Adamecz László

Álmodozók Ó hányan vagyunk, leszünk, míg élünk, ezt tesszük. Merő vágyakkal, keserű muszájból, ha elérhetetlen is, csak vigasztalásul. Mert ezt jó tenni, remélni, életünk hiányát pótolni. Ha nincstelenség nem kínoz, akkor is ha gazdag vagy, ami hiányzik, érte nappali fényben is, álmodozva kutatsz. Boldog tehernek rád telepszik, ha csalódsz, abroncsként szorít. Nem ezt akartad, csak … Olvass tovább

Vígasztalnak… Vígasztalnak barátok, jó emberek, most ne emésszenek el a sértések, megbántottak azok, kiket szerettél, pedig őket is szívedből kedveltél. S elfutottak már régen az évek, melletted vannak számtalan érvek, ám mégis védtelen maradtál végül, a bizalom, szeretet sajnos elévül. Ne ásd magad a bánatod árkába, ne zárd lelkedet szomorú zárkába, ha gyűlölőd, csak magadnak … Olvass tovább

Pergő ritmus… Pergő ritmus egész életünk, s örüljünk, hogy még élhetünk, ki gondolja, hogy így jó nekünk, s titokban már szenvedünk. Hidd el, nem leszel úgy soha, mint a szél szabadon suhan, a kedved sem mindig fénylik, az élted tied lehet félig. Másik fele mindig a másé, akinek fontosabb a magáé, ha szárnyalsz letöri szárnyad, … Olvass tovább

Alázat nélkül… Alázat nélkül kevély, rideg az életed, még nem tudod, hogy ezt másként is élheted, most is, magad fontossága mindenek elött, programozva vagy, így mások sorsát ütöd. Teszed ezt szóval, bájolgó vigyorral, tettel, hiszen te tudod, ez lesz másoknak veszte, könnyedén uralod az önkéntes bizalmat, rá nem szolgáltál, de élvezed hatalmad. Jámbor lélekkel körbevesznek, … Olvass tovább

Ahogy a szellő… Ahogy a szellő lengedez a tájon, úgy kellene írni télen, nyáron, szelíden, lágyan, mindig szépet, őszintén, hűen, hazát szeretve. Ám nem úgy van legtöbbször, ahogy tervezzük azt először, görcsben van szívünk, lelkünk, dugába dől minden tervünk. Áradna bennünk sok gondolat, vágyakozunk, legyen fordulat, lassan megfagy bennünk a pillanat, életünk bármikor elillanhat. Mit … Olvass tovább

Ó, mennyi kétség… Ó, mennyi kétség és vétség bennünk, nem kellene a mocsárban lennünk, a boldogság mindennapi vágyunk, mégis mindig magányos az ágyunk. Álmodozni tudunk arról, ami nincs, ha boldog lennél, az lenne a kincs, őriznéd, féltenéd, el nem hagynád, s tudom, semmiért el nem adnád. Jobban várod, mint a felkelő Napot, s csodálkozol, hogy … Olvass tovább

Álomországban… Álomországban, álomból van miden, amire gondolsz tied lesz, ne hidd el. Lépten nyomon keresed a változást, hinni szeretnéd azt, hogy lesz megoldás. Oda menekülnének az emberek, akkora a vágyuk, mint a tengerek, remélik, az álmok valóra válnak, s végül is, ők majd boldogan hálnak. Mindenki a maga gondját váltaná, egészségre, gazdagságra álmodná, szépséges fényekben, … Olvass tovább

Ne vonszold… Ne vonszold lelkedet az út porában, tudom, nincs nyugtod mostanában, jobb módot érdemelne az, te is tudod, de nem hiszed el, hiába mondom. Te vagy a sorsodnak gazdája, ezt ne feledd, összetörhetsz, szenvedni ne engedd, elvesztheted vágyaidat, reményeidet, az egészséged is elhagyna végleg. Mi változna, ha vég nélkül zokogsz, eltávozott véredet vissza nem … Olvass tovább

Veled vagyok Veled vagyok kacagásban, lelked örök fájdalmában. Veled vagyok könnyeidben, fájó szíved érzésében.

Nem drága… Nem drága, ha a szeretet szó elhagyja szádat, próbáld ki, nem nehéz vigaszt nyújtani másnak, hagynád, hogy végleg eltűnjenek a kedves szavak, amikor a világban oly sokan erre vágynak? Neked is jól esik, ha kedvesen szólítanak, mert a közöny csendje régóta téged is fojtogat, ha nem figyelnek rád, s benned virágzik a szeretet, … Olvass tovább

Azt nem tudom… Azt nem tudom, hogyan kell szépet írni, pedig vívódok eleget, ne kelljen sírni, mert aki nyíltan üzen, az nagy felelősség, lírát érinteni mindig nagy kísértés. Olvasni lehet szenvedélyes szerelemről, szívet, lelket rengető szonettekről, bennem a megfelelés vágya sosem volt, csak bántott, ha emberekből bánat szólt. Bennem rezdül fájdalmuk, keservük, régóta nem virágzik … Olvass tovább

Amikor a gondolat… Amikor a gondolat helyet kér, követel, érzi, most övé a lehetőség, tenni kell, meggyőződéssel utat tör magának, szól a gazdának, figyeljen most reája! Annyi a tolongó, de most kié a legjobb, az eredeti, ötletépítő javaslat, ki viszi a témát, emelve a többit, szabályokhoz, vagy nem egymáshoz köti? Olyan, mely a sötétből előugrik, … Olvass tovább

Vászonra festenéd… Vászonra festenéd a vágyaidat, színesen, lágyan, vadul, hogy láthasd magányodban, ha sorsod keservvé fajul. Vászonra festenéd a csókjaidat, szájjal tennéd azokat, mert az övéi már elkoptak, emléked legyen bús napokra, Vászonra festenéd, hogy jön feléd, tárt karokkal lépnétek egymás felé, hogy a szürke őszben, télben, a szép emlék költözzön beléd. Vászonra festenéd, a … Olvass tovább

Életünk Napja… Életünk Napja nyara lemenőben, bizony olykor kedvünk is elmenőben, ragyogások és remények vég nélkül, habzsoltuk ám a szerelmet ész nélkül. Benne fürödtünk a kéj mámorában, határtalan érzelmek vonzásában, gondolatunk se volt, tán egyszer vége, most látjuk, a mesének lassan vége. Ám az élmények bár még bennünk élnek, azért a változás szele megérintett minket, … Olvass tovább

Csendes versem… Csendes versem köszöntsön téged, a bizonytalanságaid közepette, érkezzen hozzád szép ünneplőben, vigaszt hozó víg reményekkel! Ott legyen veled szelíd alázattal, bús napjaid után víg ábrázattal, ajándékod legyen borús napokra, társad, derűd legyen magányodban. Neked küldöm soraimat, mert várod, mindegy kitől, merről, rád találjon, csendben érkezzen sok bíztatással, lelked gyógyító igaz barátsággal! Gyógyír legyen … Olvass tovább

Ha nem szólok hozzád… Ha nem szólok hozzád, akkor is válaszolsz, míg fényképed látom, a némán kacagót, rám, ránk ragad parttalan derűd, humorod, bár komor a világ, de mindig feloldod. Most érkeztél a szerelem városából, képeiddel ismét üzensz az ámulásról, utad fáradtsága, a látottak sokasága ott ül arcodon, s várod bámulásom. Szívem megnyílik, ismét fogadlak … Olvass tovább

Amikor látod… Amikor látod elesett társadat, botorkál, húzza tagjait, sántít, vajon a sajnálaton kívül mi jut még eszedbe, talán a szánalom? Pedig egykor velünk lépkedett, délceg volt és futott, bírta erővel, boldogan tervezte életét, jövőjét, míg a kegyetlen sors közbe nem lépett. Megváltozott a lendülete, ereje, de benne él a vágy a szeretetre, szerelemre, biztonságra, … Olvass tovább

Mindig… Mindig hömpölyögnek a panaszok, pedig oly régen elmúltak a tavaszok, az éltető, bíztató új ragyogások, a szép jövőt erősítő áramlások. Beteg az emberek teste és lelke, az évszázadok keserűsége benne, ha tudnád, miben bízhatsz, reménykedhetsz, így örvényben kavaroghatsz,-kevereghetsz. Mindig, mindig a bizakodással kezdünk, közben nekünk hamar elfárad a lelkünk, tudjuk, érezzük oly régóta, mindhiába, … Olvass tovább