Zárójel
Színeket festettem mindig magamnak, felhőkre álmondtam a büszke Napot, sziklaszirtek szélén egyensúlyozott élet és halál, és súgták: meghalok; de nem, nem lehet most más, csak az élek sajognak bőrömön, tű sziklafogak; zárójelbe tettem, kibírom, messze még, hogy az alkony egy végső tüzet rak, mert több az élet ezerszer is annál, ahogy itt, kufár földi létben … Olvass tovább