Nagy Alexandra Kopog a hideg, Sötét utcákon rohan a tél Ráragad az ablaküvegére, virágot fest vele a szél. Sűrűn megszórja a parkokat Elbújtak már az apró ágak Hólepel takarja fehéren a tűlevelű fenyőfákat. Fénylik a hold, s a tó türkére Leköltöztek a csillagok Varázslatra készül a tél, Fagypálcája felragyog. Így lesz eztán a világ még kerekebb. Úgy … Olvass tovább
Beszorult a szó az elmébe Ott börtönbe zárt rab, fogoly A szív felé üvölt a néma Hangja, belsőben elporló foszfor. Csak vékonyka fénye villanásnyit Suhan keresztül a testen Fáj, veszettül szorongat A büszkeség, mi emészthetetlen. Ő az őr, a száj s a szív közt, Kegyetlen rendfentartó érzelem, S bár az állat megemeli A lelket sokszor … Olvass tovább
Lomhán csoszog a tél Szétteríti vastag kabátját S helyet foglal a világ közepén. Megfagyott a szél suhogása Bajszot perdített az ágak hajlatára a dér Lám, vártatva, hosszú ősz után A felhőket megrázva, Ideért a tél. Hullik a csillagszemű hó És dohos szürke az égnek hajlata Nyugaton vöröslik a hold csíp a tél hideg fuvallata Fáklombján … Olvass tovább
Én nem vártam teljes örömet, Mert mikor összedőlt a kártyavár Annyira mélyre taposta a szívemet, Azt hittem onnan nincs vissza már. Kétkedőn rajzoltam újra, Lágy vonalakat a göröngyös útra S lelkem, gitár, bú a húrja Nem találtam vigaszomra. De az idő, oly hatalmas úr Lassan foltozta sebeimet Finoman lágyan kötözte Összeszabdalt reményimet. Megtanultam újra látni, … Olvass tovább
Ködös az alkony, már egyre hidegebb Körbejárja a lassú levéltánc. A nap fénylik még, csak színe melegebb Sárga ostora egy utolsó sugárlánc. Könnyebb a búcsú, ha már minden elment S csak egy apró pitypang álldogáll a szürkületben. Csak a hideg levegő takarja bolyhát Társai már lábat eresztettek a szelekben. Most látni még utoljára idén, Lengedező, … Olvass tovább
Emlékszem még, törékeny hangjára Ahogy mesél kedvesen vékonyka ajka Emlékszem még szürkülő konytára S arra, miként fáradt fejét, párnájára hajtja. Ráncos, puha kicsi keze erőtlen kapaszkodott kezembe Ne siessek, maradjak még lelkesen kérlelte. Türelmesen hallgattam, ennyi volt, mit tehettem érte: Izgatottan lesni, Ahogy a harmincas éveket, újra felidézte. Gyorsan sötétedett, ahogy mama beszélt Hamarost indulnom … Olvass tovább
Mi célja az Istennek velem? Nem tudom! Csak sejteni merem… De bevallom, sokszor…sokszor…elveszem S vaskos, szürke függönyökben s taposok. Sokat botladozom, mig onnan ki jutok. Ez pedig néha túl hosszú idő… Én már Békére vágyakozom! Közben hallgatok és mindvégig imádkozom. Mi célja az Istennek velem? Nem tudom! Csak sejteni merem… És ezért kijelentem: kiállom a … Olvass tovább
A régi álmok, már nem férnek bennem, Csak fogni akarnak, de közben a lelkem ketrecben, Az érintésük csak bilincs rajtam Mert csak terveztem,csak élni akartam. Törlés gomb, jöhet az újra tervezés Tolom magam fel, nincs fékezés Ha most elengedem, visszagurulok A tetejére, soha nem jutok. Nehéz tisztán látni, A képek csalnak Minden állapotot, másnak mutatnak. … Olvass tovább
Én, magamat választottam Mikor azt mondtam: Nem érdekel. Összecsaptam lelkem darabkáit, egybegyűjtöttem és felmelegítettem. Nem hagytam széttörni szavak miatt, Elhullani mások miatt, Megfagyni a gyávaság miatt, És én, magamat választottam. Volt sok régi emlék, Sok elkopott bántó szó, Amit mind magammal cipeltem, Éveken keresztül és a súly minél tovább jött, Annál nehezebben vittem. És letettem … Olvass tovább
Édes, jó Apám örökkön örökké Szívem pirosló magja marad Ott mosolyog, drága szeretettel Kedves tekintete, nyugodalmat ad. Édes, Jó Apám, mindig puha lelke Gyermeki éveimnek, legnagyobb vára Könnyem mikor hullott, lábam mikor ingott Reá borulhattam, vigyázó vállára. Édes, Jó Apám, gyermekkorom Hőse Sosem bántott engem, tisztán szeretett El nem múlik soha, a végtelen forrás Melyben … Olvass tovább
Odakint már színekbe öltözött Sárga cipőt koptatott a ősz széle Betaposta a fű szálait hókán S hamarjában ugrott rá az erdőre Mi ott lestük a délutáni napban Amint a vonulat takarja a hegyeket Barna foltosra, Sárga církásra keni A megmaradt dombokat, völgyében Te voltál, aki nagyon nevettél S én kérdeztem: veled meg mi lett? -Egy … Olvass tovább
Ha elkopik az erő S te visszafordulnál, Tudd, ott várlak téged annál a Duna kavicsnál Ahol egykor a szerelmet méterekben mérted; ahol kagylókban suttogott a víz szava És csendben lapuló, fiatal délceg Bátor lelkem, Lett záloga mindannak, mit elvitt már a sodrás, Amit felkapott a folyam fölött a szél És örök emlékezet mostmár Az a … Olvass tovább
Egy februári éjszakán Rám találtál egy éjszakán, arcod szilárd volt, fagyos, Olyan furcsán néztél reám, de én azóta is rád gondolok. Rád találtam, emlékszel-e milyen furcsán néztél rám? Vajon elfeledted-e, a februári éjszakát… Három hónap gyorsan szaladt, Ám szívemben még ott a hely, az idő lovagja elhaladt, de álmomban még létezel. Érzem kezed, látom arcod, … Olvass tovább
Néha csupa szó vagyok, olykor pedig néma. Van, hogy pityergek kicsit, Máskor minden tréfa. Kicsit néha más vagyok, Önmagam sem ismerem. Van, hogy csak másokért vagyok, Jómagam is elfedem… Történt már, hogy senki sem Érdekelt engem. S olyan is megesett hogy egy jellem Vadul pezseg bennem. Kedves, bölcs és aranyos, Mondják többségében ez vagyok. De … Olvass tovább
Kopp, kopp! Ritmusosan ütközik a kéz a fán. Van ott valaki? Vagy üres már talán? Kopp, Kopp! Rendre áll a függöny az ablakon. Nincs fény, nincs hang. Csak újjaim koptatom. Hmmm! Nagy sóhaj bezárt ajtók előtt elszállna. Földrenéző feketeszén pillája Ragadt bele száz parányi könnycseppbe. A szív elszorul, Elnyelt kérés: Engedj be! Kérlek…engedj be!
Istenem, adj erőt! Kérlek, ne engedd, hogy sokáig gyenge legyek Építsd újra bennem ami kettétört Hozd fel, emeld meg lelkemet. Lehet sokszor letérek utadról, Bűnben járok, s vétkezem De te tudod, Uram, szívből megbánom Hogyha lelkiismeretemről megfeledkezem. Kérlek, Uram, Segíts engem élni! Viselni a fájdalmaimat. Légy örökre vigyázóm az úton, Amin követem tanításodat. Látod, Uram … Olvass tovább
Volt egy álmom ebben az életben: A Boldogságot Belélegzem. Egyszerű képek, egyszínű falakon… Lágy fény az ablakon, de ezt elhagyom. Volt egy álmom, de felébredtem. Minden vágyat, azóta szétszedtem . A valóság nem az, mit álmodtam. Itt vagyok fenn de még, a lelkem a mélyben van. Bátor kezek kaparnak felfele, nem szerencse, Maradni erre le! … Olvass tovább
Csak az enyém az idő; Emléke veszettül ordibál bennem. Csak az enyém az a vágy, mely porrá lett, valahányszor szemem reá szegeztem. Csak az enyém a könny. Mi titkon száradt fel arcomon. Csak az enyém a sötét. Gyászoló lelkemnek ruhája, ő vagyon… Csak az enyém az a félelem: Libikóka a jövőkép, s ingovány. Csak az … Olvass tovább
Szürke porfelhő vagyok, vonszolt léptek nyomán, lehulló testem felragad a harmatbuborék oldalán. És én vagyok a vörös napnyugta. Égbolton az a kicsi ezüst fény; Zümmögő szúnyog ágyad fölött. S az izzadt lepedő, na az vagyok én. Én vagyok a forróság az éjszakákon, sötét vízcsepp, párna szegletében. Én vagyok meggyűrt, viselt inged, ledobva otthon, a karosszéken. … Olvass tovább
Néha úgy érzem, semmi vagyok Színtelen, szagtalan, megfoghatatlan És akkor, abban a percben lelkem sincsen Üres vagyok, gyógyíthatatlan. Lebeg bennem a levegő De én csak a lendületét érzem Ahogy fel-le csapong a kietlen Tervekből font belsőm ürességében. Olykor talán elhagyom a testem Csak szememfénye marad arcom üregében S míg a vándor szellem megnyugvást talál kint … Olvass tovább