E-könyv ajánló: Bige Szabolcs Csaba: Bezárul a kör

MEGJELENT:  Bige Szabolcs Csaba: Bezárul a kör c. történelmi regénye, csak E-kötetben! Oldalszám:  315 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/bigeszab Az E-kötet megrendelhető, megvásárolható a Holnap Magazin webáruházában! A múlt ködébe vesző történések, események, emberi viszonyok felderítése izgalmas feladat az író számára. Elmélyedt kutatást igénylő munka. Az eredmény sokszor … Olvass tovább

Úton: Tizedik történet: Lembergtől Bécsig (úti kaland)

Lembergtől Bécsig (úti kaland) A nappali hőség enyhült kicsit, de még jól esett a hűs hullámok közt üldögélni. Mellettem elnyúlva hevert a sekély vízben Marianna, új keletű barátnőm. Együtt jöttünk le a mérsékelt áraival büszkélkedő bolgár tengerpartra. Zlatni Piasaci – Aranyhomok. A finom szemű homok a hullámokkal együtt sodródott a part felé, majd vissza. A … Olvass tovább

Levéltánc: Első történet: Az ösvények hivatása

Az ösvények hivatása Halmágyi Vince fiatal korában nagy tehetségnek számított, mint drámai színész. Bánk Bánt is alakította. Később aztán történt vele valami. Valami törés. Szerelem? Senki sem tudja, de egyik napról a másikra megváltozott. Hol magába fordulva hallgatott, hol bőbeszédűen fecsegett mindenféle összefüggéstelen dolgot. Barátait, kollégáit kerülte, szerepeit ugyan megtanulta, de előadás módja is bizarr, … Olvass tovább

Egyszer volt… Kilencedik történet: Egyszer volt egy Zsuzskó Klári!

Egyszer volt egy Zsuzskó Klári! Még évekkel ezelőtt történt, hogy az élelmiszerüzletben mellém sodródott Zsuzskó Klári. Én már csak így nevezem a leánykori nevén. Így szoktam meg még iskolás koromban. A negyedik osztályban osztálytársak voltunk. Csak a negyedikben, mert én lemaradtam volt a kortársaimtól – betegségem miatt. Halasztanom kellett egy évet. Valami gerincbántalom lépett fel … Olvass tovább

Álmok és valóságok: Kilencedik történet: Felícia

FELÍCIA A kutya vakkantása ismerőst jelölt. Felnéztem, s a lány ott állt az ajtóban. A kutya meg boldogan csóválta a farkát mellette. Nehéz nap után voltam, fáradt, törődött, nem kívántam senki társaságát. Még az övét sem. Főképpen az övét nem! Úgy lépett be, mintha csak most ment volna el, mondjuk a boltba, nem pedig két … Olvass tovább

Lakatlan

Gerő zavartan nézett körül a szobában, hirtelen nem tudta, hol van. Megrázta a fejét, pislogott néhányat míg rájött, hogy otthon van a szobájában. Eltűnt az erdő, a ház, csak a szobájának a falai vették körül. Álmodott, mint szint minden éjszaka, álmodta visszatérő álmát. Gerő kissé gátlásos gyerek volt, s később is egyetemista korában irigykedve tekintett … Olvass tovább

Az én könyvtáram

Felkértek, hogy írjak pár mondatot a könyvről, könyvtárról az Országos Könyvtári Napok 2021 alkalmából. Most megteszem. Kezdeném azzal, hogy mi jut eszembe legelőszőr erről a szóról? Az olvasás! Hiszen a könyvtár az olvasóért van… Erről pedig Csukás István szavai ötlenek fel bennem: „Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk … Olvass tovább

Húsos napok, hústalan napok (Mit ettek elődjeink a középkorban)

A köznépi táplálkozási szokások késő középkori szakaszát egy jelképes fordulat vezeti be: a családi felszerelésből (és a régészeti leletekből) eltűnt a cserép főzőbogrács. Ez az edény a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe, az Árpád-kori régészeti emlékanyag állandó darabja, az Árpád-kor végéig a köznép főzőedénye volt. Cserép főzőfazékra, fémüstre való felváltása jelképesen zárja azt a periódust, … Olvass tovább

Semmi sem új a nap alatt

(Igazából a homeopátiáról szólnék) Bevezetésül most néhány idézetet mondok, hogy fitogtassam széleskörű műveltségemet. (sic). Egyik maga a cím: “Nihil sub sole novum” szól a Salamon királynak tulajdonított mondás. Azután itt a következő, amit az orvosi felfedezésekkel kapcsolatban használunk: „Már Hippocrates (i. e. 460? -377?) is ismerte…”, vagy az egyiptomiak, vagy a régi görögök, és így … Olvass tovább

Elég volt átélni

A portás Barta bácsi fia, Kálmán sikerrel végezte a gimnáziumot. Humán beállítottsága és a jó rajzkészség, szorgalom vezették sikerre. Tizennyolc évesen már saját kiállítása nyílt. Igaz, csak az iskolai könyvtár olvasótermében, de kiállítás. És saját! A továbblépés, továbbtanulás nem okozott gondot. A Művészeti Főiskolát is sikerrel végezte, és tervezőmérnök lett a készruha gyárban. Eredményes évek … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 13. – utolsó

Man Dionisie Dénes, a fiúk közben elvégezte az iskoláit. Érettségi után főiskolára készült. Langaléta kamaszból atléta termetű fiatalemberré nőtte ki magát, és jelentős sport eredményekkel büszkélkedhetett, mint a líceum kosárlabda csapatának oszlopos tagja. Az ország élcsapatai közzé küzdötték fel magukat. Egyik reggel Dénest behívták az igazgatói irodába. Egy sötét ruhás idegen fogadta. – Ön Mann … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 12.

Kényszerlakhely Tavaszra kialakult az új államrend. A katonai vezetés a várost átadta a hivatalba lépő román adminisztrációnak. Az új kormány – a Groza-kormány – igazságügy minisztere Pãtrãscanu lett, aki többek között azt a törvényt is kiadta, hogy mindazok, akik a négyéves magyar uralom alatt eladták az ingatlanaikat, visszakérhetik azt. Mann Gyuri az új rend híveként … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 11.

Ki temesse el? Egy katonatiszt az elhárítástól állított be Aranyos Kálmánhoz. – Készüljön! – szólott, miután bemutatkozott – Ön velünk jön! Kiürítjük a várost, és önre, mint a hadsereg szállítójára továbbra is szükség van. – Van lehetőségem nemet mondani? – Nincs! – Feleségemet és kisfiamat magammal vihetem? – Természetesen. Kocsit küldök önökért, egy óra múlva … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 10.

Mindenki menekül A fakereskedő, Hajnal Manó előre látó ember lévén, amíg még lehetett utazni kimentette a vagyonát Svájcba. Vejének is ajánlotta, társuljon. – Nincs nekem vagyonom! – hárított Barcs Károly. – Van két házad, szőlős kerted, földed a szomszéd faluban. Mind ebek harmincadjára kerül. Én mondom neked! Én, aki mindenre odafigyelek, s azt is látom, … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 9.

Aladár nagy elhatározása Néhány nap múlva a posta ide hozta Vilmos lapját, a szomszédok adták meg az iroda címét. – Nézd, apa! – mutatta Tímea a lapot -, Vilmos írt – adta oda a lapot. "Jól vagyok. Minden nap kapunk meleg ételt. Gulyást. Most megyünk tovább. Majd írok az új táborból." – Drága kisfiam! – … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 8.

Hullottak a bombák A városban a háború ellenére, vagy talán éppen azért élénk kereskedelmi és társadalmi élet folyt. Az emberek vásároltak, költekeztek, színházba, mulatókba jártak, a kocsmáknak, vendéglőknek, cukrászdáknak mostanig soha nem tapasztalt forgalma volt. Mann György ügyvéd úr is gyakori vendége volt a színházi előadásoknak, s az ismert vendéglőknek. Itt ismerkedett össze Aranyos Kálmán … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 7.

Mindenkinek van gyenge pontja Hétfő reggel a szokásos időben kezdte a hetet az ügyvédi iroda. Bara Erzsike, illetve Betty, a titkárnő felhúzta a redőnyöket, és helyet foglalt az asztalánál. Kerek arcú, zömök lány lépett be az ajtón, s közölte, hogy Barcs ügyvéd úrral kíván beszélni. A titkárnő éppen közölni akarta, hogy nincs még bent, mikor … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 6.

Megnyitották az irodát Diszkrét ünneplés keretében nyitották meg a Mann & Barcs ügyvédi irodát. Vendégeiket, akik főleg a családtagok és közeli barátokból tevődtek össze, az iroda helyiségeiben látták vendégül. Meghívtak egy hírlapírót is, hogy a helyi lapban számoljon be az eseményről, s imígyen tudassa a város lakóival, hogy rendelkezésükre áll egy komoly, megbízható jogász közösség. … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 5/1

A Japporttól az oltárig – folytatás – Hűha, micsoda parádé! – kiáltott meglepődve Mann Gyuri, ahogy megpillantotta a templom előtt pompázó egyenruhásokat. Gyuri egyenesen az állomásról jött lóhalálában a gyorssal, nehogy lekésse a barátja esküvőjét. Kolozsváron fejezte be az egyetemet, illetve tette le a vizsgákat, és most ott töltötte gyakorló éveit egy jó hírű ügyvédi … Olvass tovább

Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 5.

A Japporttól az oltárig Barcs Karcsiról sokáig nem hallottam. Legutóbb a Körös parton pecáztunk együtt. Tudtam, hogy végül sikerült leérettségiznie külön tanügyi engedéllyel, és a fővárosba ment jogi tanulmányokat végezni. Ünnepekre, vakációra azonban mindig hazajött. Ilyenkor az "arany ifjúság" vezére lett – korán feküdt, későn kelt. A napot délután kezdték a Japportnál egy feketével. Természetesen … Olvass tovább