AcsreginaTorzított valóság Nóra szobájában sötét volt, csak a telefon kijelzője világította meg halványan az arcát. Az ágyában feküdt, a telefonján görgetett, de már maga sem tudta, hogy mit keres. Az algoritmus dobálta elé a megszokott tartalmakat: egy influencer új lakását, egy pár tökéletesen beállított szerelmes fotóját, egyik barátnőjének az esküvős fényképeit, míg egy másik barátnője … Olvass tovább
Anyaföld Egy sikoltás voltál, majd csend. A szobában halvány napfény terült el, a szék, a pelenkák, minden néma tanúja a harcnak, melyet önmagammal vívok. Nem érzek. Nem úgy, ahogy kéne. A kezem remeg, miközben hozzád érek, de a szívem: a szívem az üres. Szürke falak nőnek bennem, minden mosolyodnak nekifeszülnek. Te álmodsz, én hallgatok, figyelem … Olvass tovább
A tavaszi szél aznap különösen erős volt. Nem az a kellemes, langyos fuvallat, hanem egy szeszélyes, kiszámíthatatlan erő, ami váratlanul csapott le az emberekre: felkavarta a port az utcákon, és becsapta a nyitva hagyott ajtókat. Anna a parkolóban állt, és szorosabbra húzta magán a kabátját, miközben a telefonját szorongatta. Egy névtelen üzenetet villogott a képernyőn: … Olvass tovább
A házban fojtogató meleg volt, de már egészen hozzászoktam az elmúlt hetek alatt. Már jó ideje a ház felújításával szenvedtünk. Azért mondom, hogy szenvedtünk, mert természetesen semmi sem úgy alakult, ahogyan mi szerettük volna. Tisztában voltunk vele, hogy nem lesz egy egyszerű procedúra, de amikor azt látod, hogy rajtad kívülálló okokból nem halad előre a … Olvass tovább
A város főutcája minden szombat délután megtelt élettel. A gondosan berendezett kirakatokban ruhák és dísztárgyak csillogtak a téli napsütésben, az utcai zenészek melódiája pedig harmonikusan keveredett a kávézók monoton, gépies zajával. Az emberek magabiztos léptekkel jártak-keltek, gondosan összeválogatott ruhákban, arcukon kifogástalan mosollyal. A felszínen minden annyira tökéletesnek tűnt, hogy szinte már zavaró volt. Hanna, aki … Olvass tovább
Az óratorony harangja tompán kondult meg az éjszaka csendjében, mintha ő maga is attól tartana, hogy ezzel megtöri a világ nyugalmát. Régi harangja azonban most is kitartóan hirdette az idő múlását. A faluban mindenki aludt már, csak a toronyban gyülekező apró csoport volt ébren. Fáklyáik reszkető fényében körülállták a kopott, mohával borított szószéket, amelyre egy … Olvass tovább
Az első hó oly csendesen hullott le, mintha az egész világ megállt volna egy pillanatra, hogy tanúja lehessen a tél születésének. A következő órákban a város hétköznapi, szürke forgatagában azonban senki sem figyelte ezt a csendes csodát. Az autók száguldoztak, az emberek siettek, és a mobiltelefonok képernyői vibráló fényekkel tükröződtek vissza használóik unott szemeiben. Anna, … Olvass tovább
Az idő furcsa egy játékot űz velünk. Amikor úgy hisszük, hogy mindent megértettünk, felnyit egy régi ajtót, és elénk tárja a múlt apró kis morzsáit – parányi, elfeledettnek hitt emlékeket, amelyek így újra életre kelnek. A szél halk sóhajával érkeznek, és csendes suttogással vesznek körül minket, mintha valaki lágyan rázná a vállunkat egy régvolt világ … Olvass tovább
Mira a tükör előtt állt, és feszülten figyelte az arcát. Nem volt semmi különleges abban, amit látott: huszonhét éves nő volt, rövid, világosbarna hajjal és enyhén sápadt bőrrel. Azonban ő nem csak egyszerűen saját magát látta a tükörben, hanem azt, amit a társadalom akart látni benne. Egy képet, ami nem volt teljes egészében a sajátja. … Olvass tovább
Az elveszett generáció Egy átlagos hétfő reggel Júlia az ébresztőóra csörgésére ébredt. Az albérletében uralkodó rendetlenség hűen tükrözte a benne uralkodó káoszt. A főiskola elvégzése óta folyamatosan arra törekedett, hogy teljes munkaidős állást találjon, de csak rövid távú szerződések és alulfizetett munkák jellemezték az életét, ezekkel kellett beérnie. Nem igazán boldogult ebben a nagyvárosi forgatagban … Olvass tovább