Kikiáltó

Kikiáltó Cifraszűrhöz szűrdolmány, virágos ködmönke réztarajos sarkantyú, lekvárral bödönke… Ímhol tekeredik varangyos boszorka, fűzre csavarodik vedleni bokorba. Gúnyáját leveti, csupa ótvar-bőre, nadálytejt csurrogtat zsombékra, gödörre. Kótyagos ég alatt bömböl a toportyán, nádi rigó fütyül, fészek-féle formán. Gerlice, gerlice, de szép tengelice! Sáfrányos a bögye fehértollas bibe. Táltosok, teremtők, sámándobok, csengők, garabonciások, szélhajtós küküllők… Búbosbanka szépül … Olvass tovább

A kezdet… (A kiűzettetés)

A kezdet… (A kiűzettetés) Asszony, szépséges és rontó, vadalma kertben ízt loptam belőle. Sziszegős Édentől szerelmet vigaszul. Apró levél- rejtek, titok-talány végzet. Bűnhődni kényszerít a kódolt vágy, ha gyúl? Vaksi ösztön-állat! Mit ér az öröm, s kiért? Az örök élet mégsem kell neked? Szaggasd ki szíved, ostorozd magad! Hajadnál fogva vonjon élvhajhász szolgahad… Hogy megbántad … Olvass tovább

Gilgames

Gilgames Nem foghat fegyver, nem foghat átok, részben csak ember, istenként járok… Városom épül, enyém az érdem, rabigád húzzad, dolgozz csak, népem! Zúdul az ember, igába hajtva. Testét elvette, lelkét akarja? Istenek rendje nem nézi jó szemmel, mit művel vélük e félisten-ember… Küldenek barmot, vad férfi sarjat. Tűrni már véges ennyi borzalmat! Emberi lénnyé teszik … Olvass tovább

Régi idők krónikája

Régi idők krónikája Jó szél fújt. Por betemette már a régi világot. Jött, mikor éppen strázsált a bánat bús ragyogásban, s felcseperedtek rút dögevőkké gnóm-szerü lények. Titkos rendjüket senki se merte szóra emelni bűnük súlyát torolni főleg …”jöjjön hát a nagy és végső tetemre hívás, porba vetése a bajnak!” Vajh, ki akarná látni vesztét, ha … Olvass tovább

Megfeszített monológ

Megfeszített monológ Földringató delej, cserélt identitással pólusok. Összedobognak a tengerek és a hegyek. Halálfuvallattal lávaesők jönnek, kísérik hamuerdőkbe zárt Belzebubok. Már nem fájnak tövisek, ha a homlokot tépik, vérrel sebet ejtve. Fénytelen szemekben riadt rettenet… Mondd, nem balgaság ez az élet, ha mindenképp elfelejtik? Csak én érzem a konok hallgatását, szűkölő fájdalmait a földnek? Miközben … Olvass tovább

Hétfátyol-tánc

Hétfátyol-tánc Hervadni látszol. Most elhagyod szív-szerelmed végleg, vagy csak kis időre? Nélküled, én már nem is élek, bárhol is lennél, meg foglak keresni… Az élet nekünk is jár. Megtalállak, vagy ne legyen a nevem Istar… Felöltve ruháit gyönyörű testére szemérmesen, fátylakkal sűrűn betakarta,így járja táncát kegyelemmel buja isteneknek…s indult el, keresni a férfit, hogy szerelemre … Olvass tovább

Felhők szeplőben…

Felhők szeplőben… Savanyú égen szeplőben felhő, vajákos Holdnak szívet ígér. Minden gyúlt-csillag elveszti álmát szétszórva fényét valakiért. Remegni látszik gyenge kezekben, búban kivérzik csonk-gyertyaláng, felszökni mennybe, árva szívekbe, ott lakni készül mind valahány… Összetör engem, meggyötri lelkem az éjszakában bú, s csend honol. Csak a nagy erdők bajjal kesergők, ballag az éjben, vén-ősz kobold… Csillagok … Olvass tovább

Az idő nélküled

Az idő nélküled Felhők összeérnek, benned s bennem élnek. Megfesteni kékre, szerelemfehérre, szemed-színe-zöldre, sejtelmesen nézni, szív a szívhez érne… Tenyeremnek kérge simulna hajadra, nem bánnád te mégsem, ha tán kóc maradna. Lepedőfehérben, tested melegétől magányba szépülten pihetollas paplan. Minden áldozatban benne vagyok én is, szavadra szomjaztam, kiszáradtam mégis… Hiányodat érzem, minden rezdülésben szellő-nevetésed. Ujjaidnak lágya, … Olvass tovább

Paul Verlaine soraival

Paul Verlaine soraival “Ősz hùrja zsong”,pendíti lágyan lomb-akkord, hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak. Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold, fényt dalol, sikongat nádi szélben félt-lidérc. Csendes árny úszik a vaksi éjen át, ölelni cseppen le az égről milliónyi tűz-parány. Igézve lelket, vallanak hű szerelmet, s élni kész … Olvass tovább

Nagyon fáj

Nagyon fáj Szépen elúsztak, mindig a vágyban ha nem akarták, sehogy se\’ volt. Fel nem ocsúdva daccal és lázzal tenyereikben tüzet csiholt… Lehelj be engem szerelmed lángján izzon és forrjon vér ha szalad! Életnek járjon, minden új percben kicsordulásig az akarat. Bennem és benned viruljon nyárral ezerszilánkosan szerelem Szikráit szórja fel az egekbe csillag a … Olvass tovább

Az idő nélküled

Az idő nélküled Felhők összeérnek, benned, s bennem élnek. Megfesteni kékre, szerelemfehérre, szemed-színe zöldre, sejtelmesen nézni szív a szívhez érne… Tenyeremnek kérge simulna hajadra nem bánnád te mégsem, ha mégis kóc maradna… Lepedő fehérben tested melegétől, magányba szépülten pihetollas paplan. Minden áldozatban benne vagyok én is, szavadra szomjaztam kiszáradtam mégis… Hiányodat érzem minden rezdülésben szellő … Olvass tovább

Komatál

Komatál (hagyományok, ünnepek, népszokások) Szívem tilinkózik csudafurujáján csücsörítve szólal kéttenyérnyi lángos Melegkalács-kebel tésztaillat-fátyol Szerelmet ünneplő nyíló, tulipános… Pünkösdi rózsával kicsinyke haranggal templomi nagy csenddel, oltárnál marasztal Vasárnapi vendég öröm áll a házhoz almárium fiók, kötény, cifra-pántos. Hajdina vagy gersli, hússal kell azt enni. Kócon-fonott kenderkötélt derékra tekerni Sublótfiók, szabad a csók. sokat ígér… Pajkos szemek … Olvass tovább

A tenger

A tenger Halk morajjal súgva igéz a tenger. Körbe hallik hűs szava. Jár a földön, völgyek mélyén, szikla magánya-fészken, égi hegyekbe, majd alá hull köd- szita fátyla szárnyán, zúgva zengőn elfedi lenn a völgyet, suttogását szerte szalajtja szél is; csendbe kövesztve… Tinta-kéklőn, égi színébe árnyal majd bezöldül, s éledez új haragja Háború dúl, partjai szétfeszülnek- … Olvass tovább

Szalmatekercsek

Szalmatekercsek Szalmatekercsek,kévék, szélben szinte aranylón. Nap tüze száraz tarló rendjét sem hevítette . Még meztélláb jártam a torson. Játszi gyerekként, hogyha kerestem kedvét éppen drága anyámnak… Szedtem bőven kék szemű szilvát, (még alig érett) mert azt, ifjú asszonyként, már annyira bírta… Tömtem lopva zsebembe a “kincset”, félve apámtól; Jajj, eme szörnyű vétkemet ellene, meg sose … Olvass tovább

Szerelmes éj

Szerelmes éj Lapul az árnyék simulva parthoz, nesztelen jár, mint aki bajt hoz. Estébe tévedt fénye a Napnak bontva meg ágyát, hol tüzet raknak… Méz-meleg fénnyel lobban a rőzse, szenvedélyt forral est-pihenőre. Boldog aranyban éhesen kékre, zöld forgatagban festi egészre… Barna nyugalmat, bíborral hálát, hosszú hallgatást, barátnak áldást, megfáradt testnek fehérben szállást, csendet jó borral, … Olvass tovább

Örömtánc

Örömtánc Leszakadtak só-nehéz súlyok, elszálltak terhek. Táncolj lelkem, szabad vagy! Ujjong bennem egy érzés, szilaj- vadon, mint szerelmes csikó, ha lát vad paripát, zöld fű-réten…millió szikra, gúzs-erő hajt, űz sebesen, egyre sebesebben… Szüless világ, számíts rám, ha vagy szerelmes Isten! Benned élek, s te kitörni vágysz most, élsz ereimben…

Könyvek könyve

Könyvek könyve Szépségét nem rejti, mégis titkokkal van tele Nyitott könyv-lapjainak, néhány betűjét ismerem…   Nem fedi el magát. Eléd áll kendőzetlenül. Nem ledér, vagy kacér, mégis bántod. Érdemtelenül. Hűtlen vagy hozzá, magából ad. Ölel, szeret, befogad. Megcsonkítod, meg is mérgezed. Míg játszol, veled örül. Lágyan simogat, elmond mindent. Ha rábízod, őrzi titkodat. Anyaként hív … Olvass tovább