Egy életed van

Egy életed van Szeretettel Kiss Viktóriának Most nem szólok fényképedet látván, bár többiek véleményüket írták, lehet, más mást, most többet látok, lelked üzen szemed bogarából. Szomorúságod, tested fájdalma, szelíd tekinteted mit árulkodna? Semmit, nem akarsz panaszkodni, szelíd mosollyal oldod gondjaid. Van belül egy titkos szikra, éltető, ki gondolná azt, egyre törtetőbb, az érzés semmiből indult … Olvass tovább

Könyvajánló: Adamecz László: A változások útjai

MEGJELENT: Adamecz László: Változások útjai c. kötete Oldalszám: 200 oldalon Borító: puha karton MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: Adamecz László profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/adameczlaszlo A KÖTET MEGRENDELHETŐ A LÍRÁNÁL IS: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/adamecz-laszlo-valtozasok-utjai Mottóm: „Aki másokon segít, az önmagán is segít, mert a másoknak adott szeretet önmagunk gyógyítója. Ha ezt megtapasztaltad, akkor ez bátorít, keresd a lehetőségeket, … Olvass tovább

Ne keress…

Ne keress… Ne keress oldalamon semmit, ha értékelni szándékozol, tudásod szerint hozzá szólsz, hogy viszonzást kapj oldaladon. Itt a lelkem üzen, ha érzed, nem cizelláltak őszinte szavaim, csak szeretettel kínálja sorait, s tudni fogod, szükséged van-e rá. Ezek nem versengő versek, valójában csak üzenetek annak, kiben megtört a lélek, az élet, vigasztalásban még remélhet. Az … Olvass tovább

Ezernyi gondolat…

Ezernyi gondolat… Ezernyi gondolat, mely utunkon kísér, gyermek és aggkorban is mindig velünk él, akarva, akartalan mindig bennünk tolong, szelíden, vadan, jósággal, kínnal forrong. Nem hagyja nyugtodat, alkotsz vagy tervezel, múltadat idézi – tán a gyermeki csínyeket, kamasz vágyakat és álmokat kergetnek, benned szunnyadnak már az örök emlékek. Óh, mennyi esemény, megszámlálhatatlan, még szerencse, hogy … Olvass tovább

Most nekem szól

Most nekem szól a zene… Most nekem szól a zene, szükségem van rá, nem szórakozásból, gondolatébresztőnek, fáradt, zaklatott lelkem nélküle néma már, és megnyugtatja bennem a kereplőket. A zajongás, zsongás lassan csendesedik, érzések, gondolatok már nem keverednek, majd a lágy zongorajáték megszelídít, belső csendem titkai felébrednek. Előbb csak lassan, lopakodva jönnek, egyre érzem, mit kell … Olvass tovább

Engedj utat…

Engedj utat… Engedj utat könnyeidnek, ha úgy hozza a pillanat, s ne tartsd vissza azokat, hisz az érzés tán elszalad. A gyászban már nem tudsz sírni, s a szemed száraz marad, nem lehet készülni reá, bizony sokszor belülről mar. Olykor a szerelem érint, és szavak helyett boldog vagy, remegjen belsőd, s lelked, könnycsepp üdítse arcodat! … Olvass tovább

A hűségről

A hűségről Katonai, esküvői eskü elegendő kötelezettség a hazáért, mátkánkért? Ünnepi, egyedi alkalmak felemelő érzései meddig erősítenek vállalásként? Vannak munkahelyi, baráti, elvi, szakmai, írott, íratlan szerződések, kötelékek. Ezek fontosságát lehet követelni, megélni, aztán akire tartozik, fontos része életének? A szerelmed, társad mit jelent évek múlva, van-e, lesz-e összetartó ereje számodra? Követeli, elvárja, vagy rimánkodik sírva, … Olvass tovább

Csalódások

Csalódások Ábrándos életünk, s örök kívánságok kísérik, vezetik sorsunk ködös napjait. A valóságban nincs annyi belőlük, amennyit kitalálunk, megálmodunk. Ha szegénységben élsz, főleg azért, ha gazdagságban, annál inkább. Amikor nincs, akkor a pici is elég, legyen mindig egy bátorító, ha kevés. Nem érezzük, tudjuk lehetőségeinket, a vágyaink pótolják-e a hiányokat? A göröngyös útjainkon rátalálunk, s … Olvass tovább

Úgy szeretném

Úgy szeretném Megszürkült életünk, elfogynak az örömök, a jókedvünk, nevetés messze földre költözött, sziporkázhat az ősz minden színével, hiába, az ember hangjában farssá vált kínjában. Lassan elfogynak a határozott lépteink, maradnak a bizonytalanságunk képei, fásult arcok nem ragyognak mostanában, benne vagyunk életünk sebes sodrásában. Úgy szeretném, ha vágyainkkal repülnénk, elhibázott életünket végre rendbe tehetnénk, többé … Olvass tovább

Kiírom magamból…

Kiírom magamból… Ki írom magamból: olvastam a panaszostól. Elhiszem szándékát, hiszen a fényképén látszik arcának fásultsága. Főleg szemei árulkodnak, a lelke tükre. Néz, mint aki nem lát, vagy nem akar. Ajkain a piciny alig mosoly is üzeni, nem panaszkodom. Egy levelezésében is megerősítette. E jelek lehetnek a beletörődés üzenetei? Gondjai feloldásáért írt vallomások bizonyára könnyebbülést … Olvass tovább

Értéke vagy…

Értéke vagy… Szeretettel Debreceni Tibornak Értéke vagy e kusza világnak, ha tudna rólad, szégyellné magában, oly felületes manapság életünk, ha bicegsz, lendülettel kikerül. Nem tudja, mi az értéke annak, hogy szíved mily szeretettel dobban, olyan vagy, mint akinek minden sikerül, csak járni, fogni, vágyad nem teljesül. Terveid, álmaid, érzéseid vannak, nemes lehetsz, mint régen a … Olvass tovább

Nem virágoznak

Nem virágoznak… Nem virágoznak a lelkek Isten kertjében, pedig az éltető szeretet ott lakik szívünkben. Vannak-e még vágyak őszintén szeretni, igaz szívvel hasznosat, csak jót cselekedni? Hely, de nagy gondok vannak e világban, földi életünkben a hitre kevesen találnak, évezredek óta szólnak a tanítások, de ezek valójában csak ámítások. A vallások is önzők, nem egymást … Olvass tovább

Sóvárgók

Sóvárgók Itt élnek köztünk a szeretetre vágyók, titokban viselik vagy ezért ordibálók, ős üzenete van e keserűségükben, oly sokan élnek szeretetlenségben. A múlt messzire vetíti árnyékát, a zsellér, a mindenes és aki szolgál, mindnyájan, mindig verítéküket adták, parancsra éltek, lelküket facsarták. Talán néhány elemi, olvasni nem tudtak, nagy erény volt, ha nevüket aláírták, vagy keresztekkel … Olvass tovább

Merre visznek…

Merre visznek… Merre visznek most útjaink, csak megyünk és célt nem látunk, haladni kell, nem topogni, ha fáradsz, egymásba karolni. Mindenki elindul végül, díjakat kap-e majd értük, nem verseny ám az életút, csak feladat, hogy odajuss. Vezetnek vagy keresd magad, élted súlyát viszed, tagadd, annyit hordj most, mit elviszel, bírod, végül is elhiszed, Állhatatos és … Olvass tovább

Bizonytalanságok…

Bizonytalanságok Bizonytalanságok és valóságok bűvkörében élünk, olykor félünk, minden, ami biztosnak látszik, az közelről már nem tűnik annak. Talán csak optikai csalódás lenne, ha az élet oly könnyen telne, de nem az, ennek fele sem igaz, mesének hinnék, pedig valóság az. Mindenki boldogan él, amíg hagyják, kolbászból lenne a kerítés talán, ha el nem csórják, … Olvass tovább

Magad vagy

Magad vagy Dübörög a világ, harsognak hírek, nyugalomnak, csendnek régóta nincs helye, békét, harmóniát ne is keress, hidd el, magányodat elcserélnéd akármire. Veled szembe jön a mindennapi valóság, vágyaidat felejted, hiszen ki figyel rád, csak emlékedben él, amit most keresel, akár a betegség, bíztat, mindent felejts el! Magad vagy most a mindennapi csatákban, mint üszkös … Olvass tovább

Az első szerelem

Az első szerelem… Az első szerelem ábrándozás, mégis utolsó napodig elkísér, szíved össze-vissza kalapált, e csoda volt mégis a valóság. Mindig, mindenkinek, más volt az élmény, nem találkoztunk vele, ez nem kérvény, bíz’ derült égből jött villámcsapás, talán fellegekben is jártunk már. A titok, melyet magunkban hordtunk, akkortájt zsongott szívünk, agyunk, tudtuk, éreztük, hogy ez … Olvass tovább

A szemét

A szemét Egy személy kirakta a szemetét tudván, szállítják a hulladékát, igaz, bő hét annak időpontja, ha a szél addig el nem hordja. Jött a szomszéd, kinek útjában volt, majd visszahordta, vélte, jó lesz ott. Jött a tulaj, átrakta új helyre, korholta az elkövetőt rendre. Eljött a lomtalanítás napja, addig bizony a szemét gyűlt lassan, … Olvass tovább

Az idő

Az idő Téblábol az idő, olykor nagyon szalad, veled él, néha nem veszel tudomást róla, nőnek a fák és a sok-sok apró gyermek, s ha éveidet nézed, robogó expressz. Ha unod magad, az ólomlábakon jár, ha ölelni vágysz, bizony azt alig várod már, ha megöregedtél, kérnéd, ne szaladjon, magányos agg lennél, az idő itt ne … Olvass tovább

Óh, ha egyszer

Óh, ha egyszer Ha szeretet győzne a világban, nem volna háború mostanában, megnyugodhatnának az emberek, nem kellene félnie senkinek! Bizalom élne már a szívünkben, a félelmek végleg eltűnnének, a szegénység is lassan megszűnne, jobbá válhatna majd minden lélek! Nem lennének többet uralkodók, maffiózók, urak, harácsolók, szép rangot kaphatna miden ember, a szeretet bajnokai címet! Nem … Olvass tovább