Adam És büntettem mindenkit mikor elutasítottál. Büntettelek Téged, azzal hogy szándékosan éreztettem veled, mit tettél velem; büntettelek minden manipuláló technikával, amit megtanultam a bizonytalan gyermeki légkörben: csenddel és haraggal. Büntettem magamat azzal hogy ittam és éjszakáztam, és hogy eltereltem magamat a gyógyulástól. Büntettem a családomat és a barátaimat a haragommal, mert mindig tudtam hogy elnézik, úgyhogy … Olvass tovább
Naplemente volt. Decemberben már háromkor az van. A könyvtár terei napról napra üresebbek lettek, ahogy közeledett a karácsony. Csütörtök volt. A hét legboldogabb napja azoknak, akik olyanok mint én. Akik mindig a december 23-át szerették legjobban a Karácsonyban a Nagypénteket a Húsvétban. Csend volt. És hirtelen minden, a fények, a könyvtár, az a filmekbe illő … Olvass tovább
Itt fekszem lázasan, fázok, még takaró alatt is. Noah Kahan szól halkan. Holnap szerda. Egy új szerda. És hogy ez mégis miért különleges? Egy hete. Egy hete valamiért boldogan keltem. Volt egy álom, ami vidámságot okozott. Éreztem valamit álmomban. Amit a valóságban még talán sose, talán egyszer. Nyugalmat éreztem, mégis izgatottságot. Mikor a remegés és … Olvass tovább
Újra felkelnék a délutáni alvásból azon a napos németországi délutánon. Újra megélném, ahogy meglepetést adnak nekem, amit addig készítettek, míg aludtam. Újra sírnék, mikor kidobják a kedvenc szívószálamat. És újra veszekednék a bátyámmal azon, hogy nem akar velem várost építeni a szobánk földjén, kis fakockákból. Újra kisautókat vennék hihetetlenül izgatottan, és újra mennék esős szerda … Olvass tovább
Mit csinálsz nyáron, mit csinálsz délután? Mi a kedvenc színed, a kék vagy a sárga? Megfoghatom a kezed, ha félsz a sötétben, Ha felébredsz, majd teát öntök neked. Ugye vágysz még folyton rohanni a fény után? Ugye emlékszel még a biztonságra? Meggyújtom a szíved, ha félsz a sötétben, Ha rám nézel, majd mosolyba ér szemed. … Olvass tovább
Ott ültem a bátyám volt szobájában, ami üres volt. Már szinte teljesen. A szobában 30 fok volt, a két hétig tartó hőség már bent is éreztette hatását. Este kilenc után volt néhány perccel, alkonyat volt. Július közepe. 16, egészen pontosan. Nyár közepe. Micsoda időszak. Főleg egy fiatalnak. Erősítette a nyugtalanságomat egy évforduló képe: egy bizonyos … Olvass tovább
Túl hamar szerettem. És túl erősen. És túl jó volt minden, Ahhoz hogy így legyen És fájt a nyárnak gyásza ősszel. És minden este fájt a szívem. Mert túl szép volt ahhoz, Ahhoz, hogy így legyen. És remegek, ha rád gondolok. És eszembe jut minden nap. Még ha el is teltek hónapok, Ég az emlék … Olvass tovább
Elhalványult a nyár. Nemsokára Halloween. Holnap egészen pontosan. Mert már hajnal van. Ma is holnap feküdtem le. Mint mindig. Gondolkozok, csak gondolkozok. Mint mindig. Vihar van ismét a fejemben. Nem csúnya, nem borzalmas, nem is annyira félelmetes. Csak vihar. Érzek valami illatot, ami a gyerekkorra emlékeztet. Hallgatom a ‘Félember’t, meg hasonlókat. 22 évesen nem kellene … Olvass tovább
Csak leültem és könnyezni kezdtem. A mező közepén a G. utca alatt. A mezőn, ami mindennél édesebb emlékeket adott. A mezőn, amiben benne van Olaszország, benne van a nyár, a csókok és a kézfogás, a hűvös érintés, a parfüm illata, a szellő, a remény és a szorongás. Könnyeztem. De nem csak azért, mert egy üzenet … Olvass tovább
Már nincs ásványvíz a hűtőben, nem forog a ventilátor az elsötétített nappali falai között. Nem panaszkodik senki a melegre, nem kiabálunk az autóba beszálláskor, hogy tekerjük fel a klímát. Nem várunk délután fél háromig a sétával, nem nézzük az időjárásjelentést. Elmúlt a nyár. Tény. Szeptember elseje számomra mindig is a legszomorúbb napok közé tartozott. Gyerekként … Olvass tovább
Nem várom a napfelkeltét, Nem hiszek a keleti égben. Nem hinni akarok, hanem tenni; Más lett az élet. Nem írok remélő verseket többé, Nem mosolygok hittel csendesen. Nem hinni akarok, hanem tenni; Más lett az élet. Nem érzek bele zenébe vágyakat, Nem érzek kezet, hol nincs érintés. Nem hinni akarok, hanem tenni. Más lett az … Olvass tovább
Hogy elmúlt a hűvös tavasz. Hogy forró vérrel megszerettelek. Hogy tettem tönkre magam miattad, Hogy bíztam a csodában. Hogy vártam, és vártam, És mindig megdobbant a szívem, Ha láttam; és miattad minden megjavult. Te voltál a rossz és a jó, A szorongás és a nyugtató, Az éjszaka, de fénylő hold, Ha ébresztő az altató. Miattad … Olvass tovább
Rettegek a valóságtól, De megölnek az álmok. És nem akarom, hogy múljon A fiatalságom. Langyos a kézfogás, Mit hűvösnek hittem rég. És feszít a gondolat éjjel, Hogy sosem érek célt. Nem tudom, mi legyen, Nem tudom, mit tegyek. Nem akarnak szerelmet, s Nem akarják azt, amit én. Tüzet, lángot, fényt, reményt. Hinni akarok, de egyre … Olvass tovább
Érzem a nyarat a szívem felé jönni, Ahogy sugárzik a nyugati fény az ablakon. Érzem a kezedet, szinte ideér hozzám, Ahogy reménnyel ébredek őszinte hajnalon. Szinte remeg a hitem a jövő ablakán, Fájdalommal elért tavasz magányos hegyeit Mászva érem át; S a gondolat karjai ölelik a jövőt, mondják: Amíg harcolsz hittel, mindig lesz remény. Míg … Olvass tovább
Te sem leszel tehát Az, Most ezt érzem, de nem tudom; Biztos sosem lehetek, Ha szorongó a tudatom. A válaszok így nincsenek meg, És minden olyan álomszerű. Kegyetlen az éjjel csöndje, És semmi nincs, mi egyszerű. Te sem leszel tehát Az, Pedig lásd, verset írok Hozzád! S mutass valaki mást, Aki könnyeket szán rád! Ki … Olvass tovább
Kora délután, napos ég, remény; Emlék, ezer soha meg nem történt Hamis fény. Csend, óra kattog szüntelen, remeg A rend a szobában, gondolat lebeg. A légzés, érzem, jobb már, könnyebb, Már nem nyom úgy a fájdalom. De mégsem nyár még, s ha tudom is, Hogy messze értem, letagadni nem tudom. A poklon át rohan, és … Olvass tovább
Kihűlt a kezem, nem lélegzem. Ülök az éjben, csak feketeséget Látok a fény helyett, De élek. Valamit érzek, Valami furcsa melegséget. Valami napsugárszerű, simogató kezet. Nyugodt tavaszt, mégis rideg telet. Ilyen a szerelem, tehát, S ha nem akarom is, de ilyen marad. Szűkülnek a falak, de lököm ki erővel, Nem hagyom, mert érzem,: Egyet estem … Olvass tovább
Dobog a szívem, Érzem végre, élek. Egy összetört lélek volt, És nézd meg, Most nézd meg! Pécsi éjjel, telihold, fények; Újra élek. Most nézd meg! Újra élek! 2022. október
Otthont találnék, Átmelegednék, mert Fagyos volt az ősz, És jeghideg a tél. És Szenvedtem. Megmelegednék, Mert remegek. Hittél éltem, Boldog napok Teltek reményben, Örök, örök reményben. De fázom, hát nézd meg, Isten, fázok még, Regemek! S mikor egyedül Te adtál meleget, Talán mohó voltam, Hogy kértelek: Még! Még! Szeretetet akarok, Ölelést és nyugalmat, Békét! Hogy … Olvass tovább
Bárcsak lenne gyógyszer a magányra, Bárcsak lenyugodhatnék. Bárcsak ne lenne minden éjjel hideg, Bárcsak megnyugodhatnék. Bárcsak tűz lenne jég helyett, Bárcsak megölelhetném. Mert hiánya nem enged, Szorít a keze, egyre erősebben; Bárcsak eljönnél. 2021. október