Ahhoz, hogy így legyen

Túl hamar szerettem. És túl erősen. És túl jó volt minden, Ahhoz hogy így legyen És fájt a nyárnak gyásza ősszel. És minden este fájt a szívem. Mert túl szép volt ahhoz, Ahhoz, hogy így legyen. És remegek, ha rád gondolok. És eszembe jut minden nap. Még ha el is teltek hónapok, Ég az emlék … Olvass tovább

0:30

Elhalványult a nyár. Nemsokára Halloween. Holnap egészen pontosan. Mert már hajnal van. Ma is holnap feküdtem le. Mint mindig. Gondolkozok, csak gondolkozok. Mint mindig. Vihar van ismét a fejemben. Nem csúnya, nem borzalmas, nem is annyira félelmetes. Csak vihar. Érzek valami illatot, ami a gyerekkorra emlékeztet. Hallgatom a ‘Félember’t, meg hasonlókat. 22 évesen nem kellene … Olvass tovább

Tornerò

Csak leültem és könnyezni kezdtem. A mező közepén a G. utca alatt. A mezőn, ami mindennél édesebb emlékeket adott. A mezőn, amiben benne van Olaszország, benne van a nyár, a csókok és a kézfogás, a hűvös érintés, a parfüm illata, a szellő, a remény és a szorongás. Könnyeztem. De nem csak azért, mert egy üzenet … Olvass tovább

A harmadik torony

Már nincs ásványvíz a hűtőben, nem forog a ventilátor az elsötétített nappali falai között. Nem panaszkodik senki a melegre, nem kiabálunk az autóba beszálláskor, hogy tekerjük fel a klímát. Nem várunk délután fél háromig a sétával, nem nézzük az időjárásjelentést. Elmúlt a nyár. Tény. Szeptember elseje számomra mindig is a legszomorúbb napok közé tartozott. Gyerekként … Olvass tovább

Vivir mi vida

Nem várom a napfelkeltét, Nem hiszek a keleti égben. Nem hinni akarok, hanem tenni; Más lett az élet. Nem írok remélő verseket többé, Nem mosolygok hittel csendesen. Nem hinni akarok, hanem tenni; Más lett az élet. Nem érzek bele zenébe vágyakat, Nem érzek kezet, hol nincs érintés. Nem hinni akarok, hanem tenni. Más lett az … Olvass tovább

Elengedtelek

Hogy elmúlt a hűvös tavasz. Hogy forró vérrel megszerettelek. Hogy tettem tönkre magam miattad, Hogy bíztam a csodában. Hogy vártam, és vártam, És mindig megdobbant a szívem, Ha láttam; és miattad minden megjavult. Te voltál a rossz és a jó, A szorongás és a nyugtató, Az éjszaka, de fénylő hold, Ha ébresztő az altató. Miattad … Olvass tovább

Utána, éjjel

Rettegek a valóságtól, De megölnek az álmok. És nem akarom, hogy múljon A fiatalságom. Langyos a kézfogás, Mit hűvösnek hittem rég. És feszít a gondolat éjjel, Hogy sosem érek célt. Nem tudom, mi legyen, Nem tudom, mit tegyek. Nem akarnak szerelmet, s Nem akarják azt, amit én. Tüzet, lángot, fényt, reményt. Hinni akarok, de egyre … Olvass tovább

Április

Érzem a nyarat a szívem felé jönni, Ahogy sugárzik a nyugati fény az ablakon. Érzem a kezedet, szinte ideér hozzám, Ahogy reménnyel ébredek őszinte hajnalon. Szinte remeg a hitem a jövő ablakán, Fájdalommal elért tavasz magányos hegyeit Mászva érem át; S a gondolat karjai ölelik a jövőt, mondják: Amíg harcolsz hittel, mindig lesz remény. Míg … Olvass tovább

Az X nem jelöli

Te sem leszel tehát Az, Most ezt érzem, de nem tudom; Biztos sosem lehetek, Ha szorongó a tudatom. A válaszok így nincsenek meg, És minden olyan álomszerű. Kegyetlen az éjjel csöndje, És semmi nincs, mi egyszerű. Te sem leszel tehát Az, Pedig lásd, verset írok Hozzád! S mutass valaki mást, Aki könnyeket szán rád! Ki … Olvass tovább

Kora délután

Kora délután, napos ég, remény; Emlék, ezer soha meg nem történt Hamis fény. Csend, óra kattog szüntelen, remeg A rend a szobában, gondolat lebeg. A légzés, érzem, jobb már, könnyebb, Már nem nyom úgy a fájdalom. De mégsem nyár még, s ha tudom is, Hogy messze értem, letagadni nem tudom. A poklon át rohan, és … Olvass tovább

Csendben

Kihűlt a kezem, nem lélegzem. Ülök az éjben, csak feketeséget Látok a fény helyett, De élek. Valamit érzek, Valami furcsa melegséget. Valami napsugárszerű, simogató kezet. Nyugodt tavaszt, mégis rideg telet. Ilyen a szerelem, tehát, S ha nem akarom is, de ilyen marad. Szűkülnek a falak, de lököm ki erővel, Nem hagyom, mert érzem,: Egyet estem … Olvass tovább

Pécsi éjjel

Dobog a szívem, Érzem végre, élek. Egy összetört lélek volt, És nézd meg, Most nézd meg! Pécsi éjjel, telihold, fények; Újra élek. Most nézd meg! Újra élek! 2022. október

Tizennegyedike

Otthont találnék, Átmelegednék, mert Fagyos volt az ősz, És jeghideg a tél. És Szenvedtem. Megmelegednék, Mert remegek. Hittél éltem, Boldog napok Teltek reményben, Örök, örök reményben. De fázom, hát nézd meg, Isten, fázok még, Regemek! S mikor egyedül Te adtál meleget, Talán mohó voltam, Hogy kértelek: Még! Még! Szeretetet akarok, Ölelést és nyugalmat, Békét! Hogy … Olvass tovább

Tűz jég helyett

Bárcsak lenne gyógyszer a magányra, Bárcsak lenyugodhatnék. Bárcsak ne lenne minden éjjel hideg, Bárcsak megnyugodhatnék. Bárcsak tűz lenne jég helyett, Bárcsak megölelhetném. Mert hiánya nem enged, Szorít a keze, egyre erősebben; Bárcsak eljönnél. 2021. október

20

Pesti este, június, szív, Ég az élet, fiatal álom. Remeg a kétség, De szelíd a jövő, Édes a fénye, és ringat lágyan. Aluljáró, hangzavar, Hozzám ér a forgatag. Kétezer szem, ezer ember, Este szinte fullaszt a menny. Tele lettem. Feléledtem. Gyermek lettem, újra, s felnőtt. Húsz év eljött, s könnyebb a súly, Mi mérgezett, és … Olvass tovább

Éjféli gondolatok

Éjféli gondolatok Éjféli gondolatok Rohannak a házban. Meg-megállnak kis szobákban, És várnak, várnak, csendesen Az éjszakában. Nem tudom elkerülni őket, Fojtogatnak, könnyek közé Löknek, le, le A jövő múltba. Mert hát egyszer boldog voltam. Most is lennék, ha úgy lenne. De hiányt érzek, szörnyű hiányt; Megöl minden, minden este. A fényt várom már évek óta, … Olvass tovább

Jegyzetek (I. rész): Éjszakák

Éjfélkor egész máshogy gondolkozom. Minden sokkal nyilvánvalóbb, minden sokkal egyértelműbb. Ezt teszi velünk a fáradság. Eltávolítja a felesleges, kitalált, nem értékes, nem fontos, nem lényeges elemeket, és végül ott marad valami. Valami, ami tényleg fontos, értékes és lényeges. Egy-egy gondolat, egy-egy érzelem, ami túl kevés szerepet kapott napközben. Ezért szeretem az éjszakát. Sokkal őszintébb. Sokkal … Olvass tovább

Csend

A poharat figyelte az asztalon. Az üveget, ahogy átsüt rajta a júliusi napfény. A bokrok árnyékait. Az utolsó csepp kólának hullámzását a pohár alján. Ha felemeljük a poharat, rajta átnézve más lesz a világ. Minden homályos. A fákat figyelte a kertben. A lombokat. A faleveleket. A kora esti napsütést. Figyelt mindent. Minden egyes változást a … Olvass tovább

Március

Márciusra várva Februárban élek, S érzem, közel a tavasz. Mintha minden egyes Reggeli fény Elhozhatná azt. Mintha minden napfény A kertben, az utcán, A naplemente, A zene, az éjjel; Mintha minden egyes Reggeli fénnyel Jönne a tavasz. Már állok a teraszon, tudom. Mert hajnal van, s nézem. Egy csésze forró ital a kézben, S érzem: … Olvass tovább

Karácsonyi remény

Karácsonyi remény Sietve rohan az ünnepi hónap, Megint fáj a szívem érted. Most is figyelmemet kéred, És értelmet adsz minden szónak. Miattad nehéz az éjfél a házban, És esek el a lépcső fokán. Átjár megint a halvány magány, Mert remegek a forró lázban. És hallgatom a zenét. És széttépnek a sorok. Mert minden egyes hangban … Olvass tovább