Bardosi Attila

UTOLSÓ Amikor az utolsó lépéstől megóvott a gyenge Amikor az utolsó szó előtt ujját szádra tette Amikor az utolsó ütés előtt lefogta kezed Amikor az utolsó vitában igazat ad neked Amikor az utolsó hazugságnak nem lesz értelme Amikor az utolsó gondolathoz nincsen ép elme Amikor az utolsó leszel, aki rádöbben arra aki a startnál egyedül … Olvass tovább

ELVESZETT Mára eltűnt, mindenhol kerestem, ágy alatt, polcokon, a szekrényben, szennyes közt, kifordított zsebekben, de egyre jobban fogyott reményem, hogy a véletlen egyszer kegyes lesz, és amikor már lemondtam róla, ismét hozzásimul majd kezemhez, úgy mint hűséges kutya füttyszóra. Kotorásztam szemétben, kukában, végigjártam gondolatban utam; talán rálelt valaki utánam – Tolvaj! – vádoltam hisztérikusan. De … Olvass tovább

VÁLTOZÁSOK Változik a pillanat, az óra, a napok, az évek, az évszakok, az, ami te vagy, s ami én vagyok, a jó a rosszra, a rossz a jóra. Változik az izom, a bőr, a csont, a lélegzés, a pulzus ritmusa, a születés és a haláltusa, a kéz, ha épít, és ha visszabont. Változik fán a … Olvass tovább

KÉT VILÁGBAN IDEGEN László emlékére Ma fölhagyott fújni a szél, a fa sem lélegzik tovább; az akarat célhoz nem ér, csak szívverésem szaporább. Már nincsen szükség kérdésre, hiszen a választ megkaptuk; sem olcsó együttérzésre, amiről szól ma címlapjuk. Közel volt hozzám, de mégis, agyam sohasem érte el; fölöttünk kékült az ég is, de hogy miért? … Olvass tovább

ADJ! Adj az összes életnek egy esélyt! Adj minden halálnak méltóságot! Adj minden szavadnak egy értelmet! Adj, és értékes lesz valóságod! Adj a tehetségnek egy alkalmat! Adj az alkalomnak elég időt! Adj a bűnösnek egy újabb sanszot! Adj, és te leszel saját hírvivőd! Adj a kétségbeesésnek reményt, adj, és az akaratot tett követ! Adj, hogy … Olvass tovább

MELYIK VAGY? Simogatsz, vagy téged simogat más? Lélegzetvétel vagy, vagy fulladás? Hazugságnak hívnak, vagy igaznak? A sorba bevesznek, vagy kihagynak? Magadon belül élsz-e, vagy kívül? A kedélyed lángol-e, vagy kihűl? Te taszítasz, vagy téged löknek el? Magadért sírsz, vagy másért könnyezel? A préda vagy, vagy a gyilkos vadász, a pakliban az alsó, vagy az ász? … Olvass tovább

SZEMET SZEMÉRT Csak addig szemet szemért, amíg az egész világ megvakul, és akkor talán megért az utolsó látó is majd engem: miért szavakkal festem gondolatom, s annak mi értelme. Az agyakban szótlanul vegyületté bomlik az ép elme, s emlékem lepelként be- fedi az oszlásnak indult múltat. Gyűlölet az egyetlen érzés, amin túlélésem múlhat. Törvényt vesztett … Olvass tovább

VÉGKIÁRÚSÍTÁS! Figyelem! Figyelem! Egyszeri alkalom, szívesen használtam, most mégis eladom! Több helyen foltozott, külseje kopottas; ha neked megfelel, ajtómon kopogtass. A fazont átszabni sajnos már nem lehet, sok helyen szűk lett, és a varrás felfeslett; magam dúdoltam magamnak a sziréndalt, míg a bőség és jólét egyre csak hizlalt. A kék szín szürke lett, a zöld … Olvass tovább

A STATISZTA Álmaimban ezt alkottam én: újra fiatal tölgy lett a vén, megint folyóba gyűlt a tenger, és sejtté osztódott az ember. A szürke távolság égszínkék, ismét énekelnek a cinkék, nem fuldokol a bénult uszony, amit majd kell, azt még nem tudom. Simulnak bőrömön a ráncok, inkább simogatok, nem bántok. A tervek csordultig reménnyel, még … Olvass tovább

NEM ÉRTEM, MI ESETT BELÉM… Ma reggel sétálni mentem a hotel melletti parkba. Magam voltam, de fülembe suttogott valaki hangja: térj be a hűs falak közé, és magányod társra talál, az időnek ott nincs vége, ott újraéled a halál. Nem értem, mi esett belém – tán valaki más volt, nem én -, és kiléptem az … Olvass tovább

MINDENKI JOGA Itt élt apám, anyám, minden ősöm, ma még ismeretlen ismerősöm, mégsem lehetek e nemzet tagja, ezt tőlem valaki megtagadja. Miért gondolja, joga van ehhez? Tárgyalás nélkül ítéletet hoz, odakötöz a totemoszlophoz, falhoz állít, szavával felnégyel, ujjal mutat rám hamis jelképpel. Miért hiszi, ezzel megbélyegez? Hiszen az első csepp anyatejben én is megízleltem anyanyelvem, … Olvass tovább

NYÁJIMMUNITÁS Volt köztük tudós, kutató, orvos, komolynak hitt, okos és hóbortos, akik megmondták, hogy mi, merre van, miből, mikor, mennyit szabad, s hogyan. Mellét verő firkász, politikus, korábban úgy tűnt eszes, kritikus – legalábbis azt hitte a pórja -, de megjelent az évszázad kórja, és megmutatta, nem többek nálunk, mert csak egy nyáj van, és … Olvass tovább

MINDENKI JOGA Itt élt apám, anyám, minden ősöm, ma még ismeretlen ismerősöm, mégsem lehetek e nemzet tagja, ezt tőlem valaki megtagadja. Miért gondolja, joga van ehhez? Tárgyalás nélkül ítéletet hoz, odakötöz a totemoszlophoz, falhoz állít, szavával felnégyel, ujjal rám mutat hamis jelképpel. Miért hiszi, ezzel megbélyegez? Hiszen az első csepp anyatejben én is megízleltem anyanyelvem, … Olvass tovább

A KÖRHINTÁN Szédülök, vagy csak a világ forog, és kirepül, aki a szélén van, s eltűnik a csillaghordalékban!? Mikor áll le az őrült körhinta, ami miatt émelyeg a gyomor? Az egész egy zsibvásári finta, egy hazugságokkal bevont nyomor, ahol a kikiáltók démonok. Gúlába rakott bádoglelkeket rongylabda dönt szánalmas halomba, amíg a hamiskártyás talonba csempészi bele … Olvass tovább

CSENDES LETT A FÖLD Lassan-lassan csendesebb lesz a Föld, s újra hallani a szférák hangját. Elcsitul a gőg monoton zaja, s az angyalok kórusban suttogják: föléledt a tetszhalott ősanya. Lassan-lassan csendesebb lesz a Föld, a zsibongás félelembe fullad, mert a Teremtő véges türelme tátongó sebébe dugja ujjad; fáj, mintha saját testeden lenne. Lassan-lassan csendesebb lesz … Olvass tovább

FÉLEK! Félek! Nem attól, ami van, hanem, ami volt és lehet, ha felidézem magamban az elmúlt egynéhány hetet, hogy ki s mi beszélt hamisan. Mert nem kellett több két hétnél, hogy ne lássad meg: egy meg egy, nem kettő, hanem három lett, s nem érezted, hogy tegnap egy más agy ritmusára éltél. Mert nem kellett … Olvass tovább

KI ISMER ENNÉL SZOMORÚBBAT? Megrendeltem virágkoszorúmat – amíg a szorgos kezek sírt ásnak -, hogy ne legyen baja ezzel másnak. Mondd, ki ismer ennél szomorúbbat? Magányosságom magában mulat, míg kertemben rigó etet rigót, s közelinek hiszek távolodót. Mondd, ki ismer ennél szomorúbbat? Ma valaki megint belém rúghat – évődik kiszolgáltatottságom, pedig már rég békességre vágyom. … Olvass tovább

VAJON MENNYI MARAD? Az okosságból vajon mennyi marad, vagy az idő megint mindent fölemészt? Ma mindenki ész nélkül osztja az észt, posztol, megoszt, idéz – azt hiszi, szabad. Újra divatba jött a halott költő, akinek a jelenünk volt a jövő. A megbánásból vajon mennyi marad? – Kérlek, ne haragudj, nem ezt akartam! – zörög hazugságunk … Olvass tovább

GIN TONIK Ne törődj bele most a megszokottba, legyen asztalodon egy üveg vodka, hogy megértsd, mi fog veled történni ma, s ugyanazt hazudja ma is az ima, mint eddig minden átkozott reggelen, s ne törjön rád egy váratlan rejtelem, hogy miért van egy újabb folt a napon, s miért egy barát keze ver majd agyon. … Olvass tovább