Bakos József: Műanyag finomságok az asztalunkon

Emlékeim között keresgélve feltűnik édesanyám képe, aki minden hétvégén sütött valami finom édességet nekünk. Talán ebből az indíttatásból adódott, hogy később cukrászként kezdtem el keresni a mindennapi kenyeremre valót.
Gyermekkoromban azonban a sütemények elkészítésénél úgy kezdődött a recept, hogy végy fél kiló lisztet, tojást, cukrot, vajat, stb. Így kicsit lassabban készült el a sütemény, mint a mai „csodaszerekkel”, az ízük viszont össze sem hasonlítható a mai édességekével. A boltban és a cukrászdában valódi ízű finomságok sorakoztak a hűtőben, amelyeket szándékosan lassan ettünk, hogy kiélvezhessük minden falatnak az ízét.
Ma már ez egészen máshogy zajlik. Hogy spóroljunk az időnkkel, használunk némi kis „gyorsítót” a tésztákhoz, krémekhez. Ez azonban egy kis lustaság is talán. Kényelmes előre elkészített anyagból dolgozni, csak kicsit „konzervízű” lesz a végeredmény. A legdurvább az volt, amikor a következőket olvastam. A 80 dkg-os süteményport hideg vízzel keverd el és tedd be a sütőbe. Hát ennél egyszerűbbet már valóban nem lehet kitalálni.
Az E-betűs gyomorkínzó adalékokkal dúsított műanyagdarabokat is minden utcasarkon magunkba tömhetjük, felgyorsult életritmusunknak engedelmeskedve. Reggelinket gyorsan letudva pedig már mehetünk is dolgozni. Hol vannak már a foszlós kalácsok a forró kakaóval a nagymamák kicsit áporodott, mégis barátságos illatú bútorokkal körülölelt konyhák csendes nyugalmában elfogyasztva. Amikor erre gondolok, azt érzem, hogy jó volt gyereknek lenni. Legalábbis akkor, amikor még gyerek voltam. Ma már elmúlt ez a világ és ki tudja merre halad. Jó lenne megállítani az idő kerekét és visszafordítani. Megkeresni egy kicsit újra a régi békét, nyugalmat.
Tegyünk egy próbát! Poroljuk le azt a fiókok mélyén pihenő szakácskönyvet és kis kötényt kötve magunk elé lepjük meg családunkat nem mindennapi, igazi ízekkel. Felejtsük el a dobozos süteményeket és a látványos fagyasztott finomságokat. Nyissuk ki a titkokat rejtő spájzajtót, ahol ott rejtőznek a valódi értékek. A nevük egyszerű: liszt, cukor, margarin és társai. Öleljük meg mindannyiukat, mint régi jó barátainkat. A siker biztosan nem marad el.
Jó étvágyat mindenkinek!

Bakos József
1358
Arkady - 2014. május 22. 10:20:11

Kedves Józsi!
Az a legfőbb baj,hogy ma már nem csupán a finom sütik ritkák, hanem az igazi nagymamák is.
Üdv: Gabriella

230
Torma Zsuzsanna - 2008. szeptember 08. 08:35:08

Nagyon érdekes, hasznos témát választottál, kedves Bakos József!
Tetszett. Én is a közeljövőben egy krumplis pogácsát fogok gyúrni és házi készítésű szilvalekvárral töltöm, amit cukor és tartósítószer nélkül készítettem.
Én is előnyben részesítem a tartósítószer nélküli süteményféléket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.