Budai János Ha az égre nézek látta az Isten mikor bűnbe estem látta mikor jót cselekedtem látta mikor sírtam – nevettem látta a láthatatlant – én mégsem követtem látta ha vártam és ha csak álltam falnak dőlve szelíd estéken látta mit miért tettem és látta mikor a szépséget temettem tenyeremben a fényt kerestem másnak adtam ha megtaláltam … Olvass tovább
KÉRDEZD A KÉRDEZŐT kérdezd a fényekkel telített csöndet mitől olyan tiszta a lelketlen – kietlen puszta mitől riaszt vissza kérdezd a magányban senyvedőt kérdezd a föntről lejövőt az álmokat szövőt mit remél kérdezd a halálba menekülőt a halál elől szökőt a hitszegőt volt –e lesz-e értelme életüknek – mentsd meg a menthetőt
NEM KELL MÁS a remények szertefoszlanak nem kell hogy megvigasztaljanak ha szomorú vagy – sokáig hiányzott hogy rám mosolyogjanak megértsenek és telve volt reménnyel a szív a lélek – ma már csak annyi kell hogyha félek te legyél mindenhol ahová nézek te legyél a csend a fények a legszebb ígéretet te mond a mondat végén … Olvass tovább
ÉJSZAKAI BUSZON bambán kibámulok az ablakon egy éjszakai buszon ne lássam akikkel együtt utazom bambán kibámulok a piszkos ablakon nem is látok semmit – ébren alszom mire gondolhatnék egy rohadt éjszakai buszon amelyikre több mint fél órát vártam hova is juthatnék a végállomáson túl mikor végre leszálltam nem vagyok talán annyira bamba mégis bambán bámulok … Olvass tovább
A KÁLVIN TÉREN itt éltem sok-sok évet hová lett az ágyam íróasztalom hová tűntek a falról a képek újságból kivágott meztelen nők Gagarin, John Lennon hová lettek álmok remények – még nagyobb távolságba értek a védtelen csillagok mióta elmentem innen szabad sem vagyok itt éltem sok-sok évet itt hagytam minden csepp mézet melyek megédesítették az … Olvass tovább
KIENGESZTELŐDÉS mintha mindig ugyanaz a madár szállna el az ablak előtt csak a hangját hallom már meg se nézem évek óta minden ugyanúgy van – lehet hogy az időt félreértem el kellene engednem a perceket repüljenek a végtelenbe ahol majd találkozunk a tévedések helyükre kerülnek mindenkinek aki bántott végre megbocsájthatunk
MEGTALÁLT VÉGTELEN mond hogy az álmok megvalósulnak igazak lesznek mond hogy az álmok gyönyörűek messzire visznek elrepítenek örökké élnek mond hogy a szépek még szebbek lesznek és hogy a fények életre kelnek ahogy életben tartjuk a reményt előkerülnek elfelejtettek és csendek őrzik a tiszta éjt órák és percek új időt keresnek meghosszabbodnak a nappalok rohanó … Olvass tovább
HOVA menedék a vers menedék az ima menedék a hit az élet minden pillanata menedék a perc menedék az óra nem állnak meg soha semmilyen módra – hova bújhatnál ha álmok követelőznek segítségül kit hívnál ha a vágyak sziklához kötöznek
nélkülem eget földet teremtettem mennyországot építettem a magas égbe embereket hoztam létre álmokat oltottam beléjük egy életre adtam hitet reményt sorsot megalkottam a szabadakaratot eget földet teremtettem a jövőt tűztem ki célnak tiétek lett a végtelen – ne gondoljátok kemény acélnak – érjétek el – nélkülem
könyörgés egy jó szóért ki ad enni ha éhezem ki takar be ha fázom összetéve két kezem hallja – e isten ha imádkozom hallja – e isten ha kérdezem tudja – e hogy válaszát várom kiben higgyek ha benne nem ő az életem ő a halálom ki emel föl ha elesem cipelvén keresztem kisebesedett vállamon … Olvass tovább
“kelj fel és járj” helyett új világot teremtek magamnak isten vagyok aki a többnél is többet akarhat a föld semmivé vált új életet alkot mennyország nélküli álmokkal hált csillagot igazi csodák várnak rád a “kelj fel és járj” helyett más két napból áradnak a fények aki erre jár hús – vér reményeket talál – a … Olvass tovább
isten nem teremt selejtet beléd másznak láthatatlan fények mögött kúszva fekete gének és mint a gépek átalakítják a percekből szőtt órákat ismeretlen szerkezetté amit az élet nem ismer föl emberségnek de elfogadja – selejtnek
dekadens mintha a világ dőlt volna össze mintha a halál szült volna új halált mintha az élet eladta volna magát a nem-létnek – a szó mondatokra nem talált lehetetlen kérdésekre keresik a választ nem lelnek történésekre nyelvtani szabályt nem találkoznak évek napokkal aki régóta egyedül van nem ismeri föl a magányt mintha a világ dőlt … Olvass tovább
emlékezni kell hagynám a régi verseket sutba dobva és írhatnék újakat csendeset szelídet hagynám a régi álmokat kitaszítva elhagyatva és újakkal tölteném meg a hétköznapokat de ami rég volt mint kísértet megjelenik már nappal is nem csak éjjel elhiteti velem hogy nem lesz szebb még a mennyország sem – ha emlékezni kell ne érjem be … Olvass tovább
a 12 hónap a január szemfoncsor-pattanásig jégvirág ha üvegzene sírdogál itt a február a március gömbnyakú sugár áprilisban a széllel csörgő hajam száll lepkecsapongású május bársonytántor június aranypor és márványharmat július sablongrimasz augusztus haláldömping palaszél a szeptember csuromkék és halványeső október áthatolhatatlan fehér ködbe zárt november jégcsapszakállú mozdulatlan – hó december
SKIZOFRÉNIA őrültek házába nem mehetek ahol az emlékek már semmit sem jelentenek ha fehér falakon nincsenek jelek eltévedsz hiába vezetnek vak hitek kinyomott szemekbe undorodva nézek megbomlott elmékbe hogy kerülne lélek látszatok kergetnek nem tudni hova álmokba kapaszkodva nem érhetsz oda ahol nem a káosz uralkodik a négyszög merev körré változik a skizofrénia elhatalmasodik a … Olvass tovább
ARÁNYLAG ÁRNYALATOK ember – pillanatok a pillanatban varázslatok megtalálhatatlan kapualjakban látomások változnak egésszé a részből álló folyókban állok kezdve a teremtéstől rád találhatnának altatódalokban gondolkodó gyermek hangok elkísérhetnének levegő után kapkodó zúgó harangok a szélben egy adott időben és térben – mint fél az egészben megérint a valóság töredéke ránk telepszik az ég kékje a … Olvass tovább
Ha elhagynak ha elhagynak az álmok is mi maradhat még ha minden igazgyöngy hamis és a tűz sem ég ha elhagynak vágyaid kinek mit ígérsz ha nincsenek barátaid jó szót kitől kérsz ha elhagynak szép emlékek is és csak a rosszak maradnak úgy gondolod mégis volt értelme múltadnak ha arra kelsz egy reggel hogy elhagyott … Olvass tovább
Bűn az élet hihetsz fényekben árnyakban a cserebogárban hogy egyszer tündérlánnyá változik hihetsz a halhatatlanságban hogy az örök élet öledbe hullik hihetsz hihető új kalandokban a fénysebességet megszégyenítő gondolatokban hihetsz a láthatatlan valóságban hihetsz az álmokban kevésben sokban annyi mindenben hihetsz hogy az elmondhatatlan hihetsz a lélekvándorlásban varázslatokban – mert hinni kell mint ahogy levegőt … Olvass tovább
Oltalom nem tudom hogy mondjam el amit el kellene mondanom – angyalt láttam egyik éjjel nyomot hagyott a friss havon szárnya volt és angyal arca mosolygott szüntelen álmainkat változtatta valósággá csendesen angyal volt és látszott rajta az isteni oltalom közelében lenni csoda hihetetlen alkalom elhittem hogy valóban van valahol egy más világ ahol állunk meghatottan … Olvass tovább