Éles Anett

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Hópehely lennék és szállnék, ha nap sütne, vízzé válnék, apró levélen harmat, zöldjén napsugár hallgat, körötte mind csupa árnyék. Nap szirma lennék a réten, szivárvány ott fenn az égen, csengő hang a patakban, csillognék, hogyha fagy van hókristályon és a jégen. Dallam a rózsafa ágon, illat a gyönge virágon, lennék én szelíd hajnal, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Halkan lopódzik az este – nem várjuk. Lábujjhegyen oson az ablak alatt, pedig már sunyin a fejünkre szakadt, csak bamba feje hiszi, hogy nem látjuk. Felszisszen a szél, és havat lapátol, porcukor dombokat épít ma éjjel, ezüst holdfény máz csorog szerteszéjjel, csillagok könnye hull fénykoronából. Már szitál az álom, az utcán kereng, majd … Olvass tovább

Összes megtekintés: 236 

Összes megtekintés: 236  Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel, fátyolos hangon szakad sóhaja fel, napfényt álmodik a sötét felhőkre, és fáradtan köp a szürke cipőre. Mennyit kibír. Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye, csak szemében él féltett reménye, és megcsillan lelke megannyi kincse, arcába hullik kócosan a tincse. Sebesen ír. Serceg a toll, sebeket ejt a lapon, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 53 

Összes megtekintés: 53  Hová lett a szerelem? Végtelen utak mentén álmodik a költő lelke, meggyötört élet; lövészárkok mentén jajdul a szív, kínok között születik az ének. Hol könnycseppet morzsolgat a lélek, mint űzött vad, az életért szalad; az el nem csókolt csókok íze mar, mert minden vágya csak emlék marad. Gyűrött papírra vetett búcsúzó, jaj, elmenni … Olvass tovább

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Hullik, csak hullik… Madárka billeg a hűs avarágyon, elsuhan, megpihen szilvafa ágon, a csodaszép éneke mennyekig ér, és hullik, csak hullik a sárga levél. Bronzhajú bokrok becézik a fákat, vérvörös napkorong fest aranyágat. A pillanat lebben: az erdő mesél, és hullik, csak hullik a sárga levél. Szívdobbanásokkal lüktető percek emlékét őrzik a hallgatag … Olvass tovább

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Régi idők Turul Mozija -Nagymamám emlékére- Megsárgult idő a terem összes dísze, hűs falon feszeng a képkeret magánya, az asztalon búsul egy mozijegy ára; rúzsfoltos poháron régmúlt csókok íze. Millió érzés, mire szó talán kevés, elfeledett képek, szikrák gyúlnak szerte, mintha csak a múlt a jelen fénye lenne, két székben megpihen egy néma … Olvass tovább

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Örökké Hajlott háttal ballag az idő, szállnak a percek és reszkető, aprócska kezében fényszirom, csillagról csend csöppen – én iszom. Pihen a hallgatag, dús mező. Egyre csak szállnak az éjjelek, hatalmas fák fölött kék eget festenek bolondos nappalok, holdfény a testeden andalog, szeretlek, őrülten féltelek! Ébredő, aranyló hajnalok, szemedben – meztelen – én … Olvass tovább

Összes megtekintés: 159 

Összes megtekintés: 159  Reggel Behajol az ablakon a fény, hogy lássalak, gyönyörű arcodra reggel ráfekszik a nap. Csend van még, és csak a bágyadt pirakadat túrja arany ujjakkal tincseid újra meg újra homlokodon. Nézlek. Az idő is megáll, a másodpercek melléd bújnak, nem sietnek. Én csak figyellek. Egy vidám madárdal surran közénk a fáról, és egyszerre … Olvass tovább

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  Milyen volt, kincsem? Harmat könnycseppeket ringat el a rét, rügyeket bont ki a májusi szellő, dús mező neveli pipacs gyermekét, aranyat izzad odafent a felhő. Milyen is volt nélküled, drága kincsem? Mikor lelkemben a vágy fészket rakott, és kíváncsian nyújtózott el bennem a világra tárva minden ablakot. Milyen is volt, mikor már szíved … Olvass tovább

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  Soha nem volt tavasz Csönd lépked az utcán lopakodik egyre, aranykorona ült odafent a hegyre, álmosan merengnek a mélabús szobrok, hallgatag a vén út, nem vezet semerre. Megállt most minden, a szellő szárnya lomha, elhagyott játék kuporog egy sarokba, meztelen tér csupasz perceket ölelget, magány némasággal sétál kézenfogva. De az élet sarjad, és … Olvass tovább

Összes megtekintés: 97 

Összes megtekintés: 97  Köszönet Odakint napsugár mosolyog, falak közt rekedt a szeretet. Fákon csicsergő madársereg, ketyegő óra – a szív dobog, kinyílnak a könnyes ablakok. Előttük várakozás lebeg. Megtorpant kicsit a vén idő, szép tollú madárka álmodik, énekel, máshol meg harc folyik. Élet a tét és egy szebb jövő, izzad a perc, csalfa cselszövő, eltart a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Óperenciás dal Lassan vetkőztem, szavak fűzte színes ruhám a földre lehullt; szellő jött, az arcom elpirult, hogy ujjait hajamba tűzte. A part nem látszott, oly messze volt, hullámmal ringott a halk dalom: A szívembe karcolt fájdalom rajzolt egy gyönyörű kottasort. Meztelenebb sohase voltam én, a lelkem pőrén nyújtózkodott, nem tudom, meddig is voltam … Olvass tovább

Összes megtekintés: 123 

Összes megtekintés: 123  Életkép Apró kincsek: egy párna, s egy paplan, megviselt képek egy rojtos kalapban. Zörrenő zacskó, az élete benne, ennyi a minden, s a jéghideg este. Reményt se hozhat a megfagyott álom, elpihen sóhaja zúzmara ágyon. Néma barát lesz a hold kegyes fénye, csillagos égbolt égi reménye.   Kéri az álmot, a percnyi nyugalmat, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 372 

Összes megtekintés: 372  Egyedül Patakban fáradt nap fénye csillan, indul a reggel, s vacogó kabát ringatja gyermekét lassan a parkban, és álmodja vissza rég otthonát. Kakaó melege száll,  ahogy érzi a gőzölgő zsemléknek friss illatát, hallgat a csöndben, és mint aki félti, szorítja magához a csöppnyi fiát. Régmúlt időket idéz meg a hangja, de sóhajba fullad … Olvass tovább

Összes megtekintés: 97 

Összes megtekintés: 97  Erzsébet kápolna Madárdal ébred és messze száll, átölel féltve a napsugár, ábrándos, felhős a végtelen, színekre bomlik a láthatár. Felzúg a harang, tán válaszol, hangja a szellővel átkarol, madárdal szökken a zöldellő, lombjukat megrázó fák alól. Kápolna csendjében halk szavak, suttogva imákat mondanak, sóhajuk szelíden messze száll, megőrzik titkukat hűs falak. Két ember … Olvass tovább

Összes megtekintés: 96 

Összes megtekintés: 96  Isten éltesse az édesanyákat! Tarson egészségben, sokáig az Isten, èdes, jó anyám, ki felneveltél engem! Hitet adtál nekem, két karodba zártál, hogyha messze mentem, mindig hazavártál. Hangok, fények, álmok, lelkembe bezárva, virágokat gyűjtök szép, fonott kosárba. Mindet elültetve, egyet se letépve, éljenek sokáig, emlékezz a szépre! Minden élet egy kincs, vigyázzunk hát rájuk, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 102 

Összes megtekintés: 102  Tavasz Ébred  az élet, a napsugár szórja boldogan, s  bőkezűn friss aranyát, nyílik a sok virág, s illatát ontja a fáradtan nyújtózó kis aranyág. Dobban a Föld szíve, szusszan a lelke, lágy tavasz sóhaja messzire ér, libben a fényben egy szép szárnyú lepke, madarak víg dala messze kísér. Bokrokat cirógat langyos fuvallat, hajnalnak … Olvass tovább

Összes megtekintés: 105 

Összes megtekintés: 105  Csillaghullás Csillagok hullanak, égi jel, nézem a holdat, hogy ránk figyel, meztelen reményünk fentig ér, végtelen álmot, időt remél. Ezüstös fénye, hogy ránk csorog, lelkünkben felizzik száz dolog. Mégis csak egy marad meg csupán, a könnyem hull csókjaid után. Cirógat, ringat a kósza szél, panaszos ajkunk most nem beszél. Suttogva libben a fák … Olvass tovább