Auroraameliajoplin Egy nyári estén sétáltam az erdőben. A lombok lágyan susogtak a szélben, mintha titkokat suttognának egymásnak, a madarak csivitelése pedig betöltötte a teret, mintha az alkonyat utolsó üzenetét közvetítenék. A Nap méltóságteljes lassúsággal ereszkedett alá az égen, aranysárga fénye áttört a fák sűrű lombján, és meleg simogatással érintette az arcomat. A levegő selymes volt és … Olvass tovább
A tiszta lélek, mint égi fény, Sérthetetlen, mint az időtlen táj, Összetörhetetlen, mint a csend, Mert tiszta fény, és szeretet, mi éltet, Mi mindent átölel, és meggyógyít. Szavak, mikor tiszták, a szívbe csengenek, Tettek, melyek szívből jönnek, sosem felednek. Lélekben rejlik a tiszta csend, Gondolatok, mik nem káoszt teremtnek, Szemekben tükröződik a tisztaság, Érzések, mik … Olvass tovább
A pezsgő halkan pezseg a kristálypohárban, miközben lassan sétálok a bálteremben, egy rokokó kastély csillogó termében. A falakat aranyozott díszek borítják, a mennyezetet mitológiai jelenetek freskói díszítik. A hatalmas kristálycsillár ezernyi gyertyájának fénye apró szivárványokat szór a csiszolt parkettre, ahol elegáns párok suhanó lépteit követi a zene. A levegőben parfüm illata keveredik a viaszos gyertyák … Olvass tovább
Egy hajnali telefoncsörgés zavarta meg a csendet. Bence, a természetvédelmi kutató, álmosan nyúlt a készülékért. A vonal túlsó végén Emma, az erdei állatmenhely gondnoka szólalt meg, hangja tele aggodalommal. – Bence, az egyik farkasunk bajban van. Valami nagyon nincs rendben, és neked látnod kell. Nem értek hozzá eléggé… Bence felriadva, még félálomban válaszolt. – Azonnal … Olvass tovább
Izabella reszketeg sóhajjal emelte fel a fejét. Az arca vörös volt a sírástól, a könnyei apró foltokat hagytak a takarón, amelyen ült. A szoba csendje szinte fojtogatta, mintha még a falak is osztoztak volna a magányában. A karácsony egy hazugság volt. Nem mesélte el senkinek, mi történt. Hogyan is mondhatta volna el, hogy Róbert elhagyta? … Olvass tovább
Új év topog, az ajtódon kopog, Reménnyel töltsd meg minden napot! Hozzon békét, sok szép csodát, Hagyj hátra mindent, mi nem kell már! A holnap tiszta, a perc a tiéd, Írj új lapokra boldog mesét! Mosolyból építs színes hidat, Szeretet kösse össze napjaidat! Legyen az új évben fényed s erőd, Álmokból sződd meg az új … Olvass tovább
Zongorán szól a szív dala, Lágy muzsika varázslata, Világ nyílik, hangok élnek, A zene hív, újra élek. Hangjegyekből épül álmom, Valóságból elvarázsol, Zene érint, mint lágy selyem, Átkarolja fáradt lelkem. Mint folyó ringat, úgy árad, Csillaggyöngyök fénye vár ma. Minden hangban otthont érzek, Átölel a tiszta lélek. Ez a dallam fényt hoz nappal, S éjjel … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi lány, Lilla, aki nagyon szerette a karácsonyt. Minden évben izgatottan várta, hogy eljöjjön a szeretet ünnepe. Idén azonban a karácsonyfa, amit édesanyjával együtt díszítettek, nem volt szép. A fán nem voltak csillogó díszek, és Lilla szomorúan nézte a kopár ágakat. Este, amikor Lilla már álmosan feküdt az ágyában, … Olvass tovább
A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben. Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig … Olvass tovább
Egy esős délután, miközben Kristóf a szobájában ült, kezébe vette azt a könyvet, amit a nagymamája adott neki. A borítón egy hatalmas, szárnyas oroszlán és egy csillogó ezüst kulcs volt, mintha egy titkot őriztek volna benne. Kristóf alig tudta leküzdeni a kíváncsiságát, így gyorsan kinyitotta. Ahogy az első oldalt átfordította, egy hirtelen szélfúvás kíséretében mintha … Olvass tovább
A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány … Olvass tovább
Karácsony este csillag születik, hópehely álma földet érint. Nincs szó, nincs zaj, csak a csend dala, s a világ várja: hogy a szeretet fénye megszülessen végre. A gyertyaláng, mi szívekben pislákol, égig ér, s mindenkit átitat. Nem pompázik, nem harsog, csendben ragyog, csak megérint halkan, s reményt bont. Az ajtók mögött történetek születnek, egy mosolyban … Olvass tovább
A reggeli nap finom fénnyel szórta be az erdőt, mintha aranyporral hintette volna be a fákat. Az árnyékok hűvösen táncoltak a földön, a levelek között átszűrődő fények remegtek, ahogy a szellő megborzolta az ágakat. Egy kis patak csörgedezett nem messze, lágy hangja mintha régi meséket suttogott volna a köveknek és a fűszálaknak. Leültem a patak … Olvass tovább
Egy esős délután, miközben Kristóf a szobájában ült, kezébe vette azt a könyvet, amit a nagymamája adott neki. A borítón egy hatalmas, szárnyas oroszlán és egy csillogó ezüst kulcs volt, mintha egy titkot őriztek volna benne. Kristóf alig tudta leküzdeni a kíváncsiságát, így gyorsan kinyitotta. Ahogy az első oldalt átfordította, egy hirtelen szélfúvás kíséretében mintha … Olvass tovább
Egy szikla repedése rejtette, a fehér virágot, mely ott született. Nem kérdezte, miért ott, és miért így, csak nőtt, mint a csend, a hangtalan éjben. Szirmain a hajnal könnye ragyog, apró harmatgyöngyök, mintha az ég elfeledett csillagai bújnának meg benne – egy hófehér csodában. Minden szála hajlik, minden szirma táncol, mintha tudná, hogy az élete … Olvass tovább
Piciként imádtam a hóesést, Fenyőillat szállt, a hideg estén, Csillag fénye táncot járt az éjben, Karácsonyi lázban égett lényem. Körbe álltuk a szép karácsonyfát, Énekeltük, lágy dalok dallamát, Szívem boldogan, oly gyorsan dobbant, Karácsonykor, olyan boldog voltam. Csillagszórók fényes szikrát szórtak, Illatukkal mindent átitattak, Arcom boldogságtól pirult éppen, Szenteste, szeretettel szívemben. Ajándékot bontottam örömmel, Szerénység … Olvass tovább
Mikulás, Mikulás, szánnal jössz, Fehér szakállal, piros kabátban, Csengettyűk hangja messze szól, Hozod a meglepetést, hozod a jót. A hóban csendben lépkedsz, Lelkedben boldogság, szeretet, Hozol a kicsiknek mosolyt, A nagyoknak örömet, csuda jót. Ajándékot, örömet szétszórod, Minden kisgyerek szívébe, Mikulás, te vagy az ünnep fénye, Szeretetet mindenki szívébe. Zsákodban ajándékok, sok-sok csoda, Téli mesék, … Olvass tovább
A felhők fodros öleléséből született minden hópehely, és miközben puha ölelésüket elhagyva aláhulltak, az égbolt végtelen kékjébe kapaszkodva néztek szét a világban. Ezúttal is milliónyian indultak útnak, mind egyedi, mind különleges. Közöttük két apró, még tapasztalatlan hópehely sodródott: Szellőcske és Harmatfény. – Ugye, milyen csodálatos? – kérdezte izgatottan Szellőcske, miközben a napfény megcsillant kristályos szirmaikon. … Olvass tovább
Hó fedte rózsa tündököl, Méltósággal ő üdvözöl. Harmatgyöngy a szirmain pihen, Mint álmodó lélek szívemen. Fagy csókolja gyenge bimbóját, Őrzi titkait, minden báját. Tél szigorán jóval túlragyog, Megfagyva is szépséges, nagyon. Nem hervad el, csak szunnyad csendben, Élteti álmát hó-lepelben. Lelkemben őrzöm hű képét, Látom az élet szépségét. S ha jön a tavasz, újraéled, Zöldje … Olvass tovább
Hó fedte rózsa tündököl, Méltósággal ő üdvözöl. Harmatgyöngy a szirmain pihen, Mint álmodó lélek szívemen. Fagy csókolja gyenge bimbóját, Őrzi titkait, minden báját. Tél szigorán jóval túlragyog, Megfagyva is szépséges, nagyon. Nem hervad el, csak szunnyad csendben, Élteti álmát hó-lepelben. Lelkemben őrzöm hű képét, Látom az élet szépségét. S ha jön a tavasz, újraéled, Zöldje … Olvass tovább