aLeb Ébred a bérház. Tompa morajjal négyemeletnyi csöndet a hajnal, kúpcserepekről-bádogereszbe, rácsról a gangra, lágy színe vesz be. Kúsznak a fények, izzik a korlát, ablakerődön büszke vitorlát fúj fel a szél, így, háttal a napnak új befeléknek indul az ablak. Kúsznak a fények, hajnali, lomha fénypocsolyában úszik a konyha, őszi szivárványt csöppen a csapszár, króm-mozijával messzi … Olvass tovább
Kell egy más világ… régi földutakba font örökre pillanat, földbe, fába vésve szív, szerelmes balladák, és fejembe csapva félretolt, öreg kalap, szájsarokba zöldezüstbe hajló szarkaláb, kell a farmerom, levágva épp a térd alatt, szíjpapucs, nem kell hogy új, csak úgy az út porát járni és velem viselni el az alkonyat szürke hamvait, és kell a … Olvass tovább
Fáj ez a súlyos, májusi illat. Föld-ízű nyomban elheveredve várom a semmit. Könnyeket hullat halkan a hajnal vastenyerembe. Fáj ez az illat, úgy tele mézzel, szívvel a csendje, kortalan álom érckapukon túl… fáj, ahogy nézel hótavaszodból, bodzavirágom, föl, föl az égig tartod az arcod büszke fehérét, gyöngymosolyodban játszik a nap, volt, ősi kudarcok gyors erejének … Olvass tovább
Miegymásnak Egyszercsak ott voltál, és én csak álltam a fényesre kopott éjszakában, képek szakadtak bennem, illatok, és mint az erdő, úgy súgtad, itt vagyok. Körülvettél, mint a bársonymély sötét a hajnalt, gyilkos álmú kedvesét, s fölénk borult az égről valami végtelen, ami megtanít ringani, és emlékszem, fáztam, fájt a félelem hogy nincs ez így, hogy … Olvass tovább
Ha az arcod százba szakad, tükrök közé űzöd magad, s éjjel-nappal nagyüzembe’ jönnek önmagaid szembe: Hétfőn egy, ki talpat csókol, egy, ki kimarad a jóból, egy, kit dróton táncoltatnak, egy, kit visszatart az ablak, egy, kit nem vár fehér asztal, egy, ki sakkoz egy paraszttal, egy, kit folyton esz a penész, ahogy törpe-magára néz. Egy, … Olvass tovább