A POTYAUTAS

A POTYAUTAS Velem volt az agyam, mint potyautas, e hosszú, de céltalan utazáson; s gyakran vele volt sértett némaságom, mikor rám szólt: fogd be a szád, ne ugass! Elbújt az idő legmélyebb zugába, szitkot köpködve s dühöngve balsorsán, míg visszament az eltelt idő nyomán, mintha az óra hátrafelé járna. Most ott gubbaszt, mint egy duzzogó … Olvass tovább

NÉHA EGY MÁSODPERC

NÉHA EGY MÁSODPERC Néha csak egy másodperc volt, ami döntött sorsom fölött; Néha a szónál fontosabb a szünet a szavak között. Néha csak egy pillantás kell, hogy életem megváltozzon, és ha ezt nem veszem észre, később magamat átkozom. Néha akkor lesz szerencsém, ha lecsukom mindkét szemem, hogy ne lássam meg azt, ami rólad elvonja figyelmem. … Olvass tovább

ÉRZEM

ÉRZEM Érzem, hogy csak fele vagyok a tegnapnak; Érzem, hogy a szívverések ma lassabbak; Érzem, hiányod miatt kevesebb lettem; Érzem, a gondolat magát éri tetten, ha kérdi, miért tárult ki az az ablak, amin benéz egy idegen, külső világ, s leolvad tőle a ráfagyott jégvirág. Érzem, hogy akaratom új erőre kap; Érzem, hogy engem köszönt … Olvass tovább

ŐSZI MELANKÓLIA

ŐSZI MELANKÓLIA Itt az ősz, színeire bomlott a nyár, az utolsó falevél sorára vár. Bennünk is kihűl a vágy izzó heve, mintha valahol megnyugvást keresne. A tél lába már benn az ajtórésben, bőrömön reggel dér csípését félem, s ha begubózok esti magányomba, érzem, ma sem ringat senki álomba. Az elmúlásban mindig ott a kezdet – … Olvass tovább

VALAKI

VALAKI Csak egy rövid szó valaki helyett, aminek jelentése végtelen, amit akkor mond nekünk valaki, ha nem tudja, kit lát az értelem, ki az, akit a véletlen adott, és ki az, akit a szándék hagy ott. Valaki jött, és valaki elment. Az, aki szeretett, gyakran gyűlöl; a könny szemében érted csillogott, majd leszáradt, mint harmat … Olvass tovább

SZERETNÉK

SZERETNÉK Szeretne-e a szellő vihar lenni, vagy csak azért él, hogy simogasson? Szereti-e a kő, ha kemény és hideg, és hogy nem lágyulhat meg senkinek? Akarja-e a fa, hogy tűzifaként ropogjon, és sebet ejtsenek rajta, mint szobron? Vagy szeretné-e, ha átölelnék, hogy magába zárhassa a magány lelkét? Szereti-e a tél, ha benne megfagy az élet, … Olvass tovább

A NYERŐ SZÁM

A NYERŐ SZÁM Ma letörölték arcomról múltam, Ami álarcként kövesedett rám. A kalapból új sorsjegyet húztam, Talán ez nem lesz most egy vesztes szám. Letörölték szememről a könnyet, Melynek már nem volt zamata, íze, Így a jövőt látnom talán könnyebb – Tőled függ, vajon nevet, vagy sír-e. A keserűt letörölted számról, Helyére édes mosolyt csókoltál, … Olvass tovább

SEGÍTS!

SEGÍTS! Fohász hozzád Segíts, hogy legyen egyszer megint egyensúly; Segíts, hogy a régi világból legyen új; Segíts, hogy a rossz ember, az jóvá váljon; Segíts, hogy mindez megfizethető áron. Segíts, hogy segítség senkinek ne kelljen, és a fiú ne küzdjön az apja ellen. Segíts, hogy nevetés legyen minden szájon; Segíts, hogy mindez megfizethető áron. Segíts, … Olvass tovább

MA MÁR TÁVOLRÓL…

MA MÁR TÁVOLRÓL… Ma már távolról nézem azt a közelséget, ahol megtudtam sok mindent magamról, másról; Ma már távolról látom a kegyetlenséget, ami ocsmánnyá változtatta a sok szépet, és megszabadította arcát álarcától. Ma már hazugság, az az egykori ígéret, amiben megtalálni véltem remélt jövőm; Már hitetlen az a szem, ami megigézett, s verse is csak … Olvass tovább

LETILTOTTÁK ÉLETEDET

LETILTOTTÁK ÉLETEDET Valaki megnyomta a végzetes gombot, de nem fogod megtudni, hogy miért pont most; miért nem holnap, holnapután, vagy soha; ezt nem érted, de biztos megvolt az oka. Ez lehet csak egy olcsó belépőkártya, vagy életed dédelgetett, titkos vágya, ami valakit, valami miatt zavar – azt mondják: szél nélkül nem zörög az avar. Valahol … Olvass tovább

ÍZLELEM A FÁJDALMUK

ÍZLELEM A FÁJDALMUK Gyertek közelebb, kitárom karom, bújjon hozzám az a hétmilliárd, mind-mind, aki segítségért kiált. Rést szakítok e lét-zűrzavaron, hogy meglássam a keserűséget, ami elválasztott tőlem téged; fájdalmadat ízlelni akarom. Már nincs helye új sebnek a bőrön, hegek borítják be szaruhártyám, de mégis, mintha bensőmmel látnám az átkot, amit rám hagyott ősöm, s ami … Olvass tovább

TE ÉRTED! MEGÉRTED?

TE ÉRTED! MEGÉRTED? Szépséged tűnő kincs, ma még van, holnap már nincs. A mékáp egyre vastagabb, szenvedve fogyasztod magadat. Minden ránc egy katasztrófa, minden nap egy rímtelen strófa. Az sejtbe íródott törvény, hogy az évek múlnak; ez egy örök önkény. Aki eddig szeretett, most tart tőled, féltve ejti ki nevedet. Azt látod, amit szeretnél, de … Olvass tovább

NINCS JOBB A JÓNÁL

NINCS JOBB A JÓNÁL A helyesnél nincs helyesebb, a jobb cipő sosem lehet balos A csendnél nincs csendesebb, hiszen ha hallod, akkor az hangos Ha szebbre vágysz a szépnél, akkor az csúnya volt A jónál nincs jobb, hiszen ha jobb kell, akkor az rossz volt Igazabb nincs az igaznál, az egyik közülük átverés Nincs több … Olvass tovább

CSAK E…

CSAK E… Százezerből csak egy teheti meg, hogy szabad akarat szerint éljen, s annak az egynek az természetes, hogy bundába burkolózhat télen. Sok kar vihet fel téged a csúcsra, de lejönni róla egyedül kell. A pipacs hiába virít nyáron, ősszel együtt szárad el a fűvel. Hiába akarsz boldogan élni, ha ezt csak más rovására lehet. … Olvass tovább

REQUIEM

Besenyszög, 2008. március 7. Galgagyörk, 2008. július 21. Piricse, 2008. július 21. Tarnabod, 2008. szeptember 29. Nagycsécs, 2008. november 3. Alsózsolca, 2008. december 15. Tatárszentgyörgy, 2009. február 23. Tiszalök, 2009. április 22. Kisléta, 2009. augusztus 2. REQUIEM Introitus – Requiem aeternam dona eis Dominae Ma belépsz egy másik világba, ismeretlen kulisszák közé, ahol füstszagú üszkös … Olvass tovább

EGO

EGO Leírjam, ami leírhatatlan? – Megalázott vagyok száz alakban. Tudja az este, mit hoz a reggel? Nem, mert csak az ego kéje számít! Ami tegnap kellett, ma már nem kell; ez az, ami mindenkit irányít. Ez a telhetetlen parazita, naponta gnómot szülő gravida, aki továbbadja a génhibát, mi lassan fölzabálja az agyat, s ha énedbe … Olvass tovább

VÁLLALNI

VÁLLALNI Vállalni az értelmetlent, vállalni a kellemetlent, az ösztönből fakadó szót, amely bemocskolja a jót, s ami elfelejtet szépet, és zsenge füvet kiéget. Vállalni, ha ezt megtetted, mert ezt magadért is teszed. Vállalni a tükörképet, mit rólad mutat környéked, hisz csak segíteni akar, mielőtt fölemészt a baj. Vállalni, hogy – most tévedtem, nem volt szándékos, … Olvass tovább

REKLÁMOK

REKLÁMOK Barátomnak, Bogdán Lászlónak Ránk mosolyognak úton-útfélen ismerős arcok, szemek és szájak; ámítnak: ez itt a földi éden, – Gyere, ma rád olcsó árak várnak! A kóla barna, a száj vérvörös, fehér bőrön illatozik a gél; megcsillan, mint égen az üstökös, de látványa csak néhány napig él. Hófehérré vált Afrika fia, mindent beborít e hazudós … Olvass tovább