Bakonyi Ervin Lábam alatt avar zizzen, ha jól hallom, valamit üzen, bánatát, útra kell az ősz, lombok közt rám néz egy őz, halk fuvallat rám köszön, eső cseppjeivel megöntöz, nincs hűvös, simít a lég, csend hárfája halkan zenél, milliónyi szín velem játszik, a természet új lapra fordít, gyenge a nap ereje, ásít, a földön a halál ás … Olvass tovább
Mily jó lenne sirállyá lenni, felhők alatt szabadon repülni, lebukva halat fogni, enni, a szabadságomat élvezni, naponta senki irányít, nem kell magam megjátszani, hazugság bugyrából szó választani, ám szeretetből csokrokat masnizni, óraszám a fodrozó vizet nézni, egy hajó korlátján pihenni, vijjogva másokkal beszélni, és a levegőben széllel evezni, eszem nem lévén, minek is, a halál … Olvass tovább
Onnan tudom, hogy öregszem, hogy sűrűn jönnek az emlékek, nem a tagnapiak, régiek, szépítő szárnyakkal legyeznek, örömet szereznek szívemnek, könnyek gurulnak csendesen, a rosszakat rég eltemettem, a szépekkel lelkem bélelem, alszik a haláltól való félelem, oly sok minden megéltem, elértem, álmaim kísértek, s leültek mellém a kertben, mi bennem volt szavakba sűrítettem, s elküldtem felétek, … Olvass tovább
Némelykor madár szeretnék lenni, énekes, színes és messze szálló, hogy a távolságot lenyelhessem, s egy óra múlva ott legyek, ahol szív vár, kedvesség, versek dala, özöne, hallhassam hangjaitokat, lényetek körül vegyék énemet, s lakotok ablakán kíváncsi csőröm kopogjon, a vonat nem oly gyors, jó lenne bejárni az országot, városotok, csodálni a tájat, megannyi szépet, párkányra … Olvass tovább
Ezt már gyerekkoromban begyakoroltam. Főként, ha rossz fát tettem a tűzre. Szüleimet nem hagytam unatkozni. Rossz nem voltam, de a csintalanságért se mentem a Skálába. Szerettem őket. Még most is, hogy már nincsenek, de árgus szemekkel figyelik minden tettem. Ha tanári kérdésre felelni kellett volna, úgy összehúztam magam, hogy a táblát se láttam. Tanulni ugyan … Olvass tovább
Szia Napocska! – ennyire nem örültem neked, mint épp most, hogy fényeiddel övezed éltem, karolod az vén fákat, a várost, egy napja fekszünk dunna alatt hasonló korú szerző társammal áram nélkül, könyvem unatkozott, mikrónk tátott szájjal ásítozott, kávét száraz gigánk nem ihatott, szobánk nem vehette be illatod, telefonunk lemerült, néma doboz, kábelekben az áram se … Olvass tovább
Örökre beépültél szívembe, eltelt évek, a sok elesettek hősies küzdelme véremben halad, s élteti öreg sejtjeimet, agyamban előkeló helyen, a szabadságvágy törölhetetlen, magukkal viszik a nemzedékek, minden korban küzdeni kell érte, hiszen gyarló az ember, mást akar hétfőre, mást keddre, amije van nem elégszik meg, többet akar, akármilyen áron, ma csak nekem legyen jobb, hiába … Olvass tovább
Hiába engedném könnyeimet útjára, akkor se segítene e rémes jelenen, egy pillanat műve volt, remegett a föld, a plafonon lámpák integettek, a föld mélyéből kiharapott a magma, nem ordított, de házak sorát térdre rogyasztotta, emberek temetve lettek, port szállott, jajok szálltak magasba, könnyek közt morajlott Allah neve azokból, akik most sértetlenül, vagy kisebb sérüléssel szorongva … Olvass tovább
CSAK AZÉRT IS MEGMUTATOM A hallgatás bölcsességével azért most egy kicsit elvitázom, még ha nem is lesz talán igazam. De most nyomja a begyemet, mert azért vannak olyan helyzetek az ember életében, amikor ki KELL mondani azt, amit igaznak vélek. Egyik nap odajön az íróasztalom mellé egy amolyan főnökféle és arra kért, hogy kerítsek elő, … Olvass tovább
Hittel élj, s remélj, élted nem lesz nehéz, könnyűvé válik a tél, nézd mások szemét, olvass belőle, ne félj, pilládra nem jő rebbenés, ha rád lel a melegség, a szeretet bennünk él, adjál annak, aki kér, s ne higgyél, aki mér, nem lesz ő társas lény, elkerüli a tiszta fény, emeld fel, aki szegény, simítsd … Olvass tovább
Gyerekként szabadon lebeghetsz, sírhatsz, játszhatsz, nevethetsz, az iskolákban élednek a klikkek, foci miatt is csoportba verődnek, ha más a véleményed, kinéznek, mellőznek és kirekesztenek, egy ideig magadban a méreg, ellenük te nem küzdhetsz, akaratuk erős, semmit se tehetsz, ám szüleidnél panasszal élhetsz, de szólnod kell, ne szóljanak bele, mert attól neked lesz nehezebb, vérszemet kapnak, … Olvass tovább
Ünnep után Ahogy korosodom, egyre kevesebbet alszom. Lámpám éjfél körül kikapcsolom. Ma is hat előtt már kukorékoltam. Életem párja még oldalt fekve szuszogott az ágyon. Leültem a gép elé és olvastam a tegnapi könyvet. Szomorú történet. Kováts Judit: Hazátlanok. A történet az utolsó (remélem az volt az utolsó) háború legvégének történéseit dolgozta fel. Egy magyar … Olvass tovább
Egykor talán még copfja is volt, meg vasalt masni, lila, illatos, arcán ott virult a kedves mosoly, ami eltakarta azt, mi komoly, szeretet kísért állandó utadon, körötted volt, rokon, barátok, tanárok csiszolták szép kobakod, érzelmeid kint nyílott az ablakon, szépre, jóra nevelt a nagyanyó, meséi voltak az estéli takarók, párnádon volt a vicces álommanó, belőled … Olvass tovább
Lányok, ha Ti nem lennétek A természet, szép és mutatós épületek, szobrok, hidak karcsúsága lenyűgöztek, le leginkább a csinos lányok nevetése, az impozáns negyvenesek megjelenése, ahogy kissé emelt álla csokorba szedték a mohó és kéjtől fűtött férfiak lihegését, be régen volt, amikor forró volt a nadrág, formás, kívánatos combok figyeltek ránk, s igencsak megdolgozták kéjes … Olvass tovább
Ma már többet sírok, szomorkodom, elmúlt éveim ládikóiban rendet rakok, évtizedeim úgy elolvadtak akár a hó, öreg szemem megrekedt ablakomon, remélem nem a halál közelséget teszi, ’szen testem, lelkem most kezd örülni, belőlem a sok felgyülemlett érzés kitörni betűk hátán szárnyalni, szót formázni, elgurult a labda, nem érem már utol, siket a fülem, úgy vélem … Olvass tovább
Szeretem a függönyt, lakást, képeim a falon, üdít a virág, sok száz könyvem ahogy áll és belém csalogatta a tudást, szeretem a kinti ház falát, ahonnan díszek néznek rám, s a tetőn tollászkodó gerlepárt, szomszédom, mert szava jár, kedves lénye tett ily boldoggá, egykor váltanom kellett már, csodás munkahelyet is ő talált, nem feledem Pénzjegynyomdát, … Olvass tovább
Ó’ ti drága lánykák Ahol ti megjelentek, a szél is nyugdíjba megy, kelyhét virág feléd nyújtja, méh a mézét kanállal adja, madár száll vállaitokra, örömdalát füledbe fújja, a Nap megvárja a Holdat, szemét rajtad nyugtatja, autó megáll, fütty szólal, férfiszemek karolnak, utolsókat ver az óra, csak szívek dobbannak, arcod merő boldogságban. 2021.10.24.
Ó’ Ti drága csillagok A sok fekvés nem hagyott nyugton, Test gyötrődik, lázad minden csontom, Réveteg szemem szökik az ablakon, Fehér fénnyel hasít égen hajnalom, Hová lettetek Ti fénylő csillagok? Szemetek lehunyva, sápadt arcotok, Bántó a füst, töméntelen a korom, Utolsó percig hajszoljuk a zsozsót, Önzők lettünk, más nem fontos, Hová lettetek Ti fénylő csillagok? … Olvass tovább
Panelvirchaft – Papus! Mehetsz a fürdőszobába! Oda készítettem a fogmosót! – Mindjárt megyek! – Mi az, hogy mindjárt? Mi lehet olyan fontos ami miatt nem állsz fel? – Kettőt találhatsz? – Naná, hogy a foci! Az a kurva foci… – Nekem ez a passzióm, neked más. – Ha igyekszel, akkor még megnézhetünk egy filmet. Vagy … Olvass tovább
Imádtam… Imádtam vidéken élni. Igaz, csak három évet kaptam jutalmul. Pesti legénynek az itteni csend, a szél játéka, levelek susogása csodaszámba ment. Napközben Lillafüreden voltam. Hol az unalmas laktanyában – ahol csak a Varjúné erős, de arányos teste, tartó nélküli keble és örök mosolya – tartotta bennünk a lelket. Ha másért nem, de miatta érdemes … Olvass tovább