a. andrea

Távolban fojtogat a hiányod… karjaid helyett a rideg tér ölel s a semmi vesz körül… hideg a lelkem nélküled… e messzeséget választottam börtönül… én balga… lennék bár veled!

Hiányzol A felhőket nézve is te jutsz az eszembe… Egy magányos vízcseppről az ablak üvegen… Ha tükörbe nézek és csak a saját arcom látom, visszatükröződik a hiányod… A lepedőről… kócos itt az ágyon… Minden pillanatban csak rád vágyom… Messze vagyok tőled… Oly mély a magányom…

Földi mennyország belefonódva, belesimulva a tested görbületeibe egy ritmusra lélegezve veled kettőnkből így lesz egy. a lelkünk összenőtt már rég, talán a világ kezdetén a mennyben melyre rátaláltam, most, hogy ölelkezem veled.

Olyan mintha szakítottunk volna… … pedig nem történt semmi! Találkoztunk háromszor, vagy talán négyszer s felruháztuk a másikat sok nem létező erénnyel. Vártuk, mi lenne ha a másik pont azt tenné vagy azt szóllná amit érezni, hallani szeretnénk? Pár nap alatt megálmodtunk egy egész életet! S lám vége lett… Többé nem találkoztunk, nem beszéltünk. Miért … Olvass tovább

A halál árnyékában A kicsi dolgokba nagy jelentések kúsznak, oly fontossá válik a kéz, mely könnyeket töröl. S míg a nyitott ajtók lassan mind becsukódnak, a halál árnyékában az élet fényesen tündököl.

Csakazértis élet! Az élet fanyar íze szétárad a számba'. Viszakozni késő, már beleharaptam az almába. Amit elterveztem, mind meg is kell tennem s hogy ki lesz társam ebben? Az ördög vagy az Isten… Kölcsönkért este Mosolyt festek az arcomra s magam is elhiszem őszinte. Boldogság álruhát öltök s kilépek a kölcsönkért estébe… Ferde mese Fényes … Olvass tovább

Ki vagyok én? Zúg a szél süvít, mesél tegnapról, máról, száz éves fáról, a fa körül örökké változó világról. Ebben az énekben ki vagyok én? Vagyok a szél ki rohanva él? Változó világ mely napról napra arcot cserél? Bár lennék a fa ki száz éve él! Nem árthat neki a süvítő szél s a változó … Olvass tovább

Átváltozás Valami eltört, valami elszakadt. Valami végleg mögöttem az út porába ragadt. Javíthatatlan résen elfolyik mint egy patak jóság és szeretet… bennem semmi sem marad…

Kincs Az idő zsebébe rejteném e pillanatot, hogy ott lapuljon mint egy leszakadt, eltett majd elfeledett gomb. S ha egyszer koldus lelkem szomjazná a varázslatot, rátalálhatnék akkor, s feloldódva benne elszállna minden gond.

Ébredés A tegnap csillogását elmosta a hajnal. Illúzió fátylakat tépkednek a napsugarak s én vacogó testem köré lepedőt csavarva lépkedek az éjszaka szilánkjain.

Igazam van! S az igazam téged ledönt és elsodor! Diadalmasan húzódik ajkamon a mosoly. Hisz nyertes vagyok! Én fönt, s a világ alattam! De örömöm megosztani nincs kivel… … az igazammal magamra maradtam.

Tennem kell Gondolat spirálon fakó üveggolyóként gördül le a bánat. Mérlegre tettem a multamat, a jövőmet s a mámat s látom nem érnek semmit… éltemnek súlya nincsen. A lábnyom, mit e földön hagyok magam után, minden kincsem, fabatkát sem érnek. Hát tennem kell! Tennem kell értem s érted, tennem kell e világért míg az utolsó … Olvass tovább

Sosem volt… Sosem volt kertben eltévedtem. Virág illattól megrészegedtem s hallgattam ahogy a madarak mesét mesélnek. Zöld indaként kúszott a lelkembe vissza az élet. Kristály patakban megmártóztam, bánatom, félelmem mind benne hagytam s szabadon szárnyalva mélyen és tisztán szerettem. … e sosem volt kertben egy sosem volt emlékre leltem.

Aki vagyok Az elmém legmélyére süllyedtem keresvén önmagamban önmagam. Majd válasz nélkül a felszínre törtem s létem üvegszilánkjait a világra szórtam mely könyörtelenül, nyílvesszőként lőtte vissza rám saját tükörképem.

Kérdés Míg lassan beszövik az éjt az álmok, egy gondolat lóg az ágyam fölött. Egy kérdés, mely itt tart ebben a világban s melyre választ keresnék mielőtt elmerülök. Hogy melyik az igazi, valódi élet? Az amiben most e kérdéssel gyötrődök? Vagy talán a másik, egy fura világban… az álom amelybe készülök?

Szösszenet (megtörtént eset…) Pár kilót ledobtam, hű de csinos lettem! Tegnap este ezért új ruhát is vettem. Magabiztosságom sugallta a tettem, hogy hát elindultam megsétáltatni testem. Mosollyal arcomon lépkedek az utcán s látom rohan felém egy szórólapos leány. A tömegből engem, csak engem szemelt ki! Gondoltam magamban: mert ilyen jól nézek ki! Félrelökött értem jó … Olvass tovább

Megrekedve Esőcseppekbe zárt pillanatok mossák az idő ablakát. Átnézek rajta, de nem látom, nem értem melyik az én utam s mi van odaát. Önmagam keresése közben végleg elvesztem… s most kővé gyúrt szavakkal dobálom az elmém kapuját. Ébredést remélve mormolom szüntelen a bölcsesség könyvéből lopott imát.

Kívánság Hópehely szeretnék lenni! Felhőben ébredni. Táncolni a széllel, lassan… ringatózva. S repülni, repülni! Fáradtan egy meleg arcon megpihenni, örömkönnyként lassan legördülni.

Magamba zárkózva Térképet adtam a szívemhez s te bejártad az út minden zegét – zugát. Megéltél zivatart, dermesztő hideget, s megízlelted a nap sugarát. Vártam rád. Hittem: ha benyitsz, lelkemről lehullik minden bilincs. De magamba zárkózva egyszer csak rájöttem, hogy az én szívem ajtaján nincsen kilincs…

Ünnep Karácsonyi ének, edény csörömpölés, a lépcső aljában testvéri ölelés. Karácsonyfa ágról lelopott cukor, beszélgetős estén megivott forralt bor. Zajos és jóllakott családi együttlét, a gyermekek kérik: mondjak még egy mesét. Az asztalon sütemény, tetején porcukor angyalok szárnyáról lehullott csillámpor.