B. Karoly

Sötét paplan alá rejtőzött a város, szél hasít keresztül a macskakövek felett. Esőcseppek kopogtatnak megfáradt tetőkön, az utcán sírva bolyonganak feledett szellemek. Közöttük sétálok, és már nem vár a reggel, árnyékok kísérik tompa lépteimet. A szél megkócol, beletúr hajamba… felkavarja durván az emlékeimet. Arcomon víz folyik, könnyem vagy az eső, én megyek, csak megyek, de … Olvass tovább

Vágyakozva nézek az égre, a madarak röptét bámulom, ahogy suhannak északról délre pillekönnyű tollkoronás szárnyakon. Körülöttem emberek állnak, gúnyosan nevetnek álmomon, hogy egyszer ott szálljak én is, s ha zuhanni kell, azt is vállalom. Rám mutogatnak páran, az egyikük megvetőn felvihog… Eloldalognék lassan, mielőtt egy gonosz szó ütni fog. De kinyúl egy kéz a tömegből, … Olvass tovább

Véráztatta síkságon sétálok, körülöttem holtan hevernek az álmok, mozdulatlan fekszenek a remények, nem lélegeznek már, mert nem élnek. Vörös és fekete az égbolt, nem olyan szép kék, mint rég volt. Elszáradt fűcsomókon taposva imákat mormolok magamba. Négy lovast látok az utamról, álmok vére csöpög a kardjukról. Fekete köpenyben, csuklyában elém vágnak az utamban. Négy lovas … Olvass tovább

Ujjaim ujjaidba fonódnak, Szemeim szemeidben kutatnak. Szavaim meséket mesélnek, Meséjét egy meggyötört életnek. Kőpáncél takarja mondataimat, Nem hazudnak ugyan, de nem is igazak. Félek, ha őszinte szavakat hallanál, Kezedet kezemből kitépve rohannál. S ujjaddal váratlan arcon cirógatsz, Szemeddel biztatón egyre bátorítasz. Reped a kőpáncél, felszakad a burok: Bárkinek is tenném, neked nem hazudok. Feltárom előtted … Olvass tovább

Ne számold a percet, ha itt vagy, csak ölelj, mintha nem lenne holnap. Szeress, amíg eljön a reggel, s búcsúzz tőlem el egy öleléssel. Nem fáj, hogy elmész, mert látom, Te nekem, én neked vagyunk a világon. Visszatérsz, ha eljön az éjjel, S szeretni fogsz újra szenvedéllyel. S nem üres többé a nappal, és nem … Olvass tovább

Sírom mellett fekete asszonyok állnak, Száraz szemmel szomorú dalt kántálnak. Kezükből angyalszárnyat szórnak, Nyoma sincs arcukon mosolynak. Sírom mellett hősies férfiak állnak, Útját állni bátran a halálnak. Kardjukról vércseppek csöpögnek, Torkukból csatadalok jönnek. Sírom mellett galambok röpülnek, Örülnek a múltnak, a jövőnek. Szárnyuk rebben, felveri a port, Hangjukon rég égi zene szólt. Sírom mellett vadállatok … Olvass tovább

Nem hiszek többé az álmoknak. Nem áldanak már, csak átkoznak. Hitembe két lábbal tipornak, Szögesbakanccsal taposnak. Nem hiszek többé az álmoknak, Könnyítő reményt ha hazudnak. Mézédes verseket szavalnak, Torkomban epévé változnak. Nem hiszek többé az álmoknak, Csábító táncot ha táncolnak. Szebb utat nekem ha mutatnak, Sötét éj mélyére elcsalnak. Nem hiszek többé az álmoknak, Megtévesztenek, … Olvass tovább

Tedd össze a két kezed, amíg még van mit vesztened. Amíg az élet eléd tár sok kis csodát, mi csak rád vár. Tedd össze a két kezed, amíg még van kit féltened. Amíg van két kar, mi átölel, mikor a sorsod megvisel. Tedd össze a két kezed, amíg még éled az életet. Amíg a reggel … Olvass tovább

Ülök az ágy szélén, Lepereg életem… Összeszorul szívem: Nincs már mit vesztenem. Elvett a sors mindent, Amit eddig kaptam, Összeszorul szívem: Egyedül maradtam. Hiába reméltem Egy szerelmes lelket… Összeszorul szívem: A magány öltött testet. Teljes zűrzavarban Senkit nem találtam… Összeszorul szívem: Megérinted vállam. Felnézek a múltból, Szememből könny potyog… Összeszorul szívem: Itt vagy, hol én … Olvass tovább

Nem akarlak soha többé látni. Kár volt téged a szívembe zárni. Lelkemben úgy tombol a harag, Megsebeztek, megöltek a szavak. Álnok nyelved késként mártod belém, Vizet mondasz, de tüzet köpsz felém. Szemed titkon kutatja a hatást. Két mondattal megölted a varázst. Csókoltál, de lelked nem volt velem. Átölelsz, de szíved nem ismerem. Nem tudom, ki … Olvass tovább

Ragyoghat rám ezer Napnak fénye, Csillagok seregei mászhatnak az égre, Üstökösök húzhatnak vakító lángcsóvát: Sötétben állok, ha fényed nem ölel át. Zuhoghat az eső vízcseppeket szórva, Áradhatnak folyók mindent elsodorva, Boríthatják tavak életem talaját: Mégis szomjan halok, ha lelked nem itat át. Millió kandalló onthatja melegét, Tűzbe borulhat az erdő s lángolhat a rét, Lehet … Olvass tovább

Szeretnék az életed része lenni. Szeretnék rólad minden apró titkot tudni. Szeretnék melletted csak csendben ülni. Szeretnék a lelkeddel egybefonódni. Szeretnék veled csókokat cserélni. Két karodba bújva nyugalmat találni. Lélegzeted nyomán lélegzethez jutni. Tested melegétől forrón felhevülni. Szeretnék melletted egy életet leélni. Sírni és nevetni, álmokat mesélni. Szeretnék a bőröd alatt aprócska sejt lenni. Szeretnék … Olvass tovább

Szomorkásan indult ez a reggel, Eső kopogása ébresztett fel. Szürke égbolt ablakon benézett, Az álom szinte rögtön semmivé lett. Nyitottam a szemem, s nem láttalak, Lélegzetem ijedten elakadt. Megrémültem: elveszítettelek, Majd meghallottam kintről a neszeket. Mosolyogva léptél be az ajtón, Szívem összeszorult féltőn, sajgón. Szerelemmel fogtad meg a kezem, És én úgy éreztem, hogy elment … Olvass tovább

Kihalt most a város, Üresek az utcák. Lábnyomok követik Egy tűnt szerelem útját. Kopog a kő halkan, Ahogy lépek rajta. Pislákol pár lámpa, Árnyékot kutatva. Mosolytalan arcom Megdermeszti a szél. Kabát melegében Szívem szótlan beszél. Mesél ő a múltról, Jelenről, jövőről, Elmúlt bánatokról, Érkező örömről. Szembeszállva széllel, Arcom égnek vetem. Tűnt szerelem útját Többé nem … Olvass tovább

Hát elszállt lassan az élet… Még kapaszkodni próbál a lélek. Még sóhajt egy utolsót a szív, De a messzeség, az üresség már hív. Van-e bármi, mit hátrahagytam? Az voltam-e, mit magamból mutattam? Vagy rejtve maradt lényem egésze, S csak felvillant olykor egynémely része? Köd takarta el érzéseim. Voltak nekem is kérdéseim, Mik válaszra sosem vártak, … Olvass tovább

Soha többé ne keress… Soha többé ne szeress… Felejtsd el a nevemet, a számomat, a címemet. Engedd el az álmodat, hogy szíved hozzám látogat. Felejtsd el az életet, amit adhattam neked. Túl sok volt a jó, mi fáj, mert túl sok volt a rossz is már. Túl sok volt, mit éreztünk, együtt már nem létezünk. … Olvass tovább

Nem tudom, hogy ott leszek-e, mikor kezed érintésre vár. Nem tudom, hogy szeretlek-e, ha lelked ölelést kíván. Nem tudom, hogy megtalálsz-e, mikor szükséged lesz rám. Nem tudom, hogy elérlek-e, hogyha mélybe zuhannál. Nem tudom, hisz fogy az időm, amit veled tölthetek. Nem tudom, hogy bolondság-e, de jövőt már nem tervezek. De a most, az itt … Olvass tovább

Nevet az ég és vele nevetek én, Szorítod a kezem, hajad fújja a szél. Süt ránk a nap, egy sugár elvakít, Mégsincs hatalom, mi tőled elszakít. Nevet az ég és te vele nevetsz, Örülsz az életnek, s hogy velem lehetsz. Mosolyod vakítóbb a napsugárnál, Meghalnék talán, ha tőlem messze járnál. Nevet az ég, mégis hullik … Olvass tovább