A mi Világunk

A mi Világunk Ilyen volna a kor melyben élünk bársonyba borított rémület vagy csak a fény bújt az árnyba és néma csendre intett hogy palástba bújt kitöréseit sziszegve rugdossa felénk ? Ez volna a bíboros világosság reménytelen napoknak szédülete mi virraszt emlékek között sötét szenvedéseket piros szúró szemű rémülettel vad támadásra készülő fennkölt zengő kiáltásokkal. … Olvass tovább

Az utolsó szó

Az utolsó szó Búcsú az utolsó nyugtalanságnak, búcsú a szívnek, mi parazsat rejtett, már csak késve hordozom emlékedet, mint a madár tollai elrepültek, érdes simogatásai kezed melegének egyszerűen két félre osztotta a húrokat csendes magányában, így két fél lettünk maradandóan. Még magamban hordom fázékonyan parti sétáink szívverését, kavicsos utaknak megdermedt porát, mik feltörték lábainknak nyomát … Olvass tovább

A régi családi házban

A régi családi házban Itt állok a rozoga családi házban , hol régi illatok felém hullámzanak cigaretta füstös kopott szürke falak s minden mit hordozott a múlt. A lehúzott rolók, ablak szemek kitágult tágas pupillák üzennek , a terítetlen asztalon apró morzsák , s múltból maradt száraz ételek. Lábatlan székek egymás hátán nyomjak terhüket rendjén … Olvass tovább

A csiksomlyói búcsú

Napjainkban a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyre az összmagyarság ünnepévé vált, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Mi is elmentünk ,régen készülődtünk,szerencsére szép időt találtunk így hát jókedvvel mentünk. Késő éjjel , szinte hajnal volt mire hazavánszorogtunk. Ki ahogy érte lehuppant egy ülő helyre,fáradt lábaink alig tartottak,úgy ahogy voltunk felöltözve. Még szerencse, hogy száraz meleg időt kaptunk … Olvass tovább

Lesz még uralom

Lesz még uralom Csonka Világnak rongyos határán bozontos fák terpeszkednek, jelzik a vonalat mi elválaszt minket a lerombolt szikkadt egyenletben . Késői vágyamban, zavart bűnben áthágom a határ minden sarkát , kegyelem kenyéren élek éhesen hogy megtaláljam újra ébredésem . Ki tudja valós-e meg vezeklésem ? Bántó hangulatomban törekszem, elfelejtett imámnak utolsó részlete nem borzongatja … Olvass tovább

Meritum

Meritum Úgy nyüzsögnek agyamban feltört kemény vesződések szabadon lángolnak körém testemet bekötik gúzsként. Mint akit úton hengerelnek vékonyra feszítenek eszmék , gémberedett Világ jegében megfagynak hideg sziklaként s fájnak bennem hazug érdemek úgy kitörnek ziláltan ferdén , tenyerem konokul ökölbe szorítom hogy ne érezzem sós keservem s veszettül forgok laza zenére rám tekerednek gyűrött gócok … Olvass tovább

Eggyé kötve

Eggyé kötve Virrasztó szemem kutat ,keres órák,percek kattognak felettem pillámon tiszta csend rebben, míg lázas álmomban szenvedek. Vágyaim fölé fátylat borit a hold sugár törékeny fénye bágyadtan rezegteti testem álomba ringatva földi lényem. Mágikusan magával hozza izét a légi Világ varázsos részét amerre megyek égi zene kísér boldoggá szentelnek a csillagok hogy a tiszta éjszakák … Olvass tovább

Bakosné és a malária

Abban az évben valamivel hamarább jött az ősz mint máskor. A rendelőben ,a borongós, esős időben a betegek kézről kézre adták a kilincset . Megnövekedett az influenza járvány. Egyesek védő oltásra ,mások hűléses megbetegedéssel fordultak be Dr Gáspár kabinetjébe . A váróban,közvetlen a rendelő ajtaja mellett egy idősebb hölgy ült nagyon reszketve valószínű lázas lehetett … Olvass tovább

Felejts el

Felejts el Mindig az utolsó szó a veszélyes gondolataink türelmetlensége bátran folyathatod nézeteid , de a szó, az kibuggyan belőled. Akkor is álltál határozatlan , keselyű szárnyak csaptak felénk, s én féltettem szavaim milyenségét sorsomból rongyos foszlány lett . Felejts el kedves, birkózz meg kegyelettel,feledéssel érzéketlen , nyüzsgő zajoknak körforgásában átlátok álmodon menthetetlen s én … Olvass tovább

Együtt lenni

Együtt lenni Voltál sokszor szerelemtől mámorban féltően vigyáztam rád a távolban szemed kérdése mikor és meddig, vállamon teherként bírtam nehezét. Voltam féltékeny a teremtés egében túlhajszolt álmom úszott a semmiben, piros cipelőben vadul szeretkeztem hajamra fodros tincset remekeltem. Felhevült testünkön tombolt a nyár , nem tudtam hogy ez oly ritkán jár óvatos léptekkel halkan kerestelek, … Olvass tovább

Sok év után

Sok év után Arasznyi időmbe minden belefért utamat kerülgette a fakadó lét bokros vidéknek száraz avarjában lézengtem élve-holtan igazában . Vágyamban vállaimon cipeltem terhem mi semmibe hullott és idegen lett gondjaim keresztjén összekuszálva zavartan kerestem a hontalan utam. És keringek körbe élet küldetésemben utam keresem a céltalan menetben horzsolt tenyérrel homlokom simítom félelemmel forog vágytól … Olvass tovább

A szivek törvényei

A szívek törvényei Az emberi szívek lánggal égnek az élet egyszerű törvényei szerint , s húsunk cafataiban hamuvá porladnak , percekben elszenesednek a kimondott törvények peremén. Árnyék és fény között lebegnek erős hatalom alatt fájdalommal, s örömmel dobogó lüktetésben gyönggyé varázsolják szemeink a végső megsemmisülésig . Mert kering rendben létünkben : a szeretet, szenvedés , … Olvass tovább

Leleményesség

Egy nap úgy kedvem kerekedett betérni az útvonalamba eső kis boltba ,ahonnan nagyon finom kenyér szag terjedt mindennap és kíváncsi lettem,mit árulhatnak,hisz szinte minden nap előtte mentem el. Mindig szeretem a kis helyiségeket,kiváncsiságom nem ismeri a határt ,bánom hogy nem tértem be hamarabb.. Nem mondom nem bántam meg ,bár első látásra kissé furcsa volt a … Olvass tovább

A vívódás

A vívódás Mi lesz velünk e furcsa létben ha rozoga ,sántító napok keményen őrlik az örömök hangos mosolyát , s vért fakasztanak kötözött sebeken. Oly bánatos a düledező életünk hánykolódnak érzéketlen undorok ég és pokol együtt összefogottan megtervezik utolsó végszavunk. Mert bús harcok temetője a Világ, emberi testek hamvadó emléke, bilincsből szabadult színes érzelmek megtépázott … Olvass tovább

A kapocs

A kapocs Néha egy nap , egy perc végzetes ha nincs mi összekösse szívünket érzelmeink érdektelenné válnak a langyos széltől, mint őszi lehűlés. S ki tudja van e folytatása még , ha ritka perceinkben elakadunk bénulttá válnak ölelő karjaink , s távolodunk egymástól akaratlan. S végső fokon egy röpke lemondás mi kering felettünk reménytelen, susogó … Olvass tovább

Most már késő

Most már késő Kinyújtott karomon szánalom szívem súlya inog alatta, közönyösen kattannak az órák, reám való tekintettel halkabban. És szédülök mint a körhintában, ha ajkad merészen lankad félszegen mozgok behunyt szemmel, sóhajtó lelkemen fáradt unalom. Tudom sosem lesz éber figyelmed sajnálatos módon másra tereled , s kimondott szavaim perceit élccel átváltoztatod egy víg legyintéssel . … Olvass tovább

Gondok között

Gondok között Úgy mennék veled amerre akarod táplálnálak kedved szerint simogatnám barna, borostás arcod tiszta tekintettel fognám a karod . Hiába fészkeltem magam beléd nem érzed szívem bús zokogását bár felvérteztem varázzsal tested de lelked mégis más húron ring már. Ha menni vágysz ,én menni hagylak fájó szívvel nézném eltűnö árnyad lehet futnék utánad göröngyös … Olvass tovább

Kérdés az éjben

Kérdés az éjben S amikor a hold kapuját nyitja, az éj ragyogásában felcsigázott szerelmed lángja megremeg ostobán, s megalázott tört szavaiddal keresel feleletet. Kitárt testedben harang szóra megdobban szived és nem tudod letagadni soha hogy szerettél, akkor is ott a hold nyitányában a pöre ég alatt. Csak az imádat mi elhamvasztaná testedet bennem, vérző sebeim … Olvass tovább

Hol vagytok barátok

Hol vagytok barátok Hol vagytok ti régi barátok, ti simogató szavak , kik tiszta szemmel láttatok rejtelmeket susogva , s a hóbortos boldogságnak kerekein örök hódolatba zártatok? Mert bölcs gondolataitok most dölyfös szemekkel kutatnak a kimúlt évtizedekbe hullva , s bennem lebegnek kutatva vad ,rongyos zürzavarban szivárvány színekbe bezárva összetörve tehetetlen testemet. Elmúltak már csillagos … Olvass tovább

Szeptember

Szeptember Itt vagy ősz foszlott tüzeddel kihunyt csillagok küszöbén, a tér és időnek rebbenésében szőkén suhansz barna ösvényen . Testeden még napfény kacag, arcodról még nyári ég szakad, bár szemed rozsda színben villog még a nyár aranyban fel-fel pislog. Évről évre így lopod be magad szem gödreidben szél nyekereg , de vesztegzáron hagyod haragod gubancos … Olvass tovább