Egy szép nyári nap (újratöltve!)

Összes megtekintés: 127 

Összes megtekintés: 127  Kilépve az udvarra szembesültem azzal a ténnyel, hogy azon a délutánon is unalmas forróság, és szikrázó napsütés fogadott. Úgy éreztem magam, mint minden nyári napon, amikor a hőmérséklet árnyékban is a harminchárom fokot súrolta. Kisétáltam hát a rózsákkal teli kert közepére. Ha már nap, akkor süssön rám veszettül – gondoltam. A kéményünk tetején … Olvass tovább

Egy karácsonyi angyal naplójából

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  Lenéztem a tömegre. – Mondom fentről. – Szakadó esőben is úgy hömpölyögtek, mint csorda a prérin. Sorokban kígyóztak az utcán, akár az éhinséggel küzdő számik, és tömték magukba a töltött káposztát, meg a csülköt. Egyikük gondolataiba férkőztem. Ő legalább megpróbált karácsonyi szintre lépni. Ez úgy nézett ki, hogy miután átitatódott némi szeretettel, egyetértéssel, … Olvass tovább

Ő meg én

Összes megtekintés: 92 

Összes megtekintés: 92  A fény bentről jött, egy kis ablakokon át szűrődött ki az utcára. Az ablak két oldalán árnyak ültek, egymással szemben némán, látszólag tétlenül. Mint színházi kellékek hátulról megvilágítva. Mint becsapott bábok, melyeket egykor e szavakkal alkottak: “Szórakoztattok felnőttet, gyereket, ámuló nézőt, majd meglássátok vala!” Visszagondolva még ma is érzem a forró gyantát csorogni … Olvass tovább

Az ítélet

Összes megtekintés: 219 

Összes megtekintés: 219  Volt még néhány perce Molly -nak, hogy beérjen a tárgyalásra, amelyen ő csak megfigyelőként lehetett jelen. Némán surrant be az ajtón, és meglepődve látta, hogy a terem megtelt. Egyetlen szék árválkodott a harmadik sorban. Molly odafurakodott, majd leült. – Határozottan állíthatom, hogy nem! – mondta az ősz hajú férfi. – De nem tévedek, … Olvass tovább

Halloween-i történet

Összes megtekintés: 225 

Összes megtekintés: 225  Aranybarna levelek sodródtak az őszi szélben. Borzongtam, hűvös volt. Egy ideje már csak egyedül ballagtam a pislákoló utcai lámpák fényében, és gondolataimat fürkésztem valami izgalmas után, ami akár fel is kavarhatott. Rozoga kertkapuk, és ódon falak szegélyezték utamat. – Ez a kietlen utca elhagyott!? – Valamikor ezen a helyen emberek léptei kopogtak, s … Olvass tovább

Emlékezve

Összes megtekintés: 285 

Összes megtekintés: 285  Emlékezve szeretnék egy kastélyt amolyan mesebeli álmot mely bódulttá tenné a világot szeretnék repülni egy csillagra felülni és onnan nézni a világot szeretnék őrizni emlékek közt fürkészni ábránddal megtölteni a világot szeretnék egy angyalt ki bőrömbe belebújna így tudhatnám hogy okkal látjuk a világot szeretnék szellő lenni folyton csak útra kelni porszemként suhanni … Olvass tovább

Egy rögtönzött körút

Összes megtekintés: 724 

Összes megtekintés: 724  Valójában nem körútnak indult, csak az lett belőle. Egyébként is jellemző ránk a hirtelen felindulásból elkövetett indulj el, és majd kiderül hova jutsz hozzáállás. Valahogy így történt azon a napon is. Nem túl korán ültünk a bringákra a feleségem és én, amikor már tervezett úti célunk volt; Hajmáskérről eljutni Siófokra. Ehhez először Balatonfűzfőre … Olvass tovább

A hologram

Összes megtekintés: 531 

Összes megtekintés: 531  Történt egyszer, úgy az időtájt, amikor érzések híján a kihalás fenyegető árnyéka megjelent a csupasz égbolton, hogy Robbie, miután sikeresen kijárta a gimnázium harmadik osztályát is, a nyáriszünet első napjaiban új kihívások felé kacsingatva lapozta fel a megye napilapját. Az egyik oldalon rábukkant a városi egyetem hirdetésére, melyben röviden ez állt: A turizmus … Olvass tovább

Öreg tükör

Összes megtekintés: 316 

Összes megtekintés: 316  Öreg tükör nesztelen mélabútól kába hajfürtök kócmentes gyapjas párja szembe állok vele egymagam tükörből néz rám mint fénylő arany hazug mélyülő barázdák igaztalan szelik át a sápadó arcot ahogy kígyó a dűnén araszolva morzsolja nyomát porrá a porba pont szembenéz velem szemeiben látom zöldellő szemem vonalai eggyé válnak enyéimmel egybevágnak cselló hangján hívó … Olvass tovább

Huszonhárom

Összes megtekintés: 267 

Összes megtekintés: 267  Huszonhárom aprócska ujjaiddal cirógatod vállam mintha belülről éreznélek kedvesem szíved dobbanásait lakattal zárva mézédes könnycseppben lelem nézd az álmom visszatért légy az enyém újra mint amikor tekintetedbe zúgva tébláboltam járdán és ösvényes útra bohókásan imbolygó szívecskékbe bújva hosszú az út mi idáig elért túléltünk annyi meg annyi reményt hittük a jót bíztuk a … Olvass tovább

Ess eső…

Összes megtekintés: 512 

Összes megtekintés: 512  A Hold mesél, a tél még csak ugat. Kopaszodva vacognak a fák, a kő pedig nyirkos sárban hempereg. Macskakövön ázó lépteim után sír az ősz utolsó, szállongó pernyéje. Ágak reccsennek, hangjuk tétován száll a szélben. -Gyönyörű vagy ősz, kedvem felcsigázod végleg! -Pörgök, csak pörgök, táncolom el az éjnek zenéjét, s önfeledt lelkem, hol … Olvass tovább

Éji zene

Összes megtekintés: 615 

Összes megtekintés: 615  Szélcsendben ringatózik a tábortűz, és Tamás a gitárját pengeti mellette. Hallgatag utazásban ülnek a többiek, lehunyt szemmel átélve a húrok által kibocsátott hangokat. Amikor a fiú ujjai egy-egy ütemre megpihennek, csak a tűzben izzó ágak pattogása hallatszik. Énekét kíséri a hangszerrel, miközben a köré gyűlt három fiatal törökülésbe kuporodva figyeli játékát. A refrénnél … Olvass tovább

Emlékvihar – Első történet

Összes megtekintés: 763 

Összes megtekintés: 763  A barlang Sötét van, nem kevésbé hideg; erőt kell venni magamon. Az orrom hegyéig sem látok, nemhogy az előre nyújtott kézfejemig, amivel a hűvös falat tapogatom. Falat…? Dehogy falat, ezt a rideg kőrengeteget, vagy mifenét, amibe sikeresen belezúgtam. Na nem hormonokkal, mint Ámor nyilától Don Quijote, hanem egy az egyben. Ráadásul a nyavalyás … Olvass tovább

Bálkirálynő

Összes megtekintés: 950 

Összes megtekintés: 950  Egyszer, nem is olyan rég, amikor sírva kélt a Hold, a Nap meg nyugodni tért, rikkancs tette közzé a hírt: – Bál készül, s nem is akármily! – Horpasztottak ekkor a jó lelkek, otthonaikba bújván, nyugalmat ölelkeztek. A kandalló tüzek is rég kialudtak, gondolván: éjfélt kong lassacskán minden ócska vekker, kérlelve még harminc … Olvass tovább

Egy szép nyári nap

Összes megtekintés: 731 

Összes megtekintés: 731  Szikrázva szórta melegét a Nap. A kéményünk tetején fészkelő gólyákban gyönyörködtem és figyeltem a kicsik sípoló, kedves kiáltásait. A négy apróság tolakodott éhesen anyjuk körül, miközben bökdösték annak torkát némi finom falatért. Apjuk valószínűleg élelem után kutatott valamelyik közelben elterülő mocsaras területen, melyből volt bőven errefelé. Egy folyó mellékága húzott kacskaringós vonalat végig … Olvass tovább

Varázsló

Összes megtekintés: 900 

Összes megtekintés: 900  Varázsló Homokká vált arca kinek lelke nyugodni tér, e föld mi takarja már nem él, csak remél. Emléke mint látomás ágyában feledte, testének melege nyugszik most mellette. Vesszőből bűbájt szórt, minden mást palástolt. Várt a végre, mi oly korán ért be. Tétlenül röppent el ó, fel az égre, hajával borzoló kalászokat nézve. Ki … Olvass tovább

Életmű

Összes megtekintés: 934 

Összes megtekintés: 934  Bámulatos világ tárul elé. Amint kinyitotta máztól ragadó szemeit, azonnal tudta, hogy ez kell neki. A hangok fülében, mint egymás után zengő szonáták csendülnek fel, és a szagok, melyek pirosló mosolyt csalnak gyermekded arcára. Tapintása pihe – puha szellőként vándorol át az érintéstől rezdülő bőr aprócska pólusain. Csöppnyi kezei közt szorított párnák ontják … Olvass tovább

Árnyjáték 2. (utolsó felvonás)

Összes megtekintés: 1,487 

Összes megtekintés: 1,487  Árnyjáték 2. (utolsó felvonás) Hamarosan éjfélt üt a sötét torony rendje, az előadásra vár ki él, s ki volt már eltemetve. Oszlopok állnak romokban, magányos sorban, láttak már szülni kutyát vértől nedves hóban. Denevérek csüngnek éhesen a vízköpők peremén, mint lámpások hajdan, karácsony ünnepén. Bűzös sártól ragadó bőrű hitvány alak, tolakodva nyomul, botlik, … Olvass tovább

A harcos

Összes megtekintés: 2,531 

Összes megtekintés: 2,531  Tétován lódult meg a szekér. A négy fémesen csillogó fekete paripa, álmos akarással feszült neki az előttük nyújtózó útnak. Szemeiket ki sem nyitván, csak úgy hébe- hóba kémlelték a göröngyös, fűcsomókkal tarkított ösvényt. A nyikorogva forgó kerekek lassan és nyögdécselve hagyták maguk mögött a jelent, hogy egy kedves múlttá formálják azt. Így haladt, … Olvass tovább

Emlék

Összes megtekintés: 2,384 

Összes megtekintés: 2,384  Fülledt meleg hívogat a sárosan folydogáló víz partjához. Ruháimtól megszabadulva vánszorgom a hűs sodrás felé. Izzadt, felhevült testem levegőért kapkod és a tűző Nap sugaraitól távoli, védett helyet keres. De csak a testem, az agyam már rég halott. Elvesztettem ítélőképességemet, csupán az életem után kullogok. Nyomasztó ez a magány, a vágy és a … Olvass tovább