Bihari Enikõ Nyári kalandok Együtt napfűrdőztem az erkélyen, Növényeimmel kiket szeretek. Fel villantak néha zöldszínű levelek, S közöttük bújtak meg hűsítő szelek. Forróság égetett számtalanszor, S kívántam, hogy a nyár búcsúzzon. Hogy a szél az ősz hegedűjén játszon, Méz illatú nyár helyére az ősz ködöt hozzon. De a forró napokból bőröndbe is tettem, Ha elúszna a nyár … Olvass tovább
A múltunk fájdalmas emlékei Mélyen a csendben némán ballagok , és eszembe jutnak a fájó tegnapok. Amelyek még ma is megoldásra várnak , hiszen az emberek szívében, hatalmasra nőttek a homályos árnyak . A szépségek útja lefele vezetett, Összedőlni látszott egy tervszerű élet. A remény gyorsan elveszett és az emberi lét a szélben , csak … Olvass tovább
Volt egyszer egy láng Bennem is egykor lángok lobogtak, Emlék hamujuk ma is melegít. Emlékeim őrzik kopott házfalak, Arcom időráncán fájó könny szalad. Idővel a gyászt beindázta az élet, Tenyeremben mint egy hópihét, Boldog mosollyal őriztelek Téged. Fanyar időkben megédesíti lelkem, Mézízű emléked. Esőben állva zokogtam, azt hittem lemossa rólam az emlékeidet. De aztán az … Olvass tovább
Volt egyszer egy múlt Múltamnak fényét, a mának árnyéka takarja. Ám nem törte porrá emlékét, az idő rézmozsara. Órákban csüngő kis pillanatok, haladnak velem, Én pedig virágok közé hímzem, minden mézédes emlékem. Ajándék minden emlékem, s míg tart az életem, Gyűjtöm én az emlékeket, hogy a forró emlék hideg télben felmelegíthesse szívemet.
Volt egyszer egy emlék Múltam kútjából,most felhúzok, néhány vödörnyi emléket. Mert semmi emléket én ki nem dobhatok, Hiszen múlt nélkül én, nem is én vagyok. Minden redőmben,emlékek gyűrödnek, most a múltamban lapozok. Már fülembe muzsikálva csengenek, Mint szép távoli dallamok. Emlékmozaikokból szemezgetek, Gyöngysorrá fűzőtt emlékeim reám nevetnek. A múltnak fátyolán, A múlt vissza – vissza … Olvass tovább
Volt egyszer egy szerelem Mióta elmúltak boldog óráink, Csupán lopott percekből élek. Szívemmel hallom még csengő szavaid, Szíved dísze volt lelkemnek. Mint folyón a papírcsónak, Úgy foszlott szét szerelmünk is. Egy vízesés állt közénk, Ahol én voltam a levél,és te a kavics. Csöppnyi könyvtárából az emlékeimnek, Én Téged örökre kölcsönvettelek. Magányos fázós éjjelen, Magamra húzom … Olvass tovább
Boldogságos szerelem Csak most látom kedvesem, Hogy milyen magas és mély is a szerelem. Lelkünk összesimulva együtt rezeg, Sorsom könyvébe Te vagy a legszebb fejezet. Csodálatos ereje van igaz szerelmednek, Pillantásod által lelkem rózsakert lett. Virágokat bont derűs mosolya a lelkemnek, Szerelmed mely szívemig ért, csendben Kibontotta a fagyos lelkemet. Mint apró csillagok holdsugár csendjébe, … Olvass tovább
Húsvéti hálaének Bársonyos selyemben rügyeznek a fák, Húsvétillatott szór a napsugár. Tavaszi hálaének zeng remények sohaján, Új remény kopogtat húsvétnak ajtaján. Vérfoltos a töviskorona tövise, Könnycseppek szökknek a szemembe. Lepel alatt van a gonoszság. És megannyi vétkeink özöne. Ki a kereszten meghaltál értem, Bocsáss meg ha néha, ártatlanul megvádollak Téged. Néha fáradtan lapul testemben a … Olvass tovább
Őszi fénysugár Opálos napfény szelíden, Hajnali órák indáin felkapaszkodik. Reszkető kezével végigsimítva, A lehulott avarokra gömbölyödik. Hamvas szirmok között napfény lépeget. Fényének csókja, virágszirmot kényeztet. Száraz levél poros macskakővekről, napfényt sepreget. Fénylő napsugár cifra szikráit szűrik szelíd levelek. A sziklás domboldalon lágy fény csordogál, Ablakomon át porszemkeringőt csodál. Gyémánt kacagással fésüli haját, Egy kocós éjszaka … Olvass tovább
Osztálytalálkozó Fanni most állt és kinézett a vonat ablakán. Különösen érezte magát, hogy jókedve és öröme tartozékává teszi ennek a lendületes sebességnek, ennek a célvárosra irányított rakétának. Kicsit azért nyugtalan volt, de nem tudta megmondani, mi is volt ennek a pontos oka. Valami csodálatosan nagyszerű monotónia merengett mindannyiuk fölött. Felfokozott hangulatban, magasztos és ünnepélyes formációba … Olvass tovább
Igaz barátnőm rád találtam. Hatalmas világban, többfelé vándoroltam, De őszinte szívet sehol sem találtam. Szélnek eresztettem sok hamis barátot, s gyakran a keresést is feladtam, Igazán azt érezvén,hogy többé már másra nem találok. Végezetül teljesen magamra maradtam, De a hit, a bizalom , a reménység ismételten új ösvényt mutat. S bércek hegycsúcsán, hol a part … Olvass tovább
Találkozások Felidéződnek most bennem, Találkozások és életek. Felidéződik bennem múlt és jelen, Pillanatok amik bearanyozták az életem. Egy olyan világ, ahol még voltak találkozások, Élmények,beszélgetések, és új dolgok. Ahol összeértek kimondani kívánt mondatok, Ahol voltak még valódi emberközeli kapcsolatok. Sem a telefon, sem a levél nem elég, Találkozások kellenek, és kell a közelség. Kellenek a … Olvass tovább
Múltam, jelenem, jövőm Egy kicsit most magamról kiközvetítek A nagy globális univerzum felé, Rímelő szavakkal mit egy csokorba szedek Lelkem lángja, tűzesen emel az ég felé. Mint egy nagy nyitott könyv, olyanná leszek, Nagy térképlenyomatokkal a jövő nemzedéknek, Magam után hagyva egy jelet, Verseim által tán lelkem is megölelheted. Az éveim szép kis pillangóként egyszer … Olvass tovább
A vonat lassan elindult . Lassan haladt a csupasz vidéken . Tömötödött a szürkeség , sehol egy fény , csak pusztaság mindenütt . A hamuszürke alkonyat meg a vérengző szél a síkság felett , és a zakatoló vonat – mindenféle szagokkal tele – most ez jelentette az életet ezen a vidéken . Lászlónak eszébe jutottak … Olvass tovább
Tükörben 3. A múltam akár egy törött tükör olyan, néha csendben, magamban elsíratom. Törött darabkái néha megsebeznek nagyon. Nincs mit tennem, magam gyógyítgatom. Néha könyörtelenül megmutatja a valóságot, a fénylő tükör, néha egy döbbenet. Kéretlenül is sok mindent megmutat, és előcsalogatja a könnyeket, Egy tükör a mi életünk, Melyben ott van a valós cselekedetünk. Néha … Olvass tovább
Tükörben 2 A tükör bármilyen kelléknél, Gyakran hasznosabb, Az én tükröm nem azt mondja, Amit én hallani szeretnék, Hanem amit ő lát, Megmondva nekem mindig az igazat. A tükröm nem hazudik,nem is hízeleg, Őszintén megmutatja arcomat. Amelyet én soha tán, Nem mutatok meg ily őszintén a világnak. A tükröm egyedül az aki őszintén figyel rám, … Olvass tovább
Tükörben Néha gyermeki lelkem keresem benne, Néha meg fényt,napot, holdat, csillagot. Néha meg nem látok semmit benne, Mert annyira fátyolos. Ha a tükröm előtt olykor megállok, Néha túlzottan, sőt mókásan eltorzít. Néha rettentővé nagyít, Néha pedig csúfsággá rajzolja, Bármilyen kicsiny vonásomat is. Néha másít, néha torzít, Néha igazgat, néha megszépít. Néha a magasba felemel, Majd … Olvass tovább
Csodás festmény lett az ősz Vörösen izzanak a tegnapok, Elhalkult tájban, egyedül ballagok. Eső mossa arcom, domboldalon ősz suhan, Egy nyitott ablakon át, bús hegedű szólam, Megtöri a csöndet, s lágyan tovaillan Puha színes szőnyegen sétálva Hallom az ősz lépteit, A nyár lassan elalszik Színpompás takarót húzva magára, Halk neszezéssel, ősszé cseperedik. Vörös levéllepellel megágyazott, … Olvass tovább
Téli szimfónia Szivárványszoknyát fest a napsugár a harmatgyöngyökre, Didergő bokrok zúzmaradíszben várnak, a fagyos reggelre. Álmokat sodor a bíbor hajnal, Reggel lelkem ébredez, Hajnali csendben szusszan a reggel, Csodás színek tánca ez. A deres reggeli fény tétován csillan, Még visszabújna egy kicsit, Bársonyos színeket várt ugyan, De ma csak szürkén álmodik. Suttog a reggel, rózsabimbót … Olvass tovább
FÉNYBE SZŐTT EZÜST TELEHOLD Ébren tart az est ,telihold selymes fénye csillan a szemembe, mint méz úgy csordogál felhők közül a sárga telihold fénye. Ezüst köntösben büszkén kúszik fel a hegytetőre, fénye alatt éji könnycseppként csillan a tó tükre. Csillaghálóba hempereg a telihold, gólt lőtt neki az éjszaka, ablaknál állva égi fényedet nézem én megbabonázva. … Olvass tovább