Bardosi Attila

Parafrázis Áprily Lajos nyomán FEGYVERSZÜNET Sorsom, te örökös ellenség, fehér zászlót bontogat kezed. A vitorla most szélcsendet kér, mert a vihar a mélybe vezet. A folyó nem habzik haragot, dühöm sem nyaldossa partomat, tajtékként gát felé szaladok, tán résén az idő átbujtat. Elnémultak a bántó hangok, csak a túlvilág dacol velem, fiúban tovább él a … Olvass tovább

AZ ÖRÖK SZISZIFUSZ Nekem nincs itt helyem, köztetek, hol a tér csak könyökig ér, és cukormázas öntetet borít a hajnal csábítva ébredő napomra. Nyújtozkodj! – kiált rám reggelem váratlan, izzadt ágyamban falnak fordulok, s engedem, hogy éljen még múló éjben néhány percet álmom, hol veletek élek fű, bokor, kérges fa, sziklából bontva szürkén megdermedt kőszobor, … Olvass tovább

MÉG MIT LEHET… MÁR MIT NEM LEHET… MÉG LEHET szekered elé fogni az éppen arra fújó kósza szelet, és mint orkán, mely üvölt a tagadás torkán, hangod hallatod rímek erejéig kedved elejétől végéig. Még lehet leülni egy padra öledbe téve kezed, s csak úgy, bámulni a napba cél nélkül, míg az ég fölötted felhőtlent kékül. … Olvass tovább

MIÉRT…? MIÉRT…? MIÉRT…? Mint bonbont fényes csokimártása, Édes máz borítja az éveket, De ráfizethetsz a sóvárgásra, Ha a közepe más ízt rejteget, Epekeserűt, mézédes helyett. A csomagolás szemnek szép, tetsző, A tartalom már nem is érdekel, Sorrendben paripát követ vessző, Lényeg, hogy a sebből ne vérezz el, S hol választ nem kapsz, ott nem kérdezel. … Olvass tovább

HAGYATÉK Emlékeket raktam bele, Húsba szervülő szenvedést, Romlást, mit kéz kőből kivés, Néztem, hogy könny mitől pereg, És mit zabál a táltos ló, Öröm bánatba hogy csap át, Vadász kinek állít csapdát, Kit nyel el, és hord a folyó. Ajtót rácsaptam a múltra, S ócsároltam szeretőmet, Az Istenem reám förmedt, S belém rúgott, ha megunta … Olvass tovább

AZ ÁLLATOK FARSANGJA (amig nem jön egy új idomár) Taktust ver vezénylő pálca, Együtt perdülünk ma táncra. Két láb vagy négy, köröm, patkó, Mindegy, ha légy, mindegy, ha ló, Vígadalom öleli át, Feledteti gondját-baját. Tangót jár a nyárfa széllel, Veréb macskát táncra kér fel, Tigris szájban csimpánz feje, – Jaj Istenem, le ne nyelje! – … Olvass tovább

METAMORFÓZIS A semmiből nem lesz valami, És a végesből, végtelen; Ha léteztél, majd átalakulsz, Így jár túl ész a végzeten. Különbség minden vagy semmi, Mi születik, az porszemnyi. Ha tested ma négy lábon jár, Holnap szélben fürdik talán, Ami egy szikla volt tegnap, Az ma egy homokszem-parány. Néha te vagy cipő talpa, Máskor alatta egy … Olvass tovább

VIDD MAGADDAL – VELENCEI RENDEVOUZ Egy véletlen gondolat, egy hangulat alapvetően megváltoztathatja a jövőt (ez félelmetes, nem?), mint most ez az egy nap. Szinte nem tudatosan indul el az ember a véletlen felé. Hogy miért is? Valójában az ok tudatosodása nem fontos; a lényeg az, hogy megtegyük. bőrömön gyöngyözik az éjszaka íze, az a különös … Olvass tovább

EPILÓGUS Az első nap azután Fölgyorsul köröttem minden, Leperegnek napok, évek, A mozdulat csontban szisszen, Jó, ha majd sarokig érek, Hol hátam eltűnni látom. Kezemet vállamra teszem, A kiáltás már a számon: Hé! Fordulj már meg sebtiben, Hogy lássam a saját arcom, Nevetést, sírást szememben, Hisz a következő sarkon Senki nem fog kérni szebben. De … Olvass tovább

DEMENCIA Apánknak Ne kényszeríts megint felülnöm…, csak le az ágyról…, de minek? Nem tudom, miért csinálom; egy, kettő, három…, hét, nyolc, kilenc…, a kezed hideg – Jaj, csak meg ne üssön! Egész nap feküdnöm kell, rányomnak a párnára, de gerincem megint előre hajlik, és megyek, megyek az utolsó hangig, amire emlékszem. Miért élek kárára másnak? … Olvass tovább

NINCS MIÉRT TOVÁBB in memoriam január 20. Emellett eltörpül minden! Ma nem számít a NINCS, a VAN, nincs vigaszom és nincs szavam, eltűnt a megfoghatatlan, mi gerincem volt a hitben. Egy kiégett roncs csontváza, olvadt fém, bezúzott üveg, szénné vált kibomló rügyek, s a percbe robbantott üreg visszaránt a valóságba. A részvét igaz vagy játszott, … Olvass tovább

MINDEN CSAK NÉZŐPONT KÉRDÉSE Egyszer nézek, máskor néznek, Nekem sírás nevetésed Simogatok, ütnek kézzel, Szellő fúj, de orkánt érzel Ölelésed fuldoklásom, Gaz virít a virágágyon Suttogó szó nejem száján Szétszakítja a dobhártyám Nekem kavics, neked szikla, Tegnap kígyó, ma giliszta Egyszer Isten, egyszer Ördög, Ha kontúrja hat- vagy ötszög Agyam védi csontkoponya, A te öklöd … Olvass tovább

A VARÁZSKOCKA Rájöttem a valóságra, Hogy milyen a föld formája: Nem gömbölyű focilabda, Vagy lapos, mint csésze alja, Egy óriási varázskocka, S színekből van összerakva. Hat színe van, hat oldalnak, Sárgát rétek lobogtatnak, A pirosban érik alma, Zölddel a fa betakarva, Fehér mellett kék didereg, Bordó olvaszt vas-közepet. Minden oldal egy mozaik, Egyik éle sem … Olvass tovább

KI DÖNTI EL? Ha valaki elmegy Talán valaki jön Ezt ki dönti el? Van, ami egyre megy, De ráncot hagy bőrön Ezt a ránc dönti el? Van, ki mindig vesztes, Van, kit csak legyőznek Ezt a győztes dönti el? Ing, mi bűzlő szennyes, Tiszta másik bőrnek Ezt a test szaga dönti el? Te vakon születtél, … Olvass tovább

12 + 1 nevetni szabad rajtam de inkább rajtad a bajban vagy ha fejeden vaj van hogy ne lássák gyengeséged ha az igazság eléget a szabad szó máglyáján hát röhögj másnak a kárán de semmi sincs ingyen álcázott illem gúnyod a hitben szószerint most a víz egyszer vérré vált s a szennyel megtréfált közöny vissza … Olvass tovább

A CIRKUSZ Kik vagyunk mi évek óta?! Csillogó, cirkuszi este? Egy bukfencet vető bohóc, fagyott vicc, arcára festve? Kinek rikító mosolya harsogó hahota ára, s a tovasurranó bánat pecsétet nyom homlokára? A harsány konferanszié reflektorban hamis varázs? Bűvész, ki saját sebében turkál, mint hitetlen Tamás? Félelmet szülő idomár, csattanó ostorral kézben? Bőrömön sarjadzó sebek? – … Olvass tovább

Látod a srácot, ki bokát hapták- ba vágott? S kiben megállt az időfolyó, mikor átütötte a golyó? Kezében a fegyver csatát már nem nyer; kérdése csak egy volna: Miért is harcolt ma? Hogy más pénzét óvja, ki nem állt be a sorba, s ki szotyolát köpködött meccsen, vagy nullákat számolt a csekken? Akinek a “Minek?” … Olvass tovább

MENEKÜLTEK Egyik lábam másik elé Gondolkodás nélkül, Az ég fölöttem felhőtlen, Mégsem nekem kékül. Plasztikzacskó a vagyonom, Strandpapucs a lábon, Kőzúzalék talpfák között Azért van, hogy fájjon. Bőröm színe félelmet kelt A rám néző szemben, Lennék színtelen, átlátszó, Jobb lenne a kedvem. Hogy imámmal kihez szólok, vajon mást mért zavar?! Mire címzetthez elér, ú- gyis … Olvass tovább

ABSZOLÚT ÉS RELATÍV Ami az egyiknek abszolút, a másiknak relatív; vajon melyik a luxustermék s melyik egy kissé naiv? A hatalmat, ki gyakorolja, elméletet gyárt hozzá; így válik hőssé mitugrászból s a gyávából bátorrá. Mint szorgos hangyák királynője, bábot szül meg, számtalant, kik a termeszt morzsáért védik s hiszik, ez egy nagy kaland. Bódító nedűt … Olvass tovább

PATKÁNYOK Ez az alvilági, ravasz nép – kinek otthona a csatorna s ha hagyod, mindig kirabolna -, van, kinek csúnya, van, kinek szép. Farka szőrtelen, füle hegyes, egy nem kívánt, közeli rokon, e tényt kétségbe nem vonom, de szívem örömtől nem repes. Nincs bennük kegyelem, becsület, szenvedsz vagy nem, nekik egyre megy; életüknek értelme csak … Olvass tovább