A keresztútnál /Klinikai emlékeimböl/

Valóban,csak egy kisebb sebészeti beavatkozásra feküdt be Laci a sebészeti klinikára . Nem is altatták el mélyen, de azért szédelegve ébredt meg. -Mi történt kérdezte,túl vagyok már? O semmiség volt az egész szólt az ápolónö,csak azt az anyajegyet távolították el. -Na persze gondolta ,már eléggé elszédülten-ami a hátamon volt. Nem zavarta, de egy rutin vizsgálat … Olvass tovább

Pirkadó boldogság

Pirkadó boldogság Míg mások boldogan vígan élnek , én a bárgyú fél dolgok viselője félénken nyitom meg szívem hagyom aludni gerjedelmem . Míg mások játszanak csalfán nekem minden csókom teljes üde Világom néma csalódása boldogságom nehéz sóhajtása. A mában a holnapot keresem kéjeknek futó mámorában , s a mának rút , rohanó terhében igazi létem … Olvass tovább

Figyelj a pillanatra

Figyelj a pillanatra Oly más voltál , talán páratlan útjaid fortyogtak keményen bűnöket facsartam belőled tisztán lazuló erőmmel, szégyenbe estem . És szerény lélekkel követtelek, akartam érezni magam embernek de útjaink a méreg zenés zászlója alatt, rongyosan felettünk lengedezett . És kérdem ma tőled biztos derűvel más voltodnak titkos kanyarjaiban sokszor fortyogva keverted álmom, s … Olvass tovább

A régi formában

A régi formában Szorongok mint villámláskor gyűlnek bennem keserű szavak föl nem emeltél, el nem dobtál nem vagyok kedvedre Uram . Nem törődsz üres szívemért sorsomban keveset engedsz a hallgatástól megbetegszem, bár tornyosodik a bűn felettem. Tegyél velem valami csodát nem bánom legyek akaratod hadd hogy súgjam meg titkom engedd kavarjam össze magam. Nem akarom … Olvass tovább

Ha bomlik minden

Ha bomlik minden Ha megbomlik a rend veszettül, kibicsaklik a törvényi rendből hibbant percek apró csodáiban egyetlen új virág nő magában. És várjuk a bőség szakadását eleven izmok sürgetnek harcot de egyetlen pillanatra a tett szétszakítja a mély zűrzavart . Néha kiszakad az idő perceiben kakas szóra könnyen kelnek kedvek áthágva mindent ,vaskos ereinkben csak … Olvass tovább

Megfosztott érdemek

Megfosztott érdemek Vétkezünk hitetlen parányi létben testűnk pórusai megnyílnak kéjjel húsunkba mar áldozatunk karma s békét jósolunk magunk jóságára . Lényegbe csap a titkosság mámora, hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom létfontossággal keressük szinkronunk de csak hazug gonosz képekkel harcolunk . Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja, kérkedünk hatalmunk milyenségével, barátok leszünk a dölyfös urasággal nem … Olvass tovább

Az Idegen

Mindhárman ugyanazon a vonaton utaztunk.A barátnőm meg én már ott ültünk,az illető férfi Ludason szállt fel. Négy helyes első osztályú fülkében két hely foglalt volt. Amikor belépett illedelmesen köszönt bólintva felénk;kezüket csókolom,kérdezve ha üres- e az a hely.Mi nagyon boldogok voltunk ,hogy olyan szépen köszönt nekünk ,még nem ismertük ezt az érzést,ezek szerint már nőnek … Olvass tovább

Most és mindig

Most és mindig Most már minden lüktető percemben figyelem éberen tested lélegzetét széles mellednek ritmusos vonalain látom ahogy fel s le ring a szerencsém . S figyelem szűkszavú ajkad szavait mely álmodban is rólam fecseg hallgatom szapora szavaid kincsét mik megtalálják maguk fészket . S ha talán elfáradnál önzetlen ott vagyok tünödve győztesen , hogy … Olvass tovább

Megérdemelten

Megérdemelten Voltam ébredésben könyörtelen mikor már minden elveszett sajnálat ült arcomon eleven szenvedés nélküli szüntelen forró átkos szikrák táncoltak öklömben , fogtam haragom féltően óvva ,keservesen játszottam velük elszédülten . Mert lehet az élet egy ajándék bár törtető keserű öntudat kísér átfogó karok gyürüként ölelhetnek , ha nincs értéke, bárhogy is dicsér . Mert ábránd … Olvass tovább

Az utolsó kézfogás

Korán keltünk akkor is 6 órakor ,mint mindig ,,csak ketten Apa meg én, néztük egymást szótlanul,talán utoljára ,huncutul mosolyogtál , mikor mondtam jó reggelt ,rekedtes hangon válaszoltál álmosan , mondtad meghűltél valahol és én csak szomorúan néztem rád – szegény Apa,mert sohasem láttam betegnek. Akkor már 18 evés voltam ,úgy gondoltam sokat tudok,de nem tudtam … Olvass tovább

Védelmünkre

Védelmünkre Ha éjjeli álmaim lélek csöndjén megértő szóval fogadnak gondjaim fürkésző agyamban osztozkodnak az életünk végső monológján . Mert különös az emberi lélek, fondorlattal cselezi hatalmát és rácsukódnak lakatolt kapuk a zöld föld és sűrű kék ég között . Közönnyel keressük védelmünk szüntelen bolyongunk az ég alatt, a földön már rég kifutók lettünk és nevetünk … Olvass tovább

Kemény háború

Kemény háború Verejtékeztem fájdalmam egyenletén, dühöngő álmaim nem voltak végzetesek lehet törékeny a szívem belső része, szabadulnom kellett lüktető erekkel. Hosszú az út az értelmem vonalán, termékeny zsákmányaim nőnek halommal védtelen testem zárt vonalak ábrándja és zarándokolok rózsafüzérrel a pusztán. Most hogy ártalmatlan kemény ébredésem, nem hagyom feldúlni érdemelt győzelmem szabadság vágyamban törlesztek sajnálatot várom … Olvass tovább

A felvételi vizsga—/Töredékek emlékeimből/

Nem volt sok hely a laboratóriumi szakon,de mégis ott próbálkoztam szendén de kitartóan , édesapám tanácsára ,akit a mai napig csak áldani tudok,mert olyan kenyeret adott a kezembe amit még most is nyugdíjasként felhasználom Szeretem a laboratórium összes bonyolult analíziseit,ismerem minden apró titkait ,hol lehet tévedni hol nem,,de térjek vissza a felvételire. Különben Apukám és … Olvass tovább

Csak most volt

Csak most volt Ó mintha csak most lenne, a csók, ölelés remegő hatalma és várva szenvedünk, hogy még lesz kívánság,hóditás hűség és szenvedés. Szánk kíván a test könnyelmű s hullámos táncként csillog felénk a mézédes melegség, fortéllyal,csellel bőrünk vágyódva kapcsolja össze sorsunkat. Minden perc késő ami számomra csak ennyi számodra elég volt , de kegyelet … Olvass tovább

Józsika

Február végen a tavasz elején született meg kis- testvérünk Józsika.Izgatottan vártuk haza ,mert a születése nem volt olyan sima,mint,ahogy elképzeltük. . Hét-hónapra született és anyukánk két hétig volt a kórházban ,amíg a kis- testvérünk elérte a megfelelő súlyát.Mi gyerekek nagyon kíváncsiak voltunk,hogy milyen a kis testvérkénk. Amikor anyuka hazahozta izgatottan hajoltunk a fehér pólya föle,de … Olvass tovább

Életúton

Életúton Ma még éberen szaladunk telt reménnyel markunkban szorítjuk csalódásaink füstölgő áldozatként égő lehelettel és felsikoltva magunkat találjuk. Mindent odaadtunk mezítelen vággyal tömjén füstös lelkünkből csúfsággal kihasadó harmatos szellő ölelésében új gyökereket keresünk szabállyal. Az új Világ ijesztő gyorsaságában lassulunk napról napra,törékenyen nem marad semmi csak gyötrelem és az áldás hogy ennyi is lehetett . … Olvass tovább

A falu bölcse /Töredékek gyermekkori emlékeimböl/

A Maros mente tele van apró kis falvakkal,egyik szebb ,mint a másik .Egy ilyen kis falucskában töltöttem gyermekkoromat,nagyanyámnál,,aki a világ legjobb asszonya volt. .Rendes ,takaros falucska volt ,tele nyüzsgő élettel,,a fák ragyogtak a kertekben,mert tudták az emberek ,hogy ahol fa van ,ott gazdagság is létezik,A falu mellett folyt a Maros,,amúgy körül határolta a falut, fürödni … Olvass tovább

Utkeresztezödés

Útkereszteződés Kéjeknek éneklő zajában, összeölelkezve nyugtalan, páros testek karolásában áldott az erő ,célba szökő . Úgy várom a mát a másnapot, pirkadó hajnal örömében , de ujjaim szorítják a jelent , s féltően markolnak a jövőbe. Oly tétova teher,nyugtalanság áldott szívek, kacagó éltek himbálóznak párás könnyekben csókokkal kövezett utakon . S úgy fáj bennem a … Olvass tovább

Salomé tánca

Salomé tánca Fordul a föld sötéten, s csapodnak lángok, s tenger morajlik zavarosan, szitkok szállnak az emberi jóságból. síró szemekkel törölöd bánatod. S várod a jövőnek lihegő szédületét bámulod a tenger táncát irigyen miközben a szeleknek árnya csapkodja kapuit az elmúlt éveidre . Nézed a kegyetlen játékok gyönyörét minden perc kedvére dalol nyíló eget vársz … Olvass tovább

A szerencse kilincse

A szerencse kilincse Már csak a csend mi körülfogja testem s bárgyúan fülembe súg s a közömbös vad éjnek nyugalmában játszik hatalmával az éj tengerén . Néha megkísért titkos vágyakkal mit elnézően hanyagul viselek, ténfergünk varázsos összefonódásban tápláljuk egymást végzetesen. Úgy állok megfeszülten a síri csendben izzadt homlokom törölöm , de csak rongyos ,gyűrött ráncok … Olvass tovább