agnes21 Elvittek. Nem is kérdeztek semmit, csak megragadtak a vállamnál fogva és feltaszigáltak a kocsira. Rettegéssel a szememben hagytam magam mögött feleségemet, gyerekeimet és a szüleimet. Már csak osztag voltunk. Kovács István kitartott mellettem a fronton, még az ennivalónkon is osztoztunk. Viccelődtünk olykor, hogy a két István összetart és így volt. Joli – István szerelme -küldött … Olvass tovább
Adjatok a nincstelennek hajlékot, A háborgó lelkű avatárnak biztonságot. Szeretetet, hűséget, otthont, szabadságot. Nem nyugszom, még népem szíve háborog! Nem hagyom, Emőke gyermeke nem kullog! Mert én ilyen vagyok! Ízig-vérig bánják gyalázóink a percet, Kik Attila fiait leláncolták. Apánk adta szabadság újra feléledhet! A vérem, húsom bármilyen is, szent, Mert az enyém, s hogy őket … Olvass tovább
Ha a pillanat törékeny szikrája, Millió és millió darabra hullana: Kapkodnék, mint a lelkes gyermek. Legyen mind az enyém, hadd ragasszam össze! Egy árva szemcse sem hibádzik. Egy pillanat sem késlekedik. A por, mérges kígyóként telepedett rá, És a méregfogából csöpögött a gyilkos lé. Mama? Hol vagy? Mama? Mama? Egy hang nem sok, mint a … Olvass tovább