Vágy a mában

Keresek egy régi, boldog múltat, az utamat hosszútávon kutatom, a szavak bennem rég elpusztultak, hogy a hiány s az üresség fájjon.. Kifolyt belőlem minden, mi szépség s bár itt vagyok de szívemben éhség, csókok helyett csak vágy gyűlt a mába így rekedtem benned mint egy árva. Tüzes lámpák alatt néha felzokogtam ó, hányszor adtak nekem … Olvass tovább

A kutyák

Esteledett, alkonyodott, lassan készülő csönd borult a vidékre. Szinte látszott, mint száll alább,alább a hegyek oldalán a csend, le a völgybe,ott a fák rejtelmes, sötét árnyékában lassan,nyugalmasan elterül. A szomszéd falubeli harangok szava suttogva szállott át a völgyön: szombat este volt, a hetet temették a harangok mélán, szomorúan. Máté Béla megállt a Csinád hegytetőn, szeme … Olvass tovább

Baljós átkok

Barokk, nyugalmas, fehér szoba csipkékkel. A képek nem szín hatásokkal kellették magukat, valósággal ökölbe feszült vádakat káromkodtak. A tájképek is újat kerestek; a legtöbbje vihart mutatott, vagy tragédiás feltöréseket. Az aranyozott íróasztalon arany metszésű apró, francia kötetek mellett bőr hátú testes művek hevertek föllapozva. Szerte,széjjel jegyzetek. Fiatal, barna leány borult az asztal fölé. Keskeny, hosszú … Olvass tovább

Megfagyott láng

Higgadt perceimben könnyebben súgom meg a fájdalmat, hogy vesztett lett a harc egyetlen perc alatt, terv az terv maradt, élve éretted s egy nagy zűrzavar. S mint mesékben a varázsszavak titokban maradtak, vékony hajszálak gyűrt unalma tekeredett lucskosan húsunkba marva tiszta nyugalmát, nyaldosva múltunkat. Illatok szállták meg a hidegséget fázni kezdtem akaratlan, megszállt a rosszkedvűség … Olvass tovább

Három pillangó

Hárman mentek a nyári délutáni napfényben ,poros levegőt fújdogált a kis szél.Nem volt kedvük nagyon a beszédre. Sem Irma sem a lakatoslegény és a hosszú, nyurga diák nem nagyon társalogtak. Előttük szép sötétzöld lombok ,alig szuszogtak.Apró kis bogarak és lepkék szálltak felettük.Forróság pihegtette az egész természetet Három barna pillangó tánca villogott a nyári forróságban átfurakodó … Olvass tovább

Novemberi este

Apró fagyok,hideg vizes szelek kergetőznek az esti szürkeségben, fagyos ágak görcsbe nyöszörögve hajladoznak áldott sírok felett s alusznak nyálkás ködös temetőben, ahol a csönd csak gyöngéden rebben, takarózik gyertya ingadozó égő lánggal semmi más díszes aprósággal. Rozsdás levelek zörögnek talpak alatt, emlékünkben vívódunk a múlttal színes virág koszorúnkat átkarolva, csendben suttogunk az elhunytakkal. Minden láng … Olvass tovább

Mózes Karola elherdált szépsége—-2[2]

Egyéb megfigyelései között különösen kettő napról napra jobban tartotta magát: első ízben az, hogy szinte kivétel nélkül minden férfinak durva keze van, s másodszor, hogy az együtt járó párban mindig szebb és csinosabb a nő. Hanem a városról megilletődve mondogatta: – Szédítő, s micsoda élet, te jó Isten! És amint meglátta ezt az életet, már … Olvass tovább

Te voltál nekem

Nem tudod meg soha,mi voltál nekem annyira csend van benn még felőled, könnyeimmel fátylat vont köréd titkod s föld indái közt nehéz utat találnom. Újabb társra már soha sem vágytam s mégis a szíved szívemnek lett társa, megadtál nekem egy újabb reményt s benned ragyogásom újból remélt. Csak azt tudom, hogy erős testedért, öröktől ismerős … Olvass tovább

Tündérlány otthona

Bella, a fehér arcú, nyúlánk termetű fiatal leány levelet ír az édesanyjának. Megírja mindazt, amire évek óta készül. Most végre nyíltan fog szólni az anyjához.Más lányoknál ez nagyon természetes. Már kiskoruk óta megszokták, hogy az édesanya a legbizalmasabb barátnő, s az édes otthon a legpuhább fészek… Hej! a boldog kis lányok! Bella ír: Kedves jó … Olvass tovább

Mózes Karola elherdált szépsége—-2[1]

Mint vinnyogó sirályok méltóságos serege, már a horizontra lépett az alkonyat, s ahogy jött a hullámok hátán, körös-körül szűkre húzta elszédült emberek szemének a határt. S már éppen harmadszor, mióta tengerre szállott a hatalmas acélfészek. Mózes Karola a fedélzetre jött: középen megállott, s hogy állóhelyben ringattassa magát, a lábát egy kicsit széjjelvetette. És szemével kirepült … Olvass tovább

Ana Maria–Nicolás Guillén a kubai és a latin-amerikai líra, huszadik század.di klasszikusa.

Ana María kígyó szemével néz rám s fürtök, mi rejtik keblét mialatt dombod ívén, gyűrűi tekeregnek rá. Én is köszönöm és mutatok a mosolyra azzal égéskor elrejtőzik a magad lángja. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Ana … Olvass tovább

Bilincsbe zárt szerelem

Leheleted legyen forró égessen, a szájad pajkos álom ébresszen . Ölelésed legyen lánc mely körül fog, lakat is legyen rajta, nálad lóg. Vágyam ébresszen benned kegyelmet, kezed kösse kezemhez a bilincset. Ne engedj el, ha esetleg tévedek, bocsáss meg nekem ha eltérek. Olyan vagyok mint egy sugár valóság, körülöttem mágnes vibrál tágasság. Ha könnyem földbe … Olvass tovább

Egy új hajnal árnyékán

hirtelen megöregedett közöttünk kiélve szerelmünk, egy új hajnal árnyékán megőszült bennünk a lét, szívünk álmát szike vágta ketté, önszántából félbe, mint kettétörhető ezüst szív medál. megölelték egymást karjaink, de ajkunkra fagyott az isten áldjon, nem illet hozzánk, nehogy a szeretet másítson a mondatán egy szót, ami kacagtatná magát hiába érzem, nem volt hiábavaló próbálkozás. úgy … Olvass tovább

Így múlik el a világ dicsősége

Régen polgármestere villával verte poharát: – Hajrá, jöhet a flekken! -És nagyot kortyolt sárga zsidvei borából. Szombat este kilenc óra volt: ekkor indult a legenda. Csukás bácsi a vendéglő tulajdonos belépett. Ezúttal komoly volt, kínai bajusza szinte mérgesnek mutatta és nem látszott ki fekete kabátjából hegyes hasa, melyen annyit nevetnek a mulató vendégek , valahányszor-hajnal … Olvass tovább

A nimfa—3[3]utolsó része

“Hogy én mit akartam tőle, azt nem tudom, de bizonyos, hogy sem édességet, sem boldogságot, sem más effélét. Ahhoz ma már nincsen mértékem, hogy milyen nemes és nagyságos egy kamasz fiú. Nem igaz, hogy pusztán gyávaságból, önkicsinylésből, a kinevettetés félelméből kerültem el. Nem haboztam volna szőröstől-bőröstől felfalni, ha a legkisebb reményem van arra, hogy ez … Olvass tovább

Elégedetlen feleség

Már csengettek a brassói vonat utasainak, amikor az első osztályú váróterembe egy nő lépett be. Nyomon követte valaki, aki nem tudta, hova legyen, úgy ugrabugrált körülötte. A fiatal nő karcsú volt és barna, abból a fajtából, amely szenvedélyességet sugároz ki. A szeme helyén mintha két széndarab izzott volna, szép ívelő szája körül pedig ott volt … Olvass tovább

Egy üldözött gondolat

Világosodik már a hajnal, nyílik szeme színe s bimbója kibomlik, hűlt helye az éjnek,rémek, árnyak nyomát bottal ütheted nyugodtan. S a reggeli szellő is serényen válogat lobogó sörényével a cél s az üldözött gondolat, akár a légszomj, akár összhang, véres idill s félelem egyformán fojtogat. Kinyitja perzselő hevét a Nap heve, zavartan tolakodnak vissza az … Olvass tovább

Zsófika

A két barát közül,akik jóban rosszban együtt voltak,mit tesz egy lány kettejük között. Ezt most az egyik barát meséli el tanulságként, most Jenő meséli a fiatal korukban történt szerelmi csalódásukat.: -Vagy húsz esztendeje már lehet a dolognak. Módy István meg én, együtt laktunk egy kis hónapos szobában, Segesváron. Csinos, takaros, kis szoba volt, bár a … Olvass tovább

A nimfa——-3 [2]

Nem értem -válaszolt Móric – Móric gondold csak meg. Így élünk ketten a két szobában! Szenvedek, Móric ,szenvedek. – Ne bomolj, Zoli. – Szeretem. Az író ráütött barátja vállára, és a fejét csóválta, olyasféleképpen, hogy ejnye, a kutyafáját. Csiki Zoltán azonban tovább beszélt. – Ahogyan írtad, engemet is a szenvedés piszkos habja füröszt. Lucskos a … Olvass tovább

Hiányodban

Üres lett minden hiányodban lázasan keresem kesernyés illatod, s várom nesztelen türelemmel hogy szűz éjszakában kinyissad ajtód. De minden ott van bent dicstelen, bennem forrong a láz meztelen s tékozló szemrehányások között veszteségbe botlik őszinteségem. Fontos üzenetek érkeztek illatozók tele tiszta sorok szűz halmazán s töprengő alázatom buja arcán magamban botlanak háborgások. Mert nagyon fáj … Olvass tovább