Éjszaka

Összes megtekintés: 21 

Összes megtekintés: 21  Éjszaka éjszaka van, csend honol gyertya pislákol az asztalon üres papírra mered a félhomály sárgás árny táncol végig a szobán minden alszik, hihetném ébren álmodó csupán elmém ódon betűket ír kezemben a toll vérrel színezi be ujjam a lapot túl a kopott ablaküvegen viharos novemberi éj dereng felragyog a halál sötét csillaga ősi … Olvass tovább

Sóhaj

Összes megtekintés: 80 

Összes megtekintés: 80  Sóhaj feneketlen sírgödör az élet mélyére hullanak  érzéseim vágyaim hervadó múlásként bomlanak üres semmivé mélyre temetve mindent földdel telik meg tüdőm utolsó lehelletemmel lassan száll tova sóhajom lehunyt szemhéjak mögött törékeny álmok végtelenjén fénytelen hullámzásban örökké lebeg e lét fölött

A Semmi peremén

Összes megtekintés: 202 

Összes megtekintés: 202  A Semmi peremén Távolodó világok elhaló hangjai Fakó fényfoltok élettelen foszlányai Széthullanak a kozmoszon túli térben Fekete álmok spirális örvényeiben Idő nélküli alaktalanságban Beleveszve a nemlét homályába A Horizont mögötti messzeségben Határtalan, tökéletes csend ölel Visszatérek az ősi káoszba Megnyílik tudatom a valóságra Az illúzió béklyóit letépve Feloldódom a végtelenségben

Zuhanás

Összes megtekintés: 58 

Összes megtekintés: 58  Zuhanás Lassan… Lassan… Távolodik minden… Távolodom én is… Innen… Elborít a sötétség… Jólesően zuhanok a semmibe… Nem érzek időt és teret… Alámerülök a titokzatos feketeségbe… Távolodom… Egyre csak messzebb, s messzebb… Nem látok, nem érzek… Csak szállok szárnyak nélkül… Minden nélkül… Végtelen mélységeken át zuhanok Túl az életen, s távol a haláltól Ködös … Olvass tovább

Vagyok

Összes megtekintés: 157 

Összes megtekintés: 157  Vagyok Lemondó vagyok, néma, hallgatag… Halvány mosoly, csak az vagyok arcomon. Túlhajszolt vagyok, fáradt, képtelen… Gyászos könnycsepp, csak az vagyok arcomon. Vagyok édes, keserű, finom illatos, Puha párna ha kell, lélekre omlós, de vagyok szilárd, mint a jég és szikla… Ha kell az vagyok, ami meg van írva. Mi volnék, lehetnék talán? Nem … Olvass tovább

Haláltánc

Összes megtekintés: 234 

Összes megtekintés: 234  Haláltánc Ködszerűen telepszik rám az este Megbabonáz végtelen szépsége Halálról suttog a harmatos táj Ében fátylat terít szét bús árnyékán Táncra hívja a szél az álmodó avart Fénytelen csillagörvényből spirált kavar Vöröslő Hold vágtat a halál szekerén Villámokat szór a komor felhők elé Mint hulló vércseppek a rideg macskakövet Bíborra festi az éjjelt … Olvass tovább

Papírból

Összes megtekintés: 320 

Összes megtekintés: 320  Papírból Papírrepülőt hajtogatok az életemből, s eldobom jó messzire, talán nem talál rá majd senki sem. Anyaga vékonyabb, mint a lét fonala, halványabb, mint a halk reménysugár, s észrevétlenül hullik darabokra. Papírcsónakot hajtogatok az életemből, s elúsztatom jó messzire, talán nem talál rá majd senki sem. Anyaga vékony, hamar átázik, mint ahogy hosszú … Olvass tovább

A Halál menyasszonya

Összes megtekintés: 286 

Összes megtekintés: 286  A Halál menyasszonya Selyemruhám, mint az éj, Gyűrű van az ujjamon, Főmön korhadt füzér, Nyakékem ódon emlék, S boldog vagyok nagyon. Az eskünél szívem dobbant, Az Ő szavai tették vajon? Aképp csengett e hang, Megkondult közben a harang, S így szólt, ki a völgyben alant, Holtan a földre zuhant, És boldog most nagyon. … Olvass tovább

Ősi látomások

Összes megtekintés: 156 

Összes megtekintés: 156  Ősi látomások Poe hollója kopogtatja ablakom Engedem, hogy repítsen az álmokon Túl az árnyakon, át az időtlenségbe A csillagtalan, örök feketeségbe… Lovecraft szelleme suhan át a szobán Dermesztő hideg és csend marad nyomán Rothadó világok alaktalan lényei Letűnt koroknak elfeledett emlékei… Sötétben gomolygó, rémes álomképek Mámorítóan gyászos, végtelen évek Holt vidékek iszonytató ösvényein … Olvass tovább

Utazás

Összes megtekintés: 102 

Összes megtekintés: 102  Utazás hideg földbe temetem oszló, meztelen testemet eggyé válik a természettel a lélek nélküli léttel. mert a lélek új síkra száll átlépi a ködös határt útja végtelen messzeség üressé bomló feketeség. a földi élet illúziója lassan pergő homokóra halálon túlra szárnyalás időtlenségbe tartó álmodás. (2019)

Rajz

Összes megtekintés: 227 

Összes megtekintés: 227  Rajz          Emlékezetből rajzolom le apámat,                 – fekete a szín, mit megfogok,                            lágy vonásokat lehel papírra a bánat,            halál veti rá helyettem az árnyékot.                Elképzelem őszes haját és szakállát,              – fehér ív táncol fel a rajzra,                                    mint mosódik össze ezernyi ránc homlokán.. Csak múló illanásként dereng fel arca.              Lassú, fájdalmas vonalakat húzok,                   – halványan … Olvass tovább

Tavasz

Összes megtekintés: 123 

Összes megtekintés: 123  Tavasz Egyedül sétálok keresztül a halott avaron Egy eső áztatta hideg, tavaszi hajnalon Tegnap még hófedte volt, magányos a táj Holnap már friss illatot hoz a rügyfakadás. Eltűnnek a varjak, gyászos hangjuk a semmibe vész Éjfekete tollukat nem borzolja hűs, téli szél Csak üres tér marad utánuk, és zöldülő árnyak Feltámadó természet – … Olvass tovább

Bezárva

Összes megtekintés: 152 

Összes megtekintés: 152  Bezárva Nem látom a napnak fényét Képzelem csak milyenségét Távolodó alakjának sugarai Mint halott madaraknak szárnyai Vérszín lepellel takarózik az este Lényemet is beborítja vele Bíbor borok bódító mámora Hamvaiba porladó árnyéka Felizzanak a fekete lángok Alant úsznak gondolatfoszlányok Terjeszkedik az ősi, szent éj A magasztos, igaz sötétség… Lassan fújom ki a cigaretta … Olvass tovább

Elmúlás

Összes megtekintés: 407 

Összes megtekintés: 407  Elmúlás Eldobott rózsa vagyok egy üres utcán Le nem ütött hang egy zord, néma zongorán Megfakult, megunt régi szép emlék csupán Szárnyaló ifjúság! Oly\’ messze, messze már… Lassan lépked a lélek, haláltáncot jár Szomorú dallamokban ritmusra talál Megannyi érzelem, tett, akarat és vágy!.. Csendesen várja, csak várja az elmúlást…

Álmodom…

Összes megtekintés: 134 

Összes megtekintés: 134  Álmodom… Álmodom, de már nem várom az álmokat Üresen látom csak az ábrándokat… Árnyékba taszít a szürke, romlott valóság Hideg, hajnali derengés a mulandóság Álmodom, s messze szállok… Álmodom, messze… távol… Halovány képek kuszasága Képzelt valók sokasága… Az élet… csak ennyi lenne csupán, Mocskos fények, egy rég kihalt utcán?… Fáradtan nyúlok el egy … Olvass tovább

Erdőszellem

Összes megtekintés: 129 

Összes megtekintés: 129  Erdőszellem Borús, fekete éjben Gomolygó, hideg ködben Fenyvesek árnyai alatt Homály fedte földön halad Égre szökő hegyek Betemetett földek Ősi erők idézték Fagyos erdő szellemét Egy gonosz, magányos lényt Arcán holtsápadt a fény Korhadt, öreg fák S holtak között jár Átkarolja a fagyos szél Vén fenyőkben él Szerteárad gyűlölete Sötét mélyben, magas hegyen … Olvass tovább

Árnyak

Összes megtekintés: 121 

Összes megtekintés: 121  Árnyak Reményvesztett, halott lelkek Árnyak, lidércek kísértenek Fekete ködben úszva járnak Éjjelente a széllel szállnak Elszakadva e világtól Álmokat szőnek a halálról Fátylakként terülnek szárnyaik Halotti lepelként vágyaik Kitaszított, ősi lények A végtelenben egyesülnek Elátkozzák az örök létet Sorsuk szomorú, gyászos ének… Reményvesztett, halott lelkek Árnyak, lidércek kísértenek Fekete ködben úszva járnak Éjjelente … Olvass tovább

Apámhoz

Összes megtekintés: 136 

Összes megtekintés: 136  Apámhoz Emlékszem, mikor először álltam sírodnál földet, s homokot szórtam Rád, vérző lelkem ajka nem sírt, némán öltöztette gyászba a szív. Csak álltam csendben, nézve, mi eltakar, a rideg koporsót, mely örökre elragadt, néztem nevedet, mi beleégett a fába, láttam testedet, mely felemelt a halál oltárára. Emlékszem, mikor először álltam sírodnál a tömegre, … Olvass tovább

Tiszánál

Összes megtekintés: 341 

Összes megtekintés: 341  Tiszánál Elmélázva nézem a Tisza – parti fákat Hogyan bújnak meg csendben közöttük az árnyak Elnézem a folyó lágy ringatózását Mélyen borzongató, hullámzó magányát… Beszél nekem régi, elfeledett korokról S én hallgatom meséjét a boszorkányokról Lenn az erdőszélen hajdan ők regéltek Magas tüzek mellett sámánok zenéltek… Később aztán ottan roppant máglyák égtek Félelmes … Olvass tovább