Budai János „kelj fel és járj” helyett új világot teremtek magamnak isten vagyok aki a többnél is többet akarhat a föld semmivé vált új életet alkot mennyország nélküli álmokkal hált csillagot igazi csodák várnak rád a „kelj fel és járj” helyett más két napból áradnak a fények aki erre jár hús – vér reményeket talál – a … Olvass tovább
isten nem teremt selejtet beléd másznak láthatatlan fények mögött kúszva fekete gének és mint a gépek átalakítják a percekből szőtt órákat ismeretlen szerkezetté amit az élet nem ismer föl emberségnek de elfogadja – selejtnek
dekadens mintha a világ dőlt volna össze mintha a halál szült volna új halált mintha az élet eladta volna magát a nem-létnek – a szó mondatokra nem talált lehetetlen kérdésekre keresik a választ nem lelnek történésekre nyelvtani szabályt nem találkoznak évek napokkal aki régóta egyedül van nem ismeri föl a magányt mintha a világ dőlt … Olvass tovább
emlékezni kell hagynám a régi verseket sutba dobva és írhatnék újakat csendeset szelídet hagynám a régi álmokat kitaszítva elhagyatva és újakkal tölteném meg a hétköznapokat de ami rég volt mint kísértet megjelenik már nappal is nem csak éjjel elhiteti velem hogy nem lesz szebb még a mennyország sem – ha emlékezni kell ne érjem be … Olvass tovább
a 12 hónap a január szemfoncsor-pattanásig jégvirág ha üvegzene sírdogál itt a február a március gömbnyakú sugár áprilisban a széllel csörgő hajam száll lepkecsapongású május bársonytántor június aranypor és márványharmat július sablongrimasz augusztus haláldömping palaszél a szeptember csuromkék és halványeső október áthatolhatatlan fehér ködbe zárt november jégcsapszakállú mozdulatlan – hó december
SKIZOFRÉNIA őrültek házába nem mehetek ahol az emlékek már semmit sem jelentenek ha fehér falakon nincsenek jelek eltévedsz hiába vezetnek vak hitek kinyomott szemekbe undorodva nézek megbomlott elmékbe hogy kerülne lélek látszatok kergetnek nem tudni hova álmokba kapaszkodva nem érhetsz oda ahol nem a káosz uralkodik a négyszög merev körré változik a skizofrénia elhatalmasodik a … Olvass tovább
ARÁNYLAG ÁRNYALATOK ember – pillanatok a pillanatban varázslatok megtalálhatatlan kapualjakban látomások változnak egésszé a részből álló folyókban állok kezdve a teremtéstől rád találhatnának altatódalokban gondolkodó gyermek hangok elkísérhetnének levegő után kapkodó zúgó harangok a szélben egy adott időben és térben – mint fél az egészben megérint a valóság töredéke ránk telepszik az ég kékje a … Olvass tovább
Ha elhagynak ha elhagynak az álmok is mi maradhat még ha minden igazgyöngy hamis és a tűz sem ég ha elhagynak vágyaid kinek mit ígérsz ha nincsenek barátaid jó szót kitől kérsz ha elhagynak szép emlékek is és csak a rosszak maradnak úgy gondolod mégis volt értelme múltadnak ha arra kelsz egy reggel hogy elhagyott … Olvass tovább
Bűn az élet hihetsz fényekben árnyakban a cserebogárban hogy egyszer tündérlánnyá változik hihetsz a halhatatlanságban hogy az örök élet öledbe hullik hihetsz hihető új kalandokban a fénysebességet megszégyenítő gondolatokban hihetsz a láthatatlan valóságban hihetsz az álmokban kevésben sokban annyi mindenben hihetsz hogy az elmondhatatlan hihetsz a lélekvándorlásban varázslatokban – mert hinni kell mint ahogy levegőt … Olvass tovább
Oltalom nem tudom hogy mondjam el amit el kellene mondanom – angyalt láttam egyik éjjel nyomot hagyott a friss havon szárnya volt és angyal arca mosolygott szüntelen álmainkat változtatta valósággá csendesen angyal volt és látszott rajta az isteni oltalom közelében lenni csoda hihetetlen alkalom elhittem hogy valóban van valahol egy más világ ahol állunk meghatottan … Olvass tovább
Minek nem értem nem értem de talán nem is kell semmit sem érteni ha lehet hinni minek a többi
Megmaradt ígéretek vége a nyárnak ami nem volt nyár vége az életnek ami nem volt élet a világnak is vége már ha nincsenek remények – álomból ébredek vagy az álomba visszatérek ha nincs mennyország ha nincs pokol mi lesz velem hogy derül ki mit mi indokol igaz volt-e amiben hittem vége a nyárnak ami nem … Olvass tovább
JELENTÉKTELENSÉGEK nem több nem is kevesebb nem jelent könnyűt nem jelent nehezet nem tűnik távolinak és nincs közel a horizont a határ közeleg mint egy jel nem jelent sokat nem jelent eleget egy küldetéssel felér ahogy nézem a kék eget aki elkísér nem fogja kezemet engem néz engem lát nem tudja nevemet fúj a szél … Olvass tovább
KIS HELYEN vissza kellene találnom oda ahonnan eljöttem értenem kellene amit sohasem értettem vissza kellene térnem ODA ahol a félelem terem egy kis bátorságért el kellene férnem kis helyen amit a sors kimért de nem lelem
1967 eszembe jutnak néha nyomasztó öltözőhelyiségek iszonyúan büdös fém öltözőszekrények a gyárudvar ahol söpörtem szenet lapátoltam és soha nem volt pénzem hogy valamivel olykor meglepjem magam
köszönöm szeretem a csendet mert beleférnek gyönyörű reggelek – álmodozni szeretek se korlátok se határok nincsenek szeretem a percet benne van egy élet az egész a részlet – lenni ha lehetek köszönöm köszönöm istennek az utolsó percben ha tudja az ember hogy elmegy örökre vigye magával mit máskor sose vinne ha tudja hogy onnan már … Olvass tovább
lili az én unokámnak van a legszebb arca mintha csak egy angyal arcocskáját örökölte volna az én unokámnak van a legszebb szeme most vált valósággá hogy a szem a lélek tükre az én unokámnak van a legszebb neve pedig ezreket hívnak így – unokámra mindenki irigy mert érzik hogy ők nem de mindent lát a … Olvass tovább
elrejtőzve árvább vagyok mint a legárvább árva nem találom helyem a világba’ dolgoznom kellene de ahhoz sincs kedvem ráadásul munkával soha semmire se mentem itt állok egymagam álmodozva csendről várom lesz-e olyan mit elképzeltem rendről találok-e valaha fényeket sötétben ami lehet miért lehetetlen üres feledésbe létem belefér-e utolér-e a halál mielőtt elbújnék előle
tél halott a kert – halott fák meredeznek az égre ágaik belekapaszkodnának a felhőkbe hátha elvinné őket oda ahol mindig nyár van ahol nem kell meghalni soha minden hajnalban hidegben térdig sárban
nómenklatúrák nem adott rá okot az élet hogy szeressem és nem adott elég időt sem hogy megértsem mit szeretne rohantak a percek egymást kergetve de nem értek soha semminek a végére nem ígértek semmit az órák kidőlt keresztek vártak a temetőben nómenklatúrák nem adott rá okot a halál hogy elfogadjam megszeressem a szakadék szélére állított … Olvass tovább