Nagy Alexandra Néha úgy érzem, semmi vagyok Színtelen, szagtalan, megfoghatatlan És akkor, abban a percben lelkem sincsen Üres vagyok, gyógyíthatatlan. Lebeg bennem a levegő De én csak a lendületét érzem Ahogy fel-le csapong a kietlen Tervekből font belsőm ürességében. Olykor talán elhagyom a testem Csak szememfénye marad arcom üregében S míg a vándor szellem megnyugvást talál kint … Olvass tovább
Gyermekkorom legszebb emlékei közé tartozik, a májusi cseresznyészés kis kertünkben, a házunk előtt. Epedezve vártam minden éven, a kis zöld szemek, mikor érnek be pirosra, mikor duzzadnak zamatos szemekké, s mikor dézsmálhatjuk kedvünkre órákig ücsörögve a hatalma fa árnyéka alatt. A májusi cseresznye azonban, nem mindig volt olyan, mint vártuk. Mert eső híján aprócska maradt, … Olvass tovább
A lánynak, kinek fénytelen mosolya, üzenem: Nem lesz mindig felhő az égen! A napfény hamarosan újra megvilágítja a földet, S hasonló lesz minden, Mint régen. A kéz nem fog örökre ökölbe, Mert válla fölött becsúszik a fülekbe a szó, És akkor megvilágosodik a kép, Megutatkozik, mi a rossz és a mi a jó. Szívek aprócska … Olvass tovább
Pattan a cseresznye vérvörös éle Cseppjében a víz szinte már fekete Lehull a földre parányi belőle Serceg a nedű, párolog kifele. Bokorban nyúrgul a rózsa bimbaja Lyukacsos levelét megrágta a bogár Nem lehet a szemére vetni, Hőség van, szomjas volt, A kert alatt szárít a narancsszín napsugár. Bodzavirágból lopott puder porában Méhecske büszkén repül ide … Olvass tovább
Ködös az idő, Melyben most találkozunk, Inkább emlék, mintsem valóság Kikopott képsorok között futkosunk Kezünkben laza gyeplő, az ifjúság. Fájt akkor a sírás, És remegett a mellkas Akkor összefogott ellenem a sors Mert az, ami másnak édes-mézes illat Számomra nem volt más, Mint orromban a bors. Sokat vártam csodákra akkortájt Naív elmém hitt még gyermeteg … Olvass tovább
Fogd meg a szívem! Oly könnyű,épphogy nem elszállna Tarsd erősen! Szilaj vágyak húzzák! Minden percnél csalogat Idegen szeleknek ellentétes vonzása. Ékes felhők lebegést ígérnek neki S bár ostoba képzet közéjük szállni Az őrület ìze édes, S ő már veszettül szomjúhozik mámorban ázni. Tarsd meg a szívem! Kibillent a tartásból a járatlan magasság, körbeforog velem az … Olvass tovább
Idegen vizeken hullámzik hajónk, Bolondul kapaszkodva abban reménykedünk, Arra a part már napfényes mennyorszány Talán ott majd végre megpihenhetünk. Arcukon a szél barázdákat horzsolt Fehéren hámlik le homlokunk A verejték csípi kiszáradt ajkunk De hamarosan már újra kortyolhatunk. A vízből, mely nem sós, nem keserű, Nem hajkurasszák széttepő hullámok Boldog létnek, Boldog forrása lesz S … Olvass tovább
Tizenkét éve megtettük az első lépést együtt. Adtunk egy esélyt a hitünknek és elkezdtünk ” járni”. Nem voltam biztos benned és te sem voltál bennem, de az ami odabenn pulzált, azon a napon összekapcsolt minket. Sok hiba volt az út során, sok nehézség, sok vita, mégis együtt jártuk be a magasságait és a mélységeit ennek … Olvass tovább
Bedobtam a lelkem a tűzbe, Tisztítsa annak vérvörös lángja Legyen makulátlan, csillogó gyémánt Nem csak bújdosni jött egykor a világra. Ragyogni is kívánkozik néha, Vakító fényekben pompázni Elég volt a földről felpattogó Porszemek fátylában járkálni. Ìgy könnyebb lesz a szìvem is remélem, tisztább lelket adhatok neki bánatát már úgy sem vethetem le, hát boldogabb ha … Olvass tovább
Sosem felejtem el, Milyen volt, mikor apró szemed először láttam pislogni, arcod szürkés árnyalatú és ráncos volt melyet Nézvén tanultam meg önzetlen szeretni. Halovány ajkaid mikor megmozdultak Szívemben ezer harang buzgón csendült fel, Tudtam fiam, ez a nap más, mától az én kincsem leszel. Erőtlen testedet két tenyeremen tartva féltem megmozdítani, Össze ne törjelek! S … Olvass tovább
Ma szembe álltam önmagammal, Sokadik próbálkozás volt, De sikerült. Mélyen magamba néztem: – Ki vagy te, lányka? Nem az ki voltam, Gyorsan kiderült. Szememben már másképp villog a fény is Kevés a mosolyránc az arcomon S a szeplőim is halványabbnak tűnnek Rászáradt szó lapul, Színtelen ajkamon. -Jó lesz ez így, lányka?Kifordulsz már végképp!!!- kiabál folyron … Olvass tovább
Mind tudjuk, minden megváltozik. Az emlékek maradnak csak meg nekünk, S ha szerencsénk van, abból is a jobbak Bár van a rosszabból is, amit nem feledhetünk. Lesz amiben összetört a szívünk, És sajnos az emlékekben is nehéz a bánat Mert hiába a sok sok évnyi idő Ami rég fájt, olykor újra fájhat. De fiatalságunkn legszebb … Olvass tovább
Néha jó lenne gyerek lenni újra, mezítláb szaladni a mezőn a porba. Bolondos szél kapaszkodna hajamra, csuszófulánk gabalyodna lábujjaimra. Anyám haja fekete folt lenne a kukorica sorba, apám hangja a levegőben is utánam bandukolna, Engem újra és újra körbe érne a nyár, barnítaná leány arcom a napsugár. Meglesnék, csodálnék, minden kis bogarat, Felettem kárognának az … Olvass tovább
Barátaim, ne is szóljatok Kinek ismertetek Már nem vagyok Fejemben megfordult minden Az is, amiben mindig is hittem. És lelkemben már ki vagyok? Barátaim, inkább ne szóljatok. Anyám, ne félts engem, megvagyok Időnként elveszek, De mindig előbújok Testemben erővé nőtt a sok teher S teszem, amit tudom, hogy tenni kell Épp kitartást tanulok. Anyám ne … Olvass tovább
Kicsi, nézd az ég tengerén, Ezüstös kis csillagok Körbeúsznak, kacarásznak Letekint egy: Itt vagyok! Fényes koronája villog Látod Kicsi, az Nyilas Mellette egy bátor Bika Pont olyan, mint te is vagy. Képzeld Kicsi, milyen lenne, Az égbolt öle üresen, Ha az a sok, apró csillag Nem ragyogna fényesen? Sötét lenne minden este Fekete, mint az … Olvass tovább
Az év vége, mindenkinek mást jelent. Boldogságot, reményt, újabb célokat, terveket vagy több erőt a jövőhöz, az élethez. Talán, nekem ez az év volt a legnehezebb. Ebben az évben sírtam a legtöbbet. Ebben az évben törtem össze a legtöbbször és ebben évben álltam fel, újra és újra, léptem túl a saját magam gyengeségén. Ebben az … Olvass tovább
Bántott a világ, piszkosul becsapott S a fájdalmam azóta csak cipelem, jobb volna már letenni a bánatom, De bevallom, hozzám nőtt, nehezen engedem… Kettétöri a sors, a feltörő fényeket és elfogadnia a csapását egyre nehezebb Meglátni a jövőben a makulátlan szépet Elnyelni, a túlhordott könnyeket. Hullámzó a boldogság belül, Van, hogy sokat látogat Aztán a … Olvass tovább
A szívem fagyott hó, Ropog, Jéghideg a dobogása, Zokog. Benne egy szétnyílt törésvonal szalad Összetűzöm, tartom még: Elszakad. Szomorúan pislog a bú képe felém. A sors áruló kardot döf Belém. A szívem nem lüktet tovább, Szétreped A hideg tél megköti a keserű Könnyeket. A Szakadék lelkemben kajánul Vigyorog. Takarodj! Menj innen! Azonnal… Meghalok… De csak … Olvass tovább
Légy a fény, mely hold sugár végén vár, hogy megszüless, hogy megszüless! Légy a hang, mely csengőt rezgésén száll, hogy elmeséld, Hogy elmeséld: Szívem dobban, minden percben újra ránk nevet a nap, Tudod az kaphat jót, aki mindig igaz szívvel ad, Érzem édes lelked ízét, így már nem félek tovább, amíg csak élsz, vigyázom rád. … Olvass tovább
A szívem most kiszáradt és belül, kicsit megszakadt. Sok volt a munkája, út közben, fennakadt. Mérhetetlen akarta! Jobban mint akárki: Tudni, elfogadni, Lezárni, ketyegni. De belébújt valami, titkon ott maradt A bánat, a fájdalom S ő közben megszakadt. Bátor volt, erős volt! Boldog is, gyakorta… De lassan a bánata Mind’ alább tiporta. Napfényes órákon, Még … Olvass tovább