Libricz Maja: Iszonyat! - Szeméthegyek...


Lassan elmúlik a hosszú és fagyos hideg tél, közeleg a várva várt napfényes tavasz. Életre kelnek a kopár fák, bokrok, amelyekre fészket építenek a csiripelő madarak. Hamarosan új színben pompázik a zöldes-barnás gyep, a mezőkön élelem után kutatnak a gólyák, hajnalban már vidám énekszóval ébresztenek minket a rigók, akik talán násztáncukra hívják párjukat.
Az erdőszélén sorra kidugják fehér fejüket a hóvirágok, tőzikék és más tavaszt hirdető növények.
De éppen csak előbújnak, amikor szemeteszsák landol mellettük a földön, amit egy autóból dobott ki az imént pufók gazdája. Aki még arra is lusta – talán kövérségéből fakadóan, - hogy kiszálljon drága fekete autócsodájából. Az aranyékszerekkel felcicomázott fickó nem törődik azzal, hogy mennyit árt a környezetének: embereknek, állatoknak és az új életet hozó kikelet fáinak, bokrainak. Számára ez a legkönnyebb formája, hogy megszabaduljon az otthonában felszaporodott szeméttől. Miért foglalkozna ő a szelektív gyűjtéssel, neki nem számít, hogy a már hulladéknak minősülő anyagokból: üveg, papír, műanyagflakon, sörös doboz összepréseléséből esetleg hasznos termékek kerülhetnek újra a polcokra. Neki így az egyszerűbb. Autóba betenni, majd egy kihaltabb útszélen megszabadulni a súlyos zsáktól és tartalmától.
Iszonyat milyen szemetes a város, bármerre is nézek, bárhol is járok.
Eddig a gyönyörű fehér hó sok helyütt eltakarta a mocskot, de mostanra az elolvadó hótakaró már látni hagyja a szeméthegyeket.
Mindenütt szemét... sitt, üvegek, papírfecnik, újságok, műanyagüvegek, pelenkák, elhasznált gumi óvszer, de még WC csészét is lehet látni. Mindent elszórnak az emberek, ami épp a kezük ügyébe kerül és már csak szemétnek jó. A szétszórt újságokat sodorja a vad márciusi szél. Fák ágaira felrepült nylonzacskót zörgetve szaggatja, majd viszi szerte-szét. Mivel busszal közlekedem nap, mint nap, látom a megállóban a töméntelen mennyiségű cigarettacsikket, pedig csak pár lépés a szemetestároló. Talán még ez is fárasztó azoknak, akik lepöccintik a földre, káros szenvedélyük utolsó kis maradékát. Vagy még egy végső slukkot elszívnak, mielőtt belépnek a busz belső terébe. Csak a füstöt nem fújják már ki, azt nekünk – nem dohányosoknak – szánják?! Ezeknek a trehány embereknek csak azok a hajléktalanok vagy elszegényedett sorsú emberek tudnak örülni, akik rabjai a dohányzásnak, csak nem tudják megvenni maguknak. Nekik az a két-három szívás is jólesik, ha ezt lehet így fogalmazni. Ők egyből felkapkodják ezeket az eldobott csikkvégeket és zsebük mélyére dugják, hogy az „ínségesebb” időkre is maradjon nekik.
Szomorú ezeket a dolgokat látni. Elkeserítő is egyben. De az emberek már nem is szólnak rá a másikra, hisz akkor még ők lennének megsértődve. Elmegyünk egymás mellett, magunkban zsörtölődve, de nem teszünk semmit. Hiszen már az egyre nagyobb szeméthegyeket sem vesszük észre, pedig nincsenek eldugva, és nem is tűnik el egyik napról a másikra. Egy kis összefogással rend lehetne a városban, és az emberek is szívesebben járnának kirándulni az erdőkbe, mezőkre... talán újra meglátnánk az elbújt kis hóvirágot, tőzikét, kikericset és az állatok sem pusztulnának vagy költöznének el más vidékre.
Tegyünk környezetünkért, amiről már mindenki elfeledkezett!

2010. 03. 21.
tavasz első napján

Írta: Libricz Maja
1955
Kzella - 2010. október 02. 10:41:53

Elolvastam a cikket. Legyőztem a lustaságom, hogy írjak pár szót. Egyetértek veled. A város szélén élek imádok kerékpározni. Kocsiból kidobják a teli zsák szemetet az árokba. Már előfordult hogy a zsák hangokat adott, mikor jöttem haza, és egy kutyus volt belezárva. Nem pedigrés, csak olyan kis keverék. Sok szeretetet veszítettek vele.
Leggyakrabban persze komolyabb kocsikból, nem kis olcsó hétköznapi járgányokból.
Ez sajnos egy ilyen világ..
Én csak abba bízom, hogy a következő generáció okosabban nő fel (bár.....)

686
T Pandur Judit - 2010. április 09. 00:05:52

Kedves Maja!
Minden szavaddal egyetértek!
Mindez kondíció kérdése is: Megvan-e az erő a felnövekvő nemzedékben, hogy az üres csokispapírt, palackot elcipelje az első kukáig... Grin Úgy látszik nincs elég erejük, hiába járnak gyúrni...
Komolyra fordítva a szót: sajnos mindenki elzárkózik ennek a kérdésnek a megoldásától. A rendőr fütyül rá, hogy szemetelnek, a polgárőrnek nincsen joga megbüntetni a szemetelőt. Az átlag polgár meg nem akar magának a meglévő bajai mellé többet, így nem szól rá a szemetelőre, mert feltételezi, hogy ha olyan bunkó, hogy szemetel, akkor valószínűleg vele sem fog a környezetvédelemről eszmét cserélni.
A háztartási szemét szétdobálása úton-útfélen, könnyen megakadályozható lenne szerintem.
Az önkormányzat tökéletesen képben van, amikor ki kell vetnie a "kommunális adónak" nevezett helyi adót, hogy ki mindenki lakik a területén. Ezt az adatbázist össze kell/ene/ vezetni a szemétszállító, bocsika kommunális hulladék kezelő adatállományával és aki nem fizet szemétdíjat, annak a szemétdíj többszörösét kellene befizetnie büntetésként az önkormányzatnak, mert az ő szemetét kell összeszedetnie a szoc. segélyben, bocsika jövedelempótló támogatásban részesülő emberekkel.
A nagyüzemi sitt kidobálást pedig szerintem úgy lehetne megakadályozni, hogy aki lefényképezi a "lerakodókat", és a /rendszámos/képeket továbbítja a Közterület-felügyeletnek, azt ne nézzék hülyének, hogy dolgot csinál nekik, hanem a sokkal magasabbra emelt bírságokból jutalomban részesüljön, és teljes védettségben. A képeket a Közterület-felügyelet sajátjaként kapja meg a "sittes".
Judit

277
farkas viola - 2010. április 08. 22:18:01

Kedves Maja!
Nagyon jó a cikked és állandóan időszerű, sajnos. Látom, idegesít, de mit tehet az ember? Ömlesztve kapom a szomszédaimtól a "szemétség" minden fajtáját: hajnalonként a kipufogó nélküli durrogtatást több percen át és többször, az ablakom mellett. Továbbá, ami eldobható a rengeteg csikk kíséretében, azt a keritésem mellé dobálják, de be a kertbe is. Mit tehetek? Szedegetem! Minden oldalról a rosszindulat áramlik. Nem könnyű az élet, amikor durvaságot kap az ember állandóan és ilyen közelről.
Megértően gratulálok: Viola Sad

1119
tatos - 2010. április 07. 12:21:18

Kedves Maja!
Most is kidobta!Sad Elsőnek olvastam el a cikkedet, és nem látom.De akkor is megírom.Sad Na gratulálok az aktuális írásodhoz. Szomorú dolog, hogy elsősorban a családokban nem tanítják meg sokan gyermekeiket, és unokáikat a rendre, tisztaságra. A másik, hogy soha senkit nem büntettek meg rongálásért, szemetelésért. Sokan inkább mások után felszedik a szemetet mint sem szólnának, és megszégyenítenék a szemetelőt. Ez a kor hozta magával az emberek egymástól való elidegenedést, a durvaságot. Mindent el borít a fizikai és lelki szemét. Borzasztó nézni, és szégyenletes. Magam szégyenlem az idegenek előtt ezt a szeméthegyekkel teli szép Magyarországot. Mégis sokan a túrizmust akarják fejleszteni. Arra nem gondolnak, hogy előbb tisztaság kéne, aztán mutogatni. Pedig lehetne sok mindent csinálni csak odafigyelés és törvények szígorú betartatására volna szükség.Sok sikert Nagyon jó a cikked Gratulálok. Szeretettel Gyöngyi.

555
Lea - 2010. április 07. 11:36:39

Egy ötletes, igen elgondolkodtató videót ajánlok, nézzétek meg, csupán másfél perc az egész!!!

http://www.youtub...LWY6p-E_SA

A környezetemben több iskola, óvoda újra kezdte a papírgyűjtést. Szétválogatás nélkül mindennemű papír hulladékot átvesznek tőlük, egy újrahasznosító cég, kilónként ugyan csupán 3-4 Ft-ot fizet, és az elszállítás költségét állja, de 40-70 ezer Ft-nyi bevételt jelent 1-1 alkalommal az egyébként is igen nehéz helyzetben lévő intézményeknek.
A gyerekek az utcán szabadon szemetelnek... ahogyan a körülöttük lévő felnőttektől ezt eltanulják... jobban figyelnünk kellene, a szelektív gyűjtésre, a példamutatásra.

499
magyareszter - 2010. április 06. 20:58:23

Kedves Maja!
Csak most vettem észre cikkedet, de rögtön elolvastam, egyrészt, mert nem is lehet félbehagyni, olyan jól megírtad, másrészt tényleg közügy a témája.
Budapesten születtem, 56 éves vagyok, ha hiszed, ha nem, soha életemben, még egy BKV-jegyet sem dobtam el az utcán. A gyerekeimmel, ha mentünk valahová, vagy jöttünk valahonnan és esetleg egy csokoládé papírt, vagy almacsutkát kellett kidobni és nem találtunk az utunk során utcai szemétkosarat, akkor eltettük a szatyorba, akár a ridikülömbe és otthon dobtuk ki a szemétbe. Elképzelhetetlennek tartom a szemetelést!
Itt Kispesten néhány éve gyönyörűen felújították a Templom teret, még egy kis szökőkutat is építettek, nagyon örültem neki. Gondolom más is, mégis alig néhány nappal a megnyitás után már chipses zacskó, cigarettásdoboz, papírzsebkendő volt eldobálva a földön, nagyon mérges lettem, de mit tudok csinálni? Igaza van Timócának, nem szabadna eldobni, akkor tisztaság lenne. Azt azért hozzáteszem, hogy például a kerti hulladék miatt (falevél, "kutyagumi"Wink, amit zsákokba gyűjtünk, évente egyszer kell, hogy rendeljek egy kis konténert, ez a legkisebb méret, ami már tavaly 13 ezer forintba került.
Persze, akik a szemeteszsákot leteszik, azoknak ez biztosan nem anyagi kérdés, valószínűleg a Te írásodban szereplő illetőnek sem, azt hiszem a szegény ember inkább megbecsüli a környezetét, mint ahogyan más dolgot is jobban értékel.
Bocs, hogy ennyit írtam, emellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Sok szeretettel Eszter Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.