AmberERights Ki fogom kapcsolni a világot magamból. Majd rájössz, amikor a harang szól. Adtam egy darabot magamból, Pont annyit, amit megvonhattam magamtól. Ülök és dúdolok a világ közepén, Rájöttem már régen, hogy nincs remény. Élni akartam, haltam már eleget. Lélegzem, de nem tudom, holnap ki ment meg. Csak egy dallamot játssz nekem, Ahogy felnézünk az égre. … Olvass tovább
Összeforrt acél hangok törik meg a csendet. Azt kiáltják: Már semmi sem ment meg! Jókor, jó helyen… Ez a sorsunk krémje. Rosszkor, jó helyen… Ez pedig a vége. Ravasz emberek veszik őket körül. Gyémántot kínálnak, szemük örül. Mosolyuk átlátszó, két lépésnyire járnak, Ők a vezetői ennek a világnak. De a hangok nem állnak meg, Üvöltik … Olvass tovább
nem tudom hol kezdjem, de fáj nagyon egy messze ringó, szürke fájdalom. negédes íze a könnyeimnek feled minden jót és rosszat veled. nem tudom, hol kezdjem, de fáj nagyon, a zsebkendőbe bújtatott felemás zokni a lábadon. a bakancs, ami már nem jó, az ing, amit már kinőttünk. fájdalom. vöröslő ég, sima csiganyom. összevissza sorokat írok … Olvass tovább
Két világ közt Kacagást hallok, miközben a szememet próbálom kinyitni, de az erős fény miatt vissza-visszaesem az álmomba. Amikor végre sikerül kinyitni a szememet, nem tudom hol vagyok. Azt tudom, hogy kórházba kerültem, de ez nem az a kórház, ahol eddig feküdtem. Szeretném megkérdezni a nővért, hogy hol vagyok, de az a hívásra sem jön … Olvass tovább