Heniger Istvánné Marionett Hisz csak most ébredtem, te keltettél erre a világra, terád nyílt két szemem, nem vagyok már árva. Fölém hajoltál csendben, és adtad lelkedet, életre kelt bennem a halott marionett. Még ne engedj el, kérlek, táncoljunk a színpadon, én hagyom, emeld kezem, ha elengedsz, újból meghalok.
Együtt Váratlan vendégként kopogtál ajtómon, szavakból színeztél szivárványt az égre, és lettél lángoló napfénytakaróm, bújtam beléd, mert vágytam a fényre. Szelíd széllel hoztál nyarat a didergő télbe, vigyáztál rám, vigasztaltál, őrizted álmomat, vigyáztalak, féltettelek, most együtt álmodjuk tovább a jövendő nyarakat. Budapest, 2014. 02. 03.
Sikoltó síneken Sikoltó síneken suhansz felém, vágyódó lelkemmel várlak, pergő percekkel pótolva, szerény szerelmes, szívem kitárva. Titkos találkát lopva remél, mint tétova tél a nyárban, sorsom súgott: tán végső esély, benned boldogságom megtaláljam. Bp. 2013. 12. 02.
Szabadság Szabadságra születtél, de más lett a világ, széthullott életed kötés nélkül, rabság. Hajad – lásd – már hófehér, és bocsánat, hogy élsz, tévútra tévedtél, már semmit nem remélsz. Úgy élsz, mint számkivetett, fasor-vég a hazád, vagyonod cipeled, lesz még egy éjszakád? Fellobban még szívedben sok régi szép emlék, egy utolsó lélegzet, s a szabadság … Olvass tovább
Elmegyek (evokáció) Megyek, mert mennem kell, bár erőm már rég elhagyott, csak megyek, mert e kor rám ragasztott egy csillagot. Hív a munka, elvisz a vonat, hazámat egyszer még láthatom? Nem tudhatom. De verseimben mondom el, hogy áldozat kell.
Karácsony Hol van már a régi, várva-várt Karácsony Mikor a decemberi télben még hópihe táncolt Sült gesztenye illatát hozta a fagyos szél Kis papírba csomagolva, a boldogság fülig ért… Kezünket melengetve a lelkünkig hatolt Titkon lestük a szekrényt, talán van, valahol… Mit találunk vajon, meddig kell várni még? S izgatottan vártuk azt a szép Szent … Olvass tovább
A pórul járt tyúkocskák (tanmese) Tyúkudvarban tíz tyúkocska azon törte tyúkeszét, mért nincs köztük egy kakaska, kinek délceg, szép, tartása, messze-szóló érces hangja ráköszön a hajnalra. Ezért aztán megbeszélték, nem is fognak eztán tojni, csak kórusban énekelni… mily gyönyörű muzsika, értékeli majd a ház apraja-nagyja. Nekiálltak, gyakoroltak, nem is olyan nagy dolog, rekedt hangon kárálgattak, … Olvass tovább
Édes üzenet Keresztet rajzol a könny szemembe miközben lelkemhez szól szavad sorokba szedett édes üzeneted hallgatom az öreg diófa alatt. Megsárgult levelek éneke sírja dalát, mint tűzben lobogó mesét s meztelen testünket csendesen takarja az éj, mint szerető kedvesét.
Ajándék – Neked Kaptam valamit, mit eddig még sosem Vágyat, ölelést, sok csodás titkot Valami furcsa kötél húz hozzád közel S a hamvadó tűz újból fellángolt. Csillagok rezegtek éjtáncot felettünk, Oly közel volt, és nevetett a hold Mi csak öleltünk, és mindent feledtünk Megszűnt a jelen, s eltűnt a „volt”. Kaptam tőled valamit, s most … Olvass tovább
Távoli számok mily távol vannak már azok a kis számok a létnek kezdetén, mikor még szép volt a horzsolás a térden, elég volt egy pendely s a szeplőt sem szégyellte a gyermek-én. látom néha a mezítlábas időt, megolvadt szurok lábamra tapadva, akkor volt nyármeleg a pallón éppen átmegyek a patak fölött saroglyában utazó gyerek – … Olvass tovább
Életem (ars-poetica) Nem kérdeztem én, hogy miért is születtem Anyám, karjában ringatva dúdolgatott Nem tehetek róla, nagyon megszerettem A szép magyar szót, a szép magyar dallamot. Apám esténként a Havasokról mesélt Majd arról, hogyan élte túl a háborút Hallgatni édes volt, ám kenyerünk kevés Örültünk sokszor, ha csak madárlátta jut. Felnőttem szép szóval, dallal és … Olvass tovább
Majd akkor Majd ha a színek újra élnek Mikor nem lesz fekete és fehér Majd ha színére fordul a fonák És nem számít, hogy piros, Narancs, vagy kék a tér Majd ha nem lesz áldozat és vér S nem lökik oda a koldúsnak: – nesze, egy falat kenyér És nem ébredsz arra Holnap mit is … Olvass tovább
Távoli számok mily távol vannak már azok az kis számok a létnek kezdetén, mikor még szép volt a horzsolás a térden, elég volt egy pendely s a szeplőt sem szégyellte a gyermek-én. látom néha a mezítlábas időt, megolvadt szurok lábamra tapadva, akkor volt nyármeleg a pallón éppen átmegyek a patak fölött saroglyában utazó gyerek – … Olvass tovább
Adj magadból Te vagy a tűz, én csak vihartörte, száraz ág vagyok. Gyere, adj magadból, mielőtt végleg elkorhadok. Adj egy kicsi szikrát, lelkedből fakadt mondatot, hadd lobogjak, hadd járjak még egy utolsó keringőt, vagy egy buja tangót, hadd lássam magam csillogni szemedben, Égess! Égess el, aztán hadd hamvadjak el benned, ölelő, lobogó, forró tüzedben. Budapest, … Olvass tovább
Séta az őszben Séta a ködben Őszi esőben Zizzen a nyárfa Sírja dalát Nyár fala zárva Ősz-hideg várja Lábam alatt már Reccsen az ág Gesztenye koppan Jöjj, ide gyorsan Gomba kalapját Nyújtja feléd Füstszagú este Szárad a teste Nyár aranyának Szürke az ég Integet akkor Csontkezű vackor Földre teríti Ért aranyát Séta az őszben Sárga … Olvass tovább
Őszbe zártuk Ott hagytunk az őszből egy csodás éjszakát ott hagytuk, mikor öleltél és csókolt a szád bezártuk a kis szobába közös emlékeinket ahol a gyertya fénye pislogva égett, s nézett. Azóta is még ott őrzöm, s álmaim nem érnek véget. Nevetésünket takarja most a kihűlt parázs de újra éled még a tűz, ébredhet a … Olvass tovább