Balázs Blandina Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 Megszólaltak a légvédelmi szirénák. Jeges rémület remegtette meg szívemet, holott rég hozzá szokhattam volna már. Az elmúlt hetekben nem ez volt az első alkalom, jó párszor gyakorlatoztak, ellenőrizték, hogy megfelelően működik-e az ősrégi rendszer. Fel kellet készülni minden eshetőségre. De zsigereimben éreztem, hogy a mai az más, mint a többi. Mintha egy vadászgép … Olvass tovább
Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 A szabadság utolsó elporladt hamvain táncolok, Talpamat égetik izzó zsarátnokok. Egy percnyi fájdalom jelzi hogy még élek, Kalickám ajtaját kulcsra zárni félek. Óráról órára sújt le a veszteség, Magával vonszolta a rémület fellegét. Nincs már hová menekülni ma éjjel, Együtt imádkozunk reszketeg reménnyel. Ha holnaptól felkelünk rabok leszünk mi majd. Árnyékos cellákban várjuk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 Tekintetem a távolba révedt, pár percig csendben hallgattam a táj szavát, miközben az elhangzottakon gondolkoztam. A Halál, ez a kedves idegen, eközben a hátamat simogatta. Talán igazat szólhatott, ugyanis eddigi életem során soha nem éreztem még magam ennyire biztonságban. Ugyanakkor elfogott egyfajta kétes nosztalgia; rég nem gondoltam már azokra az időkre, amikről neki … Olvass tovább
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 Késő éjjel volt már, a lakodalom pedig javában zajlott. Izzadt párok ropták megállás nélkül a zenekar ritmusaira, az egyik koszorúslány pedig órákkal korábban eltűnt a vőlegény tanújának a társaságában. Pincérek sürögtek-forogtak megrakott tálcákkal, a pultosok pedig fáradhatatlanul mérték az újabb és újabb italokat a szomjazó vendégek számára. Egyetlen ember támasztotta csak lustán a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Hogy mi is motivált életem során? Erre nem nehéz válaszolni. Hogy jobb legyek másoknál. Egészem gyermekkoromtól hajtott egy kényszer, ami azt sulykolta belém: neked kell a legjobbnak lenned. És ez a kényszer édesanyám hangján szólt hozzám. A nő, aki megszült, nem viselte el, ha elbuktam, vagy gyengébben teljesítettem. A legkisebb hibáért is mindig … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 -Könnyebb lenne, ha kis ideig valami másról beszélnénk?- kérdezte a Halál. Könnyes mosolyt villantottam rá. -Könnyebb? Ez sem nehéz igazán. Olyan ez, mintha egy szomorú történetet mesélnék el, amin én magam is meghatódom. Képtelen vagyok teljes szívvel átérezni a súlyát. És sajnálom, hogy így van, mert szeretném. Az én lelkem is végre megkaphatná … Olvass tovább
Összes megtekintés: 150
Összes megtekintés: 150 Nos, hol is kezdődik igazán a történetem? És hol fordult minden igazán rossz irányba? Visszagondolva rengeteg olyan döntést hoztam meg, ami ahhoz az élethez vezetett, amit a mai napig éltem. Ugyanakkor ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor sem változtatnék meg egyet sem, mert ezek a döntéseke tettek azzá, aki vagyok, ezeknek az elhatározásoknak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 Csillogó gyémánt. Rajtad napfény megpihen. Ha enyém leszel Fényed messze elviszem. Emlékeket zárok beléd, Esténként párnán fektetlek, Nyakéke leszel majd Egy árva leány gyermeknek.
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 4. fejezet A halál a mindennapjaim része volt, 13 évig dolgoztam a patológián, mint igazságügyi orvostan szakorvos. Az orvosi egyetem előtt boncmesternek tanultam, így később sem volt kérdés, hogy halottasházban képzelem el a jövőmet. Azon kevés hely egyike volt, ahol végre önmagam lehettem. Csend volt, béke és nyugalom. Nagypapám nagyon féltett ettől a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 68
Összes megtekintés: 68 A legelső emlékem körülbelül fél éves koromból származik. Én is jól tudom, hogy képtelenségnek hangzik, pedig igaz. Egy kórházban ültem, édesapám ölében, és vért vettek a bal kézfejemből. Csak sokkal később mesélték el a szüleim, hogy tényleg történt ilyen. Az emberek általában nem tudják felidézni az első három évüket, és ez nem is … Olvass tovább
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 Fenn a messzi északon Ahol a madár se jár Holdfény kísér utamon Rám egy küldetés vár. Csillagok alatt a semmiben Havas tájon menetelek. Lelkem nemsoká majd megpihen, De még várnak rám a zord hegyek. Farkas vonyít a messzeségben Jelzi, hogy már közel a cél Fázik talán a hidegben, De az is lehet, hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 43
Összes megtekintés: 43 2. fejezet Rengeteg emlékem kötődik ehhez a házhoz. Kisgyermekként itt töltöttem a hétvégéket, és a szünidőket, a nagymamámnál. A földszinten volt egy konyha, benne egy szekrénysor, asztal, körben székekkel, kanapé, a kanapé fölött egy óra, ami kézzel festett porcelánból készült; hatalmas, doboz alakú tévé, amin csak pár helyi csatornát lehetett fogni, mellette rádió. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 1. fejezet A földön fekve fértem magamhoz. Rettenetesen fájt a fejem, a szememet sem bírtam kinyitni. Valahonnan felülről suhogó hangot hallottam,valami ruhaanyagnak tűnt és lépteket, valaki közeledett felém. Magam is meglepődtem azon, hogy már nem féltem. Pár napja még biztos, hogy a rettegés kerített volna hatalmába, hogy aztán végleg eluralkodjon felettem, de itt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Még éppen élek. Ez elég. Elindultam Feléd. Sötét éjszaka Egy pillanat Elmúlik majd Két perc alatt. Ne kövess, kérlek, Ne jöjj velem. Nincs bennem már Semmi. Semmi félelem.
Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 Könnyeden elalszik ma éjjel a táj, Az égen énekelve repül egy madár. Szárnyába belekap a hűs esti szél Eldalolt dallama régi mesét mesél. Könnyű lepel hullik Ágyban fekvő lányra. Könnyű álom viszi őt Meseországba. Könnyedén fogok majd én is álomba merülni Tollpihék között Egy percre megpihenni.
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Szeretnék újra gyermek lenni Lenne hová hazamenni. Ahol édesanyám ölelő karja Vigasz lenne minden bánatomra. Szeretnék újra gyermek lenni. Ha hibázom, földre esni Sírhatnék és zokoghatnék De mindig lenne újrakezdés. Szeretnék újra gyermek lenni. Reménykedve felébredni. Szüleimet átölelni Egy percig szeretve lenni.
Összes megtekintés: 27
Összes megtekintés: 27 Vöröslő vér csorog le a házak falán Vörösre festi a lemenő nap fénye. Egy pillanatig tart csak talán, És belehalunk az éjbe. Most menny dörög, majd szél suhan Egy pillanat talán. Az estében fény villan Szomjazva csüngünk a Vihar isten szaván. Elmossa azt, ami volt Holnap új életre kel Felkiált mind, aki holt. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 13
Összes megtekintés: 13 Kalickába zárva Mint törött szárnyú madár A kalickába zárva Úgy állok itt, várva A felszabadulásra. Olcsó bilincs karomon, Arcom maszk alá rejtettem. Lehunytam mind a két szemem. Fogoly vagyok! S te csak nézed, Mint vergődök, csapkodok, De nem mozdulhatok, Majd lassan előre roskadok. Legalább boldog vagyok, mert a rabod vagyok…
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Magány Magam vagyok. A konyhában ülök, és várok. A falióra halkan kattog, s a város csöndbe borul. Falevelek reszketnek az esti szélben. Rezdülésük remény. Remeg a lelkem is. Alig él. Előttem egy doboz nyugtató, Talán Frontin vagy Xanax lehet. Köszönöm, többet már nem kérek! Kinn a lámpák fénybe vonják A sivár esti utcát. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 15
Összes megtekintés: 15 Dal egy emlékbből Még él bennem a dal! Bár csengő hangjai Az éjben elmerülnek, De míg csak egy Hamis szólam Felcsendülni képes Én is élek! Mélybe feledkező Halk imák, hangok Ti vagytok, kik éltettek. Míg dalolok Addig ember lehetek. Semmit sem feledek.