Bihari Enikõ Fényben tündöklő drága Szűzanyánk, könyörögj értünk, tekints le ránk. Szeretteinknek add át az emlékezés lángját, Őket pedig fogd kézen a menny kapuján. Szív dobban csendben, lobog a gyertya, az ég is mintha ma könnyben állna. Vedd oltalmadba mind, kik elmentek, s már az Úr szavában csendben pihennek. Simítsd meg, Anyánk, a bús szíveket mely gyermekeid … Olvass tovább
A kisvárost sűrű, nehéz köd fedte be azon az estén. A levegőnek fémes íze volt, mint a vihar előtti pillanatoknak, és a lámpák sápadt fénykarikái alig vágták át a homályt. A templom tornyában rekedt harang rozsdás csöndje ránehezedett a házakra, mintha maga az idő is visszafojtaná a lélegzetét. A főtér közepén, a régi szobor talapzatánál … Olvass tovább
Egy férfi áll a végtelen idő előtt, s gondolkodik a múló percek fölött. A mutatókat lassan visszanyomná, mintha az a szíve dobbanását fogná. Megállna minden: szó, szél, pillanat, s a csendben újra élné, ami maradt. Az elszállt perceket, gyermekkacajokat, a szinte elfeledett boldog napokat. Megtenném én is? Talán, ha lehet, hogy újra lássak egy-két kedves … Olvass tovább
A föld illata eső után Csend hullt az égből, mint szelíd ima, zápor csókolt ma minden árva ágat. A föld is fellélegzett új életet adva, mikor a felhők lassan tovaszálltak. A porból feloldott minden emléket, a világ megtisztult, új fény született. A szél karján az eső illat-táncot lejtett, a Föld megköszönte hálásan az égnek. Pára … Olvass tovább
MEGJELENT: Bihari Enikő: Szívem húrjain c. könyve! Oldalszám: 140 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/bazsalikom A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél. Amikor eljön az este és elcsendesedik a külvilág, álom terül ránk, angyalok szállnak át felettünk, vigyázva a csendet, nyugalmunkat. Bihari Enikő kötetében így foglalhatjuk össze azt a nyugodt, … Olvass tovább
Az univerzum titka mélyen rejtőzik, Csillagfényben úszva, szívekben lakozik. Fekete űr mélyén, hol bolygók táncolnak, A végtelen csendben titkok lapulnak. Egy világban, mi örök, és mégis haldokló, A fényév távolsága, rejtett dimenzió. Hol a tér és az idő csak emlék, illúzió, A végtelen kozmosz egy csodálatos folyó. Szupernóvák fényében, csillagpor ragyog, Galaxisok ölében, gyémántként csillog. … Olvass tovább
A nap már lebukóban volt a hegyek mögött, amikor Júlia megállt a régi kőhídon. A nyári este langyos szellője finoman simogatta az arcát, de ő szinte semmit sem érzett belőle. Tekintete a mélyben csordogáló patakra szegeződött, mintha az ott hömpölygő víz magával vihette volna mindazt, ami nehezítette a lelkét. Aznap éjjel nem tudott aludni. Az … Olvass tovább
Anyánk asztala csordultig van tele, Ahányat lépsz, annyiszor csókolja Lábadat meg Földünk fáradt teste. S ahelyett, hogy meghálálnánk, Csatát vívunk ellene, Pedig földi Mennyországunk Bizony, védnünk kellene. Nehezen szuszog, könnybe lábad szeme, Ott él még mindig a remény irántunk benne. Hogy kicseréljük az égőt a villanykörtéjében, Hisz nemsokára kiég s elhalványul fénye. Még mindig határtalan … Olvass tovább
Remegő kezek pihennek kezemben, Az évek elszálltak felette csendben, észrevétlen. Könnyű léptű órák, percek elsuhantak vele régen, De tudja, hogy magához öleli lágyan őt az Isten. Szemei alatt múltja összegyűjtött búja, derűje, Az idő kietlen domborzatot rajzolt már szép kézfejére. Ősz haja, fehér tincsekre festve az idő ékszere, Halántékán az ősz virít, de csupa nyár … Olvass tovább
Ha emlékeid közt járva merengsz a múltadon, Hisz néha te is vissza-visszajársz, jól tudom. Ha újra kopogtat a múlt az ajtódon, A tegnapok emléke, vigyázz, börtönbe ne zárjon! Nem zárhatod be múltad minden ablakát, Mert néha végig kell járnod újra az emlékeid útját. Hogy megtaláld elveszettnek hitt reményed fonalát, Hol kisimulnak a gondok, és nincsen … Olvass tovább
Melyik ember ne keseregne, melyik ember ne sírna, Nekem is néha arcom a bánat könnye marja. Kín, gyász a lelket gyötri, éle tőrként átjárja, Tengernyi gyötrelemtől visszük terhünk roskadozva. A fel nem dolgozott gondok, az életünkben kapott mély sebek Nehezen gyógyulnak be, s belülről marják a lelkünket. Néha egy szó felszakítja az elnyomott emlékeket, Kiengedve … Olvass tovább
Vékony húr vagyok az időnek hárfáján, Sorsom egy festmény a létezés vásznán. Lelkem törékeny, mint egy vékony porcelán, Életem sodródik az idő folyóján. Mint éji eső, annyi az én létem, Mely egy reggel páraként elszállhat velem. Születésem óta csak fogy az életem, S egyszer lepereg, mint homok az üvegben. Az életem nemcsak egy szép költemény, … Olvass tovább
MEGJELENT: Szőcs Éva: Lelkem rezdülései c. verseskötete. Oldalszám: 120 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: A kötet megrendelhető, megvásárolható Bihari Enikőnél: https://holnapmagazin.hu/profile/bazsalikom Szőcs Éva versei az élet pillanatain vezetik át az olvasót, amiben mindenki talál valami melegséget, szépet. Költészetében örökérvényű gondolatokat fogalmaz meg és őszintén, érzelmesen ír a természet, … Olvass tovább
MEGJELENT: Bihari Enikő: Összetartozunk c. interjú kötete versekkel, novellákkal! Oldalszám: 500 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/bazsalikom A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Papíron kanyarognak szép gondolatok, A bimbózó csendből jön minden szavatok. Remények, csodás versek, múzsák és dalok, A lelkekhez hozzáér arany tollatok. Virágsziromként fújja a szél lelketek, … Olvass tovább
Tó partján hol átölelt a csendes harmónia, Hol hullámokon a pillanat fényszimfónia. Befelé próbáltam nézni önmagamba, Mikor Rámsimult a béke, és fejét vállamra hajtotta. Szótlan szívemen lágyan ringatózott, Láthatatlanul szőtt lelkemre dallamot. A hozzám bújó csend barátként hallgatott, Majd dalolni kezdve utat mutatott. Szirmát feldúlt szívemen puhán kibontotta, Nem vagy egyedül! : halkan suttogta. Én … Olvass tovább
Téltemetés Farsang farkán Búcsút int a tél, előkerülnek víg maskarák, Szalmatüzek gyúlnak, mindenhol áll a bál. Farsangot ülnek, folynak a nagy, víg lakomák, Űzi a telet sok-sok muzsika, tánc, mulatság. Vízkereszttől húshagyókeddig áll a bál, Jelmezes a forgatag, és jókedvű a felvonulás. Táncmulatság, fánk, bor, nagy evés és ivás, Tavaszt várja mind az álarcos bolondozás. … Olvass tovább
Áll a bál A tavaszvárás örömünnepe Február a farsangok színes időszaka, Vidám bálok, lakomák, mulatságok sorozata. Vérpezsdítő dal, tüzes tánc a telet búcsúztatja, Székely pár, magyar pár mind a tavaszt várja. Álarcos csoportok járják a falvakat, Zajos vigalommal űzik el a téli napokat. Bőségre késztetve ébredő természet anyánkat, Bőségesen esznek, isznak, örömtáncot járnak. Büszkén, énekelve … Olvass tovább
Tükörkép A múltam, akár egy törött tükör, olyan, Néha csendben, magamban elsiratom. Törött darabkái néha megsebeznek nagyon, Nincs mit tennem, magam gyógyítgatom. A tükör bármilyen kelléknél hasznosabb, Az én tükröm soha nem azt mondja, Amit én hallani szeretnék, hanem amit ő lát, Megmondva nekem mindig az igazat. Néha ádázan megmutatja a valóságot, A fénylő tükör … Olvass tovább
Egy új esztendő vár, lassan elindulok, Kapuja nyitva áll, rajta átsétálok. Poggyászomba csak a jóból csomagolok, Utoljára visszanézek, a múlttól elbúcsúzok. Isten előtt most is meghajtom a fejem, Köszönöm neki mit megadott nekem. A sorsom harcain engedj tovább lépnem, A Jóistent én most is erre kérem. Gyorsan és hangosan peregnek a percek, Eljön egy új … Olvass tovább
Fák karjain pihen havas csend selyme, Kicsiny hópelyhek kapaszkodnak össze. Fehér áldás hullt alá az égből a földre, Kisebbek, nagyobbak boldog örömére. Csipkefehér csend fedi be a tájat, Gyermeki lelkek boldogan kacagnak. A hó alól észrevétlen hóember kacsintgat, Csendben várakozik még a lábnyomok alatt. Vidáman csivitelnek nevető gyerekek, Hóbundába öltöztetve hóembert építnek. Hófödte fehér tájoncsillognak … Olvass tovább