Balogh Bence Vad kárász, folyami, hangod suhan így fülemben, Szívemhez képest, szíved megfáradt a fél ütemben, Pulzál még, s elhal, mint jeges verés, nyári huzatban, Szememet keresed, máshol, máshonnan a fél urakban. Fakó, s jellegtelen sziluett tölti ki az árnyas falat, S csak a napsugár idézi azt a bársony régi nyarat. S még néha zengi szám, de … Olvass tovább
Ömlik bent az eső Az esőcseppek kopognak az ablakon, Beszivárogva párolognak az ablakon. A fejemben négy fal közé zárva, A plafon foltokban beázva, Gyűjtöm a vizet, és várom, hogy teljen még egy hordó, A víz színe nem kék már, annál inkább bordó. Hiszen tele van érzelmekkel, Bele borulok egy lélegzettel. Olvasom a cseppeket, Ők alkotják … Olvass tovább
Újra és újra Újra és újra… Téged úgy, mint soha Szeretnélek át ölelni, és a szemedbe mondani, hogy megvédelek ha jön az esőzés. S a nyári zápor után, fejedbe ragyogó napot varázsolni, hogy felszáríthassa a cseppeket, melyek, oly feleslegesek ragyogó szívedbe. Ha majd újra tiszta a föld, lelked gyepén, lágy zene szóljon, melyet én játszok … Olvass tovább
Ássanak kutat, hol oly mélyen veszek el a sötétbe, hogy nem talállak benne, Hisz még fényt lát szemem, szívem utolsó erejével, csak a tied után menne. Vessenek ágyat, hol oly kényelmet lelek, mi aztán soha el ne eresszen, Gondolataim ezer utat járjanak, ezer közül egy se legyen, mi hozzád vezessen. Itassanak meg, s a víz, … Olvass tovább
Fátyollik fülembe zúgó gondolat, mi lenne a ha szeretnél… Most az egyszer én aludnék, s te lesnéd, hogy kíván szívem. Megpihenhetnék, émelyegve, álomra simító kezednél, Hol lelkem apró töviseit, egy fogóval majd kifeszítem. S bár tudom, hibátlanságod csupán fejemben látható, Te mégis, láthatatlan sose maradtál e nagy világ számára, Érzem lelked tiszta mint a gyermek, … Olvass tovább
Emlékszem, hogy a hajnali köd lepte el a bokánkat, és a cigit amit eldobtam teljesen belepte. Hiányzol azóta, hogy először kimondtad a teljes nevemet, és most mégjobban, hogy megtanultad mi tett engem olyanná amilyen vagyok. Emlékszem a vásárban mindenből annyit vettünk hogy biztosan osztható legyen kettővel, és miközben ettünk néztük, hogyan dől romba minden egyes … Olvass tovább
Bűntudat A bűntudat olyan keserves Nincs érzés mi egy percre magamra hagyna. Hol keserű hol még keserűbb. Az ágyam sem olyan kényelmes már, és kopogtat a lelkiismeret a szoba ajtaján Testem mozdulatlan, mégis fáradtabb, mintha erőltetném. Mégis erőtlenné tesz, engem mit aznap este tettem. Eltűnt bennem az emberség egy pillanatra, és szemeim előtt eltűnt tündöklő … Olvass tovább
Maradj Okolj engem, hiszen eljövettél, se én semmi vagyok. Halál mezejéről szedtem virágot, kezedbe remegő kezemmel. Vörös naplementében, homlokom sápadtan verejték ül ki, és elgyengül szívem. Hideg telek jegét olvasztom lelkemről, forró szavaiddal Lényed megnyugtatja a bent kavargó összességet, s úgy érzem magam biztonságban, ha közel szorítasz magadhoz Hol elbújhatok ha rettegnék a holnap zajaitól … Olvass tovább
Veled öröm élni, s fázni együtt, mikor elfogynak a hajnalok Csendes szíved, szemed üres, s veled, én is csak hallgatok Hideg szemed világa, benne én is majd meg fagyok. Ha egyszer tényleg boldog lennél, nem is tudnád ki vagyok. Lehet szíved emlékszik, s agyad nem ereszt el engem Tudnod kell hogy gondolok rád, mégis tovább … Olvass tovább
Sugárzó mosollyal, fakadtam bele az arcodba, S összetört szívvel érkeztem éled, Szemed tükréért, küzdve némán halcotam. Hogyan is szerettem beléd? Lelkem be gipszelted, s rá mosolyt rajzoltál Kezed, kezembe gyöngéden téved. Fájdalmam összetört, te két kezedben tartottál Hogyan is szerettem beléd? Hajad fújta szél, vizezte eső, de folyton ragyogott Éreztem szerelmed bevéd, Egy fiú, ki … Olvass tovább
Érzed-e úgy, hogy a nyugalom csak megkerült? Bár agyad hajthatatlan, s szíved meggyengült, Ott vagy az úton, haladsz, s lábad mégis kitért, S csak élni szerettél volna, de nem volt miért. Hiába zavart lelked vize, mi egyre jobban kavarog, Itatni igyekszel,de rongyod akár hogy is csavarod, Fel szedni elhullt könnycseppet, már nem lehet, S te … Olvass tovább
Talán tévedtem véled Tévedtem ahogy te látsz, S ahogy én látlak téged Nem volt, s mégis elveszett. Hívj asztalodhoz, Hogy lelkem nevessen, Búcsúztassam, aztán temessem. Hangja, távolban még felnevet. Nyári mese ringat. Látom, torzul a táj, Már hiába fáj, Röges földbe belevet. Kezed közelemben, Közel ránt szeressen, Messze lök, ne szeressen. „Végül úgy is elmegyek”.
Didergős a hajnal, kinek lelke deres, S mint napon, a víz felszáradt szíve. Lelke hazátlanul, kicsiny hazát keres, Fakítja szürkévé, a sorstalanság színe. Forgolódó bánat, szúrja át, a felhőket, Elmúlt már az évtized, és nem is látták. Gyerekként kezdték, de mára már felnőttek, Hazát hiába találna, haza már nem várják. Tükre élet, s arca életlen, … Olvass tovább
Ha majd hátra húz, mi régen előre vezetett, Ha majd ki felállt, az után, ismét elesett. Ha majd megfordul az idő, elkísérsz utamon, Ha a nap Keleten nyugszik, s fel kél Nyugaton. Ha majd a tél meleget hoz, s nyáron újra fagy, Ha mellőlem hiányzol, de érzem mégis vagy. Ha így alakul a holnap, majd … Olvass tovább
Macskaköves utca, a lehelletem fagyott, A postaládám ma éjjel, új levelet kapott. Útnak eresztem szívem, a ködös éjszakán, Elengedni röstellem, az év ezen évszakán. Hisz törve küldik vissza, már hosszas évek óta, Otthon után kutatva, az utcákat rója. Pórázon sem tarthatom, nincs, mi határt húzzon, Keresi ki felolvasztja, hogy újra lángra gyúljon. Bár rég nem … Olvass tovább
Februárban a szürke ég, havazásra állt, Egy lélek, egy másikra, izgatottan várt. A lehellete fagyos, a lelke sem a régi, Az idő fáradt sebe, a lelkét majd ki tépi. De érzi, a ma más lesz, a régen se bántja, A szerelem jön felé, s felgyúl szíve lángja. Közelebb ér hozzá, olyan, mint egy álom, „Megérte … Olvass tovább
Óhh, hisz csak lásd, és figyelj mit tár éled a világ Földek mely magasak, rögesek, vagy simák Nézd, ahogy egy kisgyerek ezeken lépeget Ilyen érzés megismerni, magad körül az életet Annyi ember zaja száll, mind máshonnan hallatszik De egy kék ég alatt áll, s onnan hangjuk visszhangzik Szólj te is bátran, ne szégyelld a véredet … Olvass tovább