Az eső szaga

Ködös az idő, Melyben most találkozunk, Inkább emlék, mintsem valóság Kikopott képsorok között futkosunk Kezünkben laza gyeplő, az ifjúság. Fájt akkor a sírás, És remegett a mellkas Akkor összefogott ellenem a sors Mert az, ami másnak édes-mézes illat Számomra nem volt más, Mint orromban a bors. Sokat vártam csodákra akkortájt Naív elmém hitt még gyermeteg … Olvass tovább

Támasz

Fogd meg a szívem! Oly könnyű,épphogy nem elszállna Tarsd erősen! Szilaj vágyak húzzák! Minden percnél csalogat Idegen szeleknek ellentétes vonzása. Ékes felhők lebegést ígérnek neki S bár ostoba képzet közéjük szállni Az őrület ìze édes, S ő már veszettül szomjúhozik mámorban ázni. Tarsd meg a szívem! Kibillent a tartásból a járatlan magasság, körbeforog velem az … Olvass tovább

Életünk sodrása

Idegen vizeken hullámzik hajónk, Bolondul kapaszkodva abban reménykedünk, Arra a part már napfényes mennyorszány Talán ott majd végre megpihenhetünk. Arcukon a szél barázdákat horzsolt Fehéren hámlik le homlokunk A verejték csípi kiszáradt ajkunk De hamarosan már újra kortyolhatunk. A vízből, mely nem sós, nem keserű, Nem hajkurasszák széttepő hullámok Boldog létnek, Boldog forrása lesz S … Olvass tovább

Tizenkettő

Tizenkét éve megtettük az első lépést együtt. Adtunk egy esélyt a hitünknek és elkezdtünk ” járni”. Nem voltam biztos benned és te sem voltál bennem, de az ami odabenn pulzált, azon a napon összekapcsolt minket. Sok hiba volt az út során, sok nehézség, sok vita, mégis együtt jártuk be a magasságait és a mélységeit ennek … Olvass tovább

Lélekmosás

Bedobtam a lelkem a tűzbe, Tisztítsa annak vérvörös lángja Legyen makulátlan, csillogó gyémánt Nem csak bújdosni jött egykor a világra. Ragyogni is kívánkozik néha, Vakító fényekben pompázni Elég volt a földről felpattogó Porszemek fátylában járkálni. Ìgy könnyebb lesz a szìvem is remélem, tisztább lelket adhatok neki bánatát már úgy sem vethetem le, hát boldogabb ha … Olvass tovább

Fiamról

Sosem felejtem el, Milyen volt, mikor apró szemed először láttam pislogni, arcod szürkés árnyalatú és ráncos volt melyet Nézvén tanultam meg önzetlen szeretni. Halovány ajkaid mikor megmozdultak Szívemben ezer harang buzgón csendült fel, Tudtam fiam, ez a nap más, mától az én kincsem leszel. Erőtlen testedet két tenyeremen tartva féltem megmozdítani, Össze ne törjelek! S … Olvass tovább

Másképp

Ma szembe álltam önmagammal, Sokadik próbálkozás volt, De sikerült. Mélyen magamba néztem: – Ki vagy te, lányka? Nem az ki voltam, Gyorsan kiderült. Szememben már másképp villog a fény is Kevés a mosolyránc az arcomon S a szeplőim is halványabbnak tűnnek Rászáradt szó lapul, Színtelen ajkamon. -Jó lesz ez így, lányka?Kifordulsz már végképp!!!- kiabál folyron … Olvass tovább

Keserédes

Mind tudjuk, minden megváltozik. Az emlékek maradnak csak meg nekünk, S ha szerencsénk van, abból is a jobbak Bár van a rosszabból is, amit nem feledhetünk. Lesz amiben összetört a szívünk, És sajnos az emlékekben is nehéz a bánat Mert hiába a sok sok évnyi idő Ami rég fájt, olykor újra fájhat. De fiatalságunkn legszebb … Olvass tovább

Jó volna

Néha jó lenne gyerek lenni újra, mezítláb szaladni a mezőn a porba. Bolondos szél kapaszkodna hajamra, csuszófulánk gabalyodna lábujjaimra. Anyám haja fekete folt lenne a kukorica sorba, apám hangja a levegőben is utánam bandukolna, Engem újra és újra körbe érne a nyár, barnítaná leány arcom a napsugár. Meglesnék, csodálnék, minden kis bogarat, Felettem kárognának az … Olvass tovább

Fordulópont

Barátaim, ne is szóljatok Kinek ismertetek Már nem vagyok Fejemben megfordult minden Az is, amiben mindig is hittem. És lelkemben már ki vagyok? Barátaim, inkább ne szóljatok. Anyám, ne félts engem, megvagyok Időnként elveszek, De mindig előbújok Testemben erővé nőtt a sok teher S teszem, amit tudom, hogy tenni kell Épp kitartást tanulok. Anyám ne … Olvass tovább

Csillaglesen

Kicsi, nézd az ég tengerén, Ezüstös kis csillagok Körbeúsznak, kacarásznak Letekint egy: Itt vagyok! Fényes koronája villog Látod Kicsi, az Nyilas Mellette egy bátor Bika Pont olyan, mint te is vagy. Képzeld Kicsi, milyen lenne, Az égbolt öle üresen, Ha az a sok, apró csillag Nem ragyogna fényesen? Sötét lenne minden este Fekete, mint az … Olvass tovább

Évzáró

Az év vége, mindenkinek mást jelent. Boldogságot, reményt, újabb célokat, terveket vagy több erőt a jövőhöz, az élethez. Talán, nekem ez az év volt a legnehezebb. Ebben az évben sírtam a legtöbbet. Ebben az évben törtem össze a legtöbbször és ebben évben álltam fel, újra és újra, léptem túl a saját magam gyengeségén. Ebben az … Olvass tovább

Bánattárs

Bántott a világ, piszkosul becsapott S a fájdalmam azóta csak cipelem, jobb volna már letenni a bánatom, De bevallom, hozzám nőtt, nehezen engedem… Kettétöri a sors, a feltörő fényeket és elfogadnia a csapását egyre nehezebb Meglátni a jövőben a makulátlan szépet Elnyelni, a túlhordott könnyeket. Hullámzó a boldogság belül, Van, hogy sokat látogat Aztán a … Olvass tovább

Törésvonal

A szívem fagyott hó, Ropog, Jéghideg a dobogása, Zokog. Benne egy szétnyílt törésvonal szalad Összetűzöm, tartom még: Elszakad. Szomorúan pislog a bú képe felém. A sors áruló kardot döf Belém. A szívem nem lüktet tovább, Szétreped A hideg tél megköti a keserű Könnyeket. A Szakadék lelkemben kajánul Vigyorog. Takarodj! Menj innen! Azonnal… Meghalok… De csak … Olvass tovább

Ünnepi induló

Légy a fény, mely hold sugár végén vár, hogy megszüless, hogy megszüless! Légy a hang, mely csengőt rezgésén száll, hogy elmeséld, Hogy elmeséld: Szívem dobban, minden percben újra ránk nevet a nap, Tudod az kaphat jót, aki mindig igaz szívvel ad, Érzem édes lelked ízét, így már nem félek tovább, amíg csak élsz, vigyázom rád. … Olvass tovább

Belül, kicsit megszakadt

A szívem most kiszáradt és belül, kicsit megszakadt. Sok volt a munkája, út közben, fennakadt. Mérhetetlen akarta! Jobban mint akárki: Tudni, elfogadni, Lezárni, ketyegni. De belébújt valami, titkon ott maradt A bánat, a fájdalom S ő közben megszakadt. Bátor volt, erős volt! Boldog is, gyakorta… De lassan a bánata Mind’ alább tiporta. Napfényes órákon, Még … Olvass tovább

Télvarázs

Kint hideg minden, Csak a fagy kopog hangosan Üres lelkekbe cseppent varázslatot S hiszi az, ki régen hitt, ki álmodni felejtett: Ez az ünnep adhat még, bocsánatot. Amint vörösre színezi a levegőt a gyertya táncában békéről mesél a fény Valami megmozdul, valami föleszmél A szeretet lesz a legszebb erény. Van még ereje a pislogó fénynek … Olvass tovább

Télvarázs

Hideg szelek ölelik a várost Karácsonyi fényeknél várakozik az est, a tél görcsösen, hajolva, dobja le a vánkost, majd szürke ablakokra, jégvirágot fest. Arcomon csattant a köszönő csókja, Pirosló pecsétet nyomott hirtelen. Sápadt bőröm alatt gyönge rezgést érzek, Amint átjárja e fuvallat mindenem. Ilyen ő, a tél katonája, teszi mit tenni kell, szüntelen. Az anyaföld … Olvass tovább

Tétova

Úgy magamra parancsolnék, “-Szállj,repülj el kicsiny madár!” Oldalról vállam zárogatom: -Indulj már, haladj már! De lábam földbegyökerezett farönk Tart egy helyben, nem mozog Hátamon tonnányi súlyként A félelem ül, rab vagyok.. Saját testembe vagyok bezárva Szívem szomorú láncait rángatom, -Szállj már, indulj, repülj fel! Nem akar, hiába szólítgatom. Nehéz ez az út! -súgja, lelkem közepén … Olvass tovább

Zöldremény

Reped a szív, szökik az ár, Elfáradt szemek szólni még félnek Mer’ keményen benn ragadt már. A sok gond, mint hulló eső Beborítja az eget, a párás légteret Ködös lett jövő idő… És alaposan elrejtem Mélyen megsebzett lelkemben Mert a világ túl kegyelmetlen És örökre odabenn reked a testemben. Sokszor még sírok, Sokszor tör szét, … Olvass tovább