Bihari Enikõ Összes megtekintés: 37
Összes megtekintés: 37 Ismeri – e valaki a csendmadarat ? Csak időnként bukkan elő, s kevesen látják. Olyan akár egy kísértet, amely éjszakánként, sötét csillagfényes virradatban, hang nélkül, csendben tovasuhan. Engem egykor sokat hajszolt ez a madár. Tízenéves, kamasz kislány voltam. Nyaranta elvittek a nagyszüleimhez vidékre, és én mindig jókedvűen és gondtalanul mélyedtem bele a háborítatlan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 31
Összes megtekintés: 31 A remény ami mindig él Ha romba szakadnak a legszebb ábrándjaid Bizakodásaid el ne hagyjanak, Mert gyakran a legfestőibb virágok is, A romok fölött nyílanak. Ami megtörtént , megtörtént Eltörölni nem lehet, Csak hagyni kell , hogy ezután A dolgok tovább menjenek. A remény a tervek kezdete Feltétel nélküli bizalmat és hitet jelent … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Mesélő:Nem is olyan régen a falunkban élt egy zavart elméjű ember , akit a falubeliek csak a Falubolondjának hívtak. Szegény senkit sem bántott , szelíd volt akár egy őzike , egyszer mégis elvitték egy elmegyógyintézetbe , hogy egy kicsit visszaadhassák elmebeli épségét , ám próbálkozásuk sikertelen volt. Hazaengedték hát a faluba , ahol … Olvass tovább
Összes megtekintés: 31
Összes megtekintés: 31 Ezerszínű fátylú ősz tündére köszöntelek Betoppant az ősz, aranysárga bőséggel kényeztet, Jött és szépre festett mindent, erdőt, kerteket. Tóvizén a tarka falevél őszi gondolaként tovaevez, Díszruhájukat vetkőzték le a csupasz fák, szőnyegnek Kockás takaró,kicsinyke terasz, gőzölgő tea, őszi hangulat, Rozsdaszínű lombokat simogat az ősz, a fakó ég alatt. Tuják csipkéin ringó harmatcseppekre őszfényt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 51
Összes megtekintés: 51 Imre szinte azonnal az irodalmi fakultás dicsőségévé vált . Ám sötéten ütött el kollégáitól , mint Lucifer az éden angyalaitól . A pad és az emelvény közötti párbeszédben meghonosította a kicsúfolást , sőt , mi több , a keserű ironiát . A többiek elmélkedése olyan volt , mint a betűkkel teleírt papírhalmoké , … Olvass tovább
Összes megtekintés: 33
Összes megtekintés: 33 Nyugovóra hív az alkony Helyesel a nyár, pipacsmezö bársonyán alkony lépeget, fehér kócsagok merészen pöttyözik a batikolt eget. Rőt-vörös ágyon csipkézett felhőfodrok , esthajnal szendereg, letakarták a napot , beesteledett. Fény és az árnyék az alkonyat kapujában ,most cserél helyet. Langy alkonyatban árnyalatnyi csendeken szemem nyugtatom , fogynak az álmok és ráébredek arra … Olvass tovább
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Néhány évvel ezelőtt , barátnőmmel együtt egy nagyobb munkába fogtunk . Hosszú listát állítottunk össze a beszerezendő holmikról , hiszen igen hosszú útra indultunk .Városról városra , faluról falura jártunk , a hamis és veszélyes próféták felkutatása volt a célunk,ezt a témát választottuk tanulmányunk középpontjául . Hihetetlen , hogy egyes emberek milyen könnyen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 85
Összes megtekintés: 85 Csend és vihar Viruló lombos sövények, színpompás kiskabátot öltenek, Véget ért a nyár, hűvős ősz közeleg. Villanyoszlopon az őszt hirdeti a gazdátlan fészek, Hangszer nélkül néma nyugalmával beszél A varázslatos, csendes természet. Tó vízén a nap folyékony aranyként remeg, Csend és béke nyugtatja lelkemet. Menj ki te is egy kicsit a természetbe, és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Szomorúfűz Mint egy mélabús elhagyatott lányka, a szomorú fűzfa kedves aprócska tó partján, álldogál sírdogálva Dúsan és buján lehajló ágai, mint árvalánynak haja, vékony levele, vélt gyötrő szenvedését gyászolja. A bánat szimbóluma,egy földbõl fakadó sóhajtás, levelén a gyöngyharmatcsepp,a szívbõl jövõ vágyódás. Szüntelenül siratja a szomorúságát a nagyvilágnak, könnycseppjei talán egyszer igazgyöngyé válnak. Kecsesen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 37
Összes megtekintés: 37 Az óra elütötte a tizenkettőt. A ragyogó hold alatt a város elsüllyedt, álmának kristálytiszta vízében. Márk az ablakpárkányon könyökölve, már régóta nézte a tavaszi éjt, mely üde orgonaillatot árasztott. Olyan volt, akár a tükrök közé szorult ember, aki ablakot keres, hogy levegőhöz juthasson. Homlokát a párkányra ejtette, melléből néha fullasztó nyöszörgés tört fel. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 49
Összes megtekintés: 49 Tavaszi zsongás Höbörgő, zsémbes vén tél, vállára tarisznyát kötött, Irgalmatlan, ádáz hideget lehelve, porrá dermesztette a ködöt. Ám a sziporkázó napsütés már lágyan simogat, Langymeleg hígitja a parányi hópihéket, hókristályokat. Napfény kelti téli álmából az erdőt, termőföldet, legelőket, Meghátrál a rideg tél, és színpompát ölt a kikelet. Kitárják tündérszép szirmaikat a virágok díszesen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 31
Összes megtekintés: 31 Déli egy órakor szállt fel a repülőgép fedélzetére . Kényelmesen elhelyezkedett a fotelen , és haza gondolt . Valaki hazavár . . . Ettől a gondolattól visszanézünk , amikor elmegyünk otthonról , és felemelve fejünket , lépteinket megszaporázzuk , amikor hazafelé tartunk . Valaki vár ránk , valaki önkéntelenül is remegést kelt a … Olvass tovább