ELFÁSULTAM

ELFÁSULTAM Benne rekedtem egy fában Gúzsba kötnek szálkás rostok Földbe gyökerezik lábam Ruha helyett kérget hordok Vérem ősszel cseppenként hull Puha léptű zöld mohára Suttogásom belenémul Az elvesztett színpompába Bomló testek vegyülete Évgyűrűt tesz évgyűrűkre Ez éveim vetülete Mit csak balta szabhat szűkre Évszázadok mohó szája Földdé rágott csontot inat Őseimnek rothadása Táplálja a napjaimat … Olvass tovább

PANDORA SZELENCÉJE

PANDORA SZELENCÉJE Nagyítónak a lencséje mosolyt, sírást egybe olvaszt; Elrejtettem szelencémbe csúnyát, szépet, butát, ravaszt. Megőrizem a szelencét, holtodiglan, holtomiglan, emlékezni hogy szeretnék, de csak szilánk, ami csillan. Lassan világos lesz nekem, benne rejtve sorsom oka; nem egy kincsesláda, hanem Pandórának smukkdoboza. Futó tüze végig söpör földön, vizen, testen, lelken; vissza marad szemétgödör, rothadt világ, … Olvass tovább

5%

5% Öt százalékból csak erre tellett? A félelmed isteneket ellett, Kik életen át nyakadon ülnek, És az agyadban tátongó űrnek Fehér botot adnak célok helyett, S mit hibáért kapsz, az lelki ütleg. Mohón szopod a kiszáradt mellet, Vak öled, csak vak gyermeket szülhet. D-moll Chaconne és a Kilencedik Füledben dallammal incselkedik, De süketséged végtelen csöndje … Olvass tovább

ÉLETKOROK

ÉLETKOROK 0,1-10 Kezdetben uszony vagy, kopasz szárny, Bezárt burokban van világod; Vízben lebegsz, és alig várod, Hogy képen lehess ötujjú árny. Ha agyad jövődre gondolna, Nem törnéd át a magzatburkot; Ha szemedet álomra hunyod, Csak nagyujjad fontos számodra. Tapintva nézed környezeted, Ízlelsz keményet, simát, puhát, Kutatod sarkok rejtett zugát, Érzékekből versz ötvözetet. Támaszt keresel erős … Olvass tovább

TUDNÉK SÍRNI….

TUDNÉK SÍRNI…. Tudnék sírni, de nem szabad, Szemsarkában bánat csillog, Ajkon remegnek a szavak; Tudnék sírni, de nem szabad. Szomorúság, hol az arcod? Belsőm nem látod külsőmön, Magammal vívom a harcot; Szomorúság, hol az arcod? Tudnék nevetni, de nincs min, Öngúnyig ér a vidámság, Számíze keserű kinin; Tudnék nevetni, de nincs min. Húsomra ég az … Olvass tovább

AZ ŰZÖTT VAD

AZ ŰZÖTT VAD I Allegro con brio Mögöttem ezer láb dübörög, hajt, csahol agyarak falkája; pofáján bibircsók-vérrögök, s belemar dallamom marjába. Mint lesen lapuló orvvadász, ki kézen szelídült őzre ront, leterít, letaglóz, hogyha állsz, s fröccsen a vér, és reccsen a csont. Tarkómba lihegő lüktetés, ritmusom űzést nyel magába. Nem várat magára büntetés, didergek tűző … Olvass tovább

A TÁLTOS

A TÁLTOS Lángot csihol szemből a patkó, szökken, szárnyal a lopott kedély, a zenéd új csodákról mesél; És röpül a ló, a táltos ló! Mi marad, és mi lesz változó? Vágtatsz, ugrassz árkon-bokron át, suhintod a tegnap ostorát; És röpül a ló, a táltos ló! Elszállt a dal, és elszállt a szó, lovad száján habzó … Olvass tovább

LES ADIEUX

I A búcsú: Adagio – Allegro Úgy gondoltam, ez velem nem történhet; ez csak tréfa, csak egy röpke szeszély. Ajtó csattan, mint koporsófedél, rozsdás csikorgása fűt-fát ígér; hazudsz, mint megcsalt múzsának költészet. Szemem választ rajta hiába keres; mint élve temetett kaparása, szálkás rovátkákat váj a fába. Tudom, ami tegnap volt, az más ma, a csend … Olvass tovább

HOL A KIÚT?

HOL A KIÚT? A vállrázkódást visszafojtom, Míg valóság fejemre pisál; Gyilkolni, lenne elég okom, A mellkasom bosszút zihál. Utolsót vonaglik sorvégeken rím, Szabadon költhetnék, de nekem ez kín. Mozart, Beethoven már halott. Da Ra Bok Ra Tör Öm Ezt A Dal Lam Ot! A ritmus egy részeg szürkebarát; Sorban a számolatlan szótagok analfabéták, S a … Olvass tovább

ÖREGEDÉS

ÖREGEDÉS Ez a nap is, mint a többi, Hajam nem fog újra nőni; Belül szőr borítja füled, Porcból nem lesz új ízület, S két lépés közt nő a szünet. Múlt az idő, öreg vagyok, A zárt kapun kopogtatok, Talán rajta beengednek, Hisz a dallam egyre messzebb, Látomása nincs már szemnek. Mit gyűjtöttem, azt elviszem, Többre … Olvass tovább

MEMENTO

MEMENTO [i]Felejteni jó és kényelmes. Hogy mire akarsz emlékezni, és mire nem, ezzel mindent elárulsz magadról.[i] [i]Con vivacita e sempre con sentimento ed espressione[i] Felejteni, Csak hetven év kellett! Hetven év, Hogy elfordítsd megint fejed; Nem ötszáz, nem ezer, Csak satnya hetven év, Hogy megint színes legyen A falra festett kép. Nincs álmatlan éjszaka, Sem … Olvass tovább

A VILÁG NEVÉBEN…

A VILÁG NEVÉBEN… Mert hallgattál, mikor szólni kellett, s csak egyet léptél a kettő helyett, mialatt a nyájban birkák között bátorságod ponttá töpörödött. Hiába a zsírozott kerékagy, megkezdett mozgást a kéz félbehagy, s a szó nem szorít öklöt a zsebben. Az esküdtszéknek szeme se rebben, míg benne a szánalom jéggé fagy, döntése csak egy lehet: … Olvass tovább

´HÁBORÚ

´HÁBORÚ Te vagy minden idők Legnagyobb találmánya Te vagy a bölcsek köve Egyszerre vagy dal és lárma Hősi ének és sirató A mindenható és mindenre ható A galacsinnal teli panaszfal A végső földi zenekar Melyet teljesség igényével Dirigál A halál Benned nincs logika, ritmus A hangnem benned önmagát Modulálja Ami éltet, az a virtus A … Olvass tovább

HIÚSÁGOM UTOLSÓ DARABJA

HIÚSÁGOM UTOLSÓ DARABJA Garázsban piros Ferrari, ujjamon egy ötkarátos, nyakban lógó ujjnyi vastag, osztalékom részarányos, hitelem, mit rám túlszabtak; Társam nincs, legyen az bárki, életformám nem családos, fegyőrnek szültek, nem rabnak. Londonból dizájner öltöny, olasz krokodilbőr csizma, briliáns koszos köldökre, sarki fényből selymes irha, új szerető csütörtökre; Mindenem van, de csak kölcsön, jóllehet, úgy teszek, … Olvass tovább

SZAGOS SZAVAK

SZAGOS SZAVAK Valami fojtó bűz telepszik rám, eltömi bőröm pórusát, lebeg a térben, megpihen az orrcimpán, és miközben kínomban úgy teszek, mintha e sunyi szellentést a szél csak tévedésből terelné felém, megdermedek, mint az izzó acél, mit jeges vízbe mártanak, s belém ötvöződik a düh kék szikrája. Csorbulni talán, de törni nem fog a penge, … Olvass tovább

IRIGYNEK SZÜLETTEM

IRIGYNEK SZÜLETTEM Minden az enyém, neked nem jár soha semmi! Amid volt, van és amid lesz, a tömérdek, a szemernyi, az agyban még meg sem fogant, éretlen húsú gondolat, amelyet csontos héjából eszed éppen csak bontogat. A párnádba izzadt álom, mit az ébredés csak sejtet, és hogy felejtsd el tegnapod, kiürít százezer sejtet. A bátorság, … Olvass tovább

LEHETTEM VOLNA BÁRKI

LEHETTEM VOLNA BÁRKI Azt hiszem, ma sólyom leszek vagy egy vijjogó szirti sas. Súrolom a fellegeket, s a magastól leszek ittas, aki elől hiába fut a sebes lábú cincogás. Lehet rajtad bármilyen cucc, és arcod bármilyen pofás, karmaimnak kalodája körbezárja rühes irhád, hiába nyomsz homlokába életednek egy ködsipkát. És tollszár-szülte vonalban lehetnék egy fehér galamb; … Olvass tovább

A FÉLELEM

A FÉLELEM Valaki kopog, megmozdul a zár, a kattanás tétovázva megáll, hirtelen nem tudja, kihez szóljon, és mint kutató szemek egy drónon, keresi, fullánkját kibe fúrja. A sötétben egy árnyék kontúrja alakot ölt, s mint egy gyanakvó vad a célkeresztben, megdermed. A szag a táguló orrlyukban idegent bűzlik; nem tudja e zaj mit jelent, de … Olvass tovább