Demény Beáta A sült hóember Egy őszi este elaludtam, téli reggel ébredtem. Kinéztem az ablakon, és ámultam nagyon. az éjjel a fák fehérbe öltöztek, a háztetők süveget öltöttek. Gyermeki izgalommal került rám, a kabát, és a csizma. Seprűt ragadtam, hogy a lépcsőt letakarítsam. Holle anyó nem volt lusta, meg volt a mustra. Adott bőven munkát, hideg festett … Olvass tovább
Ébresztő! Ébredjetek emberek! Hisz árnyékot kergettek. Ébredjetek emberek! Mérgezik a testetek! Ébredjetek emberek! Ellopják a lelketek! Ébredjetek emberek! Hazugságban hisztek! Ébredjetek emberek! A sötétségbe visznek. Ébredjetek emberek! Örök élet vize nincs! Ébredjetek emberek! Szíved a kincs! Ébredjetek emberek! Életed csak te mentheted!
Ülök és figyelek Csak ülök és figyelek, hogy susognak a levelek. Szél karmester irányít, Nap halványan világít. Ég tüze lankadóban, nyár heve múlóban. A bőkezű természet gyermekeit osztja, ki begyűjti, nem lesz télire gondja. Itt van hát a szüret, majd jöhet a szünet. Isten ecsetet ragad, zöld már nem marad. Vásznára sárga, barna vörös vegyül, … Olvass tovább
Nyári kaland Érik a ropogós cseresznye, hej, de magasan van a fa teteje! Létrára kell mászni, nem lehet tovább várni. Csalogatnak a piros szemek, hogy belőlük jó sokat egyek. Kosár kerül a kampóra, jócskán tele a tartalma. Nyúlok egy ághoz, még alig érek a fához, mikor a létra megunja a munkát, s földre küldi, mind … Olvass tovább
Ki ő? Lovag ül gebe nyergében, kardot tart a kezében. Szerelem a szívében, kalandos reményében. Szél borzolta testében, Cínea dúl lelkében.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és túl, történt, amit most elmesélek. Ha hiszed, ha nem, ez az igazság. A szél súgta- búgta a nagymamáknak, hogy bújjanak el, mert jön az ordas farkas, aki olyan éhes, hogy felfalja a nagymamákat. El is bújtak szegények. Hiába csalogatott a Nap aranyló sugaraival, a nyíló … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, talán az üknagyanyám még emlékszik rá, volt egyszer egy tarka-barka királyság. Tarka- barka királynak nem született fiú utódja, csak egy aranyhajú leánya. Ő volt a király szemefénye, minden boldogsága. Leánykáját a legszebb ruhákba járatta, ékköveinek se szeri, se száma nem volt. Nem tudott olyat kívánni, amit apja ura ne teljesített … Olvass tovább
Rigó Robi Rigó Robi, rugó lábán, Hintázik a fatörzs hátán. Fejével fordul, Tollával borzol. Apró szeme érzékeli, Hogy a gazdasszony kémleli. Fel is röppen egy- kettőre, Oda fel, a háztetőre, Ahol Szemi a macska jár, S hamarosan rátalál. Örül a macska, Hogy ebédre kapja. Igazi ínyenc falatnak ígérkezik, Mikor a hús megérkezik. Nem kell hozzá … Olvass tovább
Találkozások Találkozott a nap, meg a délnyugati szél, arcomat simogatva ringatva zenél. Tavasz illat virág szirmot ringat. A nap langyos sugara, életet lehel a talajba. Föld alatt csírázik a mag, alvó lelke erőre kap. Szól a rigó torkából a vidám dal, amit leendő társa is meghall. Találkoznak ők tavasszal, viszik az életet magukkal.
– Mondja édesapám, merre van az Üveghegy? – Üveghegy? Fiam, az csak a mesékben van! – Én bizony ennek utána járok! – Azt jól teszed fiam. – Elmegyek az öreg táltoshoz, ő biztos tudja. Ezzel búcsút intett apjának, aki csak meredten nézett fia után. Égett a tűz, a táltos ült és nézte. Teste itt, a … Olvass tovább
Egy dermesztő viharos éjszakán, a világmindenség sötétje versenyre hívta a fényt, melyikük az erősebb? Gondolta magában, ebben a viharban egyetlen láng sem lesz képes égni. Fekete száját, gúnyos vigyorra húzta, olyan biztos volt a győzelmében. – Én vagyok a tengerek mélye! – mondta a sötétség. – Én pedig, az egek kékje! – felelt a világosság. … Olvass tovább
November végi köd és sötétség, az elmúlás dermedt mozdulatlansága mered be az ablakon. A halál szelével félelemben tartott emberek lelke didereg vackaikban. Isten fia Jézus erőtlenül csüng a kereszten. Vajon miért nem az isteni minőséget, az ember szeretetét, az igazságosságát, a gyógyító csodáit éltetik? Törvények? Miért távolodtak oly messze Isten törvényeitől? Sötétség imádók, robotemberszörny gyártók … Olvass tovább
Levélen a tollpihe Gyertyafénynél pennát mozgat egy kéz, gyöngybetűkkel a levél mindjárt kész. Serceg a papír, ahogy a toll ír. Tartalma fontos e levélnek, írója szavai szépen zenélnek. Ujja tintától foltos, de ez most nem fontos. Tollpihe száll a papírra, mire írója üzenetét megírja. Már csonkig égett a gyertya, az alkotó fejét álomra hajtja.
Tíz éves forma leányka voltam. Télen, amikor a falu házainak ablakairól még a zsaluk sem nyíltak ki, petróleumlámpa fényénél mondtuk el az esti imádságot. Bizony korán kerültem ágyba és igencsak jól esett bebújni a frissen tömött libatollas paplan alá. Reggelente zörgettek a gyerekek, a Julcsi meg a Marcsi, a Pisti meg a Palcsi, ugyan menjek … Olvass tovább
Vihar és csend Még dermed a csend, feszültség vibrál. Sötét sejtelem. Jaj nekem! Érzem valami készül, a világ feketén kékül. Börtönbe zárt lelkek, szabadságért zengnek. Valami készül, valami készül. vajúdva szül az igazság, vihar mosta gazság. S újra csend valahol bent. Béke és szabadság!
Őszi levelek Még nyár van, e hazában, az égi tűz még paradicsomot érlel, de az ősz már bebocsátást kérlel. Gazdag még a levél klorofilban, de hamarosan elfárad, és az élet belőle kiszárad. Én egyre csak figyelek, hogyan változnak a levelek. S mikor, hajnalban didereg a lehelet, lehullanak a levelek. Figyelek, csak figyelek, ajtómon kimegyek. A … Olvass tovább
Mi ez? Nyakadon hordod, de nem sál. Elválaszthatatlan két testvér. Az egyik realista, és praktikus, a másik művészi, és muzsikus. A bal verbális, a jobb vizuális, terveket gyárt, míg párja ötleteket ont, analizál, részekre bont. A másik az egészet látja, a képek jó barátja. Hideg logika a bal dolga, míg a jobb az intuíciót tolja. … Olvass tovább
Szabadság Sugár koronával fejemen. a melegtől izzadt tenyerem. Álmodozva baktattam búza tenger partján a csodából kaphattam. Encián kék virágok színesítik e világot. A levegő áll, csak a pillangó száll pipacs fodrán hintázik, gondtalanul mélázik. Megállt az idő. Széna kazal csalogat, süppedős fotel ő. Arcomat szelíd szellő csókolja, a delelő nap barnítja. Behunyom szemem, hogy az … Olvass tovább
Éjszaka Éjkirálynő fátyla, ráborult a tájra, csillagok kacsintanak, amíg a hegyek alszanak. Az éjszakai égen Hold vigyorog szépen. Zümmög a csend, milyen jó itt bent a paplanos ágyban, álomban jártam. Paripa húzta a Göncöl szekeret, szél pörgette az ezüst kereket. Augusztusi hullócsillag reményeket megcsillant.
Ilyen szép a világ A határtalan természet, az élet filmje. madár fütty az élet zenéje, gyümölcs az élet íze, éltető anyaföldben az élet kincse, tavaszi virágillat, az élet illata, életet ad a Nap sugara. Szép, ami élő, bizony nem gép ő. Aki ezt gépen keresi, ő az életet nem leli.