LÁTTÁL-E MÁR…

LÁTTÁL-E MÁR… Láttál-e már meggyet egyedül csüngeni egy ágon, és madarat, ki fészkében gubbaszt, hogy ne párjára várjon? Láttál-e már sírhantot, ahol nem állt egy imára kulcsolt kéz, és szerelmest, aki úgy elmegy, hogy vissza egyszer sem néz? Láttál-e már száradó virágot újra kivirulni egy csepp víztől, és viszonzott szeretetet, amikor kicsordul a szívből? Ízleltél-e … Olvass tovább

TÖNKRETETTEM JÁTÉKOMAT

TÖNKRETETTEM JÁTÉKOMAT Ejnye-bejnye, te csintalan gyerek, mért törted szét megint játékszered?! Pedig mondtam, csínján bánjál vele, ez az utolsó, mit tőlem kaptál, ne légy saját magad ellenfele. Mondd, mért lettél olyan, mint egy vandál? Hiszen, mindent megadtam én neked: dalos erdőt, zümmögő réteket, hozzá az éltető kristálytisztát, időt, ki lábujjhegyen lépeget, és előreköszön annak, kit … Olvass tovább

A BOHÓC, A KÁRTYÁS, A BETEG ÉS ÉN

A BOHÓC, A KÁRTYÁS, A BETEG ÉS ÉN Tragikomédia négy felvonásban I Hú, ma de vidámak vagyunk, endorfinban fürdik agyunk! A nézőtéren s porondon hahotázunk a bolondon. Egyenruha, bohócjelmez; a vastapshoz bizony kell ez. Röhögünk a másik kínján elveszett szánalmunk híján. Kinek fején nincs korona, jobban tenné, ha zokogna. Új rendben, új tulajdonos: a hontalan … Olvass tovább

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Egy képzelt interjú Tudsz még szárnyalni az égen? – És Te? Mert úgy érzem, én nem. Hiszel a hitben? – Mondd, és az Isten? Megbocsájtasz-e a szavaknak? – Ha kimondatlanok maradnak. és aki kővel megdobál? – Egy kőben soha nincs morál. s ki rád mosolyog a tükörben? – Rögvest összetörném dühömben. Visszajössz, … Olvass tovább

SZÜLETÉSNAPOMRA

SZÜLETÉSNAPOMRA Ma szültek meg úgy hatvanhat éve, anyám sóhajtva mondta: na végre. Még ma sem tudom, e sóhaj mi volt, hogy vége a kínnak, ami kitolt, vagy örült, hogy végre megszülettem, mint must, mit préselnek egy szüreten. Talán ezért mondta, te édesem, vagy nem hallottam elég élesen, s csak egy véletlen lehettem, nem más, kit … Olvass tovább

LÉPÉSEK

LÉPÉSEK Az első után jön a második, térde célja felé remeg; inogva totyog a gyerek, apja keze féltőn bábáskodik – talán velem marad halálomig. Lépéseinek száma tengernyi, térde célját vesztve remeg; még próbál lépni, de nem megy – ráncos kezét fia elengedi; rá néz, vállát megvonja – Hát ennyi.

PROSZIT!

PROSZIT! Egy pohárköszöntő Hallottad már ezt a mondatot? Egyszer élsz, élvezd minden napod! Hisz lehet, hogy nem lesz már holnap, mert túltelítődik az oldat, és kicsapódsz a pohár alján az utolsó ítélet napján. Hiába keverted italod, életed benne nyomot hagyott, s az üvegen át látni fognak, ha kikiáltanak az oknak, hogy mért lett e világ … Olvass tovább

LÓGOK A RÉMFÁN

LÓGOK A RÉMFÁN Ma élvezet, holnap őrület, vég nélküli a szőlőszüret. Bort vedel a részeges duhaj, így szép az élet, ihaj-tyuhaj. A ma egy véget nem érő vicc, kontárkézzel pingált, olcsó giccs; himnusz, ami hamis hangnemű, miről azt hisszük, egy mestermű. Ezekkel dicsőítjük magunk, míg mámorban nem úszik agyunk. Az észnek csak egy a félelme: … Olvass tovább

LOCKED-IN

LOCKED-IN Lábamon lánc csörög, kattan a zár, húsomba fájdalmat váj a bilincs; egy gonosz hatalom agyamba zár – az ajtón belül miért nincs kilincs? Napjaimnak mozdulatlansága barázdát szánt a termékeny agyon; belenyugszom a nyugtalanságba, gondolatom csírázni nem hagyom. A rés keskeny, de megérint a fény, és még látom a kinti világot, mit nekem meghagyott, az … Olvass tovább

"HAJNALI RÉSZEGSÉG"

“HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint leölt, puffadt hasú, bűzlő vadak, … Olvass tovább

CSAK LEHETNÉK MEGINT EGY IDEGEN…

CSAK LEHETNÉK MEGINT EGY IDEGEN… Bárcsak lehetnék Neked megint egy idegen, akiről álmodott magányos éjszakád, s akinek pillantása nem hagyott hidegen, mikor leste a viszonzás remélt szavát. Mondd, hogy lehetne visszamenni az időben, amikor még nem szoktad meg létezésem? Talán így meglehetne gátolni időben, ne csak teher legyek az emlékezésben. Új volt az illat, új … Olvass tovább

MÉLYSZÁNTÁS

MÉLYSZÁNTÁS Vajon hova tettem láncfűrészem? – megint tárva-nyitva áll az éden. Vagy adjatok egy baltát kezembe, belopódzok még egyszer a kertbe! Bár tudom, a kígyó mérget okád, mégis kivágom gazságunk okát. Tán így megszűnik a földi nyomor, amiért isten bennünket okol. Nem kell kés, hogy meghámozd az almát, gyilkolás sem lesz választott szakmád; tiszta marad … Olvass tovább

A KIFESTŐKÖNYV

A KIFESTŐKÖNYV Hol is hagytam tegnap abba? Lassan megtelik a mappa a befejezett álmokkal, de van pár hiányos oldal, aminél sorsom nem hagyta föltenni i-re a pontot. Abba kellett hagynom pont ott a kontúrok meghúzását, ahol a jövő majd rálát arra, mit kezem alkotott. Naponta festesz egy képet, színeseket, feketéket, a vélt valóság hű mását, … Olvass tovább

A FRESKÓ

A FRESKÓ Mikor összeér a két ujj, a harsona rohamra fúj. – Fegyverbe angyalok hada, indul az édeni csata! Egymásnak ront a két sereg, a dob csatazajra pereg. – Fogat fogért, szemet szemért, emeljük pajzsra a vezért! Ki ellenáll, azt kivégzik, és akaratod kivérzik. Varjú vájkál a hullákban; az életben pusztulás van. Leteszi fegyverét a … Olvass tovább

ALTERNATÍV BIBLIA

ALTERNATÍV BIBLIA Fújjad, fújjad a harsonát, amíg szemem romot nem lát! Ne maradjon kő a kövön, aztán jöhet a vízözön! Mikor az első emberpár, kéjt csitítva egymással hál, indul a vérbűnök sora, hisz klónt szült a közös borda. Ez az örökölt enyészet egy folytonos beltenyészet, amely az isteni tervvel hibákat naponta termel. Ábel fejében balta … Olvass tovább

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT A mádból tegnap csak akkor lehet, ha megéled te is a holnapot. A hazugsághoz mért adod neved, ha érte üres sírköved kapod? Az ocsmány beszéd ma szalonképes, büszke rá az irodalmi kánon. Ma gyilkosért ég az örökmécses, áldozatát emlékekbe zárom. Epét okád a kimosatlan száj, az agy fölemészti önnönmagát. Nyitott sebbe … Olvass tovább

DIGITÁLIS DESSZERT

pamphlet egy vasárnapi ebéd kapcsán – Kérlek, amíg ebédelünk, legyél szíves eltűntetni a mobilodat az asztalról, és egyáltalán, evés közben ne legyen se telefonálás, se sms-ezés, se internetszörföz, még a lábaid között sem! – szólította fel némi neheztelést sejtető hanghordozással, de a szokásos kamaszos ellentmondás és vitatkozás lehetőségének leghalványabb reményét is szétoszlató tekintettel asztalnál ülő … Olvass tovább