Antal Zsolt Összes megtekintés: 127
Összes megtekintés: 127 Kilépve az udvarra szembesültem azzal a ténnyel, hogy azon a délutánon is unalmas forróság, és szikrázó napsütés fogadott. Úgy éreztem magam, mint minden nyári napon, amikor a hőmérséklet árnyékban is a harminchárom fokot súrolta. Kisétáltam hát a rózsákkal teli kert közepére. Ha már nap, akkor süssön rám veszettül – gondoltam. A kéményünk tetején … Olvass tovább
Összes megtekintés: 77
Összes megtekintés: 77 Lenéztem a tömegre. – Mondom fentről. – Szakadó esőben is úgy hömpölyögtek, mint csorda a prérin. Sorokban kígyóztak az utcán, akár az éhinséggel küzdő számik, és tömték magukba a töltött káposztát, meg a csülköt. Egyikük gondolataiba férkőztem. Ő legalább megpróbált karácsonyi szintre lépni. Ez úgy nézett ki, hogy miután átitatódott némi szeretettel, egyetértéssel, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 92
Összes megtekintés: 92 A fény bentről jött, egy kis ablakokon át szűrődött ki az utcára. Az ablak két oldalán árnyak ültek, egymással szemben némán, látszólag tétlenül. Mint színházi kellékek hátulról megvilágítva. Mint becsapott bábok, melyeket egykor e szavakkal alkottak: “Szórakoztattok felnőttet, gyereket, ámuló nézőt, majd meglássátok vala!” Visszagondolva még ma is érzem a forró gyantát csorogni … Olvass tovább
Összes megtekintés: 219
Összes megtekintés: 219 Volt még néhány perce Molly -nak, hogy beérjen a tárgyalásra, amelyen ő csak megfigyelőként lehetett jelen. Némán surrant be az ajtón, és meglepődve látta, hogy a terem megtelt. Egyetlen szék árválkodott a harmadik sorban. Molly odafurakodott, majd leült. – Határozottan állíthatom, hogy nem! – mondta az ősz hajú férfi. – De nem tévedek, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 225
Összes megtekintés: 225 Aranybarna levelek sodródtak az őszi szélben. Borzongtam, hűvös volt. Egy ideje már csak egyedül ballagtam a pislákoló utcai lámpák fényében, és gondolataimat fürkésztem valami izgalmas után, ami akár fel is kavarhatott. Rozoga kertkapuk, és ódon falak szegélyezték utamat. – Ez a kietlen utca elhagyott!? – Valamikor ezen a helyen emberek léptei kopogtak, s … Olvass tovább
Összes megtekintés: 285
Összes megtekintés: 285 Emlékezve szeretnék egy kastélyt amolyan mesebeli álmot mely bódulttá tenné a világot szeretnék repülni egy csillagra felülni és onnan nézni a világot szeretnék őrizni emlékek közt fürkészni ábránddal megtölteni a világot szeretnék egy angyalt ki bőrömbe belebújna így tudhatnám hogy okkal látjuk a világot szeretnék szellő lenni folyton csak útra kelni porszemként suhanni … Olvass tovább
Összes megtekintés: 724
Összes megtekintés: 724 Valójában nem körútnak indult, csak az lett belőle. Egyébként is jellemző ránk a hirtelen felindulásból elkövetett indulj el, és majd kiderül hova jutsz hozzáállás. Valahogy így történt azon a napon is. Nem túl korán ültünk a bringákra a feleségem és én, amikor már tervezett úti célunk volt; Hajmáskérről eljutni Siófokra. Ehhez először Balatonfűzfőre … Olvass tovább
Összes megtekintés: 531
Összes megtekintés: 531 Történt egyszer, úgy az időtájt, amikor érzések híján a kihalás fenyegető árnyéka megjelent a csupasz égbolton, hogy Robbie, miután sikeresen kijárta a gimnázium harmadik osztályát is, a nyáriszünet első napjaiban új kihívások felé kacsingatva lapozta fel a megye napilapját. Az egyik oldalon rábukkant a városi egyetem hirdetésére, melyben röviden ez állt: A turizmus … Olvass tovább
Összes megtekintés: 316
Összes megtekintés: 316 Öreg tükör nesztelen mélabútól kába hajfürtök kócmentes gyapjas párja szembe állok vele egymagam tükörből néz rám mint fénylő arany hazug mélyülő barázdák igaztalan szelik át a sápadó arcot ahogy kígyó a dűnén araszolva morzsolja nyomát porrá a porba pont szembenéz velem szemeiben látom zöldellő szemem vonalai eggyé válnak enyéimmel egybevágnak cselló hangján hívó … Olvass tovább
Összes megtekintés: 267
Összes megtekintés: 267 Huszonhárom aprócska ujjaiddal cirógatod vállam mintha belülről éreznélek kedvesem szíved dobbanásait lakattal zárva mézédes könnycseppben lelem nézd az álmom visszatért légy az enyém újra mint amikor tekintetedbe zúgva tébláboltam járdán és ösvényes útra bohókásan imbolygó szívecskékbe bújva hosszú az út mi idáig elért túléltünk annyi meg annyi reményt hittük a jót bíztuk a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 512
Összes megtekintés: 512 A Hold mesél, a tél még csak ugat. Kopaszodva vacognak a fák, a kő pedig nyirkos sárban hempereg. Macskakövön ázó lépteim után sír az ősz utolsó, szállongó pernyéje. Ágak reccsennek, hangjuk tétován száll a szélben. -Gyönyörű vagy ősz, kedvem felcsigázod végleg! -Pörgök, csak pörgök, táncolom el az éjnek zenéjét, s önfeledt lelkem, hol … Olvass tovább
Összes megtekintés: 615
Összes megtekintés: 615 Szélcsendben ringatózik a tábortűz, és Tamás a gitárját pengeti mellette. Hallgatag utazásban ülnek a többiek, lehunyt szemmel átélve a húrok által kibocsátott hangokat. Amikor a fiú ujjai egy-egy ütemre megpihennek, csak a tűzben izzó ágak pattogása hallatszik. Énekét kíséri a hangszerrel, miközben a köré gyűlt három fiatal törökülésbe kuporodva figyeli játékát. A refrénnél … Olvass tovább
Összes megtekintés: 763
Összes megtekintés: 763 A barlang Sötét van, nem kevésbé hideg; erőt kell venni magamon. Az orrom hegyéig sem látok, nemhogy az előre nyújtott kézfejemig, amivel a hűvös falat tapogatom. Falat…? Dehogy falat, ezt a rideg kőrengeteget, vagy mifenét, amibe sikeresen belezúgtam. Na nem hormonokkal, mint Ámor nyilától Don Quijote, hanem egy az egyben. Ráadásul a nyavalyás … Olvass tovább
Összes megtekintés: 950
Összes megtekintés: 950 Egyszer, nem is olyan rég, amikor sírva kélt a Hold, a Nap meg nyugodni tért, rikkancs tette közzé a hírt: – Bál készül, s nem is akármily! – Horpasztottak ekkor a jó lelkek, otthonaikba bújván, nyugalmat ölelkeztek. A kandalló tüzek is rég kialudtak, gondolván: éjfélt kong lassacskán minden ócska vekker, kérlelve még harminc … Olvass tovább
Összes megtekintés: 731
Összes megtekintés: 731 Szikrázva szórta melegét a Nap. A kéményünk tetején fészkelő gólyákban gyönyörködtem és figyeltem a kicsik sípoló, kedves kiáltásait. A négy apróság tolakodott éhesen anyjuk körül, miközben bökdösték annak torkát némi finom falatért. Apjuk valószínűleg élelem után kutatott valamelyik közelben elterülő mocsaras területen, melyből volt bőven errefelé. Egy folyó mellékága húzott kacskaringós vonalat végig … Olvass tovább
Összes megtekintés: 900
Összes megtekintés: 900 Varázsló Homokká vált arca kinek lelke nyugodni tér, e föld mi takarja már nem él, csak remél. Emléke mint látomás ágyában feledte, testének melege nyugszik most mellette. Vesszőből bűbájt szórt, minden mást palástolt. Várt a végre, mi oly korán ért be. Tétlenül röppent el ó, fel az égre, hajával borzoló kalászokat nézve. Ki … Olvass tovább
Összes megtekintés: 934
Összes megtekintés: 934 Bámulatos világ tárul elé. Amint kinyitotta máztól ragadó szemeit, azonnal tudta, hogy ez kell neki. A hangok fülében, mint egymás után zengő szonáták csendülnek fel, és a szagok, melyek pirosló mosolyt csalnak gyermekded arcára. Tapintása pihe – puha szellőként vándorol át az érintéstől rezdülő bőr aprócska pólusain. Csöppnyi kezei közt szorított párnák ontják … Olvass tovább
Összes megtekintés: 1,487
Összes megtekintés: 1,487 Árnyjáték 2. (utolsó felvonás) Hamarosan éjfélt üt a sötét torony rendje, az előadásra vár ki él, s ki volt már eltemetve. Oszlopok állnak romokban, magányos sorban, láttak már szülni kutyát vértől nedves hóban. Denevérek csüngnek éhesen a vízköpők peremén, mint lámpások hajdan, karácsony ünnepén. Bűzös sártól ragadó bőrű hitvány alak, tolakodva nyomul, botlik, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2,531
Összes megtekintés: 2,531 Tétován lódult meg a szekér. A négy fémesen csillogó fekete paripa, álmos akarással feszült neki az előttük nyújtózó útnak. Szemeiket ki sem nyitván, csak úgy hébe- hóba kémlelték a göröngyös, fűcsomókkal tarkított ösvényt. A nyikorogva forgó kerekek lassan és nyögdécselve hagyták maguk mögött a jelent, hogy egy kedves múlttá formálják azt. Így haladt, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 2,384
Összes megtekintés: 2,384 Fülledt meleg hívogat a sárosan folydogáló víz partjához. Ruháimtól megszabadulva vánszorgom a hűs sodrás felé. Izzadt, felhevült testem levegőért kapkod és a tűző Nap sugaraitól távoli, védett helyet keres. De csak a testem, az agyam már rég halott. Elvesztettem ítélőképességemet, csupán az életem után kullogok. Nyomasztó ez a magány, a vágy és a … Olvass tovább