Aquila13…szavakat dobálok egy kútba, hátha áttörik. Ez a kis halál. Forrás nélküli fénycsóva olvad válla vonalán, furcsa, tépett szárnyakat húz az idő egy megdermedt hajó fénye, forrásra vár A félelem egy írógép a pincében és a friss tinta szaga Egy váll, kulcscsont, retinámba ég A szeretet egy írógép a padlón, egy sz betű a karomon, … Olvass tovább
Besüt a nap az ablakomon és hirtelen túl szűk a testem Mezítláb, szoknyában a hideg betonon Végtelen beszélgetések a fák között táncoló fényben, lábujjheggyel kapaszkodva a csúszós sínekbe Van egy kanyar a normafai kisvasút vonalán, ott akarok állni most, ahol a bőröm határvonala elmosódik Ott akarok állni most, egyedül, vagy valakivel, aki érti, vagy érzi, … Olvass tovább
A nap ma sem jött elő. Kávé és hányinger, a metrón maguk elé meredő emberek várják, hogy vége legyen a napnak, míg én úgy nézek az égre, mint a szeretőjét kereső idő Ez nem vers, csak eső és merengés Zaklatott álmok, amikben újra és újra elbúcsúzok, Pipacs az út szélén, özvegyi fátyol mögül figyelő napsugarak … Olvass tovább
(Kötélre kötöm a kacsák árnyékát Lelkem semmi hintaágy Repülni könnyű Csak csendben szublimálj) Most a semmi peremén fennakadt, kiszakadt fénysugár Most előtted áll Most elvesztél, benned a semmi kiabál Most te vagy a sötét, álmaidból nem szakad fénysugár Most ez pecsét, most lakat, most csend Most te is kihúnysz és már Nem tudod, hol a … Olvass tovább
Ez a reggel szürke. Mit mondjak a pillangóknak? Azért felhígítom szépen a mézet, hátha megment ma egy méhecskét is. Még kitessékelem az éjjelilepkét. Még levélre teszem a katicát. Még egy szívecskét rajzolok a nyitott füzetedbe, Aztán kiállok a kivégzőosztag elé.
Puha hang, csendesen duruzsol. Hang, amivel szép verseket olvasnak fel. Szikla szélén állunk a háborgó tenger fölött. Sötétedik. Ez nem egy szép vers. Film. Éles váltások, villogó képek. Hipnotikus narráció. Köd. Ködbe merülő fák, tejszürke város, semmibe tűnő szélturbinák. Nedves illata van a levegőnek. Sejtelmes kastélyban sétálunk, folyosóról folyosóra másik épület, másik város, másik csend. … Olvass tovább
Vörösen kelt a nap, reggel róka fátyol fogadott. Belém bújt a kisördög, egész nap csak huncutan somolygok. Kibukik egy szó, kettő, és még egy csipkelődő gonosz mondat… De csak mert szeretlek. Aztán mindenkivel szemérmetlen flörtölgetek. Rátapadt a vadvörös fátyol lelkemre, belém bújt a kisördög. Egész nap, mint egy rossz kislány, érzésekkel kergetőzök. Ma kimondom ezt … Olvass tovább
Aranyos fény, a pulton ülő méz szorgosan szórja. -Miért vagyunk itt? -kérdezed. Egy vicc tolul a nyelvemre, banális, mint mindig, de nem eresztem el. A szemeid fénye, ahogy komolyan elrévedsz és megcsillan a szokásos mélabú, azt sugallja, ne tegyem. Nem a játékos kíváncsiság vitt erre a kérdésre, nem csak egy érdekes beszélgetés reményében bökted ki … Olvass tovább