Vilhelem Margareta Éppen azon a napon, amikor Viktor , a százkilométeres autóbajnokság győztese a Marseille—Paris Saint Germain” gyárral való ujabb szerződését irta alá, Viktor felesége, Katalin asszony eltört egy tükröt, , majd felborította a sótartót, úgyhogy még az ég is beleborzongna az,olyan embernek is, aki különben semmit sem ad a baljóslatú sors haragjának maga ellen ,még annak … Olvass tovább
Az orvos kérdez kalappal a kezében:Asszonyom, itt a kis beteg? A kisgyermek anyja: Itt van doktor úr, tessék belépni. Doktor úr, az én szerencsétlen kisfiam! Képzelje csak, a drága, ma reggel óta folytonosan orrára bukik. A doktor: Hallatlan! Bukik?Az anya: folytonosan doktor úr folytonosan. A doktor: A földre? Az anya: A földre. A doktor: Különös. … Olvass tovább
Most messze városok ölébe vágyom rég járt utak emlékeit hívom, e bágyadt és elárvult délutánon, a szívem minden messzeséget átfon s kitárni, mint mécsvirágszirom. O, furcsa játék vágyni és kutatni más életét, mely most miénk lehetne a percet, mely ígér, de nem tud adni, a tegnapot, mely nem tudott maradni s szívünk fölé csak a … Olvass tovább
Egyik vidéki barátnőm megkért, hogy járjak közbe valami ügyben az egészségügyi minisztériumban és kérvényének elintézését sürgessem meg. Éppen kapóra jött, mert még sohasem voltam e minisztériumban és nagyon izgatta a fantáziámat hogy is nézhet ki belülről egy miniszterium? Tehát elmentem. Régen készültem elmenni a Bukaresti miniszterium egészsegügyi részlegére .Ott dolgozik egy volt barátja édesapámnak.Gyakran szokott … Olvass tovább
Te vagy az öröm, én meg a bánat, ketten építünk egy közös várat, te leszel övfal, én közbül kastély, így lesz az ég alatt közös a kvártély. Közös téglából lesz majd az egész egyszerre vész el, hogyha majd elvész én leszek rideg bánat,meredek, körülötte állsz majd te derű -keretet. Te vagy az öröm, én meg … Olvass tovább
Editnek hívták és egy harmadrendű mulató táncosnője volt. Rötvörös haj borzolodott fején, a bokája finom volt és ideges, a teste formás. Csókkal kereskedett, csókot adott el, aki többet fizetett, annak több jutott, akinek kevesebb volt a pénze, az kénytelen volt kevesebbel beérni. Sokszor volt jókedvű, sokszor sírt,voltak jó napjai és volt úgy, hogy szeretett volna … Olvass tovább
Már felnyúlnék az élet aranyához hajszolt magam, aki eddig elárvult, buja szemmel a csillagokra bámul s nem közeledett máshoz, sem magához. Becéz a nap, a sorsom már nem átkoz most kráteröble forrongón kitárult, égnek zúdítja mélye kincsét s a múlt lélekkel térek meg a szeretett férfihoz. De a halál épp belemar karunkba láz surran be … Olvass tovább
Az őszi nap szelíd sugara mosolyogva, incselkedve játszadozott Béres Dénes deresedő fején. Nem csoda, ha mosolyog, nem csoda, ha incselkedik, lám, ez a deresedő fejű, napsütötte arcú ember szerelmes ifjú megilletődésével tart csontos kezében egy puha fehér kezet s remegő hangon mondja: – Ma huszonöt éve – Emlékszel Klára? – Te sohasem öregszel meg – … Olvass tovább
Ha nekem adnák az egész világot és minden kincset, ami benne van, vagy nekem adnák a legszebb virágot hogy szívem fölé tűzzem boldogan azt mondanám nem kell nekem semmi, csak hagyjanak meg egy-két dalt énekelni hozzád, te ezüst páncél mezbe öltözött, ki áldott vagy nekem a férfiak között. S ha azt mondaná nekem egy barátom … Olvass tovább
Az öregasszony átszólt a kerítésen. – Ágnes, Péterke készen van, aztán indulhattok. – Jó, aztán indulunk- mondta a lány és magához vette a könyveit. Két könyve volt és három füzete. Gondosan összekötötte őket, aztán lehajolt és gyengéd mozdulattal megsimogatta a kutya fejét. – Na, Bodri, aztán várjál, – susogta csöndesen. Átmászott a kerítésen. Szoknyája ráakadt … Olvass tovább
Komor kövén a messzi bércnek madár se járt egekbe nézek, világanyám, a föld, az áldott az égnek szánt bennem virágot. Azt akarta legyek hófehéren csillagcsoda az égi réten, s ne földszagú, poros palánta amit letipornak majd a sárba. Földanyám, te nagy álmú asszony, mondd,lesz ,valaki ki leszakítson vágyom azt, ki jönne bár ma és halálosan … Olvass tovább
A mai kor az újítások jegyében született és halad. Ennél a megállapításnál azonban nem szabad megállanunk, mert az újítások szelleme nemcsak a tárgyak, fizikai dolgok, hanem az embert közelről érdeklő intézményekben, vele organikus kapcsolatban levő dolgokban is érezteti hatását. Ha az ember egy kis fáradságot vesz magának,könnyen megalkothatja a jövő képét. Gondoljunk gyermekeinkre és próbáljuk … Olvass tovább
Szeretnék lenni kék szitakötő, tükrös, zöld vizek felett elszökő szeretnék lenni tarka vidám lepke aki előtt lehull a virágok leple. Szeretnék lenni dús, kábító illat, vadvirág a mezőn, mi szabadon nyílhat, szeretnék lenni üde, nyári harmat, ami remegve, mámorosán hallgat. Szeretnék lenni hegyen erős szikla az emberhangot büszkén verni vissza, szeretnék füst lenni ég felé … Olvass tovább
Az őszi nap szelíd sugara mosolyogva, incselkedve játszadozott Béres Dénes deresedő fején. Nem csoda, ha mosolyog, nem csoda, ha incselkedik, lám, ez a deresedő fejű, napsütötte arcú ember szerelmes ifjú megilletődésével tart csontos kezében egy puha fehér kezet s remegő hangon mondja: – Ma huszonöt éve . . . Emlékszel Klára? – Te sohasem öregszel … Olvass tovább
Tág a hómező, a végtelenbe elvesző s ömlő, csillogó taván, mint a súly siklik a szán. Dús ezüstös csalit billenti hamvas gallyait, mely tündöklőbb mint tavaszán és gyöngyvirágesőbe lejt a szán. Ámde napkelet már szűri -méri a szelet és szárnya verdes szaporán mint sebzett nagy madár az út porán. S ezüst fák körül hab duzzad, … Olvass tovább
Keshedt, gebedt konflisló állt a külvárosi kocsma előtt. Esteledett. A csapszékben valaki nagyot ütött az asztalra és dalra gyújtott: – Búsuljon a ló, elég nagy a feje! . – Hisz ez az – gondolta a konflisló mi búsulunk, ők meg mulatnak. Ha még egyszer a világra jöhetnék, ember lennék,de emberi. Egy percre sem jutott eszébe, … Olvass tovább
A Mester a nápolyi hajnalt csodálta, szemét az azur ég kéksége felé fordította és álmodott. Egyszerre női sikoly jajjdult bele a csöndbe s az álmodó felé egy tarkaruhás lány, meg egy öregember közeledett. A lány arca kék volt, az ajkáról vér cseppent az állára és sírt. Az öregember részeg volt, a lány kezét fogta s … Olvass tovább
Alattam zeng a szépségek világa sikoltó kéj s kin szörnyű kin hörög, csak én ülök fönn némán, szem lezárva a zajló élet s emberek fölött. A vállamon lemondás ködpalástja és rejtenek mély, színtelen ködök az én világom szent, magány világa, az árnyakon túl, tér, idő fölött. S hiába vív a percek friss csatája a trónom … Olvass tovább
Mindig bent van a szenvedés, de senki nem magyarázza, hogy bölcsesség vagy alázat a vesztesség ami ezt fenntartja. Ha magát bántja az ember az agy bírjon javunkra tenni, okos-szelíd fegyelmezéssel ne hagyjunk semmit elveszni. Szeretem,vagy nem szeretem várom hát most is a rendet- bontó lármát, vagy a csendet hogy bizonyítsak békés tervet. Tapasztalattal már túlterhelten … Olvass tovább
Jaj, meghalok- mondta a művész. Add ide a kezed, és ne vedd el a kezemből,csak azután. Fogjad egész addig. És ülj ide az ágyamra, úgy, hogy terád süssön a nap. Így …ilyenkor olyan utálatos ez a fény és mintha hideg volna. Mert itt marad. Itt marad a fény. . Tartsd keményen a kezem és simán, … Olvass tovább