Jóni Barna vírus néma tereken szélgyötört a bánat, visít jajong, átölel sok-sok házat. megfojt a félsz, hypószaggal ásít tavasz-halál, nyár tüdejébe vásik. fejedbe ordítanak hazug szavakat koporsó fedelekkel csendes lerakat. feletted köröz gaz halálmadár törött imamalom ma rángva jár… elfogy a levegőd, maréknyi hited minden tettedért istenednek fizetsz.
Szivárvány Ezerszer szivárvány, szépséged vigyáz rám! Alattad járnék hontalan, soha boldogtalan. Felhagynék gondokkal. Selyem-fű domboldal pátyolna engemet. Virág-szép lelkemet kitárnám. Mi mást még, ha nem ezt! Csak neked kívánnám, gyönyörű királylány. Napfényes kijárt út. Harangszó nekünk búg, nekünk zeng az érce. Szívedért cserébe kápolna-csendemet. Így találsz engemet teérted epedve. Ráhajlik az estre vörös hold. Megnyíló … Olvass tovább
legyen nőnap… Csak egy nap, egy ünnep, talán így lenne jó minden nap. Mert Ő az, ki erőt ad, ha csüggedsz. Szavát iszod, ajkán csüngesz ezért is legyen mindig Nőnap. Öröm, hogy a nőm vagy. Nejem, társam, barátom. Őrzőm, angyalom. Szelíd, sokszor vad nagyon, de nekem ez jó így. Mert te vagy a gyógyír lelki … Olvass tovább
Világ Mi az álom, és mi a valós? Levendula illatú nyárban Bíborszín égi palástban Ha minden ruhádat leveted. Szerinted ez már a szerelem? Mi az álom, és mi a valós? Mi a hamis, és mi az igaz, Ha a tél hideg, s az utcán remegsz? Kiforditott kabát zsebed is fázik. Veled senki sem parolázik, Korgó … Olvass tovább
Őrült Valentin Csak egy nap ez is. Lufiszívek, drága virágok. „Szeretlek, a te Valentinod” Vallomások sok-ezerszer. Agymosott plüssök. Szerelemkönyvek. Könnycsepp szivárog a kézre. Forró csókok, csoki-bonbon, s még üzenetek egy hétre. Minden napra simogatás az arcon Múmia-virágok a szemetesek tetején. Víztükörben szomorú tekintetek. Eléd tartom. Szeretjük egymást te még én. Őrült Valentin nap! Őrült színjáték! … Olvass tovább
Pangea Jót már nemigen teremthet az Isten. Nincs, mit feledhet a kíváncsi ember, itt lenn minden kánaáni. Lángba borult az éden felerészben Félig ember az állat, nem tud lábra állni sem a sellő, felborzolja a szellő az álló vizet. Próbálunk vizen járni, de nem megy… Reszket a föld, az éj színre csábít sok haldokló démont. … Olvass tovább
Kataklizma Fényútra hervadt vörös virág Vércseppek, hibbant erőszak. Isten karjai lehullanak. Málló kereszt- rozsdapor. Elengedő oltalom. „Mindenkinek csak ami jár.” Szép szíve törött szilánk. Tüzes glória. Őt ma megilleti… Feszületre font csador, zsigerekbe szőtt borzalom. A gonosz most újra erőt kap.
Rejtene éj-lepel… Csenevész lámpafény mutatja sziluetted. Köntösöd laza, nem takarja tested, nem rejti el előlem bájaid. Rózsavíz illatú lépted, orromba csikland. Vakon kereslek, ujjaimmal érintenélek. Még rajtam száradnak lázas csókjaid, Nincs bennem szorongás, sem félelem, ha itt vagy. Összerogyva néhány holmi- elhagyott ruháink árnyai remélnek ránctalan reggelt. Jöjj karjaimba kedves, használj ellenem mindenféle szerelmi fegyvert! … Olvass tovább
Téli shanzon Tél búval gond. Nevetsz bolond, talán a nyár jár eszedben? Ringó csípővel lányka jár fedetlen kebellel? Szél sírva búg. Sehol egy zúg, hol beleomlanék a melegbe. Elnyúlva, nem dider'gve, ebben a zord időkben. Tél szelet hord. Baljós akkord. Csontig hatol, fáj, ne ereszd be! Ajtó, ablak! Szorosan zárd reteszre! Kemencéd óv meleggel. Majd … Olvass tovább
Esti felhőjáték Elmerengek az alkonyati ég felhőin Néhol bíbor-mályva, narancs, vagy arany. Lomha ecset játszik;hatalmas varangy ott ugrana éppen! A lobbanó fényt meg máglyának vélem… Átalakul ahogy nézem, mintha kisded csüggne anyja emlőin? A Nap már oly messze-mélyen jár. Dombok ölén, hol barnulnak az árnyak, Szava is némul az énekes madárnak, szilfák tövénél riadtan őz … Olvass tovább
Don-kanyar Folyóba halva, tekintete keres; Merre vagy drága Hon? Kabát-ujjba csavart kép, ráfagyott a csendes Don. „Drága fiam, anyád s fiad szeret”.. Nyüszít-tép a szél, de nem szakad szét. Kétszáz ezer sóhaj száll a nyírfák felett…
Vízkereszt Víz cseppen arcodon. „Benned lelem minden örömöm”. Víz borrá változott. Elhíresült Csodamennyegzőn. Rád néznek hálával. Napkeletről vándorló bölcsek. Könny szökik szemükbe: Csodát tenni ideszülettél!
Karácsonyi rege Skarlátbíbor horizonton, fényesedik csillagszem Végtelenbe tárt kapu; nagy a zaj, vagy nagy a csend? Hol az égre Bába csusszan, ágaskodik árva Göncöl Barna rögre fest a fényből Aranyecset-csak örömből… Most a lélek boldog- táncos, megszületetik ritka gyermek Tiszta szívvel, telve kinccsel elé jöttek el a bölcsek. Épp hogy mozog, épp csak szusszan, menedéke … Olvass tovább
Tél Tüskés ágakon kivérzett leveleket himbál a savanyú szél Kopogtat még csak, majd bedörömböl ajtókon a tél. Álmos kályha lángja lobban, párás ablak szeme sírva hallgat. Zord-Apó már kertek alatt csoszorog. Fekete határban gyászolnak fekete kabátos varjak. Hó förgeteggel aszott avar forog.
Declines (hanyatlás) Tétova idő, málló percek, pillangószárnyon reszkető világ. Még egy rozoga nap ami igaz? Lesz holnap, talán szép is? A pillanatnyi lét sovány vigasz. Egy szál virág. Korán hervad. Apró bibék zokognak árván. Lányok hajába tinta szárad. Fehér ruháikra korom száll. Kohó- katlanban haldoklik az élet.
November Hajnali sóhajok, álmatag ébredéssel Szürke ködben párálló szántás- zsíros korom-rögök. Zöld vetésben elnyúló barázda. Árok parton fázós füzek.. Szembe szökkenő templom tornya integető karcsú jegenyékkel. A szél a hangját jó messzire hordja; Imához hív szava, vagy szokásból üzen? Vadludak serege rikácsol az égen Felhőket zavarnak szét szárnyaik. Varjak lármáznak táncolva a réten A néha … Olvass tovább
Nyár, s az éj lep el… Vonó érint karcsú hegedűt, léleknek bentről muzsikál. Pillákon könny hordoz derűt, megérint a messziségbeli láng. Bársony zöldeken csorog le az este. hozzánk simul a párna-éj Veled örök szerelembe esve. Tétován pislant fényt csillagok csokra, Amit cinkos felhők hamar messzemosnak. Olykor félrecsúsznak buggyos felhőfalak Telt arcával a Hold, lassan odébb … Olvass tovább
Mindenszentekkor Most hol vannak Ők, a rég elmenők , a félárva szentek? Messzire mentek. Mondd hová mennek, miért sietnek? Barátok, férjek, csecsemők és anyák: a legszebb nők… Szállnak az évek. Hamu a szélnek, por a tengernek habján. Bár megszidnál újra! Hagynám. Fényeket gyújtok. Köddé fakultok ebben a fényfaló éjben. Megremeg a térdem, mert itt vagy-érzem. … Olvass tovább
Összeköt… Ha hajnal lángol derült ég alján Fullasztó nyárban a szerelem parázzsal izzik, megéget, hagynám, bőrömet érezd a két kezeden. Rajtad a bélyeg, ajkadon égek, gyűrűmbe zárva hűség- szavak mint angyali béklyók, hullanak szép szók felöltöztetni a lelkeket. Minden rossz kedvet, gyötrődő percet Éltünk sorából így eltemet. Bíborszín égen nap nyugovásban Megérik bennünk a szerelem. … Olvass tovább
Kép-töredékek Olvadt faggyú, racka-háj, fanyar illat. Néma homály. Görbült kereszttel szószátyár Apát némán keresztel. Vízbe márt, karján ül az Angyal. Fattyú vigasztal szorongó anyát, Bíbor égen gyolcs-felhők , összecsavart skarlát folyók. Tömjén, henna, szikkadt manna- íz, Jövőt vallató látnok; valamit visz a víz? Kifüstölt puskacsövek, névtelen golyók. Alant bölcső ring, álomba anya ringat…