Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bakos József: A költészet napjai ma.

21. Századi megemlékezés.

Sokak számára Április 11, ugyanolyan átlagos nap, mint a többi. Ez a nap azonban egy kicsit mégis más, hiszen Hazánkban 1964 óta, a Költészet Napjaként ünnepeljük. 1905-ben, ezen a napon született Budapesten József Attila. Viharos és nyugtalan élete volt, költészete viszont mérföldkő a Magyar irodalomban.

Több milliárd ember él a Világban. Élnek egymás mellett és alig tudnak valamit a szomszédjaikról, barátaikról, sőt néha még a családtagjaikról is. �Rohanó életet élünk�, ezt halljuk állandóan, mindenfelől, mindenkitől. Kevés az olyan pillanat, amikor meghitten, nyugalomban elhelyezkedhetünk otthonunkban, kezünkben egy könyvvel és kikapcsolhatjuk a külvilág zaját. Aki ezt meg tudja tenni, és értékelni tudja az emberi gondolatok, versek és prózák fontosságát, többet tud adni a hétköznapok kíméletlen sodrásában is. Sokszor egy elgyötört ember számára egy kedves mondat, egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés, de akár egy barátságos pillantás is kapaszkodót jelenthet.
A költők és írók ezeket a pillanatokat örökítik meg műveikben. Kiírják magukból fájdalmaikat, boldogságukat, félelmeiket és vágyaikat egyaránt. Teszik ezt azért, hogy Mi olvasók tanuljunk ezekből, átérezzük azt, amit ők éreznek, és ne kövessük el azokat a hibákat, amiket ők elkövettek. Utat mutatnak a hétköznapokban, megerősítenek minket abban, hogy van miért élnünk, kell, hogy legyenek vágyaink, céljaink, hiszen ettől ember az ember!
1905. Április 11.-én is született egy ilyen ember. A neve: József Attila. Egész életét szegénységben, szülők nélkül élte le. Egyedüli vigaszt és támogatást ő is az irodalomban talált. Igazán boldog talán soha sem volt, verseivel mégis most több mint 100 év után is elgondolkodtat, gyönyörködtet, vagy éppen megdöbbent minket. Életében megpróbált harcolni a saját igazáért, küzdeni a kisemberekért, a társaiért, miközben szeretethiánnyal és a skizofréniához hasonló neuraszténia nevű betegséggel viaskodott, ami végül legyőzte őt.
1937 nyarán halt meg. Mindössze 32 évet, mégis bizonyos értelemben teljes életet élt. Volt célja, hite abban, hogy jobb lehet a világ, egyszer talán. Verseinek üzenetét úgy foglalhatnánk össze, hogy: A jelenben benne van minden múltbéli tapasztalatunk, amely szükséges ahhoz, hogy megértsük, és jobbá tegyük a jövőt. Ő nem tudta, de mi még megtehetjük, hiszen ki tudja, talán köztünk is van olyan költő, vagy író, akinek a nevét 100 év múlva is ismerni fogja a világ!
László Zoltán irodalmár azt mondta róla, hogy: �Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába és minden, ami az óta van, vele kezdődik.�
Magazinunk újabb 15 vers közlésével emlékezik meg a költő munkásságáról és a Költészet Napjáról. Írd le Te is a véleményedet az üzenőfalra!

Bakos József
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.