HM Közös: Komádi Kirándulás - Beszámoló (2010)

A csoportképen balról jobbra:
Hátsó sor: Farkas Viola, Bakos József, Kurucz Krisztina, Bogárné Sárközi Ilona, Edwin Chat, Kozák Gabriella (Cunami), Kerékgyártó László
Középen: Cobblah Ilona, Libricz Maja, Vági Ilona.
Alsó sor: Sipos Judit, Czimmer Ibolya, Blattny Pál, Cserép Imre (Pegazus) és Tátos Gyöngyi.

2010. augusztus 14-15 különleges hétvége volt néhány Holnap Magazin tag számára. Meghívást kaptunk Komádiba, a 6000 lakosú városba, ahol olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyeket biztosan nem fogunk elfelejteni.


Szombaton reggel kis csoport gyülekezett Budapesten, a Népligetben. Régi ismerősökként üdvözöltük egymást, hiszen évek óta tartjuk a kapcsolatot interneten és néha személyes találkozókon is. A viszontlátás öröme után megérkezett a busz is, amelyet Cserép Imre küldött értünk Komádiból. Kuti Gyula a sofőr mosolyogva fogadott minket és csomagjainkat elhelyezve el is foglalhattuk helyünket a kényelmes üléseken.
Odakint 30 fok fölé kúszott a hőmérséklet, de nekünk – a légkondicionálásnak hála, – kellemes utunk volt. Halkan szólt a zene és beszélgetéssel múlattuk az időt egész úton.
Észre sem vettük, hogy eltelt a négyórányi utazás és megérkeztünk. Vidám forgatagba csöppentünk, ahol már javában zajlottak a Komádi Városnapi rendezvények. Elfoglaltuk szállásunkat, amelyet Hídvégi László a gyermekotthon igazgatója a Nagy Sándor utcai lakásotthonban, díjtalanul biztosított számunkra, gondoskodva a maximális kényelmünkről. Felfrissítettük magunkat és egy finom ebéd után – köszönet érte az Otthon szakácsainak – elindultunk mi is, hogy részt vegyünk a rendezvényeken. A szombati ebédért és vacsoráért sem kellett fizetnünk, a Komádi támogatóknak köszönhetően.
Saját sátor fogadott minket, amelyet már felállítottak. Előkerültek a Holnap Magazin könyvei, és a megjelent magazinok is. A színpadon egyfolytában váltották egymást a fellépők. Mindenki megtalálta a neki tetsző műsort, hiszen széles palettáról válogathattunk, hála a gondos szervezésnek.
A fellépők között szép számmal jelen voltak a városi művészek is: „Aranykor” Városi nyugdíjas klub énekkara és néptánc csoportja, Komádi Nyugdíjasok klubjának Rozmaring énekkara, Komádi Városi népdalkör, Rákász citera zenekar. Mellettük a Kőrösi gyöngyszemek, Balerina Belle tánccsoport, Leg a Láb AMI néptánccsoport.
Aki a popzenét szereti annak a sztárvendégek nyújtottak igényes szórakoztató műsort. Az ABBA Sisters, B. N. F. együttes, Poór Péter, a Next Day együttes, az Irigy hónaljmirigy együttes, Bodnár Attila és Papp Rita szórakoztatta a közönséget.
A zene és tánc mellett kerékpár bemutató, ügyességi játékok, gyerekműsor, kiállítók sátrai várták a résztvevőket. Aki szomjas, vagy éhes volt, széles kínálatát találta a finom falatoknak és hideg italoknak.
A Városnapi forgatagban Pénzes László polgármester is köszöntött minket, majd a Holnap Magazin emléklapokat és könyveket ajándékozott a magazin támogatóinak és a találkozó, valamint a kirándulás szervezőinek, segítőinek.
A rendezvényen Farkas Jánosné (Lenke), és a Közösségi Ház és Könyvtár dolgozói: Gellén Annamária, Háziné Szelezsán Barbara, Dr. Takácsné Polgár Adél, Tóthné Krucsó Erzsébet segítettek a vendéglátásunkban, Bura Zoltán, - a számítástechnikai bolt, Héder Balázs a Közösségi Ház dolgozója és Szabó Sándor, a Gyermekotthon középiskolás tanulója pedig magazinunk emléklapjainak, dekorációjának elkészítésében, a sátor díszítésében.
Késő este Tóth Lujza hastánccsoportja és tűzijáték következett, majd hajnalig tartó zene és tánc, a romániai Slager Boys együttessel, akik igazán jó hangulatot teremtettek, elűzve az álmosságot a szemekből.
Rövid pihenő és alvás után másnap tovább folytatódtak a programok, meglepetések. Kiadós reggeli és kávé után Lődi József és Varga Sándor lovas kocsikkal jöttek értünk és útnak indultunk a városban. Sajnos az idő rövidsége miatt minden programra nem volt lehetőség.
Láthattuk viszont a régi kendergyár helyén működő haltelepet, ahol a több ezer hatalmas méretű tokhal látványa igazán különleges élményt nyújtott. Közös fényképek készültek a városközpontban, majd a Rákász citerazenekar egyik tagjának, Rozsik Lajosnak a házához kocsikáztunk, ahol Pálfy Sándorral kettesben zenéltek, csak nekünk. Közvetlen közelről is élvezhettük a citerák tisztán csengő hangját és megnézhettük az egyedülálló citera, népi hangszer és egyéb régiségek gyűjteményét is.
A finom házi bor, zene, ének és tánc közben az idő elrepült és készülődnünk kellett a visszaútra. A Gyermekotthonban még vártak minket egy ebédre, majd összecsomagoltuk a poggyászunkat és Cserép Imre (Pegazus) és felesége Jolika körében búcsúzkodtunk. Készült még néhány közös fotó és Imre újabb ajándékokkal bocsátott útra minket.
Sajnos a helyi református templomot, ahol Makay Lehel György lelkész várt minket, már nem tudtuk megnézni és a Helytörténeti kiállítást sem. Nem tudtunk beöltözni tűzoltónak és lovagolni sem volt idő, de emiatt nem voltunk elkeseredve, hiszen tudtuk jól, ide még vissza kell jönnünk.
Ez a kis város, olyan szeretettel és lelkesedéssel várt és fogadott minket, amely a mai világban szokatlanul kedves és jóleső érzéssel töltött el mindannyiunkat. Az emberek kedvesek voltak, az ellátásunk tökéletes és a szállás túltett minden elképzelésünkön.
Útközben hazafelé, tele élményekkel, mosolyogva beszélgettünk, felidézve az elmúlt két nap eseményeit. Már induláskor beférkőzött gondolatainkba az a nem titkolt vágy, hogy nemsokára újra jövünk és az elmaradt programokat bepótoljuk, újabb élményeket gyűjtögetve a szürke hétköznapok sokaságában.

Végül de nem utolsó sorban köszönet a Holnap Magazin és az Antológiák Komádi támogatóinak is: Asztalos Lászlóné, Czeglédi Zsolt, Cserép Imre, Vellar Artemio és felesége Ceconello Annalia, Fráter Iván, Fráter Zsolt, Héder Zoltán, Rozsik Lajos, Seprenyi Attila, Tóth Attila, Tóth Ferenc, Tóthné Dr. Diószegi Anna, Tusz Gábor, Varga Endréné, Vizesi Antal.

--- Képgaléria elérhető itt! ---


--- Videók elérhetők itt! ---


Bakos József

Versek a kirándulás élményeiről:


A nagy találkozás Komádiban

Úgy vártalak benneteket, mint mesében
Hófehérkét „várták” a törpék,
Mint a delelő gulya várja a naplementét.
Vagy annál is jobban vártalak benneteket.
Kicsordult a szívteli pohárból a szeretet.

De mit is mondok én!
Hiszen sokan vártak benneteket,
És nagyon sokan voltak a „segítő kezek”.
Ezért az érdem nem egyedül engem illet.
Hanem azokat, akikben ott volt a szeretet.

Cserép Imre


Csodák pedig mégis vannak
(A szeretet él)

Hívott Komádiba a Szeretet Embere
Eljött a nagy utazás reggele.
Örömmel kapaszkodtunk össze
Mert egyre közeledett a messze.
Halljátok hát krónikámat, kik nem kaptatok
Komádinak emberétől ajándékot:
Van egy Ember Komádiban – szeretettel – áldott
Száz tenyérben egy-egy szeretet-magot tartott.
Augusztus közepén ültették szerényen
Minden Holnap-vendég ámuló lelkébe,
Nagy a gazdagsága csodás a szépsége.

Ölelések, meleg szavak,
Mind kifogyhatatlanak…
Csodák pedig mégis vannak!

– Íme a csoda –

Muzsikaszó énekével, táncot ropó pörgésével,
Poór Péter mosolyával, Hónaljmirigy humorával,
Táncművészek hajladoztak, fiúk-lányok táncot roptak,
Fürgelábak táncba mentek, a színpadon énekeltek.

Árva-hinta felkacagott, örömében égbe futott
Árvaháznak óriás kertje, sok-sok fával naptól védve…
A tanár úr ajtót nyitott minden gyermek ránk mosolygott.
Megmutatta lelke honát, árváinak szép szobáját.

Lovas hintó futott csilingelve, amerre járt integettek.
Óriás halak lubickoltak, napraforgók mosolyogtak.
Templom kertnek ölében, kopjafáknak tövében
Megpihentünk egy csoportképben.
Csengettyű szólt ló nyakában
Ló horkantott - indulás van -
Citerára táncot ropni finom italt kortyolgatni
A múlton merengeni és tárgyain ámuldozni.
Vége lett a zenének, hazatértünk Cseréphez.
Terülj asztal sok finomság, ölelések, búcsúzkodás.

Jolikának süteménye éppen olyan mint arany szíve.
Cserép Imre szeretete a szeretet-magot elvetette.
Mindannyiunk lelke megtelt odaadó szeretettel
S feledhetetlen örök csodás emlékekkel.

Szatyrok zsákok mind-mind tele,
Ajándékkal emlékekkel...
Gondolva a hosszú útra,
ne éhezzünk ne szomjazzunk,
megkaptuk az úti batyunk
Még egy fénykép utoljára
Cserépéknek udvarában
lombos fának árnyékában.
Szeretettel, szívünkben,
emlékekkel lelkünkben
Köszönjük a csodákat.

Csodák pedig mégis vannak!

Kiskunlacháza 2010. 08. 18.

Tátos Gyöngyi


Vasárnap délelőtt Komádiban

Utazom a csengő-bongó
Mesebeli hintón,
Széles öröm terjeszkedik
Komádi városon,

Lovaink tüzes patája
Csillagokat rúgja,
Felhők fölé, Mennyekbe száll
Magazin csoportja,

Citerázó vendégségben
Jólesőn merengünk,
Marasztaló hangulatban
Bódultan pihenünk,

Varázslatos Irányító
Védi lépteinket,
Kísérje a Jó Sors mindig
Ezt a békességet,

Révületben hagyjuk magunk
Rendre kiszolgálni,
Földöntúli szeretetet
Hogy kell meghálálni?

Ha nem élhettem volna át,
Mondanám: nem hiszem!
Mert ez eldurvult világban
Nagy kincs, a Kegyelem,

Most, hogy visszaemlékezem,
Homályosul szemem,
Ily jóságos embereket
Áldja meg Istenem.

Nagy köszönettel és tisztelettel: Farkas Viola

Komádiban

Majd két napig voltam, éltem köztetek
A lelkemig hatolt a vendégszeretet

Vendégként mentem barátként jöttem el
Olyan meghatottan mit szó nem mondhat el

Adtatok mindent mit adni tudtatok
Voltak rendezvények csodás programok

Kocsikon vittetek Komádi útjain
A szeretet dala szólt citerák húrjain

Az önzetlenségről daloltatok nekünk
Dobbant a szívetek értünk és velünk

Komádiak ti kedves EMBEREK
Lélekben ott vagyunk most is veletek

Kiskunlacháza 2010. augusztus 20.

Kerékgyártó László


KOMÁDI KIRÁNDULÁS, ELSŐ NAP

Szombaton már kora reggel lázban égett csapatunk,
számoltuk visszafelé a perceket, várva a kisbuszunk,
be is gördült kedves Gyulánk, igaz forgalommal szembe'
és hát e mutatványt, az irányító rossz néven vette.
El is tűntünk gyorsan, mint a kiömlött kámfor,
addigra tán' zsémbes volánosunk is kifogyott a dumából.
A négy órás út alatt zajlottak a nagy beszélgetések,
gyűltek az ajándékok, apró meglepetések,
szállt volna a nóta, de elakadt az ének,
utat engedve sok nagy nevetésnek.
Megbámultuk a Komádi Tv tornyot, templomot,
a villanypóznán a fészket, melyet szép gólyapár lakott.
Érkezés a szálláshelyre, lenyűgözött látványa,
modern és nagyon szép, Komádi Borostyán-háza,
lepakolás, kis szusszanás, egyenes cél az ebéd,
mesés illatok, ízek tárháza tárult eléd,
s ehettél-ihattál, amennyi csak fért beléd.
Ebéd után már pompával várt a Holnap Magazin sátra,
sok-sok Antológia, regény, és könyv került alája,
az asztalon roskadásig állt a szendvics, üdítő, és pogácsa.
A színpadra érkeztek a fellépők szép sorban,
most már késő a bánat, hogy:"Gyertek!"-én szóltam!
Volt ott hastáncoslány, népi bokaverő, Jackson imitátor, népdal,
Poór Péter, Abba Sisters, Papp Rita&Bodnár Attila, IHM-lüke zenekar.
Pegazusunk szárnyalt, szeretete mindent, és mindenkit áthatott,
szemek-szájak tágra nyíltak, ilyet még nem láttatok!
Kedves feleségével jelesre vizsgáztak vendéglátásból,
az első pillanattól az utolsóig sem fogytak ki a jóságból.
Ki-ki ahogy tudta, roptuk a táncot, eleinte, csak mi lányok,
hát ilyen botlábú férficsokrot még az istenke sem látott!
Na de aztán Pegazusunk megadta a módját,
megpörgette-megforgatta a Krisztit és a Maját.
Míg nekünk tűzijáték fényeitől ragyogott a főtér,
a többieknek rakétából már jó előbb a pizsamát lőtték,
ám aki tudott élni, mint Icus, Kriszti, Maja,
az csak éjjel fél kettőre sétálgatott haza.

KOMÁDI KIRÁNDULÁS II. RÉSZ

A SZOMBATI ÉJSZAKA, ÉS A MÁSNAP

Az óramutató átfordult késő estébe
ám a meglepetéseknek koránt sem lett vége,
Imrénk hozta a bort, ahogy azt Majának ígérte,
és a szálláson egy béka ült a WC-be'.
Majánk benyitott, ment volna dolgára
csóri kis béka csak várt ott a csókjára,
ám szíve hölgye sikítva kitessékelte,
ilyen áron nem kellett álcázott hercege,
Icus a mutatványt harsányan nevette.
Azt sem tudtam, merre állok arccal reggel
így jár, ha fél éjszakát sem alszik az ember!
Pislogtam csak bambán, nyúlt a szám, mint málé,
de Józsink gyorsan életet mentett, már főtt is a kávé.
Pegazusunk " jobb kezei " reggelivel vártak
terülj-terülj asztalkám a szemnek, és a szájnak,
majd begördült egy lovashintó, egy lovas szekér,
élő példa, sok jó ember kis helyen is elfér.
Videó is készült az induló csapatról,
mint vágtatunk kolompolva el Komádiból,
a híd alatt a sebes Kőrös versenyt futott velünk,
a kocsis lóhajtó, vagy lósofőr, netán lókötő? Ezen nevettünk...
Kissé nedves és sötét volt a Tokhalak tanyája,
nevelő medencékben úszott sok szép példánya
olykor egy-két méretes Viza is szem elé került,
néhányunk lelkes fotózásba, halsimogatásba merült.
Visszafelé tárt kapukkal várt a citerás háza
citeráktól, régiségektől roskadt verandája
lelkesen fogadott, hűtött sör, üdítő, demizsonban bor került az asztalra,
elhúzta a nótánkat, na nem úgy! Csak szépen, aki kérte, megkapta.
Énekeltünk, táncoltunk önfeledten, vidoran
kockacukrot csempésztem a lovaknak titokban,
markáns testükön az izzadság gyöngyök még fel sem száradtak,
indulnunk kellett, az ebéddel bennünket tovább nem várhattak!
Felkerült az i-re a pont, erre a szép csodára,
Jolika és Imre házában, s a kertben utoljára
még együtt volt a lelkes csapat,
fotók villantak a nagy fa alatt,
sziporkázón kék volt az ég, kacagott a napsugár
a kapu előtt álló busz már az indulásra várt.
Integettünk, küldte az ég esőkönnyeit, a mi búcsú könnyeinket,
majd íves szivárványt húzva az égre azt üzente,
HÁLÁS SZÍVVEL KÖSZÖNÜNK MINDENT! :)

Kurucz Krisztina


Kedves KOMÁDIAK

Pont ma van három hete annak, hogy a Holnapmagazin kis csoportjában szegényen, gyámoltalanul elindultam egy vendégségbe.

Sohasem jártam Komádiban. Cserép Imrét csak az interneten keresztül ismertem, ahogy pár sort váltottunk levélben. Nem voltak elvárásaim, de fenntartásaim, félelmeim igen, hogy egy ismeretlen ember hogyan vállalhat ilyen meghívást, ami annyi macerás dologgal jár. Ráadásul ő sem ismer személyesen közülünk, jóformán senkit.

Három hete annak, hogy a kétnapos kirándulásunk véget ért és én úgy érzem magam, mint az a szegény gyermek, aki egy óriás kosár finomabbnál-finomabb csemegét kapott, és nem győz betelni a tartalmával. Naponta forgatom, morzsolgatom visszaemlékezéseimet és olyan gazdagnak, boldognak érzem magam, hogy szeretetből, önfeláldozásból, barátságból, kedvességből, figyelmességből, szerénységből nékem adott aranyakat megpróbálom megköszönni nektek.

Először is Cserép Imrének és drága feleségének Jolikának.

Ha bennük nincsen annyi szeretet, és önfeláldozás, ami miatt sokaknak a példaképei ebben a nagy közösségben, akkor én sem lennék ilyen gazdag. Ahogy Imre mondta, szerényen mikor valamit megköszöntünk.

" Ne nekem köszönjétek, hanem a Jobb Kezeimnek. "

Nos, kedves "Jobb Kezek", akik azt a finom ebédet főztétek és a SÁRGABARACK levest. Tudnotok kell, hogy én ki nem állhatom a gyümölcslevest, mert kissé savanyú izére hivatkozva, mindig azt mondtam olyan mintha buggyant volna. De annak a finom krémes ízű levesnek még mindig vissza tudom hozni az ízét. A sárgabarack benne olyan volt, mintha a fáról szedtem volna le és kedvenc gyümölcsöm ízét újra jó volt érezni. Aztán honnan tudtátok, hogy a kókusz tekercs a kedvencem, amit, ha nem szégyellettem volna, szívesen elraktam volna belőle, hogy még soká egy ici-picit belekóstolva, majszolhassam rátok emlékezve. Így futott lelkembe az ti emlékek aranya és még ma is tart azoknak az ízeknek, hangoknak és sürgő-forgó serénykedő szorgalmas kiszolgálóinknak emléke.

Kedves sofőrünknek, Kuti Gyulának is köszönöm azt a figyelmességet, amit irántunk tanúsított. A kényelmes oda-vissza utazás olyan gyorsan telt el, hogy észre sem vettük a nagy hőséget, távolságot. Messzemenőkig minden felvilágosítást megkaptunk tőle és mindenkire figyelemmel volt. Miután Komádiba értük kapkodtuk a fejünket és lestük a szép portákat, a jeles tereket és házakat Majd egy ház előtt megállva, két édes kutyus legyezte örömében farkincáját a kerítésen belül. Csaholva figyeltek ki a kerítésréseken. Kiderült, hogy Cserép Imréék háza előtt álltunk és kisvártatva szemtől-szemben üdvözölhettük egymást. Az út túloldalán vidám zene hallatszott, amire négyen víg táncba kezdtek közülünk, hogy végre megérkeztünk. Imre és Jolika nagy szeretettel fogadtak minket. Mintha közeli szeretett rokonok lennénk.

Imre elkezdte sorolni a napi programot és meglepetések sorát és Bakos Józsi kezébe adta a Borostyán ház kulcsait, ahová Kuti Gyula elvitt minket a csomagjainkkal együtt, hogy birtokba vehessük szálláshelyünket.

Aminek szép udvara, belső otthonos tisztasága mindegyikünket megnyugtatott, és azonnal otthon éreztük magunkat. Köszönjük ezt az igazgató úrnak, szintén egyik "Jobb Kéznek", aki rendelkezésünkre bocsájtotta ezt a kényelmes szép házat.

Nem csak neki köszönöm, hanem mindazoknak a kedves gyermekeknek, akik otthonában egy napot eltölthettünk és hintázhattunk a hintájukon. Aludhattunk az ágyaikon. Ülhettünk az asztaluknál a teraszon, s este elnyúlva kényelmesen a nappali kanapéin beszélgethettünk a társalgóban. Mi a párommal a kétágyas utcai szobában aludtunk. Álmainkat azok az angyalok vigyázták, akik most két kislány őrzői. Köszönjük nektek is, hogy ott lehettünk, abban a kedves kis szobában.

Később visszamentünk az ebédlőbe ebédelni és részemről, megszeretni a gyümölcslevest, aztán belevetettük magunkat a falunapi forgatagba, és a holnapmagazin sátrába. Ahol sok kedves embert ismertünk meg. Rengeteg kép bizonyítja, hogy milyen jól éreztük magunkat. A színpad előtt tapsolva a fellépőknek. Élveztük a műsort, a vigasságot. Az asztalnál elbeszélgetünk és örültünk a találkozásoknak.

Másnap a reggeli után Imre megmutatta a nagy otthont, és a szép ligetes árnyas fák alatt mesélt a munkájáról, a gyerekekről. Dicsekedve mutatta szépen díszített szobáikat és otthonukat.

Fiuk és leánykák!

Tényleg széppé varázsoltátok a szobáitokat. Gratulálok a szorgalmas ötletes díszítésekhez. No, meg a tisztasághoz, rendhez. Ez úton szeretném megköszönni és megdicsérni azokat a "Jobb Kezeket is akik készítették a lufi díszeket.

Nagyon sajnálom, hogy nem volt több időnk, hogy megtaníthassátok nekem azokat a csodálatos ötletes csomózásokat, amik által annyi kedves figurát alkottatok.

A kis unokám szeretettel köszöni Imre bácsi és Jolika néni ajándékait a lufival együtt.

A következőket mondta, amikor elmondtam neki, hogy neki küldik Komádiból.

" Jé, de aranyosak, hogy ajándékot küldtek, de hiszen nem is ismernek engem?."

Cserép Imre lelkesedése és örömteli programfelsorolásai meglepetései azt hittem, hogy sohasem fogynak el.

Ismerve az idő múlását magamban szomorúan kezdtem számolgatni, hogy mennyi mindenről maradunk le. Résen akartam lenni, mikor jött értünk a hintó és a kocsi. Gyorsan lefényképeztem a tűzoltó szekeret és a tűzoltó kocsit, mert éreztem, hogy már nem lehet tűzoltó aznap belőlem. Később szomorúan vettem tudomásul, hogy a fényképeim nem sikerültek.

Ahogy ütemes csengettyűszóval vidám klattyogással szelték a paripák az utat velünk a hintón és a szekéren. Imre sorba mutatta a házakat, ahol várnak minket egy gyors bemutatkozásra, vizitre.

Az órámra néztem és elhűlve láttam, hogy az ember örömteli napja sokkal gyorsabban fut el, mint a szomorú. Csodálattal néztük a hatalmas tokhalakat és simogattam a mintás hátukat. A napraforgó tábla nem a napba nevetett, hanem felénk fordítva tányérjait meghajolva köszöntöttek. No meg a falubeliek, amerre a fogat elhajtott. Sokan kedvesen integettek. Köszönöm szépen a kedves integető kezek mozdulatait, és a mosolyokat.

Megállva a templom kopjafái előtt csoportképet készítettünk Varga Sándor és Lődi József, nem csak a lovas kocsi hajtásában jeleskedtek, hanem a fényképészet mesterségét is kitűnően végezték.

Szép fényes lovaik már türelmetlenül vártak a következő vágtára.

A Rákász citera zenekar két tagja kedves meghívására mentünk a Rozsik Lajos házához ahol Ő és Pálfi Sándor citerázott nekünk. Terülj asztalka, vidám dalolás, ropogós tánc, csodálatos régiségek ámítottak el.

Varga Sándor és Lődi József az aratók kaszájának fenőkőtartóját FINTOKNAK nevezik. Köszönöm, hogy megtanulhattam egy olyan hasznos dolog nevét tőletek, ami azelőtt nélkülözhetetlen volt az arató számára. Ma már pedig feledésbe merülnek a régi dolgok nevei. Viszont Rozsnyik Lajos gyűjteményében jó pár szép faragottat is megcsodálhattam. Már csak azért is örültem ennek az élménynek, mert éppen pár nappal előbb írtam meg egyik novellámat az aratásról. Éppen azért, hogy a mai gyermekek is tudják, hogy régen milyen fárasztó, de egyben felemelő s izgalmas napok voltak, mert a családok és ismerősök egymásnak segítve végezték az aratást. Nem csak egyedül egy ember egy kombájnon.

Gratulálok Lajos a csodálni való gyűjteményedhez és mindenkinek köszönöm azt a kedves felejthetetlen vendéglátást.

Az idő vészesen futott. Időre kellet az ebédlőbe mennünk. Az ebéd finom volt és bőséges, de ha tudom, én csak kókusztekercset falom, de annyira teleettem magam, hogy csak finomságáról tudtam meggyőződni, mert csak két szeletet tudtam legyűrni.

Ebéd után Cserépékhez mentünk. Ahol megint terített asztal várt és még sok kedves szó és meglepetés. Kedves állatok simogatása a kertben. Fényképezés. Egy kis békával kötött ismeretségem sokaknak nem tetszett. Megcsókolni nem kellet, mert ott volt az én hercegem és így tovább engedtem más örömére. A kiscica elaludt a kezemben dorombolva. Nagy örömömre Imre elküldte nekem a csoportképet ahol megörökítve itt van velem.

Nem volt elég az előző napi sok munka és falunapi elfoglaltság. Jolika nekiállt finom süteményt sütni nekünk. Annyit hogy az útra is legyen, nehogy Pestig éhen maradjunk. Mindenféle italt raktak be a hűtőtáskába, hogy a nagy melegben hűvös maradjon. Amit ezúton is újra köszönök.

Imre és Jolika Itt tolmácsolom a gyermekek és unokák köszönetét, amit nékik küldött ajándékaitok, átvételekor üzentek. Igazán aranyosak, akik küldték, hiszen nem is ismernek minket.

Bevallom őszintén egy kicsit irigyeltem unokámat, mert olyan szép, színes és csodálatos nagy üveggolyóm sohasem volt, de szégyenlettem tőle elkérni az egyiket. A sípot azért előbb én használtam egy kicsit bevallom. A buszon is belefújtam néhányat.

Az idő gyors futása miatt sok helyre nem jutottunk el, de ha nem is találkozhattunk kedves "Jobb Kezek" azért nagyon köszönjük a kedves meghívást. Tudom, hogy Imre és a Ti jó szívetek csordultig és még azon felüli szeretettel, akart minket megajándékozni, amibe az idő nem fért bele. Azt viszont tudjátok meg, hogy sokkalta többet kaptunk, mint amennyit álmodni is merészeltünk volna.

Képzeletemben sem volt, hogy ennyi szép emlékkel és szeretettel teli szívvel jövünk haza. Azt is megtudtam, hogy igenis vannak önzetlen, jószívű, vendégszerető, szeretettel megáldott emberek. Kedves Komádiak nagyon szépen köszönöm a hitemet is, amit visszaadtatok, hogy az, aki önzetlenül tud szeretni az szeretetet is kap. Bizonyság erre a ti kedvességetek, összefogásotok, amivel elhalmoztatok, megajándékoztatok minket, Holnapmagazinosokat.

Szerető üdvözletem küldöm mindenkinek.

Tátos Gyöngyi
1423
Jega - 2010. augusztus 23. 20:28:33

Sziasztok!
Nagyon tetszettek a videók és jók a képek. Remélem egyszer majd eljutok veletek abba a messzi a Komádiba.

48
Edwin Chat - 2010. augusztus 23. 20:17:38

Aranyosak a videók, kár, hogy ilyen rövidek. Készíthettünk volna egy rövidke horrorfilmet is.

Üdv: E.C.

1119
tatos - 2010. augusztus 23. 19:38:20

Kedves Mindenki Akik ezen az oldalon dolgoztak!
Nagyon szépen köszönjük a sok munkát és a kellemes visszaemlékezés perceit.Olyan jó érzés visszanézni az egy héttel ezelőtti csodákat. Mindenkinek köszönjük Komádiban is, és Józsiéknak, hogy megtekinthetjük amikor akarjuk.
Szertetettel Gyöngyi

1543
Mab Tee - 2010. augusztus 23. 13:35:40

Sziasztok!

Szép összefoglaló, szép képek. Remélem, egyszer én is eljutok Komádiba.
Üdv: Mab Tee

490
kismehi - Libricz Maja - 2010. augusztus 23. 09:15:18

A vörös én vagyok kedves Monisa! Smile
Üdv: MajaSmile

1273
monisa - 2010. augusztus 23. 08:46:37

Jó kis elmesélés...csak azt sajnálom, hogy a nem tudom kik vannak a képeken? Pedig jó lenne...legalább Photo alapján ismerni párotokat...

490
kismehi - Libricz Maja - 2010. augusztus 23. 07:59:56

Szuper újra látni a "nagy csapatot" Smile
De találok benne olyan képet, ami még hiányzik nekem...
Azokat vajon ki készítette? Imre? Judit? Vagy Gyöngyi???
Pussz: Maja

277
farkas viola - 2010. augusztus 23. 07:07:28

Gratulálok BAKOS JÓZSEF, csak most láttam meg a Neved utólag, elnézést kérek, bár gondoltam, hogy CSAK TE ÍRHATTAD.

277
farkas viola - 2010. augusztus 23. 07:04:32

Ez a beszámoló nagyon jó, mindent átfogó, egyszóval TÖKÉLETES. De ki írta? Kérem szépen, ne szerénykedjen az Írója!
Itt meg tudtam nézni a videót, de ott, a Rendezvényeknél a Picassát, ott eltévedtem, nem tudtam nagyítani, aztán eltűnt minden, nyilván a tudatlanságom révén.

Ha lehetne kérni, a Hozzászólásoknál, a beírás dátumát a régi, olvasható nagybetűkkel megjelentetni, mert a picurka betűkhöz nagyító kell. Előre is köszönöm.

Egyébként lélekben még mindig Komádi és Pest között kóválygok, annyira rendkívűli kikapcsolódást jelentett, köszönet érte.
Szeretettel: Viola Pfft

48
Edwin Chat - 2010. augusztus 23. 00:48:41

Tetszik ez a beszámoló, pedig több mint 100 képet őrzök a kirándulásról. Jó volt most itt újra megnézni, elolvasni, amit nemrég személyesen élhettem át.

Üdv: E.C.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.