Bihari Enikõ Fák karjain pihen havas csend selyme, Kicsiny hópelyhek kapaszkodnak össze. Fehér áldás hullt alá az égből a földre, Kisebbek, nagyobbak boldog örömére. Csipkefehér csend fedi be a tájat, Gyermeki lelkek boldogan kacagnak. A hó alól észrevétlen hóember kacsintgat, Csendben várakozik még a lábnyomok alatt. Vidáman csivitelnek nevető gyerekek, Hóbundába öltöztetve hóembert építnek. Hófödte fehér tájoncsillognak … Olvass tovább
Ékköves öltözéket sző a pirkadat, Mától krizantém illatot lengedez a fuvallat. Az őszi égbolton ők már fényként ragyognak, Krizantém, gyertyaláng őrzi az álmukat . Ma a hűvös márványon gyertyalángok mellett, Emlék melengeti a keserű szíveket. Mécses fényei útján ma a könnyeket , Angyalok viszik tovább az égben élőknek. Szemek kristálygömbjein fájdalmak rejtőznek, A rideg föld … Olvass tovább
Az ősz varázslata Hideg szél fütyül, levelek szállnak, Puha ágyat vetnek az álmodó világnak. Levél forogva a szél szárnyán szunnyad, Aranyló levelek vidáman táncolnak. Levelek közé hullt tócsa tükrébe, Néz sok üres, kies faág. Fákon pislogó őszi napsugár, Most lelkem és szívem járja át. Virágok szirmain harmatcseppkönnyek, Szárnyat ad a szél a lehulló levélnek. Szürke … Olvass tovább
Mikor elvész a varázs Mikor úgy tűnik, összeomlik minden, Mikor az életed sötét és fény benne nincsen. Amikor már nem hiszed, hogy az életed, Vezérli egy Mindenható Isten. Akkor nem látod, hogy a világ, apró csodákkal van tele. És kétled hogy a hit fényt hozhat szívedbe, ami miattunk az égből szállt alá a földre. Akkor … Olvass tovább
Hallottak napján Kik egykor arcok, szempárok voltak, Kik velünk együtt nevettek és sírtak. Ma emlékezünk, mikor a fények kigyúlnak, Emlékgyertyák lángjain itt marad a bánat. Lángok vonják szeretettel körbe a sírokat, Apró gyertyák közt, emlékek maradnak. Mécsesek őrzik a nyugodt álmokat, Virágok szirma hull, bánat lángja gyullad. Ma a csendes könnyek fájón peregnek, Mint a … Olvass tovább
Emlékezem A képzelet nosztalgiázik most velem, Csillagok őrzik álmaim, emlékezem. Viharos emléktengeren ring az érzelem, Felejteni mindent sikertelen küzdelem. Tegnapok képe csillan, időgép repít Szívem nem akarja, de ő csak visz. Rosszat is jót is elém vetít, Szívdobogva felsír a lelkem is. Fájón gondolok vissza most a múltra, Emlékek súlya, a vállaimat nyomja. Messzire repít … Olvass tovább
Emlékmorzsáim Emlékek hátárán szabadon szárnyalok, Múlt homályában pihenve lazulok. Egy emlékhez jár vissza sóhajom, Emlékmorzsáim lelkem dalaként óvom. Néhány kedves emlék olykor felvirrad, Lelkemre varrt emlék néha felszakad. Némán merengve, egy fényképet nézek, Messzire repít el most a képzelet. Vigyázva a múltra emlékezni kezdek, Suttogva játszva mesél a képzelet. Ám sajnos, hogy a Múlt csenddé … Olvass tovább
Amikor az álmok valóra válnak – Ti mennyire hisztek az álmokban? – kérdezte Tifani a barátaitól a karácsonyi vacsora elfogyasztása után. – Én nem hiszek bennük – jelentette ki Gellért nyomatékosan. Ezek gyermeteg dolgok. – Hát én azt hiszem, hogy egyes álmok jóslatszerűek és különleges jelentőségük van. Néha a jövő mutatkozik meg benne. – mondta … Olvass tovább
Vasárnapi ébredés Borús reggel borzongva remeg, Ködfátyol ring a városka felett. Ablakomon legördül egy könnycsepp, Eső ébreszti álmatag lelkemet. Átsiklik a hajnal a pilláim fellett, Nyitogatja álmos szemeimet. Esővel csókol, várja ébredésemet, Átölel a fénye s én vígan ébredek. Ölelve átkarolja vacogó testemet, Kifésüli a hajam, lágyan, selymesen. Parazsán lassan a csillagok eltűnnek, Magam megadva … Olvass tovább
Búcsúzik a hajnal A fény ébredését nézem csendben, Mely álmos szemekkel ébred. Alvó fűszálak között puhán lépked, Útjában mindenütt gyöngy csillan meg. Még látszik a csillag a háztetők felett, De hajnali körútján a város ébredez. Lángjának ragyogása elűzi a félelmeket, Csupasz ágak közé is dalt csempészett. Fényt hozott ő végtelen tenyerében, Csókja nyomán,reggel piroslik az … Olvass tovább
Ébred a hajnal Ébredez a hajnal hűvős a mosolya, Szelíd színekben bomlik ki haja. Igazgyöngyként ragyog fel sóhaja, Új nap kezdődik fény csorog a tájra. Hajnal pírja csillan a leveleken, Kakasszó hasít a pirkadati csendben. Hajnali csendbe csicsergés cseppen, Bomlik a pirkadat őszi színekben. Éledez a fény a horizonton át, Fénykard szeli át az éj … Olvass tovább
Ébred az őszi reggel Selymes ködpaplan alatt, csendben, Hintázó őszirózsa ébredez. Ásítozva, botladozva , Aranyló hajú ősz neszez. Gyönggyel díszít minden virágomat, A reggeli pirkadat. Álmos és fázós reggeleken, Hűvös fuvallat simogat . Őszi nap köszöntött ma reggel, Illata átitatta a lelkemet. Fénye, színe igazi káprázatot festett, Átölelve felébresztett. Köppenyembe bebújt kávézás közben, így fogja … Olvass tovább
Könyvek szeretete Könyvespolcomon bölcsen állnak, Bőrkötésbe fűzött vágyak. Képzelet szárnyain messzire szálltam, Könyvet belőle én így alkottam. Szerettem mindig a hófehér lapokat, Éltettem bennük mindig a szavakat. Hosszú éjszakákon hű társaim voltak, Esténként altattak,szép meséket súgtak. Édeni illatuk végigsímitott lelkemen, Hallottam daluk muzsikálni nekem. A betűk szépek voltak, Akár a csend a lelkemben. Szépséggel csodálkoztam … Olvass tovább
Búcsú a fától Kifakult levél némán bánkódik, A fától most éppen elbúcsúzik. Bánata őt a föld felé húzza, Szédülve lassan , hull a szakadékba. Fuvallat karján táncot lejtve, Sóhaját a szél viszi el messze. Némán hull alá a nedves földre, Az elmúlás keze őt is táncra kérte. A reszkető fára arany talárt terít, A lemenő … Olvass tovább
Zenél az ősz hangszere Sárgán zizegve hullnak a levelek, Búcsúzva a fától, táncot lejtenek. Zizzenve zenél,lágyan zengedez, Színes hangszere ez az őszi szélnek. Szél levelet sodor s visz a végtelenbe, Színes nyakéket dob az ősz a földre. Avar alatt él tavasznak reménye, Megfáradt levél lelke sóhajt a szélbe. Szél táncra kéri fel a leveleket, Kik … Olvass tovább
Röppen a szélben aranyló levél Bús ágakon még tétován dülöngél, útját keresve néhány falevél. Fázós levelek ide -oda röppenek, ritkuló fák közt sétál az őszi szél. Sepri az őszi szél a levélszőnyeget, mélybe szédülnek félős falevelek. Az ősz örök hírnökei némán peregnek, Minden levél egy szívként lüktet. Ősz tündére a lábamhoz gördített, megannyi aranyló levélérmeket. … Olvass tovább
Búcsúzik a nyár Az ősz nevetve játszani szólít, Lábam elé hulló leveleket gurít. A fától most csörrenve búcsúzik, Nem sír és nem is szomorkodik. Kacér őszi nap kacsintgat kicsit, Lassan hulló leveleivel kaput nyit. Lábam elé színes szőnyeget terít, Avardunyha alatt forró nyár fekszik. Egy kis levél, míg földet ér álmodik, Ég és föld között … Olvass tovább
Nyári kaland Rég az ideje, hogy minden egyes esztendőben, legfőképpen nyáron de megesett, hogy tavasszal és ősszel is itt ezen a helyen állítottuk fel a kempingjeinket. Tízenhat évvel ezelőtt, késő estére érvén egy pontos helyre igyekeztek kempingezni a szüleim, négy autóval, négy családdal , ám ott azt mondták hogy már nincs hely ennyi ember számára, … Olvass tovább
Nyári kalandok Együtt napfűrdőztem az erkélyen, Növényeimmel kiket szeretek. Fel villantak néha zöldszínű levelek, S közöttük bújtak meg hűsítő szelek. Forróság égetett számtalanszor, S kívántam, hogy a nyár búcsúzzon. Hogy a szél az ősz hegedűjén játszon, Méz illatú nyár helyére az ősz ködöt hozzon. De a forró napokból bőröndbe is tettem, Ha elúszna a nyár … Olvass tovább
A múltunk fájdalmas emlékei Mélyen a csendben némán ballagok , és eszembe jutnak a fájó tegnapok. Amelyek még ma is megoldásra várnak , hiszen az emberek szívében, hatalmasra nőttek a homályos árnyak . A szépségek útja lefele vezetett, Összedőlni látszott egy tervszerű élet. A remény gyorsan elveszett és az emberi lét a szélben , csak … Olvass tovább