Drgács GabriellaA hazatérők dala szülőbolygójukhoz Ezer közül is mindig megismerem, ha az űrben felragyog én előttem. Köszöntöm mikor még csak egy csillag, és nem jelent még semmit sem másnak. Megismerem fényes, kéklő formáját, légkörként örvénylő felhő páráját. Megismerem nagy s mély tengereit, bennük zöldellő, dús földrészeit. Ismerem jól égbe törő hegyeit, lenn a völgyekben pompázó rétjeit. … Olvass tovább
Egy rágcsáló karrierje Langstadler Zsolt verse Egerentyű, cincogó, Minden csínyre kapható. Búzatáblák vándora, Öreg padlás víg ura. Rágcsálóknak híres fia Rárontott a bájglira, Öreg szüle szép ködmöne Préda lett, mint a früstöke. Egy cirmos ezt megneszelte, Lesben állt és kifigyelte. Iramodás, mancscsapás, Halálsikoly – s nincs tovább… Macskafiú, macskalány, Mindegyikük nagy vadász, Egéren él mindahány, … Olvass tovább
Éjszaka Lábamat fürdetem a Hold vizében, Arcomat szárítják a csillagok, Fekszem a partnak hűvös, lágy füvében, Az éggel édes kettesben vagyok. Felhőtlen bolton sorjáznak a képek, Pajkos Ikrek, majd büszke Orion, Ahogy halad nyomában az Ebeknek; Minden éjjel őrá várakozom. Betelgeuse, vörös óriás csillaga, Mikor fog felragyogni hirtelen? És bele fogok egy csendes imába, Bár … Olvass tovább
Szédült napraforgó Sosem tudtam egy időben, egyszerre Több fiút is megbolondítani. Sosem értettem mi lenne jó benne, Hogy alig győzőm fejben tartani Kinek melyik film és könyv a kedvence Melyikkel hova érdemes menni? Mikor kell kevesebb, vagy épp több kence, És egyáltalán: mikor lesz randi? De most itt van ifjú unokahúgom, Pár hónapja múlt tizenhat … Olvass tovább
Mivel az ebédlőben már az esküvői ebédre készültek, ma reggel a kis szalonban terítettek reggelihez. Két személyre, hiszen a háznak vendége volt. Az úr barátja, és egykori kollegája Pestről. A kiszolgálás ennek megfelelően tökéletes volt. A szőke hajú és bajuszú fiatal férfi elégedett arccal emelte szájához a következő falatot. Ugyan már elfogyasztott egy „angol” reggelit, … Olvass tovább
Egy kis faluban gyorsan terjednek a hírek. Így nem csoda, hogy mire a Pestről érkezett gyorsvonat tovább indult, a grófné és két leánya poggyászát a gőzöshöz szállító fuvaros jó-voltából, a településen már szájról-szájra járt a nagy újság: Nyerges-Tóth Miklós visszajött! Vagy, ahogy Gergely atya megjegyezte, mikor fülébe jutott a hír: a tékozló fiú hazatért. Ráadásul … Olvass tovább
Június eleje volt, szép meleg nyári nap. Alig vártam, hogy a szatyrokkal hazaérjek. Amikor beléptem a lakásba a férjem azzal fogadott, hogy melyik irányból jöttem. Kérdem őt, miért? – Mert a konyha ablaknál egy rakás méh döng – jött a válasz. A másik irányból érkeztem, így nem láttam őket, de most kinéztem az ablakon, és … Olvass tovább
Alkonyodott, a nap éppen lebukni készült a völgyet koszorúzó hegyek felett. Gyorsanfutó a kedvenc helyéről, az erdőből a völgy fölé kinyúló sziklán heverészve figyelte. A korong előbb olyan színű lett, mint az érett berkenye, aztán olyan, mint a málna, végül olyan, mint a vér… Aztán eltűnt, de a fénye még maradt egy kicsit. Csodálatos színeket … Olvass tovább
Egy festő képeihez Minden kép egy hangulat, amit szívünk megragad. Hangulat és szép szavak, mik lelkünkbe íródnak. Minden kép egy utazás, újabb s újabb állomás, hol fellelhetsz száz csodát, míg nem visz az út tovább. Minden kép egy pillanat, ami volt, de elmaradt. Mire riadsz messze jár, elszáll, mint egy kis bogár. Minden kép egy … Olvass tovább
Január elsején reggel özvegy Sulyokné, Vali néni bosszankodva vette észre, hogy elfogyott a tűzifa. Úgy látszik az éjszaka, amikor az éjféli tűzijáték felébresztette, többet rakott rá, mint gondolta. Sóhajtozva, nyögdécselve felöltözködött, terebélyes testével alig tudott lehajolni, elvizesedett, megvastagodott lábai nehezen bírták a súlyát. Azért csak elkészült; ügyességét és erejét szívóssága és makacssága pótolta. Kabáttal azonban … Olvass tovább
Macskanapló – avagy: karmollban a világ körül Vadmacska Ezen a tavaszon is nagy ám a Tisza árja, a kandúr épphogy ki tud kapaszkodni egy fára. Ott gubbaszt majd két napig éhesen és reszketve, míg nem arra jár az erdész, csónakján evezve. Lecsalni nem tudja, igazán nem is akarja, inkább ételt tesz ki neki, egy ágra … Olvass tovább
Illusztrátoromnak… Kedves Csilla! De régóta nem hallottam felőled…! De új tavasszal szívemben új remény éled, Hogy kezed tán egy üres lapra téved, S lesz néhány skicced, amellyel megörvendeztetsz. Én, lásd, azóta is rovom a sorokat, Írom, ami jön, szépet, butát és okosat. Írom versekben és írom prózában, Írom hű társam mellett és csendes magányban. Ó, … Olvass tovább
Hajnalban Reggelente, mikor ébredek Fejemben még álmok zenélnek; És míg csendben azon merengek, Mily szépek, színesek, szelídek, Kezemmel keresem kezedet. Itt is van! Végre rátaláltam! Ujjam ujjad simítja lágyan. Feléd fordulok szépen, lassan, Neved suttogom, egész halkan, És gyönyörködöm az arcodban. Milyen szép vagy, én szerelmesem! Pilláid rebbenését lesem, Csókodra várva remeg testem, S midőn … Olvass tovább
A nyelvész(et) szerelmese Ismerek egy lányt, folyton felesel, nyelvel, És mit művel – ó, egek! – a magyar nyelvvel! Szívem mégis egyre csak őérte lángol. A múltkor is, még nekem virágot szedett Gyorsan elkészült egy vázlatos szószedet Kifejezései parlagi csokráról. De szeretem! Hisz oly bársonyos a hangja, Mindegy, hogy mit, csak folyton mondja és mondja; … Olvass tovább
Bretagne-i parton – a hetvenes években in memoriam Mexikói öböl Szürke köd ült a tájra, A part is oly csendes volt, Csak a tenger morgása, Mint malom zúgása szólt. Lassan feltámadt a szél, S előtűnt az ég, végre, De sápadt volt ez a fény, Ködök rétege szűrte. A sík, homokos parton Ott hevert néhány sirály. … Olvass tovább
Balambér Ismerjétek meg Balambért, ki rajongott a galambért, bár maga sem tudta, miért. – A színe? Az mindegy nékem, pezsdül tőle macskavérem, és biztos, hogy nyersen kérem! Kölyök volt még, nagyon lelkes, állandóan, mindig éhes. Kergette a sok egeret, és mindent, ami repdesett, szúnyogot, lepkét, legyeket jó étvággyal, biz’ megevett. Az anyja büszkén figyelte, hiszen … Olvass tovább
Tata dala (Jefremov: A borotva éle c. könyvéhez) Miért kell a múlt? Annyi sötét árny… Miért kell az érzés, mely űz egyre tovább? Miért kell nekem, ez a szerelem… Meg nem érdemlem… Miért hittem másnak? Hazug, szép szavának. Miért nem álltam ellen a csábító varázsnak? Miért kellett nekem rossz játéknak lennem… Be kéne fejeznem… Miért … Olvass tovább
Nem elég… Füledbe súgok száz szerelmes szót, szívemből, minden ki nem mondhatót, mit elképzelni sosem lehet, mégis meg kell, hogy ismerjed, mert nem elég még a szerelmed. Összebújunk sok hosszú éjszakán, megóvsz minden rossztól, jól tudom már, amit elkerülni nem lehet, és amit még át kell, hogy éljek, mert nem elég még a szerelmed Drgács … Olvass tovább
Szerelemmel Szemednek tengerén átkelek kicsiny hajómmal, nyugalom tengerén, hol apró szellő sem rebben, mégis… haladok előre, nem kell eveznem. Hiszen hajóm motorja szerető, erős szívem, vágyam és agyam a kormány, mely nékem irányt szab, hol van az a dús, kies part, hol megtalálhatlak. Ringatózom hát örömmel, szemednek tengerén, selymes hajam eltakar mindent, mint a sűrű … Olvass tovább
Az apró, sötét és hideg cellában egy fiatal fiú térdelt. Sötét szőke haja az arcába hullt, ahogy előre hajolt, szürke szeme hasztalan próbált látni valamit a sötétben. Nyomorultul érezte magát. Nemrég lépte át a férfikor küszöbét, de a holnapi estét már nem éri meg… Fázott, ami nem csoda, hiszen minden ruháját elvették, amikor bezárták, csak … Olvass tovább