Télvarázs: Hatodik történet: Korcsolyapálya

Műjégpályát nem láttunk élőben. Persze, tudtuk, hogy van, hiszen csodálattal néztük a tévében a jégtánc közvetítéseket. Pár száz fős kis tanyaközpontban laktunk. Középen az állami gazdaság irodája, óvoda, iskola, művelődési ház, egy vegyesbolt és egy kocsma állt. Az iskolával majdnem szemben az orvosi rendelő kapott helyet. A tanyaközpont egyik végén vasút húzódott. A vasút és … Olvass tovább

Klára

Klára sosem jött ki az apjával. Apja gyakran üvöltött, ha nem talált valamit, ha nem volt kitakarítva, mire hazaért, ha bárki megszólalt a híradó alatt. Ilyenkor Klára megkereste a lakás legtávolabb eső sarkát és igyekezett láthatatlanná válni. Olykor vitába is keveredett apjával, mert nem engedte el sehová, nem ülhetett le tanulni. Ha a napköziben nem … Olvass tovább

Őszi eső: Hatodik történet: Őszi eső és a pocsolya

Édesanyám mindig kezén fogva vezetett, ha mentünk valahova. Szerettem fogni anyu kezét. Olyan finom, puha és meleg volt. Ilyenkor csak mi voltunk, ketten. Egészen addig, amíg szembe nem jött valaki. A szabály az volt, ha megszorítja a kezem, köszönöm kell. Nem értettem miért, ha nem ismerem a nénit vagy a bácsit, de anyu azt mondta, … Olvass tovább

Megérkeztem

Megérkeztem (sorok első betűinek összeolvasása: pici neve) Ábrándozva szundikáltam, Ringatózva elméláztam, Ideje volt, nekivágtam, Ádáz hangon ordibáltam, Nagy nehezen előmásztam. Dudorászva szemlélgettem, Óvatosan körülnéztem, Ragyogtak az arcok, szemek, Aranyosan méregettek. Figyeljetek, kérem szépen: Lilla az én nagy nővérem! Óvodás már, nem kell félnem. Rábízhatom egy életem. Anya, apa: megérkeztem!

Buliznak a tanárok

Vége a tanévnek, piknikezzünk egyet! A tanárok egy helyet keresnek. Gyertek hozzánk, kiülünk a kertbe, Beszélgetünk nagyokat nevetve. Szép a kerted, hogy van a család? Hoztam sütit, itt van néhány rolád. A gyermeked elkezdte az iskolát? Az unokám ősztől látogatja az óvodát. Férjhez megy a lányom, én is az unokát várom. Mi felújítjuk a lakást, … Olvass tovább

Anyák napi vers – anya szemmel

Történt egyszer, egy júliusi reggelen, hogy egy kórházi szobában egyszer csak anya lettem. Nézett rám a fiam, nagy, barna szemekkel: Te tápláltál kilenc hónapon át engem? Ez a pillanat csak az enyém. Apa dolgozik. Első pillantás… erről ő csak álmodik. Én dajkálhatom, mesélhetek neki, apa ezt csak sokkal később teheti. Megijedtem. Édesanyám tudta nagyon, hogy … Olvass tovább

Ballagási vers – tanár szemmel

Mindig büszkén néztem rájuk, a ballagó diákokra. Éppen, hogy kinőtt a szárnyuk, kirepültek álmodozva. Sok tudással felvértezve a világnak adjuk őket. Mely mindannyiunk érdeme, s ezután mindez csak nőhet. Évek során észrevettem, egyre fájóbb az év vége, elengedni kezeiket, sokkal nehezebb, mint kéne! Most párásodik a szemem, ahogy rajtuk végignézek. Talán nincs bennük félelem. Jók … Olvass tovább