Nagy Rozália

MONDVA CSINÁLT SZERETET Csalódás az egész élet, mikor hamisan ölelnek, Kábító- hazug szavakat füledbe lehelnek. Agyad üvölti, -Na jól van ennyi elég! Mint egy luftballon..oly üres leszel, s felrobbansz egy fáradt esős őszi reggel. Faltad a szépet, ittad a jót, s nem vetted észre minden hamis volt. Volt egy család..mi egy szívhez tartozott, mindenki más … Olvass tovább

Ó TE OSTOBA! Mérgezett nyíl szívedet égeti, Lelked mélyén holt üresség tátong. ;Haldokló anya; , halál kéreti, Násztáncot járni a halálbálon. Megölte szíved ..Ő kit szerettél, Kit óvtál mindentől – dédelgettél. Életed eldobnád most is érte, S nem erőlteted, hogy ezt megértse. Tükörrel szemben magadat látod, VESZTES VAGY ANYÁM! .. ezt kiabálod. Egy örök vesztes … Olvass tovább

EGY IFJU HAJTÁS….. Kérge nyüvik az öreg fának, Nem simogatja csak a bánat, Szívét felemészti a magány, Nem dalol néki a csalogány. Árva lelke megszűnik hinni, Ön-önmagában sem tud bízni, Elhagyták azok kik szerették, Lágy szívét helyéről kitépték. Szomjazik. Gyökere megfáradt. Megfakult levele elsápadt. Nem képes már “aranyat” adni, Úgy érez..most, most kell feladni. Nem … Olvass tovább

HA PORT FÚ… Ha port fú a szellő kicsi szívedre, Eszeddel hallgass tőled bölcsebbekre. Ne hagyd , az másszon fel a magas hegyre, Ki nem tekint rád vissza integetve. Ha port fú a szél kicsi szívedre, Ne sírj!..vigyázz nagyon a könnyeidre. Most nem szabad sírnod,..zokogni kár, A porból a könnyekből lehet nagy sár. Ha port … Olvass tovább

KÉRDÉDEK Miért nem fogja valaki a kezed? Miért nem szereti senki sem a szíved? Miért nem öleli senki sem a tested? Miért nem óvja valaki a lelked? Hol vannak az álmok miket álmodtál? Hol vannak szerelmek, mikre vágyódtál? Hol van a kötél mibe kapaszkodtál? Hol van a biztonság? ..mélybe zuhantál. Hány boldog órád volt mi … Olvass tovább

DRÁGA FIAIM Drága gyermekeim szükségem van rátok, Kell nekem most nagyon kezem szorítsátok! Minden porcikám reszket mint a kocsonya, Anyutok szívének nincsen most otthona. Árvának érzem magam e nagy világban, Szenvedek de nagyon szeretet hiányban. Ha nem mosolyogtok s nem öleltek át, Most édesanyátok elveszti önmagát. Nyújtott szeretetből újra táplálkoznék, Ön-önsajnálatba be nem temetkeznék. Nyújtsátok … Olvass tovább

OTT A MÉLYBEN… Tenger gyilok teste magához vette, s végleg eltemette, végleg nyugszik abban sok – sok ember teste. Ezer meg ezernyi rózsaszirma, kiéhezvén várja sikoltva hívja.. az otthon meg csak sírja -sírja, tudván a nagy víz lett a sírja. Az utolsó megnyugvás, az utolsó vallomás.. majd jő agyász az elhullt néma gyász. Az ordítás, … Olvass tovább

HOL GYERMEK VOLTAM ÉN… Hol gyermekből felnőtt lettem én, Kis parasztház volt lelkem szigetén. Már nem az enyém sajnos jól tudom, Szívem sarkában sajgó fájdalom. Ajtóban nem áll drága jó anyám, Az a drága szív nem vár már reám. Kávé illata sem csábít már haza, nincs ki lefőzze..nincs már jó apa. E házból hoztam én … Olvass tovább

CSEND Halkul a csend néma minden, házad felett már madár sem dalol. Elrepültek, jobb életre vágyva.. Árván hagyták a mi életünk. Daluk nélkül halott ez a város, üres-sivár mint egy sírhalom. Drága szárnyasok!..hát hová szálltatok? ..mért hagytátok el a barátaitok? Üres lett a város, benne néma csend, haldoklanak lakói – már szívük sem üzen. Elfojtott … Olvass tovább

Józsi bácsiért A falumban felsírt a kis harang, Sírva énekelte bim-bam… bim-bam. Szívemből kiröppent fehér galamb. Harang csak sír tovább bim-bam… bim-bam. Meghalt a kisöreg, eltávozott, Hiánya lelkünkben mély űrt hagyott. Harang csak sír tovább bim-bam… bim-bam. Emléked szívünkben örökre él, Nem feledünk el míg lelkünk remél, Közben a harang sír, bim-bam… bim-bam. 2013. 05. … Olvass tovább

Írok…(de minek?) Milliónyi szó mely belőlem kiömlik, vannak kik ezt szívből-jó szóval köszöntik. Jól esik embernek olvassák a versét, Idegenek elé tárja tiszta lelkét. Mindent mi fáj – mi bánt, papírra vethetem. Erdőt, mezőt, eget megénekelhetem. Írhatok az égről, a szép csillagokról, Tó vizéből tükröződő holdról és a napról. S a költészet nyitott itt mindent … Olvass tovább

Az Úr (könnyei) Egyhangú szürke lett az ég. Oly furcsa , oly szürkéskék, ilyen már nem volt rég. Homályba borult a világ, két napja már ilyen sivár. Haragszik valamiért az ÚR? Elrejtette tőlünk a szép azúrt. Talán még sajnál is minket Ő, mert szeméből könny hull- ez döbbentő. Talán az embert most siratja, pedig a … Olvass tovább

Maradj ilyen Légy erős, tán újra kezdheted, e nyomorult életed! Azt ami volt, mára egy kifakult folt.. és feledd! A rossz emlékeket gúnyosan nevesd! Előre nézz, s előre haladj! A nehézségek elől, el sose szaladj. Szeress! Nevess! Kacagj! A rossztól a gonosztól távolodj! Hidd a szebb élet egyszer még úgyis rád mosolyog. De soha ne … Olvass tovább

Az Úr talán Talán egy sír halom mi megnyugvást ad neked. Talán az Úr lesz az, ki fogja majd kezed. Talán majd ott, Ő ott lesz majd veled. Talán a mélyben ott lent a sötétben, egy porcelán edényben, talán megnyugszik tested, ott hol kerested.. fény áradatban fogadja az Úr lelked. Talán ott boldogságra lelsz, ott … Olvass tovább

Szíved (gyászos udvarában) Szívnek gyászos holt udvarában, Vénemberek fekete csuhában, Öregesen gyászos táncot járnak, Lopva élted csak is reád várnak. Hazug mosoly arcukon mi ül, Csábítva hív majd elszenderül. Mind az ki táncukba jaj beszáll, Azoknak szíve lassan leáll. Saját szív mi keresztre feszít, Vének hangja örökre némít. Szíved még egy utolsót dobban, Mielőtt testedben … Olvass tovább

A tavasz Drága tavasz gyöngyvirágos illat, Ellopták már vagy csak tova illant. Turistaként két hétre bevillansz, Majd nyomtalanul, lopva elillansz. Hová sietsz ó nyájas szép tavasz? Emberi bűn… mert hiszi , hogy ravasz. Alig hagy élned, megmérgez téged, Feledteti múltad és emléked. Orgona?..több hétig nyiladozott, Gyönyörű virága illatozott. Árasztott felénk ő csodálatot, Mára már egy … Olvass tovább

KINEK PANASZKODJAK? Kinek panaszkodjak? Kinek mondjam el? Kinek játszhatom a jókedvével? Kinek játszhatom az érzéseivel? Sápadt bánat járja pont az én utcámat, Bekopogott hozzám, s ráégett lelkemre a bánat. Elfáradt a testem, lelkem csenevész. Szívem fojtogatja egy réteg zöld penész. Nem maradt már nékem csak a bánatom, erőltetett mosoly, mi ül már arcomon. Régi önmagamat, … Olvass tovább