András Adél

Nem szereti a céges karácsonyi partikat. Elvileg nem kötelező, de elvárják, hogy jelen legyen, mi több, jól érezze magát. Márpedig ő nem képes parancsszóra boldog lenni. Főleg hogy a kötelező dress code miatt már reggel óta kényelmetlenül érzi magát. Nem lesz ideje munka után hazamenni, átöltözni, így fekete koktélruhában nyomta végig a napot. Nagyon rég … Olvass tovább

Ma nem kelek fel. Nem kezdem el színtelen mindennapomat. Csak a mindennapiért. Olyan sok volt már, annyi egyforma, céltalan. A sok X. A negyedik nemrég. Akkor azt hittem itt a vége. Haha! Seperc alatt rájött még egy X; nincs különbség, sok volt eddig is, most még több. Mi marad, mit adtam tovább, amit csak én…, … Olvass tovább

Szeretünk Mama – Nem jó, hogy Mama annyit szomorkodik otthon egyedül. Arra gondoltam… amúgy is sokat van nálunk, sokat segít… Mit szólnál, ha megkérném, költözzön hozzánk? – Ha gondolod. Tényleg sokat segít. – válaszolt rövid hezitálás után Kriszta a férjének. – A gyerekek szeretik, jól főz… – Anyukád istenien főz, a gyerekek meg imádják őt! … Olvass tovább

Maci a fán A balerina. Rózsaszín, de nem a divatos fáradtrózsaszín; nem is rózsaszín tulajdonképpen, inkább pink. Tüllszoknyás pink balerina, giccses nagyon. Mindig mosolyogtak, ha azt hallották, hogy valami túl színes, giccses, akár egy karácsonyfa. Ők ketten azt vallották: ez így van rendjén, a karácsonyfa valóban legyen színes, zsúfolt, mi több: giccses. Az üvegből faragott, … Olvass tovább

De szép vagy! Már megint nem vitte ki a kukát, és a szobája is hogy néz ki! Nevezhetnénk művészi rendetlenségnek is akár, csakhogy nincs benne semmi szép. Bár, mi tagadás, a koszos zokniba rejtett aszalt almacsutka meglepően eredeti ötlet. Ennyi az összes kérése a lánya felé: tartson rendet a szobájában, és vigye ki a kukát. … Olvass tovább