Életem naplójából: Első történet

Halványan még parázslott a kandallóban az utolsó néhány fahasáb, amit órákkal korábban a tűzre tettünk, melege átjárta a félhomályba vesző nappali szobát; későre járt már az idő. Körülöttem gyermeksereg, az unokáim nálam töltötték ezt a hétvégét. -Mama, mesélj még! Meséld el azt a vicceset! -Ne, mama, azt meséld el, amikor a bárban Laci bácsi betörte … Olvass tovább

A kis Kotyogós

A kis Kotyogós bánatosan ült a polcon Csészécske és Csorba Börge – vagy ahogy maguk közt becézték – Csorbi mellett. Vendégek voltak ma a házban, és mindenki csodájára járt Marcsi szép, új kapszulás kávéfőzőjének. -Nézzétek, hogy szeretik. Én talán már nem is fogok többé kelleni neki – mondta szomorúan Kotyi. -Látod, engem is szeret, pedig … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 5.

A harmadik reggelem pontosan ugyanúgy kezdődött, mint az összes eddigi. Kávé, reggeli. Indulás a rendelőbe. Most először villant csak az eszembe, hogy két napja nem is láttam a védőnőt. A boncolások semmivel sem hoztak más eredményt, mint az előző napon, így ebéd előtt el is küldtem a videó felvételeket az intézetnek. A fiatal férfi ismét … Olvass tovább

Álarcban

Ezüstös holdfényben állottam amott hajamba fontam egy fekete szalagot Csillagok felettem ragyogtak dermedten szememben kárhozat Arcod, ha láthatom ígérem én is levetem álarcomat.

A gépek világának kapujában 4.

Tudtam, hogy merre találom a nagy épületet, ami úgy vonzott, mintha csak mágnes volna, én pedig egy kósza vasdarab. Persze bármit is reméltem, nem találtam meg, a betörött ablakokon át beszűrődő fény kivételével semmilyen élet nyoma nem mutatkozott. Szívesen megnéztem volna éjjel is, de már ígéretet tettem, így elindultam vissza, a szállásom irányába. Vacsora után … Olvass tovább

Háborùk 4.

Háború van Csak pár kilométerre innét És mi élünk. Járunk Kelünk Megyünk Élünk. Pedig háború van. Nem is oly messze Ott más világ van. És ha ott háború van, Hát mindenhol van. A falakban. A repedezö, megszürkült utakban. A megfáradt, ráncos arcok mögötti Soha nem létezett barátokban. Eggyé lett a szívünk, mert Pár kilométerre innét … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 3.

Egy órával később a falu rendelőintézetének egyetlen kórtermében voltam, fehér köpenyben -lógott rajtam, mint egy zsák, mégis mekkora volt ez a doki?-, kesztyűben, összefogott hajjal. Kinek is kell a bikini, és napsütés, ha a pokol tornáca úgyis utána jön? A védőnő segített ugyan behozni a holttestet, de aztán úgy eliszkolt, akár egy patkány. Mondjuk a … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 2.

Jó negyven évvel ezelőtt a falu orvosa furcsa jelenséget fedezett fel a gyár munkásainak körében. Csak a szokásos, éves szűrővizsgálatnak indult, de a páciensek rendre szokatlan eredményeket produkáltak. Egészségesnek tűntek, de valami mégis szöget ütött a doktor fejébe. A vérnyomásuk és pulzusuk azonos volt, mindnyájuknak. Erejük teljében voltak, még a legidősebbek is. A látásuk jobb … Olvass tovább

A gépek világának kapujában 1.

Egy hatalmas füttyszó kíséretében megállt a vonatunk. Azt hiszem, erre riadhattam fel. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Ismét ugyanaz az álom. Bár a részletekre most kevésbé emlékeztem, mint más alkalmakkor, azért a tájat és a hangokat felismertem. Végre sikerült kivennem a szabadságomat, évek óta először vidékre utaztam. Hirtelen ötlet volt, de nem igazán bántam meg. Az … Olvass tovább

Ismeretlen ismerős 10.

A Halál, ez a különös, jóképű, kék szemű idegen furcsán elgondolkodó tekintettel nézett rám. -Mégsem ez volt az a nap, amikor “eljöttem érted”. -Valóban nem. -Akkor miért mesélted el ezt nekem? Hatalmas ugrás volt a történetben. Elmosolyodtam, miközben a szél a hajamat lebegtette, kecsesebben, mint életem során valaha. -Két oka volt. Az egyik, hogy elmondjam, … Olvass tovább

Az irodista

4.45. A nő az ébresztő hangjára álmosan morogva kimászik az ágyból. Már jó ideje ébren van, de ebben a percben teljesen szertefoszlik a remény, hogy visszazuhanhat az álmok birodalmába. Főz egy jó erős kávét, amit forrón fogyaszt el, tej és cukor nélkül. Az a gyengék fegyvere. Két cigarettát is elszív közben, elolvassa a híreket, megnézi … Olvass tovább

Ismeretlen ismerős 9.

Sivár, sötét hétköznapok következtek. Ketten maradtunk már csak, az öregasszony, és a kislány. A nő, aki mindennap imádkozott az Istenéhez, és a gyermek, aki egyre inkább kiábrándult a sajátjából. -Nincs ennek a gyereknek már se anyja, se apja – hajtogatta a mama nap mint nap, és bárhogyan is tiltakoztam ellene, ma már látom, hogy igaza … Olvass tovább

Egy háborús bűnös naplója

“Egyedül voltam. Utólag visszagondolva, sosem éreztem magam annyira magányosnak, mint azokban a hónapokban. Nem volt hová mennem, nem volt kihez fordulnom. Rettegtem. Minden egyes napom a félelem jegyében telt. Amiben korábban hittem, olyan gyorsan foszlott semmivé, hogy szinte felfogni sem volt időm. Merthogy idő sem létezett. Nem tudhattuk, hogy mi lesz holnap, még azt sem, … Olvass tovább

Nyári kaland: Tizenötödik történet: A legszomorúbb nyári nap

Július 28-a volt, napsütéses, meleg nap. Csodaszép, mint bármelyik azon a nyáron. Könnyű szellő lengedezett, simogatva az egyszerű emberek fáradt arcát. Egyetlen lány ült csak a temetőben, egy fűzfa árnyékában, ahhoz simult hozzá. Meggyötörte az elmúlt hetek rengeteg munkája, de az elmúlt két évben soha egyetlen könnycseppet sem ejtett. Halkan beszélt valakihez, szinte hallani sem … Olvass tovább

Jerusalema-Egy új világ

Egy ország lángokban áll. Táncol a világ. Ránk vár a halál? Vérvörös tűzben nincs messze az alvilág. Gyermekeknek arcán könnycsepp És megannyi halott Eljött az ünnep? Ígérik, hogy lehozzák nekünk az összes csillagot. Ropogó fegyverek hangjait a tánc, a nevetés köszönti. A bánat angyalait Tőlünk el mégsem veheti. Hova lettél, ó, Együttérzés? Lesz még bárki, … Olvass tovább

A világ vége után

A hajnal első napsugarainak fényében egy autó szelte át az utcákat szélsebesen. Három utasa volt csupán: két nő, és egy férfi. A férfi holt sápadtan feküdt a hátsó ülésen, vállát szorította, amit átvérzett kötés borított. Harminc én körüli lehetett talán, de a kimerültség és a félhomály miatt idősebbnek tűnt. Az anyósülésen ülő nő szinte percenként … Olvass tovább

Őrangyalok

Rengeteg tévhit kering rólunk, őrangyalokról. Sokan azt hiszik, szárnyunk van, repülni tudunk, vagy hogy egyenesen a mennyből jöttünk. De ez nem igaz, egyszerű emberek vagyunk mi is. Akkor érkezünk, amikor szükség van ránk, és egyetlen perccel sem maradunk tovább. Sohasem tudhatod, ki a te őrangyalod: lehet a postás, a szomszéd kislány, a boltos Marika néni, … Olvass tovább

Volt egyszer: Első történet: Volt egyszer rég…

Sok-sok éve már annak, amikor Margó még egy kis vidéki panzióban dolgozott, mégis a mai napig, elhomályosuló tekintettel, úgy emlékszik rá vissza, akárha csak tegnap történt volna… Tizennyolc éves volt épp, amikor a vendéglátós szakiskola után munkakeresésbe kezdett. Ó, mily’ boldog volt akkor az a lány! Sok év tanulás után végre kitűnő bizonyítvánnyal végzett. Szerencséje … Olvass tovább

Találkozások: Ötödik történet: Az utolsó találkozás

Kis kocsma állt a város szélén; ott volt már ember emlékezet óta. Egy fiatal lány vezette most; tíz éve már, hogy a városba költözött, akkor vette meg a kis italozót. Margót mindenki ismerte, és mindenki szerette. Esténként meghallgatta a szomorú szíveket, beszélgetett a magányosokkal, vigasztalta a vigaszra szorulókat. Sajnos a korlátozások a kis kocsmát is … Olvass tovább

Karanténban

Négy fal közt. Odakünn a nap ragyog. Fáj, de nem mozdulhatok. Látlak téged, hívsz, incselkedsz Otthonom most ez a szoba Keserű levegő fojtogat Lakatra zárva. Piros betűkkel írták ajtómra: Belépni tilos! Elrejtettek, akár egy kegyetlen gyilkost.