A remény varázsa

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Örök álom átka zárja le szemed, bár gyermeked keze még szorítja kezed. Hideg a koporsó, véres a rózsa, magányos a szív, mely félőn óvta. Emléked árnyéka volt hajdan altatóm, ölelő hiányod rongyos takaróm. Ma lányom mosolya csordultig tölti magányos szívem fájdalmát törli. Szeme szivárványos kaleidoszkópja a remény varázsát lelkembe szórta.

Édesanyám

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Gyermekkorom óta társam a magány; oly régen nem lellek drága jó anyám… Hatalmas űr, mit tőled kaptam, karjaidból fájón kiszakadtam; s mégis fájdalmam az egyetlen való, hogy voltál, léteztél; búcsúd lélekfaló. Keresve űzlek álmomnak tengerén, vajha átragyognál a múltnak ködén! Egy mosolygós arc, mely reám ragyog, egy kedves szó, hiányod sajog. Temetőben könnyek … Olvass tovább

Két évszak

Összes megtekintés: 19 

Összes megtekintés: 19  Két évszak Az ég szürke tengerén aluszik a Nap, a Hold, puha keblén az éjnek szelíd hangja átkarolt. A szélben dal szendereg, mézédes csókja áldás; csendes melankólia, megfáradt testünk hálás. Eleven a nyugalom, tiszta és érintetlen, a nyár tünékeny bája búcsút int rövidesen. Megcsúszik a tekintet, midőn az ősz ránk köszön, ezer szín, … Olvass tovább

Háborgó mélység

Összes megtekintés: 51 

Összes megtekintés: 51  Háborgó mélység Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Száz emlék

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  Száz emlék Szakadt betűk közt, mint hűsítő balzsam, megtört szívemen neved ékes dallam; komor életem margóján díszeleg, a remény gyöngye csak vélem incseleg. Ma még ég a tűz, s forrón perzsel a láng, az élet csókja még gondot visel ránk. Mit ezüst porral hint reánk a nyár, az éj küszöbén tán már oly … Olvass tovább

Létem

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Létem Elveszve az idő hajtásai között a sűrű csalódás hamis mosolyt öltött. Ködbe vész száz emlék, becsomagolt élet; álmatlan idegen, felvértezett lélek. Kezeim közt porlad, magam korlátozom, fájdalomtól félve gyáván botladozom. Szakadatlan szívvel nem létezhet öröm, a bánat ruháját mégis egyre szövöm.

Sírodnál

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Sírodnál …mint egy szívdobogás, hangod hiánya lüktet; s csak számolom a csendet, mely készakarva büntet. Szavaidnak édes íze eltűnőben rég; mandula vagy őrölt kávé? …már csak holtjáték. Nem mindenki tévelyeg, ki vándorbottal jár, engem mégis a múlt köde a jelenből kizár. Hangod nélkül a ma csak vákuumozott csend; feneketlen a mélység, melytől a … Olvass tovább

Öcsém…

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  Öcsém… A sötétben, mint mécses világítottál, s most éles a fájdalom, mit hagytál; szemembe könnyeket csaltál. A szavak nem elég nagyok, a holnapba kapaszkodok a múltnak keskeny peremén, kéz a kézben Te meg én. …mégse vetem meg lábam, csak suhanok álruhában, mert elemészt emléked, néma csendességed.

Leszek…

Összes megtekintés: 200 

Összes megtekintés: 200  Leszek… Leszek lábad, leszek kezed. Leszek ajkad, leszek szemed. Leszek út, mely nem szalad. Leszek remény, mely nem szakad. Leszek könny, a gyógyító. Leszek szó, a bódító. Leszek hit, mely megragad. Leszek emlék, mi megtapad. Leszek múlt, s leszek jövő, Leszek álom, a szembejövő. Leszek vágy, s akarat. Leszek szárnyad, s madarad. Leszek. … Olvass tovább

Megsebzett élet

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Megsebzett élet Elsüllyedt napok, feledett órák, vidám szirmait régen elszórták. A csend húsz éve közöttünk feszül, szanaszét szakadt árnyékra vetül. Szólít a távol, emléked átjár, kopár a múlt, üres a szempár. Lelked az idő bár nem köti, sebzett életem hiányod tükrözi.

Fáj a közöny!

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  Fáj a közöny! Fényemben tündökölsz, miközben hervadok; édes a sötétség, mégis megfagyok. Szanaszét szakadt belsőm foltozom, ám a hajnal fényét vérig oltalmazom. …pezsgő, reszkető, ragyogó öröm, merre, hol jársz? Fáj a közöny! Az alkonyi fény mint rózsaszín köd… általam tündökölsz, ám méreg gyümölcsöd.

Egyedül

Összes megtekintés: 266 

Összes megtekintés: 266  Egyedül A világra egyedül érkeztem, S továbbállok egyedül, ha végeztem. Nem a magány üres ágya, Nem káosz szülte zsibongó lárma Az egyedüllét, mely körülölel, Mely mindig itt van, mindig közel. Nem fájdalom marta tátongó űr, Mely a gyávaság zászlaja alatt tűr. Békés, büszke, csodálatos, Mélyen megélve varázslatos. Nem álarc és nem is tükörkép, … Olvass tovább