Virágok közt élek

(Virág, s nő, e kettő kell nekem, hisz’ sivár, s néma lenne létem) Látjátok, őszinte vagyok hozzátok, kitárult szívem, felétek szórom édes, bódító illatom, színeimmel nektek káprázok, szeressetek, mosolyogjatok, lássam, hogy boldogok vagytok, e látvánnyal legyen szép napotok, holnap is kitárom puha ablakom, és felétek szép dalt dúdolok, rosszra, gondra ne gondoljatok, csak nézzetek és … Olvass tovább

Anyóka a padon

Örök munka lüktet ereiben, Gondos szüleitől ezt örökölte, Korán kelt, a Nappal trécselt, Ideje sosem volt elfecsérelt, Szép arcát a Nap megsüttette, Kezein a vér lankákat teremtett, Szeme fáradt, törtfényű, eres, Télen a fagytól ránc erdeje veres, Fiatalságát elvitték a hosszú évek, Gyerek nevelése, párja szeretete, Hajlongott sarjús növények felett, Kapált, gereblyézett, almát szedett, Kora … Olvass tovább

Férfi sem angyal

Azt mondhatnóm, innen nézve az ablakból, milyen jó annak a hapsinak lent. amott a járdán, hogy egy szőkére festett bombázó fogja kezét, és hallhatja, amit hablatyol, Folyvást irigykedve néztem azon párokat, ahol a nő akár egy próbababa, mosolyog, ám magában lenézi a fószert, de a zsozsót tartani akarja, és szórni, mert neki dukál, Olyat tud … Olvass tovább

Ballagás

A Nap ma széles vigyorral ébredt, Aranyló sugaraival Pestre térdelt, Még a villamos is kettőt csengetett, Reá a rigó vígan felelgetett, Lányok kifenve, fiúk fehér ingben, Nyolc óra helyett csak tízre mentek, Iskolától, tanároktól más felé mennek, Új lesz a közeg, barátot ott is lelnek, Az itt felszedegetett tudás elég lesz, Arra, hogy kinyíljon az … Olvass tovább

Oda se neki

Nem adom fel, utam járom, Vajon mi van még hátra, A sors mivel kecsegtet, Holnapom mivel festi be, Sosem volt nyakamon járom, Nehézséget legyűrtem bátran, Mások nekem hiába fecsegtek, Barátaimat nem felejtem el, A kor azért van, hogy legyűrjem, A rákos sejt nem vendég már, Tablettákkal cserzem, mint tímár, Ne lásd arcomon, hogy mégis fáj, … Olvass tovább

Jaj, csak ne…

Jaj, csak ne lennék ilyen vén, beteges, És Pest füstje helyett a vidéket helyben Kémlelhetném, érezném ezernyi illatát, Ha nyögdíjam elegendő lenne, Országom keresztül-kasul járnám, Külföldre tám nem mennék sosem, Mert ami előttem van, kevés erre, A városinak festménybe kell lépnie, Hogy megérzékelje a különbséget, Reggeltől estig dacosan áll a vártán, Nem mindenkinek lehet Bicskén … Olvass tovább

Hahó! Hó, – hol vagy?

Gyerekként vártam a telet, havat, S ha láttam esését az iskolapadban, Neki szurkoltam, s mondtam: Ess! Ne hagyd abba, vár a hideg hólabda, Nyakamban sál, kesztyű védi kezem, A hidegre oda se figyelek, mert a Nyakam hamar verejtékes lesz, Hogy fájni fog a torkom, nem érdekel, A levegőt majd lassabban veszem, S társaimat orvul hóval … Olvass tovább

Karantén történetek: Első történet: Ezer szállal

Odakint ragyogóan sütött a Nap. A háztetőkön galambok évődtek. Kék tengeren fehér habok kúsztak a Duna felé. Szél sem rebbent. Lelkem ébredezett. Valamit írnom kell, na de mivel kezdjem. Pályázni szeretnék egy rövid visszaemlékezéssel. S persze rövid legyen. Nejem szerint hosszúak a gondolataim és az Istennek se akarok a gép mellől felállni. Való igaz, hiszen … Olvass tovább

Koncert

Ma jó napom lesz. Kora este koncertre megyek. Egyik kedvenc rockegyüttesem (Nazareth) fellép a „Buligyár” színpadán. A jegy már napok óta az asztalomon időzik. Már alig várom a percet, hogy kiléphessek az ajtórésen. Fiatal koromban már voltam egy koncerten (Rangers), de a vége felé hisztérikussá lett a hangulat. Sokan nem bírva magukkal felugráltak a zenészekhez, … Olvass tovább

“Most van a Nap…”

Ervin már olyan öreg kecske, Ha netán kimegy a temetőbe, Magától nyílik koporsója fedele, Nem szabad már nőkre néznie, Mert harapott lesz tőle nyelve, Ujjai görcsösek, nem állnak össze, Nem érzékeli a formás keblet, A képernyőt közelről kell néznie, Füle is süket, más hangokat észlel, Már csak két dolognak örülhet, A meccsnek és a süteménynek, … Olvass tovább

Imádlak galambom

Ha széttöröm bordáim, Hogy örökre elrejtselek, Óvjalak és szeresselek, Hogy soha el ne feledjelek, Ha eléd hinteném betűim, S belőlük koszorút fonnék, Ha rólad téglákat gyúrnék, S érted Pantheont építenék, Akkor sem tudnám mind azt Vászonra festeni, amelyek Kiválthatják érzéseim, S megülnek virágszirmokon, Imádlak angyalom, Őszintén kimondom, Minden szavam most Gyémánttal foglalom, Hidd el, nem … Olvass tovább

Vigadok, de meddig?

Fogaimat lassan elveszítem, Nem ad merevedést az érzelem, Bot helyett a mankó barát lesz, Szemem nem reagál a fényekre, De imádom a kórházi nővéreket, Eszembe jutnak a csodás emlékek, Amikor érintettem finom kezeiteket, Rubint ajkaitokon dalokat csókoltam, S bőr illatával magasba szálltam, s Aléltan feküdtem sugarak hálójában, Imádom a kórházi nővéreket, A mámor édessége megült … Olvass tovább

A Föld napja

A Föld napja Földünk azóta sír, hogy lejöttünk A fákról, s talpunkat odaverjük Ahol virág nyílik, harmatos a fű, S ami szép volt, dúlja durva kezünk, Ahogy múlnak az évek igyekszünk Tanulni tőle, de nem bírja az eszünk, Nem elég, hogy örökké veszekszünk, Természetünkön sok sebet ejtünk. Hiába a sok technika, tudás és betű, Butaságunk … Olvass tovább

Vár a boldogságsziget 2/2

2. Talán tíz percet gurulhattunk a csodás tájban, pálmafák karéjában, amikor a kisbusz a MOTEL elé beállt és törődött utasait kiszórta a kavicsos sétány elé. Ekkor vettem szemügyre a nem minden napos épületet. Küllemét tekintve olyan volt, akár egy hullám, hosszan elnyúltan. Cirka nyolcvan méter hosszú lehetett, akár egy üvegpalota. Arccal a tenger felé, hogy … Olvass tovább

VÁR A BOLDOGSÁG SZIGET 2/1.

(Elbeszélés) 1. A minap lent lödörögtem a MAMMUT földszintjén mielőtt lejjebb mentem volna a SPAR-ba. A kerengőben megálltam a könyvesbolt előtt és fürkésztem a szebbnél szebb borítókkal ékeskedő kiadványokat. A gyerekeknek szánt könyvek jobban tetszettek a színes, élettől teli ábráikkal. Az idő egyre csak jár, nem ad lehetőséget az örvendezéshez. Lassan indulnom kell mielőtt párom … Olvass tovább

Hittel könnyebb

(gerlepár) H betűs TV antennán Tollászkodik két madár, Szürkeségük nyugalmat ád, Mindenhatónk hírnökei tán, Ahogy kézbe veszem Bibliám, Egymást nézzük tetőkön át, Hitünk erőt, reményt ajánl, Szeretet táplál minden fáklyát, Tollaikról az eső alászáll, Ölel minket e csodás világ, Fejünk fészke a megnyugvás, Szép az élet, ha olykor fáj. 2021.04.14.

Csörrent a vekker

Kellett nekem kora reggel felkelni, Most tapicskolhatok látástól Mikulásig, Ám még mindig jobb, mint kórházban feküdni, S izgulni, mikor fogják alólam a lepedőt lecserélni, Addig kell örülni az életnek, amíg a sorsunk engedi, Irodában ténykedni, a kokillákba olvadt vasat öntögetni, Tudásra szomjazó, szeleburdi gyerköcök fejébe betűket tenni, Álmainkat ecsettel vászonra kenni, gondolatainkat papírra vetni, A … Olvass tovább

Tündérek közt élünk

 Tündérek közt is megél az áspiskígyó, Sok a jólelkű nő, s a lelkileg romlott, Önző, kárörvendő, agyilag bomlott, Aki elfeledte, honnan származott, Virágok teljében levők, okosok, No meg drága, drága nagyanyók, Akik őrizik szépségüket, ragyogók, Édes ki csitrik, folyvást mosolygó, Kedvenc mesém volt a Holle Anyó, Ám a verseket is szívesen olvasom, Álmom megvalósíthatónak látom, … Olvass tovább

Emlékfoszlányok 3.

Anyukám a tengerparttól 500 méterre lakott az un. üdülő övezetben egy MKB házban (Önkormányzati lakások) lakott. 1993-ban amikor tesóm kivitte a mamát papa halála után, itt kapott lakrészt. Az épület hat lakásnak adott helyet.(80 négyzetméter, Kapott mellé anyagi támogatást a várostól, fiától, hogy berendezze, s emellett ha benyújtja a nyugdíjas papírját, akkor havi rendszerességgel anyagi … Olvass tovább

Emlékfoszlányok 2.

Majd tíz évig jártam ki alkalmanként, s nem bántam meg. Testvérem, s családja sok helyet ismertetett meg velem, velünk. Kocsival száz kilométeres körzetben, amit lehetett megnéztünk, kézbe vettünk. Egyik alkalommal elvitt a márványbányához. Felszíni kitermelés folyt. Volt olyan hely, ahonnan letekintettem, majd lebukfencezkedtem. Szédülős vagyok amióta átfordultam egy hittával és fejemre estem. Azóta tudok fogalmazni, … Olvass tovább