szólani.

Nem értem nyelvüket
Egymásnak, mit mondanak
De hogy beszélgetnek - este
Az bizony - szent igaz.

Szeretnek lubickolni
A madáritatóban
A cinkékkel ezen
Sokszor összeveszve.
/Ha meglocsolom este
A kerti pázsitot/ az
Előbúvó gilisztákért
Mindjárt ott teremnek.

Gyönyörű Mátyásmadár is éli
Ilyenkor kegyetlen vadászösztönét.
Ők nem bogyókon élnek,
Hanem rigók, cinkék, szarkák...
El-el kapott "eleven" tetemén.

Harkálydoktorok vigyázzák
És védik a hernyóktól, kukacoktól
Gyümölcsfáim vastag törzseit.
Kopogtatásuktól zeng a kert
És én elnézegetem
Gyönyörű tollú testeit.

Szarka is keresi éltető eledelét
Más madarak fiókáinál
A fészkek aljain.
Hány tojásmaradékot
Találok néha szétszórtan
Fáim, bokraim tájain.

Télen etetem őket
Önetetős kis ereszes
Faházikóból - két
Fenyőfa közé kötve
Úgy jó magasan,
Hogy a ragadozó
Négylábúaktól ott
Védettebben nyugodtan
Táplálkozhassanak.

Minek erről -
Ily hosszú verset írni?
Hisz mindenki látja ezt
És teszi is, ha -
Szívében együtt él
A TERMÉSZETTEL,
Mely végül Minket is
Csakis "Ő" etet és élteti...
Oltva, éhező igényeimet.

2008. szept. 6. Dunabogdány

Szeretettel VIOLÁNAK!

Kenéz István

Végül két csoportkép a kis csapatról.



Találkozó lesz újra, talán nem is olyan sokára és akkor bárki bepótolhatja azt, amit az első alkalommal elmulasztott. Figyeljétek magazinunk oldalait rendszeresen, hogy mindenről időben értesüljetek!

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2010. március 27. 17:36:04

A korábbi helyéről áthelyeztem a Találkozóról készület beszámolót! Az ottani hozzászólások itt olvashatóak:

#1 | eloedl - 2008. szeptember 14. 07:11:44
Drága Barátaim,

a legtávolabbi nyugati part-vidékről, Kalifornia majdnem déli csücskéből sajgó szívvel olvastam Tota nagyszerű beszámolóját arról az eseményről, melyen én is oly szívesen vettem volna részt.

Mindannyitokat személyesen is megismerni nyilván inkább vágyálom mint valóság a távolság átka miatt.

Igaz, néha én is haza-haza-járok, bár nem minden évben. 2004, 2005 és 2007-ben jártam otthon legutóbb. Ilyenkor Erikánál, nővéremnél, legujabb tagunknál (elode) Budán pihenek meg. Három éve unokámat hoztam haza, tavaly pedig Kaliforniában élő fiatal barátaim esküvőjére mentem el a Tihany-i Apátságba videózni. Na meg mulatni.

A nevek mellé most már néhány arcot is látok, s mind oly rokonszenvesek. Remélem, lesz rá alkalom, hogy mindannyian egy közös albumban találkozhatunk.

Akikkel legelsőkként kezdtem levelezni itt, Viola, őt máris szívembe zártam. Józsit pedig hosszú szakállú Mikulásnak képzeltem, s mit ad Isten, ő egy egészen fiatal s rokonszenves arcu teremtmény.

De jó is, hogy feltalálták a fényképezőgépet. Most már csak az érdekelne, író-barátaink között hánynak van kompjutere, videója, vagy video-cam-je? Részemre ez sokmindent áthidalna.

Évek óta kerestem az Interneten egy ilyen kedves és értelmes társaságot.

Nagyon örülök, hogy megismertelek Titeket. Remélem valamelyik következő találkozóra én is el tudok jönni.

Baráti szeretettel öllelek, s nagyon köszönöm a beszámolót.

Laci

#2 | Beezu - 2008. szeptember 15. 19:08:33
Sziasztok!

Lehet, kissé furán éreztem volna magam az én (mindössze) 17 évemmel, viszont legközelebb ha törik, ha szakad, de én biza ott leszek!
Mindenkit üdvözlök:
Ágoston Zsuzsi

#3 | Torma Zsuzsanna - 2008. szeptember 16. 10:35:18
Szépek vagytok, kedvesek vagytok!
Biztosan emlékezetes lesz számotokra a találkozó.
Egyszer majd - remélem - én is ott leszek köztetek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

#4 | ferenczfijanos - 2008. november 11. 12:44:55
Én akkor még nem voltam tag, vagy mi. De legközelebb elmennék.

#5 | Sipos Judit - INHIME - 2009. június 03. 11:20:27
Teljesen újként így, 2009-ben ismerkedve az általatok nyújtott lehetőségekkel kattintottam erre a linkre. El sem tudom mondani, hogy most milyen erőt kaptam ahhoz, hogy minden segítséget igénybe véve elérhessek egy olyan szintre, hogy közétek állhassak egyszer én is egy ilyen találkozáson, fotózás közepette.
Annyira sajnálom, hogy nem előbb jutottam ehhez a lehetőséghez, hogy megtudhassam a verseim Smile, hogy megtudhassam mitől lehetnének jobbak, mivel válhatnak igazi verssé és nem csak zavarosan leírt – bár számomra így is sokat jelentő – gondolatokká.
Most, hogy láttam ezeket a fotókat, ezek után olvasva a hozzászólásaitokat előttem lesz a hozzátartozó arc is.Smile
Tisztelve az odaadásotokat!
Szép napot kívánok!
Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.