Drgács Gabriella

Minden hajnallal lelkem újjá éled, Újra küzd, hogy leírhassa a létet. Keresi azt a kis, véges formulát, Mely az időt szenvedéllyé írja át, Művészetből fakadó szerelemmé, Hol már nem kell semmi hazugság többé. Minden hajnallal újjá éled lelkem, Tudom már mit és hogyan kell követnem. Lehet, az éj fagyos selyme eltakar, A természeté mégis a … Olvass tovább

Számtalan szám kavarog bennem, számos alakba rendezetten. Papírom így nem lesz számtalan, mire leírom őket, és végül számolatlan hevernek körülöttem, s mire leírom őket leszáll az este, és kedvesem gépe és leszáll az álom két szememre. Szemtelenül elalszom. Kedvesem így lett kedvetlen, majd egykedvű s mire megjött, gondolatban elhagyott engem. Nem kedvtelésből, nem számításból, csak … Olvass tovább

„Párizsba tegnap beszökkent az ősz” Puha, bársonyos tappancsokon, Úgy hajnali négy és fél öt között, S az arcomba hangosan nyávogott. Nincs már több egér a parkban, És a pincékből is rég elfogyott, Miért nincs még kaja a tálkámban? Nem látod, hogy rögtön éhen halok…?

Ázott szőrű, szép cirmosom A kertek alatt úgy oson, Hogy ne lássa meg senki sem Mennyire űzi félelem. Későre jár, ezt jól tudja, Éppen ezért nagy a gondja. Alszik-e már a gazdája? Vagy még egyre csak őt várja? Lesz-e tálka, finom kaja, Meleg hely hol szárad bunda? Tiszta-e a macskaalom – – Vagy odakinn kell … Olvass tovább

Falu végén kis házikó, Abban lakik egy nagyanyó. Háza körül, a kis kertben, Minden mi kell, szépen terem. Talpon van már kora reggel, Sok állatnak kell eledel. Kutya, macska, tyúk és kecske, Mindegyiknek van kedvence. Bodri húsos csontokat kap, Cirmi azt, mi estről maradt, Tyúkocskáknak friss magocska, A kecskének egy káposzta. Gazdájuk csak tejet iszik, … Olvass tovább

Hullámzó tenger, ne szánd a jégcsapot, Ne sajnáld, amiért vize megfagyott! Hisz’ megmaradt benne minden pillanat, Mit összegyűjtött egy hosszú év alatt. Jégcsap, ne irigykedj az óceánra, A soha be nem fagyó sós árjára, Hisz’ elviszi szerte az üzenetet, Ahol most tél van, ott majd tavasz is lesz! Drágák vagytok minékünk, ti mindketten! Létezzetek bár … Olvass tovább

Talán sírnom kéne, a szemem úgy ég. Talán tudnom kéne, mi jöhet még. Talán most menni kéne, Ne maradjak estére… Tudod, megaláztál, hogy rám se néztél, Tudod, megkínoztál, hozzám se értél, És most nézd, itt állok én, Nem hull már rám semmi fény… Ezernyi szó, szép mosoly és csók, Emlékszel még, hogy mind milyen volt? … Olvass tovább

Vége van a mulatságnak, A hajnalig tartó bálnak, Lassan mindenki hazatér, Nem lesz itt ma már több affér. Vagy mégis? Egy sötét zugban Asszony lapul meg riadtan. Vörös bársony szép ruhája, Ernyedt kézben koronája. Ő volt a bálnak legszebbje, Pár órája, vagy több éve…? Most csak fehér keze látszik, Lássuk, kivel s miért játszik: – … Olvass tovább

Macskamama éhes, fáradt, Nagyon áhítja az ágyat. ‘Eszem, iszom és lefekszem, Estig senki se keressen. ‘ Felső ablak nyitva várja, Már mászik is fel a fára. Egy ág éppen odanyúlik, Végig szalad s benn leugrik. Menne rögvest tálkájához, Ám tejszag fut az orrához. Az asztalon fehér tócsa, Mellette a kicsi macska. Megszeppenve, fülhegyezve Ül és … Olvass tovább

Élt egyszer egy jó boszorka, Nem volt soha nagy vasorra, Mert ő sosem gonoszkodott, Legfeljebb ha csókot lopott. Irodákat takarított, Mások után rendet rakott, Ez volt a pénzes munkája, És biz’ nagyon jól csinálta! De mikor leszállt az éjjel Nem törődött a szeméttel, Rápattant a seprűjére, S felszökkent a bársony éjbe. De nem szállt ám … Olvass tovább

Áldás Falusiak kis csoportja Fordul rá a poros útra Férfiak, nők és gyerekek Mind misére igyekeznek. Megfésülve, ünneplőben – A leves otthon fő rendben – Öregekkel, ráérősen, Odaérnek, épp időben. Csak egy kicsi, szép leányka – Nem rég jött ide az árva – Nem bír menni kézenfogva, És így szól épp, haragudva: – Kis templomunk … Olvass tovább

Úton Éjszaka van, vadul zuhog az eső, Fényszórók mellett is alig látok. Bennem is tombol az ítéletidő, Eljöttem, tovább Rád nem várok. A telefont is kikapcsoltam; ne hívj! Hisz többé úgysem érhetlek el, Azt sem kérem Tőled, néhanap majd írj, Nekem postacím ezentúl nem kell… Utamat járom, ez az én világom, Hiába is kéred, hogy … Olvass tovább

Erdő kincse Hűvös, párás nyári reggel, De aki ma korán felkel S nem törődik kis esővel Az erdőben aranyat lel. Egy nagy gödör oldalában, Öreg tölgyfa árnyékában Barna kupac terpeszkedik, A szemem meg kerekedik. Kedvem biz' az eget járja: Ejnye, de sok szép vargánya! Valahogy le kéne menni, Tarisznyámat teli tenni. Ám a gödör fala … Olvass tovább

Csak pár perc lesz… Csak pár perc lesz, tisztelt egybegyűltek! Hadd mondjam el én is, hogy mit érzek. Mostanra, hosszú utamnak felén, sajnos már oly sok veszteség kísér, hogy nem állhatok egyetlen sírnál; és főképpen nem így, tudva tudván, hogy egyszer rám is a feledés vár. Megállok hát, fülelve a csendre, minden nap csak egyetlen … Olvass tovább

Hajnal a tónál Most van a nap felkelőben, Tüzet rakott a felhőkben, Sugárkarját nyújtogatva, Készülődik a nagy útra. Csönd van éppen a berekben, Éjszakások pihenőben, A többiek ébredeznek, Tollászkodnak, ciripelnek. Elhallgat most rovar, madár: A csapáson valaki jár. Lassan lépdel, elgondolva, Evezőjét vállán hordva. De csak míg kiér a partra, Ottan nyomban le is dobja. … Olvass tovább

Élet és szív Hosszú nappalokon át, nyeltem az út porát. Hosszú éjszakákon át ittam a más borát. Minden új pillanatban csak téged vártalak, mindenegyes új arcban csak téged láttalak. Minden, ami enyém volt régesrég elkopott, mindenki, ki velem volt már régen elhagyott. De a kezemben sosem sír ez a hegedű, nincsen jég a szívemben csupán … Olvass tovább