Karantén történetek: Tizenötödik történet: Piroska, nagymama, a fekete rigó és a salátaboglárka

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és túl, történt, amit most elmesélek. Ha hiszed, ha nem, ez az igazság. A szél súgta- búgta a nagymamáknak, hogy bújjanak el, mert jön az ordas farkas, aki olyan éhes, hogy felfalja a nagymamákat. El is bújtak szegények. Hiába csalogatott a Nap aranyló sugaraival, a nyíló … Olvass tovább

Egyszer volt: Huszonkettedik történet

Egyszer volt, hol nem volt, talán az üknagyanyám még emlékszik rá, volt egyszer egy tarka-barka királyság. Tarka- barka királynak nem született fiú utódja, csak egy aranyhajú leánya. Ő volt a király szemefénye, minden boldogsága. Leánykáját a legszebb ruhákba járatta, ékköveinek se szeri, se száma nem volt. Nem tudott olyat kívánni, amit apja ura ne teljesített … Olvass tovább

Rigó Robi

Rigó Robi Rigó Robi, rugó lábán, Hintázik a fatörzs hátán. Fejével fordul, Tollával borzol. Apró szeme érzékeli, Hogy a gazdasszony kémleli. Fel is röppen egy- kettőre, Oda fel, a háztetőre, Ahol Szemi a macska jár, S hamarosan rátalál. Örül a macska, Hogy ebédre kapja. Igazi ínyenc falatnak ígérkezik, Mikor a hús megérkezik. Nem kell hozzá … Olvass tovább

Találkozások

Találkozások Találkozott a nap, meg a délnyugati szél, arcomat simogatva ringatva zenél. Tavasz illat virág szirmot ringat. A nap langyos sugara, életet lehel a talajba. Föld alatt csírázik a mag, alvó lelke erőre kap. Szól a rigó torkából a vidám dal, amit leendő társa is meghall. Találkoznak ők tavasszal, viszik az életet magukkal.

Tükörben: Második történet: Üveghegy

– Mondja édesapám, merre van az Üveghegy? – Üveghegy? Fiam, az csak a mesékben van! – Én bizony ennek utána járok! – Azt jól teszed fiam. – Elmegyek az öreg táltoshoz, ő biztos tudja. Ezzel búcsút intett apjának, aki csak meredten nézett fia után. Égett a tűz, a táltos ült és nézte. Teste itt, a … Olvass tovább

Fény és árnyék: Első történet (Verseny)

Egy dermesztő viharos éjszakán, a világmindenség sötétje versenyre hívta a fényt, melyikük az erősebb? Gondolta magában, ebben a viharban egyetlen láng sem lesz képes égni. Fekete száját, gúnyos vigyorra húzta, olyan biztos volt a győzelmében. – Én vagyok a tengerek mélye! – mondta a sötétség. – Én pedig, az egek kékje! – felelt a világosság. … Olvass tovább

Hópehelytánc: Tizennyolcadik történet: Táncoló hópelyhek

November végi köd és sötétség, az elmúlás dermedt mozdulatlansága mered be az ablakon. A halál szelével félelemben tartott emberek lelke didereg vackaikban. Isten fia Jézus erőtlenül csüng a kereszten. Vajon miért nem az isteni minőséget, az ember szeretetét, az igazságosságát, a gyógyító csodáit éltetik? Törvények? Miért távolodtak oly messze Isten törvényeitől? Sötétség imádók, robotemberszörny gyártók … Olvass tovább

Levélen a tollpihe

Levélen a tollpihe Gyertyafénynél pennát mozgat egy kéz, gyöngybetűkkel a levél mindjárt kész. Serceg a papír, ahogy a toll ír. Tartalma fontos e levélnek, írója szavai szépen zenélnek. Ujja tintától foltos, de ez most nem fontos. Tollpihe száll a papírra, mire írója üzenetét megírja. Már csonkig égett a gyertya, az alkotó fejét álomra hajtja.  

Csend és vihar: Huszonegyedik történet: Parittyás Palkó

Tíz éves forma leányka voltam. Télen, amikor a falu házainak ablakairól még a zsaluk sem nyíltak ki, petróleumlámpa fényénél mondtuk el az esti imádságot. Bizony korán kerültem ágyba és igencsak jól esett bebújni a frissen tömött libatollas paplan alá. Reggelente zörgettek a gyerekek, a Julcsi meg a Marcsi, a Pisti meg a Palcsi, ugyan menjek … Olvass tovább

Vihar és csend

Vihar és csend Még dermed a csend, feszültség vibrál. Sötét sejtelem. Jaj nekem! Érzem valami készül, a világ feketén kékül. Börtönbe zárt lelkek, szabadságért zengnek. Valami készül, valami készül. vajúdva szül az igazság, vihar mosta gazság. S újra csend valahol bent. Béke és szabadság!

Őszi levelek

Őszi levelek Még nyár van, e hazában, az égi tűz még paradicsomot érlel, de az ősz már bebocsátást kérlel. Gazdag még a levél klorofilban, de hamarosan elfárad, és az élet belőle kiszárad. Én egyre csak figyelek, hogyan változnak a levelek. S mikor, hajnalban didereg a lehelet, lehullanak a levelek. Figyelek, csak figyelek, ajtómon kimegyek. A … Olvass tovább

Mi ez?

Mi ez? Nyakadon hordod, de nem sál. Elválaszthatatlan két testvér. Az egyik realista, és praktikus, a másik művészi, és muzsikus. A bal verbális, a jobb vizuális, terveket gyárt, míg párja ötleteket ont, analizál, részekre bont. A másik az egészet látja, a képek jó barátja. Hideg logika a bal dolga, míg a jobb az intuíciót tolja. … Olvass tovább

Szabadság

Szabadság Sugár koronával fejemen. a melegtől izzadt tenyerem. Álmodozva baktattam búza tenger partján a csodából kaphattam. Encián kék virágok színesítik e világot. A levegő áll, csak a pillangó száll pipacs fodrán hintázik, gondtalanul mélázik. Megállt az idő. Széna kazal csalogat, süppedős fotel ő. Arcomat szelíd szellő csókolja, a delelő nap barnítja. Behunyom szemem, hogy az … Olvass tovább

Éjszaka

Éjszaka Éjkirálynő fátyla, ráborult a tájra, csillagok kacsintanak, amíg a hegyek alszanak. Az éjszakai égen Hold vigyorog szépen. Zümmög a csend, milyen jó itt bent a paplanos ágyban, álomban jártam. Paripa húzta a Göncöl szekeret, szél pörgette az ezüst kereket. Augusztusi hullócsillag reményeket megcsillant.

Új nap: Második történet

Vera gondolatait a várakozás izgalma uralja. Hány új nap telt el azóta, mióta Attilát nem látta. Harminchat év. Agya komputer funkcióra vált, még szerencse, hogy mindig jól ment a matek. Tizenháromezerszáznegyvennap. Hamarosan itt lesz régi szerelme! A múlt képei filmként peregnek előtte. Tulajdonképpen nem is tudja, miért lett vége? Sokáig fájdalmas űr kínozta a férfi … Olvass tovább