Takács Mária

ma ilyen időket élünk… önzés és nyílt harácsolás napról napra jobban félünk ideje, jöjjön változás nyomorba döntött milliók nélkülöző sok-sok gyerek sárba tiport illúziók egyre sokasodó terhek romos, roskadó kórházak alulfizetett személyzet inkább már csak hullaházak mit felzabál az enyészet s a hideg iskolafalak tizennyolc fokos rémálom hangosan vacognak fogak és mindez nem csak lázálom … Olvass tovább

állt a réten, néma csendben füvet legelve sok birka hitték, biztos minden rendben hisz a gazda ezt megírta nem hallgattak senki másra hisz a vezér mindent tudhat nincs idő álmodozásra ő rendezi az utukat mentek-mentek néma csendben néha egyet még bégettek de a vezér, ha szólt, rendben csak a nyomában lépkedtek külső bajoktól megvédve közösségben … Olvass tovább

a szavak összekuszálódnak gondolatok elhalványulnak az ihlet a mély homályba vész s verssor, mi születik, csenevész 2022. augusztus 18.

halkan susognak a fák a sírok közt néma csend hallgatnak ódon fejfák a falevél sem rezzent egy csokor a kezemben hozzátok visz az utam bánattal a szívemben: mért engedted ezt, Uram? anyám s apám már elment gyötör örök nemlétük vágyom a lehetetlent s ami kísért… emlékük Itt élnek, én ők vagyok kezem, szemem az övék … Olvass tovább

csak ketten ültek a padon kéz a kézben, szeretetben néma bánat az ajkakon néhány könnycsepp a szemekben már kilencven felett jártak átéltek sok veszteséget arcukon mély barázdákat szántott hosszú, kemény élet s most gyermekeik sírjánál nap mint nap megpihenni jó a rég megkopott fejfánál kismadár dalol, egy rigó látom őket, ahogy csendben emlékeznek a régmúltra … Olvass tovább

Állatkerti útmutató 1. Elefánt Szürke vagyok, mint az egér, bendőmbe sok kaja befér. Ormányomat vízzel töltöm, mérges vagyok, mind rád öntöm. Hogyha tele már a hasam és jól laktam derekasan, becenevem úgy Telefánt. Na mi lehetek? Elefánt! 2020. április 9.

Jó anyámért aggódom aggódom gyertyám fénye mély vörösben táncol fáj nagyon a bánat arcomra gödröt ráncol egyedül csendben ülök itt a sötét szobában nehezül a levegő, de bízom a csodában az imám száll egyre feljebb, segítséget kérve jó anyám a kórházból bárcsak már hazatérne adj erőt Istenem, add, hogy még újra láthassam az időt mit … Olvass tovább

Szeretnélek… Szeretnélek, ha engednéd, reggel karodban ébrednék, átölelnélek, éreznéd, ha engednéd, csak engednéd. 2018. június 3.

Újból álmodtalak az éjjel… Újból álmodtalak az éjjel… Milyen régen is volt az utolsó álmom! Viselted a kínt büszkeséggel, s mégis hagytad, a fájdalom átformáljon. Testet öltött benned a Halál, de lelked, a szellemed most is bennem él, hisz örököltem, mit átadtál, humorod, a becsületet, így neveltél. Búcsút mégsem mondok, bár fáj még, hisz negyvenöt … Olvass tovább

Az otthon (Örkény István azonos c. egypercese alapján) Alig volt talán négy éves, sötét haját copfba fogta, cserfes, élénk és beszédes, amit gondolt, kikotyogta. Emlékei elmosódtak, ami ott volt, természetes, távolban fények villództak, nem tudta, ez mily végzetes. Anyja átkarolta lágyan, hangja remegett, sírt is tán : “Ott a vonat… Rózsaszálam, hazavisz, még ma délután.” … Olvass tovább

Megtörtént esetek – 19. Kirekesztve Szegény családban nőtt fel vidéken, élete ott csodákat nem rejtett. A falu csendes állóvizében boldogtalan volt és reményvesztett. Majd végre eljött a várva várt nap, középiskola a nagyvárosban, hitte naivan, minden tejszínhab, de álmai szétfoszlottak nyomban. Vidéki volt, az albérlet drága, így hát kollégiumba költözött, nem segített a zárkózottsága, és … Olvass tovább

Ölelj… Dalszöveg Ülj ide mellém, és fogd a kezem érezzem azt, mi is a szerelem átölel lágyan két erős karod úgy szeretlek, ahogy te akarod leszáll az este, és ránk tör a vágy forró a karod és forró az ágy bújj ide hozzám, felejts el mindent én vagyok itt veled csupán s a csend Refrén … Olvass tovább

Nem számít a bőrünk színe Fehér a bőröm, a tied sárga, mégis együtt járunk iskolába, velünk együtt tanul sok-sok gyerek, mások vagyunk mind, de mégis egyek. Fehér a bőröm, tied fekete, kettőnknek más a hajviselete, de nem számít, ha a kezed fogom, feketén is te vagy a barátom. Refrén Nem számít nekünk a bőrünk színe, … Olvass tovább

Megtörtént esetek 18. Minden relatív Joe, a farmer, szegény pára egy nap balesetet szenvedett, s mert mindennek megvan az ára, bíróságtól kért ítéletet. Furfangos volt ám az az ügyvéd, aki a kamionost védte, próbálta enyhíteni bűnét, s egyre csak azt ismételgette: Miért nem szólt a balesetnél? Miért mondta, hogy minden rendben? Ennyi idő után ráeszmél, … Olvass tovább

A szakállas bárónő balladája Szép lány volt a Szidónia, rajongói körbevették, de az élet: irónia, s szakállasként emlegették. Hogy is történt, hallgassátok Szidónia furcsa sorsát, miként ült rá fura átok, elcsúfítva bájos arcát. Válogatva kérői közt egy szép, fess legényre akadt, ki kezét kérte időközt, s keble büszkeségtől dagadt. Barcsy Antal,a híres báró, ő lett … Olvass tovább

In memoriam… még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, … Olvass tovább

Tiltott szerelem Egy tekintet és egy mosoly, ennyi jut belőled, nekem. A szívem, érzem, már fogoly, hisz elraboltad, kedvesem. Egy lopott pillantás, némán, hisz csak szemeink beszélnek, kérdem, te gondolsz-e énrám, vagy csak vágyaim remélnek? Csitt lelkem, csitulj hát, hallgass! Szerelem, vagy csak vágy éget? Tiltott gyümölcs, ne kockáztass, bár érzed, hogy forr a véred! … Olvass tovább

Meghiúsult álom Legkisebb unokámnak Megszülettél, s jött a hír veled, nem élheted úgy, mint mások, kicsi életed… reméltük, felforgatod a világot, sírunk s féltünk, de a harcot sohasem adjuk fel… érted. 2017. március 24.

Rossz anya voltam? lehet, rossz anya voltam túlzottan szerettem minden pillanatban csak őérte reszkettem. lehet, jó anya voltam óvtam és féltettem minden aggodalmamat rá kivetítettem lehet, rossz anya voltam alig voltam vele éjjel-nappal dolgoztam meglegyen mindene lehet, most másképp tennék többet legyen velem de remélem, mindezt még megbocsátja nekem. 2017. május 8.

A magányos cédrus Ott állt… magányos, mély csendjében Tripoli felett, fenn a hegyen, karját az ég felé nyújtotta, a tájat egymaga uralta. A távolban összemosódott, s horizonton összefonódott a levegő, az ég, a tenger, s mélyén a meg nem értett ember. Törzse, mint földre rogyott állat, melyből erő s akarat árad, száraz ága, mint karcsú … Olvass tovább